Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 3: 11-40
A REGIONÁLIS TUDOMÁNY „TÉRNYERÉSE":
REÁLIS ESÉLYEK AVAGY CSALFA DÉLIBÁBOK?
('Gaining space' of Regional Science: 1- r
Real Chance or False Illusion?)
(Vitaindító tanulmány a 80 éves Enyedi György tiszteletére)
LENGYEL IMRE*
Kulcsszavak:
regionális tudomány interdiszciplinaritás tér távolság térbeli folyamatok
A regionális tudomány nemrég ünnepelte létrejöttének félévszázados jubileumát, ezen id őszak alatt nem-
zetközileg széles körben elfogadottá vált. Az elmúlt két évtizedben a regionális tudomány Magyarorszá-
gon is megerősödött, amiben Enyedi Györgynek múlhatatlan érdemei vannak, tudományos társaságok,
intézetek, tanszékek, doktori iskolák, folyóiratok, konferenciák stb. sora jelzi a tudományág egyre széle-
sebb körű hazai elismertségét. De egy évtizede új kihívásokról, útkeresésr ől és megújulási törekvésekről
is szólnak a szakmai viták, nemcsak külföldön, de itthon is.
Tanulmányomban** a regionális tudomány előtt álló legfontosabb kihívásokkal és a lehetséges vála-
szokkal foglalkozom. Alapvet őnek tartom a szállítási-kommunikációs költségek drasztikus csökkenését,
részben ennek hatására a térbeli kapcsolatok átrendeződését és az agglomerációs gazdaságok előtérbe
kerülését. Ezek a folyamatok a globalizált gazdaság igényei szerinti új társadalmi teret formálnak, amely
már jórészt elszakad a földrajzi tértől. Véleményem szerint a regionális tudomány megújulásához nagyban
hozzájárulhat a földrajzi tér és az új társadalmi tér integrált szemléletű kezelése. Reményeim szerint ez a
megkett őződött tér alkalmas, Enyedi György szavaival élve, a „Föld második nagy ipari/urbanizációs hul-
láma" térbeli folyamatainak leírásához, illetve a terület- és településfejlesztésben általa is szorgalmazott
„új paradigma koncepcionális kimunkálásához".
Mindegyik társadalomtudománynak id őnként meg kell újulnia, korábbi eredményeit
„megszüntetve-megőrizve", a változó társadalmi feltételek által felvetett régi/új kér-
désekre tudományos igény ű válaszokat kell meg(újra)fogalmaznia. Nem kivétel ez
alól a regionális tudomány sem, amely története során többször szembesült létét
fenyegető kihívásokkal. Napjainkban ezek a kihívások f őleg a globalizációs folya-
matok térbeli hatásaihoz, a digitális kommunikáció elterjedéséhez köthet ők, ame-
lyek következményeként egyre er őteljesebben érzékelhet ő a regionális tudomány
térszemléletének megújulási igénye is.
A globalizálódó gazdaság és társadalom által felvetett kérdéseket Enyedi György
korán érzékelte, az 1980-as évek elején megfogalmazott, széles körben elismert urba-
nizációs elméletében a negyedik szakasz az informatikai korszak urbanizációja
(Enyedi 1984; 1988; 1996). Az eltelt évtizedek igazolták ezt a felismerést, az informati-
kai-kommunikációs változások hatására pedig a „globalizált gazdaság jellemz ő telepü-
lés-térkapcsolati formája a hálózat" (Enyedi 2010, 401). De a térbeli fejl ődés új moz-
gatórugóiról, a hálózatokról és az általuk kifeszített „új terekr ől" még keveset tudunk.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
12 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Enyedi György (2010, 400) is a terület és településfejlesztésben „els ő feladatként egy új
paradigma koncepcionális kimunkálását" tartja, amely a globalizációs folyamatok át-
fogó értelmezésén alapszik. A válság hatására más tudományokban is feler ősödött az
igény egy új paradigma iránt, lásd pl. a Stiglitz—Sen—Fitoussi (2010) jelentést.
Tanulmányomban el őször a regionális tudomány történetét tekintem át röviden,
tanulságosnak tartom és további fejl ődését is meghatározónak, ahogyan létrejött és
működött az elmúlt évtizedekben. Ezt követ ően két olyan kihívást vetek fel, ame-
lyek napjainkban a globalizációs folyamatok következtében el őtérben állnak: a
„földrajzi távolság halálát" és a térbeli koncentrálódás felértékel ődését. Erre a két,
összefüggő kihívásra a regionális tudomány válaszai közül kett őt, a kapcsolati
(hálózati) közelség vizsgálatának eredményeit és az agglomerációs el őnyök újra-
fogalmazását ismertetem. Az új kihívásokra adott válaszok els ősorban a társadalom
térbeli jellemző inek megváltozásához, a hálózatokon alapuló új társadalmi tér ki-
alakulásához köt ődnek, amelyre több tudományág képvisel ői is felfigyeltek. Úgy
vélem, hogy a regionális tudomány képes a kétféle, a fizikai (földrajzi) és az új tár-
sadalmi térfelfogások ötvözésére és integrált szemlélet ű vizsgálatára. Nemcsak
képes rá, hanem ezen kétféle térszemlélet együttes kezelését tartom a regionális
tudomány egyik olyan kitörési pontjának, amelynek segítségével elfogadottsága és
elismertsége tovább er ősödhet, nemcsak nemzetközileg, hanem itthon is.
A regionális tudomány 'éretté' válása
A társadalom és gazdaság térbeli m űködésének törvényszer űségeivel már régebb
óta több tudományág is foglalkozik (földrajz, szociológia, filozófia stb.), de csak fél
évszázada jelent meg a regionális tudomány, mint a térbeli jelenségekkel és folyama-
tokkal foglalkozó interdiszciplináris társadalomtudomány. Enyedi György szerint
(2007, 134): „a térfolyamatok egyes diszciplínák által tanulmányozott mechanizmu-
sait, törvényszerű ségeit, modelljeit olvasztja egy meta-szintézisbe".
A regionális tudomány öt évtizednyi 'intézményesült' történetének három
nagyobb szakasza adható meg (Bailly—Gibson 2004; Boyce 2004):
— Az első szakasz az 1950-es évek elejét ől az 1970-es évek elejéig tartott, amikorra
a regionális tudomány megszervez ődött, létrejöttek a tudományág szervezetei,
folyóiratai, tanszékei, rendszeressé váltak rendezvényei stb. Fontos, hogy a
korszakra széles körben jellemz ő keynesi gazdaságpolitikai felfogás a beruhá-
zások térben differenciált ösztönzését kiemelten kezelte, amit a hidegháborús
programok is megerősítettek. Ebben az időszakban a 'gondolkozzunk térben'
szemlélet elfogadottá vált és így a regionális tudomány iránti érdekl ődés meg-
élénkült, a tudományos kutatások jelent ős támogatásokhoz jutottak vállalati
forrásokból és közpénzekb ől egyaránt, az egyetemi regionális tudományi kép-
zések iránt megn őttek az igények.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 13
— A második szakasz az 1970-es évek elejét ől számítódik és nagyjából az 1990-es
évek elejéig tartott, amikorra a regionális tudomány korábbi dinamikus fejl ődése
megtorpant. Ehhez hozzájárult az is, hogy a keynesi gazdaságpolitikával szem-
ben a piaci automatizmusokat preferáló neoklasszikus közgazdasági irányzat,
egyúttal a 'gondolkozzunk globálisan' szemlélet nyert teret, amely a regionális
beavatkozásokat nem kezelte kiemelten. Mindez a regionális tudomány iránti ér-
deklődés háttérbe szorulását hozta magával és a tudományos kutatások, az egye-
temi képzések anyagi és személyi feltételeinek besz űkülésével járt együtt.
— A harmadik, jelenlegi szakasz az 1990-es évek elején kezd ődött, amikortól a
globalizáció kiváltotta térbeli folyamatok feler ősödtek, a digitális kommuniká-
ciós eszközök átalakították a társadalom m űködését, egyúttal a komplex fenn-
tartható fejl ődés szemlélete, a 'gondolkozzunk fenntarthatóan' elve el őtérbe ke-
rült. Azt is egyre szélesebb körben ismerték fel, hogy a gazdasági és társadalmi
problémák sikeres megoldásához a helyi adottságokra épül ő stratégiákra van
szükség. Mindezek a regionális tudományban új megközelítéseket is felszínre
hoztak, és a valós társadalmi problémákkal foglalkozó kutatási, oktatási prog-
ramok anyagi feltételei is várhatóan (remélhet őleg?) javulnak.
A fenti három szakasz leírása kissé sematikus t , de jelzi a minden tudományra jel-
lemző 'tudományos életciklust', amikor a kezdeti fellendülést és er őteljes terjeszke-
dést követően az 'érettség' időszakában megjelennek a megtorpanás jegyei t. A regio-
nális tudomány második szakaszának végét többen válságként aposztrofálták és élénk
vita folyt nemcsak a diagnózisról, hanem a terápiáról is (Bailly—Coffey—Gibson 1996).
A viták során nagyjából egyetértés körvonalazódott, miszerint a regionális tudo-
mány megújulásához szükséges (Bailly—Coffey 1994; Benko 1999; Queigly 2001;
Bailly—Gibson 2004; Capello 2008):
1) a valós társadalmi problémákra tudományosan igényesebb, a társadalom
számára hasznosíthatóbb válaszok megfogalmazása, a l'art pour l'art jelleg
visszaszorítása,
2) interdiszciplináris társadalomtudományi jellegének el őtérbe állítása,
3) elméleti alapjainak és módszertani eszközeinek meger ősítése,
4) a tudományos utánpótlás felkészítése, a mester és doktori képzések elterjesztése.
Egy új tudományág indulása és kés őbbi fejlődése természetesen nem függetlenít-
hető az adott tudományág vezet ő egyéniségeinek, a kezdeti szervezést irányító
'mag' szerepvállalásától, érdekl ődési területétől. Mint az közismert, a regionális
tudomány kialakulása Walter Isard (1919—) szervez ő tevékenységéhez köthet ő, aki
1939-től a Harvardon közgazdaságtani, majd Chicago-ban matematikai és közgaz-
daság-elméleti tanulmányokat folytatott (Boyce 2004). Tudományos érdeklődési
területének kialakulásában lényegesnek t űnik, hogy az 1940-es években ő fordított le
angolra több német nyelvű, alapvető elhelyezkedés-elméleti3 (location theory) mun-
kát. A Nobel-díjas Leontief hívására részt vett a Harvard Egyetemen 1949-1953
között input-output modellek kidolgozásában, miközben a közgazdászok képzésé-
ben elhelyezkedés-elméletet és regionális fejl ődési ismereteket oktatott. Érdekl ődési
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
14 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
területén aktív szervez ő munkát is végzett, 1948-tól az Amerikai Közgazdasági
Társaság (AEA, American Economic Association) éves közgy űlésein és egyéb ren-
dezvényein több, regionális problémákkal foglalkozó szekciót szervezett.
Isard a MIT-re (Massachusetts Institute of Technology) 1954-ben kapott meg-
hívást a Városi és Regionális Tervezési Tanszék (Department of City and Regional
Planning) docensi (associate professor) állására regionális gazdaságtant oktatni,
egyúttal a Városi és Regionális Kutatások (Section of Urban and Regional Studies)
részleg igazgatója lett. Itt a közgazdász hallgatók egy érdekl ődő csoportját bevonva
aktív tudományszervez ői munkásságot folytatott. A közgazdászokon kívül a csoport
munkájában részt vettek földrajzosok, várostervez ők, szociológusok stb. is. A fel-
jegyzések szerint élénk viták folytak arról, hogy mi legyen ezen új interdiszcipliná-
ris kérdéskör neve, ami lefedi lényegét és nevében is eltér a már létez ő tudomány-
ágaktól. A viták során 1954-ben Isardjavaslatára fogadták el a regionális tudomány
(regional science) elnevezést, a Regionális Tudományi Társaság (RSA, Regional
Science Association) 1954 végén tartotta els ő összejövetelét Detroit-ban (Isard 2003).
Formálisan 1956-ban legitimálódott, mint társadalomtudományi tudományág, amikor
csatlakozott az Társult Társadalomtudományi Társaság (Allied Social Science
Association) szervezethez.
Az RSA első rendezvényein főleg a gazdaság térbeli működésének kérdéseivel
foglalkoztak, az elhelyezkedés-elméletekt ől, területi gazdasági elemzésekt ől a
városfejlesztés kérdésein keresztül a regionális politikáig. Isard tevékeny közremű-
ködésével az RSA igen intenzív tudományszervezést folytatott, rendezvények soka-
ságát menedzselték, folyóiratok, könyvsorozatok jöttek létre, egyetemi (master) és
doktori (PhD) képzések indultak. Az 1960-as években megalakultak Európában 4,
Ázsiában is a regionális tudományi szervezetek. A különböz ő kontinensek tudomá-
nyos társaságait egyesítve 1990-ben jött létre a Nemzetközi Regionális Tudományi
Társaság (RSAI, Regional Science Association International), a formálisan megsz űnő
RSA jogutódjaként. A dinamikus terjeszkedésre jellemz ő, hogy az Európai Regionális
Tudományi Társaság (ERSA, European Regional Science Association) 2010 augusz-
tusában tartotta 50., jubileumi kongresszusát Jönköping-ben, amely rendezvényen
kb. 860 előadásra került sor, köztük 9 magyar szerz ő tanulmányát5 fogadták el.
Az RSAI mellett a társadalomtudomány térbeli problémáival foglalkozik az Egyesült
Királyságban 1985-ben megalakult Regional Studies Association, amely mára nem-
csak egész Európára, hanem több kontinensre kiterjed ő szerveződéssé vált. Van
magyar tagszervezete is, Korompai Attila képviseli. Habár az RSAI (az ERSA) és a
Regional Studies Association tagsága között van átfedés, de az éves konferenciák
témáit és a folyóiratok tanulmányait áttekintve, amíg az RSAI és ERSA inkább köz-
gazdasági modellezéssel, ökonometriával, kvantitatív területi elemzésekkel foglalko-
zik, addig a Regional Studies Association gyakorlatiasabb szempontból főleg társada-
lom- és gazdaságföldrajzi, területfejlesztési témakörökkel. Valószín ű, hogy a Regional
Studies Association létrejöttében és gyors elterjedésében nemcsak a regionális tudo-
mány említett válsága játszott nagy szerepet, hanem a geográfusok útkeresése is
(Mészáros 2006). A Regional Studies Association 2010-ben Pécsett szervezte éves
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 15
konferenciáját, amelyen a 600 résztvev ő közel 50 országból érkezett, a magyar
kutatókő 80 előadást tartottak.
Megjegyzem, hogy Isard 1956-ban a MIT-ről átment az University of Pennsyl-
vania egyetemre, Philadelphiába, mivel ott létrehozhatott egy regionális tudományi
doktori (PhD) programot, egyúttal megalapította és vezette a Regionális Tudományi
Kutatóintézetet (Regional Science Research Institute), valamint nem sokkal kés őbb
a Regionális Tudományi Tanszéket (Regional Science Department) is. Ezen az
egyetemen regionális tudományból 1960 és 1993 között 180 fó kapott doktori foko-
zatot és 350 fő mester szintű diplomát (Boyce 2004). Isard 1979-ben egyetemet
váltott, és átment a Cornell University-re (ahol már korábban, 1973-tól megszervez-
te a regionális tudományi PhD-képzést), de ekkortól már munkásságában háttérbe
szorult a regionális tudomány (a Peace Science vált érdekl ődésének fő területévé).
Részben az ő munkahelyváltásának is betudható, hogy az University of Pennsyl-
vania-n 1993-ban megsz űnt a regionális tudományi tanszék.
A regionális tudományban felmerül ő főbb kérdéskörök, folyóiratokban megjelen ő
tanulmányok, konferencia el őadások tematikus jellemz őit több vizsgálat próbálta
feltárni. Az 1990-es évek elejéig a regionális tudomány 1958-ban létrehozott, els ő
referált folyóiratában, a Journal of Regional Science-ben közölt cikkek 70%-át köz-
gazdászok írták, míg földrajzosok mindössze 2-3%-át (Lengyel I—Rechnitzer 2004,
25). A Papers of Regional Science-ben, az RSAI társasági lapjában a cikkek
30-30%-át közgazdászok és földrajzosok, 20%-át városkutatók és tervez ő szakem-
berek közölték, míg a többit különböz ő társadalomtudományi kutatók.
A regionális tudomány három bemutatott periódusának egy-egy rövidebb id ősza-
kát kiemelve megállapítható (Mera 2004): az első két periódusban a tanulmányok-
nak kb. harmada volt elméleti jelleg ű, amely arány 2001-2002-re kb. 10%-ra esett
vissza, hasonló arányt és trendet mutatnak a módszertani kutatások is, nagymérték-
ben megnőtt viszont az alkalmazott kutatások aránya, kb. 50%-ot elérve. Mindvégig
jelentős, az írások kb. harmada foglalkozik regionális (területfejlesztési) politikai
kérdésekkel. A tanulmányok témáit tekintve a gazdasági jelleg űek még inkább előtér-
be kerültek, a korábbi kb. 50%-ról kétharmadra n őtt a részesedésük, a területi (föld-
rajzi) kérdések a korábbi 40%-ról egyharmadra csökkentek, a társadalmi jelleg ű kuta-
tások mindvégig kb. 10%-ot tettek ki. Az adatok arra utalnak, hogy a 2000-es évek
elejére egyre inkább valós társadalmi problémák vizsgálata került el őtérbe.
Magyarországon a regionális tudomány intézményi hátterének megszervez ődése a
nyolcvanas évek közepén kezdődött. 1984-ben Enyedi György kezdeményezésére
és vezetésével meglev ő intézeti egységekb ől megalakult az MTA Regionális Kuta-
tások Központja (RKK), pécsi székhellyel és több városban m űködő részleggel. Az
MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya osztályközi testületeként 1986
őszén alakult meg 17 fővel a Regionális Tudományos Bizottság (RTB), amelynek
alapító elnöke Enyedi György, alelnöke Bartke István, titkára Nemes Nagy József volt
(Horváth Rechnitzer2000; Rechnitzer 2009). Az RTB 1999-t ől a IX. Gazdaság- és
Jogtudományok Osztályához tartozik, jelenleg 87 regisztrált köztestületi tagja van,
akik 16 felsőoktatási intézményb ől (11 egyetemről 39 fó, 5 főiskoláról 7 fó), az MTA
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
16 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
négy intézetéb ől (kiemelkedik az RKK 20 fővel) kerülnek ki, illetve az államigaz-
gatás szervezeteib ől. Az ERSA tagszervezete a 2003-ban megalapított Magyar
Regionális Tudományi Társaság (MRTT), Horváth Gyula elnökletével, és amelyet
Varga Attila képvisel a nemzetközi szervezetben.
A tudományág hazai meger ősödése és elismertetése szempontjából fontos, hogy
regionális tudományból is lehet MTA doktora címet szerezni. 2008-tól regionális
tudományi doktori iskolák működhetnek és adhatnak doktori (PhD) fokozatot, jelen-
leg három egyetemen (Pécsett, Gy őrött és Debrecenben), illetve további egyetemeken
regionális tudományi témákat meghirdet ő doktori alprogramok m űködnek (Eötvös
Loránd Tudományegyetem, Kaposvári Egyetem, Miskolci Egyetem, Nyugat-
Magyarországi Egyetem, Szegedi Tudományegyetem, Szent István Egyetem).
A regionális tudományi doktori iskolák két mesterszakra épülhetnek, a regionális és
környezeti gazdaságtani és a vidékfejlesztési agrármérnöki mesterszakokra, mind-
kettő t 8-8 egyetemen akkreditálták. Az eltelt évtizedek alatt publikációs fórumok
sokasága jött létre, közülük kiemelkedik az RKK kiadásában az MRTT társasági
lapjaként megjelen ő, 1986-ban alapított Tér és Társadalom folyóirat, illetve az
Akadémiai Kiadó által gondozott 'modern regionális tudomány' könyvsorozat.
Regionális tudomány: megkérdőjelezett önállóság?
A regionális tudomány interdiszciplinaritása miatt jelent ős átfedések figyelhet ők
meg a térbeli kérdésekkel is foglalkozó tudományágakkal, pl. közgazdaságtan, tár-
sadalomföldrajz, szociológia (Nemes Nagy 2003; McCann 2007). Szinte mindegyik
regionalista két-három diszciplínában otthonos, a regionális tudomány eredményeinek
döntő része több tudományág egymásra hatásából született (Rechnitzer 2005; Dusek
2007). Az interdiszciplináris társadalomtudományi jellegb ől szükségszerűen adódó
átfedések általában kölcsönösen el őnyös együttműködéseket eredményeznek, de több
esetben „határvillongások" is fellépnek. A regionális tudományt megalakulása óta a
társadalomföldrajz és a közgazdaságtudomány néhány képvisel ője folyamatosan
bírálta. A bírálatok jelentő s része jogosan mutatott rá bizonyos problémákra, fogalmi
avagy módszertani hibákra. De nemcsak segít ő szándékú kritikák jelentek meg,
hanem többen megkérd őjelezték a regionális tudomány létjogosultságát is.
A földrajzos kritikák úgy összegezhetők, hogy a regionális tudomány fogalmai, ku-
tatási témái, alkalmazott eszközei lényegében a széles értelemben vett társadalom-
földrajz körébe tartoznak (Barnes 2003; Mészáros 2006; Probáld 2007; Beluszky
2008). Azaz nincs értelme külön tudományágról beszélni, hanem csupán a földrajz-
tudomány, a geográfia egyik részterületér ől van szó. Olyan vélemények is hallha-
tók, hogy máshonnan kiszorult kutatók helykeresése, ügyes tudományszervez ők
munkálkodása, feltörekv ő kiadók kiadvány gründolása stb. áll a regionális tudo-
mány megjelenése mögött, nem pedig a tudomány szerves önfejl ődése.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 17
A közgazdász kritikák lényege, hogy a regionális tudomány alapvet ően regionális
(köz)gazdaságtan, a mainstream közgazdasági gondolatok és modellek valamilyen
területi szempontú kiterjesztése. Jellemz őnek tekinthető Krugman véleménye, aki a
regionális tudományról, pontosabban a regionális gazdaságtan korábbi irányzatairól
elmarasztaló kritikát fogalmazott meg. Öt irányzatot részletesebben bírált (Krugman
1995; Lengyel I. 2003, 35-39): a német geometriai irányzatot (Weber-féle ipari
telephely-elméletet és a Lösch—Christaller-féle központi helyek elméletét), a társada-
lomfizikai irányzatot (a városok népességével foglalkozó rangsor-módszerek, gravitá-
ciós modellek és potenciálmodellek), a halmozódó oksági modelleket (Hirschmann
fejlődéselmélete), a lokális küls ő méretgazdaságosságra épül ő irányzatokat
(Marshall iparági körzete, illetve Henderson városrendszer modellje), valamint a
földjáradék és földhasználati (Thünen-féle) modellt.
Krugman (1995) mindegyik kísérletet kudarcnak tartja abból a szempontból, hogy
a regionális tudománynak ezek az eredményei nem kerültek be a közgazdászok
„szakmai alapműveltségébe". Szerinte egyik sem lépett túl a neoklasszikus közgaz-
daságtan hagyományos fogalmain és eszközein, a távolság és tér lényegében exogén
változóként szerepelt. Így viszont csak olyan megállapítások születhettek, amelyek
a korábbi közgazdasági modellek egyszer ű térbeli „szolgai kiterjesztéseként", logi-
kus következményeként adódtak és ezáltal nem tudták megváltoztatni a közgazda-
ságtan sematikus térbeli szemléletét.
A közgazdaságtanban részbeni áttörést a távolságot endogén változóként kezel ő „ új
gazdaságföldrajz" (NEG: new economic geography) jelentett, amely fóleg Krugman,
Fujita és Thisse munkásságából nőtt ki az 1990-es évek elején (Fujita—Krugtnan-
Venables 1999). Ez az irányzat nagyban épít a városgazdaságtan és a regionális
gazdaságtan néhány korábbi eredményére, Thünen gondolataira, a centrum-
periféria modellre stb. A térbeliség fontosságára a figyelmet a közgazdászok köré-
ben elsősorban Krugman 2008. évi Nobel-díja hívta fel. De hasonló jelent őségűnek
tekinthető a gazdálkodási tudományokban Porter munkásságának elismerése, aki a
vállalati, üzleti döntésekben a lokalitás, a helyi üzleti környezet szerepének fontos-
ságát hangsúlyozza (Lengyel L 2003). Manapság a közgazdászok a korábbiakhoz
képest kevésbé kérdőjelezik meg a térbeli elhelyezkedés fontosságát, mégha többen
nem is tartják fontosnak, avagy félreértik az egyes megállapításokat.
Érdekes vizsgálatot végzett Maier, Kauffman és Vyborny (2008) arra vonatkozó-
an, hogy önálló tudományos diszciplína-e a regionális tudomány? Különböző társa-
dalomtudományi diszciplínák 464 rangos folyóiratában közölt tanulmányok hivat-
kozásait elemezték hálózatkutatási eszközökkel. Feltevésük: egy adott diszciplína
önálló, ha elkülönülése a többit ől kimutatható, ha a diszciplínán belüli folyóiratok
„csomósodnak", ezen folyóiratok összekapcsolódása a hivatkozások által er ős. A 10
legfontosabb regionális tudományi folyóiratot a többi 454 folyóirattal összevetve
igazolták, hogy a regionális tudományi folyóiratok elkülönülnek a többi tudomány-
ágtól, a közgazdaságtantól, földrajztól, tervezéselmélett ől. Ezáltal igazolhatónak
vélik, hogy a regionális tudomány a többitől jól elkülönül ő diszciplína, amelynek
tudományos közössége tagjai közötti kapcsolatok, a kohézió kimutatható és er ős.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
18 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Természetesen ez a vizsgálat csak egy adalék, vitatható és állandó viták tárgya,
hogy mit értünk tudományág alatt, mikortól tekinthet ő egy irányzat önálló tudomá-
nyos paradigmának, elég, ha Kuhn, Lakatos, Popper stb. közismert tudományelmé-
leti gondolataira utalunk.
A regionális tudomány interdiszciplinaritásának érzékeltetésére érdekes adalék az
RSAI elnökeinek személye7, akiket 1989-ig éves, ezt követ ően kétéves id őszakra
választanak meg. A 42 főből (Isard kétszer volt elnök, mindenki más csak egyszer)
25 fő Észak-Amerikát (24 fő Amerikai Egyesült Államok, 1 fő Kanada), 12 fő
Európát (3-3 svéd és holland, 2 lengyel, 1-1 angol, német, olasz 8 és svájci), 3 fő
Japánt és 2 fő Ausztráliát képviselte. Kutatási területüket, végzettségüket tekintve
17 közgazdász, 14 geográfus, 7 tervez ő (city-planning, regional planning), és mind-
össze 3 személynél (Czamanski, Alonso és Boyce) szerepel a regionális tudomány
és egyetlen személynél a politikatudomány.
A regionális tudomány napjainkban is zajló megújulásában 9 alapvet ő fontosságú-
nak tűnik két kihívás: a „földrajzi távolság halála" és ehhez kapcsolódva a területi
koncentrációk szerepének felértékel ődése. Erre a két kihívásra adott válaszok a tár-
sadalom új térbeliségére is nagy hatást gyakorolnak, egyúttal lehet őséget adnak a
regionális tudomány képvisel őinek mind a társadalomföldrajztól, mind a közgazda-
ságtudománytól való markánsabb elkülönülésre.
A „földrajzi távolság halála"?
A globalizáció feler ősödésével párhuzamosan két, összekapcsolódó térbeli folya-
mat előtérbe kerülése figyelhet ő meg. Egyrészt a fajlagos szállítási, közlekedési
költségek csökkennek, aminek következtében a földrajzi távolság gazdasági szerepe
mérséklődik, távoli üzleti partnerek között is mindennapos kapcsolatok alakulhat-
nak ki. Másrészt a fejlett országokban a gazdasági tevékenységek bizonyos köre
térben koncentrálódik, ami a szomszédság, közelség, azaz kis távolság növekv ő fon-
tosságára utal (Enyedi 2000).
1. TÁBLÁZAT
A nemzetközi szállítási költségek 1990-es (összehasonlítható) árakon Hollandiában
(Estimates of International Transport Costs (Eurocent per ton km) in 1990 prices
for Various Transport Modes [The NetherlandsJ)
Szállítási költségek (euro cent/tonnakilométer)
1900 1950 1998
Vasúti szállítás 40 18 9
Belvízi hajózás 15 7,5 6
Közúti szállítás 110 40 20
Légi közlekedés — 750 44
Forrás: Rietveld—Vickerman (2004, 236).
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 19
A földrajzi távolság gazdasági szerepének átalakulását jelzik a 20. században a
nemzetközi szállítási költségekben kimutatható erőteljes csökkenések is (1. táblá-
zat). Az új technológiai megoldások és az infrastruktúra kiépülése következtében
megnőtt a szállítás, közlekedés termelékenysége, amire utal pl. napjainkban a kon-
ténerhajók, tankerek roppant nagy mérete, avagy a 'fapados légijáratok' olcsósága.
Az elmúlt évtizedben nemcsak a tárgyak és személyek szállítási költsége, hanem a
digitális infokommunikáció eszközeire (internet, mobiltelefon) épül ő interaktív
kommunikáció költségei is jelentősen csökkentek, a hálózati infrastruktúra kiépülése
és ezen új technológiák termelékenységének ugrásszer ű javulása következtében.
A szolgáltatások gazdasági szerepének növekedésével a nem tárgyi (intangible)
javak, információk továbbítása került el őtérbe, amelyek költségei általában nem
adhatók meg a földrajzi távolság függvényében (Gál 2010). Rohamosan n ő a ki-
szervezett szolgáltatások (p1. call centerek), a virtuális vállalati hálózatok, a táv-
munka stb. szerepe. Egyre több a tudásalapú kiszervezés, pl. Indiában (Bangalore)
fejlesztenek amerikai cégek megbízásából szoftvereket, komoly közös tudományos
eredmények születnek egymástól távoli országokban lev ő, de hálózatban együttm ű-
ködő kutatócsoportok között (pl. gyógyszerek tesztelésekor). A sok országban rész-
legekkel bíró globális vállalatok, beszállítói hálózatok sikeressége is az interaktív
infokommunikáción és az olcsó szállításon múlik. De a személyek is egymástól
távoli helyek között mobiltelefonálnak, web kamerákat használva, „egymás szemé-
be nézve" távbeszélgetnek, tárgyalnak stb.
A földrajzi távolság gazdasági jelent őségének háttérbe szorulása mellett a szom-
szédság, kis távolság felértékel ődése is megfigyelhető, azaz a területi koncentrációk,
nagyvárosi térségek gazdasági szerepe is el őtérbe került (Enyedi 2009). Ezt jelzi,
hogy pl. 1998-ban Japán magrégiója (három prefektúra Tokió, Oszaka és Nagoja
központtal) az ország területének 5%-án terült el, a lakosság 33%-a élt ott, akik a
GDP 40%-át állították el ő (Fujita—Thisse 2002). Hasonlóan, az Európai Unió
38 legnagyobb városa 2000-ben az EU területének 0,6%-án a lakosság 25%-át
tömörítette, miközben a GDP 30%-a itt keletkezett. Az Amerikai Egyesült Álla-
mokban 1997-ben a lakosság 53%-a élt a negyven nagyvárosi (metropolitan) tér-
ségben, ahol a feldolgozóipari foglalkoztatottak 48%-a dolgozott, ezen térségek az
ország területének mindössze 1,9%-át foglalták el (Henderson—Thisse 2004, xxvii).
Tehát a fejlett országok gazdasági teljesítménye mögött térbeli koncentrációik, el-
sősorban a nagyvárosaik és vonzáskörzeteik, mint „gazdasági pólusok" állnak,
amely tendencia előtérbe állította a várostudományokat is (Szirmai 2005).
Paul Krugman (2000a; 2003) szerint a térbeli koncentráció fontosságát, azaz a
földrajzi közelség szerepének felértékel ődését a fajlagos szállítási költségek mér-
séklődése, a méretgazdaságosság 10, a növekvő mérethozadék ]] , a monopolisztikus 12
térbelivsny, agomerációsxtnhkagyráz.Eenhtsokból
adódnak a centripetális erők, amelyek a térbeli koncentrálódást idézik el ő, illetve a
centrifugális er ők, amelyek a térbeli diszperziót, így a két ellentétes er őhatás követ-
keztében térbeli egyensúly alakul ki.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
20 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
A csökkenő szállítási költségek és a digitális infokommunikációs technológiák el-
terjedése és olcsósága kapcsán az elmúlt évtizedben többen felvetették a „távolság
halálát" (Jakobi 2007b; Mészáros 2008). Van, aki a „földrajzi tér összeomlásáról"
(the collapse of geographic space) írt (Haggett 2006), és vannak, akik megkérd ője-
lezik a „földrajz eltúlzott halálát" (exaggerated death of geography) (Morgan 2004),
avagy a 'távolság kimúlását' (demise of distance?) (Johnson—Siripong—Brown
2006), esetleg a 'távolság korai halálát' („death of distance" is premature)
(Rietveld—Vickerman 2004).
Röviden összegezve, napjainkban a tér társadalmi-gazdasági szerepe rohamosan át-
alakul. Egyrészt a fajlagos szállítási költségek csökkenése és az olcsó kommunikációs
lehetőségek következtében hatékonyan tudnak együttm űködni az egymástól nagy
földrajzi távolságban levő egyének, üzleti partnerek is, de nem mindenkivel, nem min-
denben és nem mindenhol Másrészt a szomszédságon, közelségen alapuló koncentráló-
dási folyamatok egyre fontosabbá válnak, de ez a térbeli koncentrálódás sem figyelhet ő
meg mindenütt. Kérdés, hogy milyen feltételek szükségesek a „helyfüggetlen" távol-
sági együttműködéshez, kik között sikeresek és miért? De az is kérdés, hogy a térbeli
koncentrálódás, a közelség el őnyeinek kihasználása hol figyelhet ő meg és miért?
Először a sikeres „távolságmentes" kapcsolatoknál megfigyelhet ő jellemzőkre
térünk ki, majd a koncentrálódást leíró agglomerációs el őnyök újraértékelésére.
Ezen új eredményekre alapozva ismerhetjük fel a regionális tudomány megújuló
térszemléletére vonatkozó újabb javaslatokat.
„Oly távol vagy tőlem (és mégis közel)" 13
A globális gazdaságban, amint áttekintettük, a szállítási és kommunikációs költ-
ségek jelentősen lecsökkentek, ez pedig lehet ővé tette, hogy egymástól távoli part-
nerek is hatékonyan együtt tudjanak m űködni. De az is nyilvánvaló, hogy a távoli
kapcsolatok csak bizonyos partnerek és bizonyos helyek között állnak fenn. Több
vizsgálat történt ezen „egyidej ű távolsági együttműködések" törvényszerűségeinek
kimutatására, a távolság fogalmának újragondolásán, a hálózati gazdaság m űködé-
sének feltárásán túl a közelség kiterjesztett értelmezéséig.
A távolság két hely vagy két alakzat térbeli eltérésének mértéke, amely többféle
módon mérhető (Nemes Nagy 2009, 219). A légvonalbeli (sz űken véve földrajzi
avagy fizikai) távolságtól megkülönböztetjük a közlekedéshálózati, gazdasági (költ-
ség-) és időtávolságot, amelyek valamilyen függvényszer ű (lineáris, lépcsős stb.) kap-
csolatban állnak a földrajzi távolsággal (Lengyel I—Rechnitzer 2004; Dusek—Szalkai
2006). De a fentieken kívül megjelent a szakirodalomban a kognitív, a társadalmi és a
virtuális távolság is, amelyek már nem függnek a földrajzi távolságtól. A termékek, azaz
tárgyi javak (és személyek) szállításakor, pl. a feldolgozóipar dominálta ágazatoknál, a
földrajzi szemlélet ű távolság/közelség megfelel ően alkalmazható az üzleti kalkulá-
ciókhoz. De a nem tárgyi (intangible) javak, információk, a digitalizálható (kodifikált)
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 21
tudás térbeli terjedése már nem magyarázható kielégítően a földrajzi távolsággal,
pl. az infokommunikáció költségei alig függnek a partnerek térbeli elhelyezkedését ől.
A távolság hagyományos fogalma, mint két objektum térbeli eltérésének mértéke,
az infokommunikációs kapcsolatok révén kirajzolódó térben nem alkalmazható.
A kapcsolati, hálózati térben az üzleti együttműködéseknél kétféle „távolság" van
(Jakobi 2007a; Mészáros 2008): tartósan kapcsolatba tudunk-e kerülni valakivel, benne
vagyunk-e egy interaktív kapcsolatot ápoló hálózatban, avagy nem? Ha igen, akkor
„közel vagyunk egymáshoz" és lehet őség adódik a sikeres együttműködésre, bárhol is
tartózkodjunk, ha nem, akkor „végtelen távolságra vagyunk egymástól", hiába van
internetes kapcsolatunk. A hálózati tér infrastruktúráját a m űszaki hálózatok és
szerverek alkotják, amelyek megléte szükséges, de nem elégséges feltétel, mert a tény-
leges együttműködéshez az egyének, szervezetek közötti aktív kapcsolatok is kellenek.
Ezekben a kapcsolati terekben csak az odatartozás, az interaktív kapcsolat er őssége
mérhető, amely általában egy bináris (avagy néhány fokozatú) skálán adható meg.
Az odatartozás és elfogadottság, a kölcsönös megértés jelenti a közelségetm, míg a
nagyobb „távolság" ezekben a hálózati terekben nehezen értelmezhet ő, egyfajta
kirekesztődésként jellemezhet ő (Lagendijk—Oinas 2005). A fentiek miatt vált a kö-
zelség (proximity) kulcsfogalommá a kapcsolati terekben, főleg innovatív együtt-
működések esetében.
A globális tudásalapú gazdaság által formált térben a közelség új gazdasági szere-
pének és jellemz őinek elemzésével az innovatív mili ő vizsgálatokból kiindulva töb-
ben, főleg francia kutatók foglalkoztak. A „francia iskola" (French School of
Proximity Dynamics) képvisel ői két alapvető tértípust, a földrajzi és kapcsolati teret,
illetve hozzájuk kapcsolódva kétféle közelséget különítettek el: a földrajzi és a kap-
csolati közelséget (Torre—Gilly 2000; Torre—Rallet 2005). Ebből a megközelítésb ől
kiindulva Capello (2008, 752-753) az innovációt el ősegítő endogén tényez ők, mint
helyi versenyel őnyök kialakulása szempontjából az alábbi három közelség típust
különbözteti meg:
1) Térbeli, földrajzi közelség (spatial, geographical proximity): lehetővé teszi a
gyorsabb, olcsóbb és kisebb kockázatú információcserét, a tranzakciós költsé-
gek mérséklését, a rejtett tudás elsajátítását, a lokális pozitív externhatásokat, a
tudástúlcsorduláson (knowledge spillover) alapuló innovációs tevékenysége-
ket stb., lényegében az agglomerációs el őnyök érvényesülését.
2) Kapcsolati közelség (relational proximity) 15, másképpen hálózati közelség egy
adott közösség, szervezet képessége, hogy el ősegítse tagjai közötti interakciók
kialakulását, szervezet alatt értve a kapcsolatok bármilyen szervezett rendsze-
rét, pl. vállalat, közigazgatás, társadalmi hálózat, szakmai közösség.
3) Intézményi közelség (institutional proximity): a formális (törvények, jogsza-
bályok stb.) és az informális (közös nyelv, kulturális normák, tradíciók, szo-
kások, vallás stb.) intézményi háttér viszonylag homogén üzleti környezetet
hoz létre, hasonló gazdasági magatartást indukál, így ez a közelség meg-
könnyítheti a piaci szerepl ők számára az együttm űködést, támogatja az inte-
raktív tanulási folyamatokat.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
22 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Az előző három közelség típus szoros kapcsolatban áll, kiegészíthetik és helyette-
síthetik egymást, sőt átfedések is megfigyelhet ők. Az innovációk kidolgozásához
szükséges interaktív tanulási folyamatban szükséges feltétel a kapcsolati közelség
erőssége, azaz a hasonló tudásbázisú egyének, szervezetek közötti hatékony kom-
munikáció lehetősége, amely elősegítheti az innovációk létrejöttét, az abszorpciós
kapacitás kialakulását, a tapasztalatok interaktív megosztását. Kapcsolati közelség
fennállhat távoli városokban dolgozó szakért ők, kutatók között is, pl. több telep-
helyes multinacionális cég részlegeinél, avagy közös tudományos projekten dolgo-
zók között. Főleg nemzetközi összehasonlító vizsgálatoknál vették észre, hogy a
sikeres együttm űködéshez fontos a kulturális normák, tradíciók, szokások ismerete,
illetve a helyi intézmények működésének „megértése", lényegében az intézményi
közelség megléte. Egy adott országon belül a széles értelemben vett intézményi
háttér térben általában homogénnek tekinthet ő .
Nagyobb távolság esetén a kapcsolati közelség főleg akkor hatékony, ha van föld-
rajzi „közelség-el őzménye" (Boschma 2005; Torre 2008): ugyanazon korábbi mun-
kahely, közös tanulás (egyetemeken, tréningeken, konferenciákon), több esetben
családi, etnikai, vallási stb. kötelékek. Az eltelt id ővel arányosan gyakran „meg-
kopnak" a távoli kapcsolatok, ezért id őnként szükséges a „frissítésük", azaz szemé-
lyes összejöveteleken, találkozókon való újbóli meger ősítésük (erre szolgálnak pl.
a globális vállalatok 'összeszoktató' tréningjei, de a tudományos konferenciák is).
A kapcsolati közelség csak aktív szerepl őkre áll fenn, nincsenek „potyautasok"
(mint földrajzi közelségb ől adódó extern hatások esetében), nem lehet passzívan
élvezni az el őnyeit.
A közelség témakörével az elmúlt években a regionális tudomány 16 képviselői
közül többen foglalkoztak (lásd a szakirodalmi áttekintéseket: Polenske 2004;
Lengyel I. 2008; Vas 2009). A földrajzi közelség mellett Boschma (2005) javaslata,
valamint Knoben és Oerlemans (2006) rendszerezése alapján az alábbi öt típus gyak-
ran előfordul (Lengyel I. 2010): kognitív közelség (hasonló tudásbázissal rendelkez ő,
egymással kapcsolatban álló és kommunikációra képes egyének, cégek között),
intézményi közelség (jogszabályok, intézmények és hasonló kulturális normák, tradí-
ciók), szervezeti közelség (kapcsolatok szorossága a szervezeten belül avagy szerveze-
tek között), társadalmi közelség (az egyének, szervezetek társadalmi beágyazódása, a
bizalomra épülő személyes ismeretség, barátság, családi kötelékek), technológiai
közelség (a technológiai tapasztalatok megoszthatósága).
Napjainkra az elérhet őség térbeli jellemz ői átalakultak, amíg a szállítási költségek
a termékek és személyek mozgatásánál továbbra is fontosak, addig az információk
cseréjét lehet ővé tevő kapcsolati közelség fenntartásának költsége elenyész ő . Azt
várnánk el, hogy ennek következtében az egyéb tényez ők (munkaerő, ingatlanok,
környezet) eltér ő kínálata előidézi a térbeli kiegyenlítődést. De inkább az figyelhet ő
meg, hogy a térbeli koncentrációk, az agglomerációs gazdaságok nem veszítettek
jelentőségükből, sőt, felértékel ődtek, igaz, eltérő okok miatt, amint azt Enyedi
György (2009) is kiemeli.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 23
Agglomeráció: az utolsó feltáratlan határvidék?
Paul Krugman (1998) nevezetes mondása, miszerint a 'tér az (közgazdaságtan)
utolsó feltáratlan határvidék(e)' (space: the fival frontier), Ács Zoltán (2009, 51) újra-
fogalmazásában: 'az agglomeráció a (közgazdaságtan) utolsó feltáratlan határvidék(e)'
(agglomeration: the final frontier). Amint néhány adattal érzékeltettük, napjaínk egyik
legfontosabb folyamata a területi koncentrálódás, amelynek jellemz őit a megváltozott
feltételek miatt azonban újra kell értékelnünk a regionális tudományban is.
A vállalatok egymáshoz közeli elhelyezkedéséb ől, azaz térbeli közelségéb ől szár-
mazó előnyök jól ismertek, főleg Alfred Marshallnak köszönhetően, aki egy adott
vállalat esetén a méretgazdaságosság vizsgálatakor két tényez őt emelt ki (Lengyel I.—
Mozsár 2002): a belső méretgazdaságosságot (internal economies of scale) és a küls ő
méretgazdaságosságot (external economies of scale). A belső méretgazdaságosságból
adódó hozadék a vállalat által alkalmazott technológiától, szervezeti felépítést ől, a
vezetés színvonalától stb. függ ő előnyök, amelyek az adott vállalatra jellemz őek,
egyediek, mégha részben utánozhatók is. A külső méretgazdaságosságból ered ő
hozadék viszont az adott iparág 17 térbeli elhelyezkedésével hozható kapcsolatba, a
„hellyel", az adott iparág cégeib ől hány van ezen a településen és milyen a helyi üzleti
környezet. Marshall extern hatásoknak, küls ő gazdasági hatásoknak nevezte ezeket az
előnyöket, amelyekért a piaci szerepl ő nem fizet, hanem csak élvezi, és amelyek főleg
szomszédsági hatásként jelentkeznek, azaz lokális kiterjedésűek és immobilak.
Marshall térgazdaságtani gondolatainak újrafelfedezése részben Krugman ered-
ményeinek tudható be, aki a térbeli általános egyensúlyt alakító centripetális és
centrifugális erők kapcsán a pozitív és negatív extern hatások szerepét egyaránt
kiemelte (Krugman 2000b). Napjainkban a küls ő méretgazdaságosság forrásainak
három csoportja figyelhet ő meg (Fujita—Krugman—Venables 1999; Armstrong-
Taylor 2000; Lengyel I. 2010): a nagyméret ű iparági piac, a specializálódó helyi
munkaerőpiacok, valamint az iparági technológiai/m űszaki tudás „túlcsordulása"
(technological spillovers). Ezeket az extern hatásokat többen újrafogalmazták, ezért
Marshall—Arrow—Romer, röviden MAR externáliaként ismertek.
A regionális tudományban a térbeli koncentrációból, a földrajzi közelségb ől
származó el őnyöket Alfred Weber nyomán az agglomeráció18 fogalmához kötjük
(McCann 2008). Az agglomerációs hozadék (agglomerációs előnyök): „a gazdasági
tevékenységek során a vállalatok, illetve a tevékenységek egymáshoz közeli elhelyez-
kedéséből fakadó költségmegtakarítások" (Pearce 1993, 28). A neoklasszikus köz-
gazdaságtan extern hatás fogalmával összevetve az agglomeráció f őleg a regionális
gazdaságtan és az üzleti (gazdálkodás) tudományok művelői által használt fogalom.
Hagyományosan a regionális tudományon belül Isard (1975) közismert tipizálása
vált elfogadottá, amelyet Ohlin és Hoover nyomán adott, a méretgazdaságosságot és
ezáltal a termelékenységet javító agglomerációs előnyök három alaptípusát megkü-
lönböztetve (Lengyel I.—Rechnitzer 2004, 169-170): nagyvállalati (méretgazdasá-
gossági) előnyök, lokalizációs előnyök és urbanizációs el őnyök.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
24 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s 3
A globális feltételekbő l és a kapcsolati tér növekv ő fontosságából kiindulva Parr
(2002) javasolta az agglomerációs el őnyök tipizálásának megújítását. A bels ő és
külső méretgazdaságosság mellett figyelembe vette a vállalati együttm űködések, ter-
melési integrációk három típusát: vertikális (beszállítói hálózat, értéklánc), horizontá-
lis (egyazon iparágban tevékenyked ő cégek specializációja) és párhuzamos (laterális,
közös inputok alkalmazása) integrációk. Ezen integrációkból ered ő iparági verseny-
előnyök újabb típusai: a változatossági és a komplexitási hozadék (1. ábra).
A változatossági hozadék (economies of scope), másképpen a változatosság gaz-
daságossága a laterális integrációból adódik, ha egy vállalat diverzifikált terméke-
ket, szolgáltatásokat mástól vásárolt közös modulokból, közös inputokból úgy állít
elő, hogy ezen végtermékek el őállítási költsége kisebb, mintha erre specializálódott
cég külön-külön állítaná el ő őket (Kocsis—Szabó 2001). Az összeszerel ő iparokban
bizonyos modulok és egységes alkatrészek tömeges gyártása kiegészül egyedi alkat-
részekkel, így kis sorozatú, adott piaci szegmenst megcélzó végtermékek kedvez ő
költséggel állíthatók el ő. A komplexitásból adódó hozadék a vertikális hálózatban
együttműködő cégek egymáshoz közeli letelepedéséb ől adódik, főleg gyakori sze-
mélyes találkozást igényl ő tevékenységeknél. A méretgazdaságosság pedig f őleg a
horizontális hálózatokra jellemz ő, p1. az olasz iparági körzetekre.
1. ÁBRA
A vállalati/iparági előnyök típusai
(Types of Industrial Competitive Advantages)
Belső Külső
gazdaságosság gazdaságosság
Méretgazdaságosság
Változatosság
Komplexitás
Megjegyzés: a bels ő szürke rész jelzi az agglomerációs el őnyöket.
Forrás: Parr (2002, 154).
A vállalatoknak az integrációs alaptípusok mindegyikéb ől származhatnak ver-
senyelőnyei (hozadékai), amelyek egy része a bels ő gazdaságossági (az 1. ábra bal
oldala mutatja), a másik része az extern hatásokból adódó küls ő gazdaságossági
előnyök (az 1. ábra jobb oldala mutatja). A vállalati, iparági stratégiák mindhárom
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 25
típusából (méret, változatosság, komplexitás) nyerhet ők előnyök térbeli koncentrá-
lódás nélkül is, a kapcsolati közelséget kihasználva (az 1. ábra külső, fehér körsze-
lete), pl. a beszállítói hálózatok sokszor szétszórva találhatók a térben. Agglomerá-
ciós előnyök szintén megjelenhetnek a bels ő és külső méretgazdaságosságnál, illet-
ve mindhárom integrációnál (az 1. ábra belső, árnyékos része).
Parr (2002) szerint a kapcsolati közelséget is figyelembe véve a földrajzi közel-
ségből adódó agglomerációs előnyök:
- Tevékenység-komplexitási el őnyök: az értéklánc-rendszert alkotó vállalkozá-
sok egymás melletti működésének, földrajzi közelségének, szomszédságának
kihasználása, általában egy integrátor vállalat és beszállítóinak térbeli tömörü-
lése (vertikális integráció).
- Lokalizációs el őnyök (MAR extern hatások): küls ők egy vállalat és bels ők az
adott iparág számára, azaz ugyanazon iparághoz/üzletághoz tartozó, ugyan-
azon tevékenységet végz ő vállalatok térbeli s űrűsödéséb ől, közelségéből
származó előnyök (horizontális integráció).
- Urbanizációs előnyök (Jacobs-féle extern hatások): küls ők egy vállalat és egy
adott iparág számára, de bels ők a térség szempontjából, általában többféle
iparág/üzletág vállalatainak térbeli közelségét kihasználva a közöttük létrejöv ő
szinergikus hatásokból adódó el őnyök (laterális integráció).
A MAR-féle extern hatásokból a tudás iparág-specifikus jellege miatt (egy adott
technológia főleg ugyanazon iparágon belül hasznosítható) a specializáció fontossága
adódik (Lengyel B.—Leydesdorff 2008). A nagyvárosok fejl ődését vizsgálva viszont
többen megállapították, hogy azok a városok sikeresebbek, ahol nemcsak adott ipar-
ágakon belüli, hanem a különböz ő iparágak közötti tudásáramlási hatások is er ősek,
mivel a technológiai diverzitásból, a különböző iparágak tudásának keresztez ődéséből
(cross-fertilization) új termékek, új szolgáltatások, ezáltal új piacok jöhetnek létre
(Duranton—Puga 2004; Rosenthal—Strange 2004; Combes—Mayer—Thisse 2008).
A különböző iparágak térbeli közelségéb ől, egymásra hatásából származó tudás extern
hatásokat nevezzük Jacobs-féléknek, megkülönböztetve a MAR-tól (Edwards 2007).
Ez a három agglomerációs el őnyféleség első ránézésre önmagában kevés újat hoz,
szinte megegyezik a régi, Isard-féle logikával. Előre lépést jelent viszont, hogy a
konkrét agglomerációk elemzése egzaktabb módon elvégezhet ő, át tudunk venni a gaz-
dálkodástudományokból (vállalati stratégiai menedzsment, termelésilánc-menedzs-
ment, vállalati logisztika stb.) letisztult eredményeket, fogalmakat és vizsgálati eszkö-
zöket. Úgy gondolom, amíg korábban csak elnagyoltan tudtuk elemezni, főleg a
város méretét ől függően az egyes agglomerációs el őnyöket, addig most már le lehet
menni vállalati és iparági szintre, hogy ellen őrizzük hipotéziseinket. Az a felismerés
is beépült a regionális tudományba, hogy sikeresek lehetnek térben szétszórt ipar-
ágak, ha élvezik a kapcsolati, hálózati közelség el őnyeit. Sőt, a külső méretgazdasá-
gosság megfigyelhet ő a kapcsolati térben is, elszakad a földrajzi elhelyezkedést ől,
emiatt többen értelmezték a hálózati externáliákat is (Lengyel I. 2003).
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
26 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Az agglomerációkról napjainkban is élénk vita folyik, az empirikus vizsgálatok
folyamatosan zajlanak (Ejermo 2005; Beaudry—Schiffauerova 2008). Egyértelm űen
kiderült, Parrjavaslatát meger ő sítette, hogy nem érvényesülnek automatikusan az
urbanizációs el ő nyök, mivel több nagyvárosban nem figyelhet ők meg a különböző
üzletágak közötti szinergiák. Az innovációk fontosságát felismerve széles körben
elfogadottá vált a statikus és dinamikus agglomerációs el őnyök elkülönítése (Porter
2000; Capello 2002). A statikus agglomerációs előnyök elsősorban a költségcsökken-
tésre lehető séget adó hagyományos extern hatásokat jelentik. Míg a dinamikus
agglomerációs előnyök főleg a tudás extern hatásokból adódnak, az innovációk kidol-
gozását és gyors bevezetését, a változatossági hozadékot lehet ővé tevő helyi tudás
túlcsordulásokat, valamint a kockázatot és bizonytalanságot mérsékl ő, bizalmon
alapuló együttmű ködéseket, interaktív tanulást teszik lehet ővé.
Főleg az innovatív együttm űködéseknél, kutatói hálózatoknál figyelhet ő meg,
hogy mind a földrajzi, mind a kapcsolati közelség hatásai egyidej űleg érvényesül-
nek, általában nagyon eltér ő keveredésben (Csizmadia 2009; Varga—Parag 2009).
Az ellentmondások els ősorban a különböz ő tudástípusok térbeli terjedésének eltér ő
sajátosságaival magyarázhatók (Lengyel B. 2004).
A hallgatólagos tudáson alapuló tevékenységek általában térben tömörülnek, a
helyi együttműködések esetében fontosak a közös értékek, attit űdök, bizalom, ér-
telmezési sémák, azaz lényegében a földrajzi és kapcsolati, intézményi közelséget
egyaránt kihasználó 'helyi zsibongás' (local buzz) (2. ábra). Míg a kodifikált tudás
megosztását a kapcsolati közelség a 'globális csatornákon' (global pipelines) ke-
resztül nagy távolságban is lehet ővé teszi (Bathelt 2008; Moodysson 2008). Az is
lényeges, hogy a globális csatornákon zajló együttm űködések előfordulnak „elszi-
getelten" is, azaz egyedi partnerek a térben bárhol lehetnek, amennyiben er őteljes
kapcsolati közelséget képesek kiépíteni és fenntartani.
Az innovatív kapcsolatok nem kötő dnek a tervezési régiók határaihoz, s őt átléphetik
az országhatárokat is, hanem inkább a spontán üzleti és személyes kapcsolatok, napi
térpályák mentén alakuló csomóponti régiókban (munkaerő-piaci körzetekben) fi-
gyelhetők meg (Lengyel I. 2007; Varga 2009). Ezek a csomóponti (funkcionális) régiók
három típusba sorolhatók, összhangban az agglomerációs el őnyökkel (Lengyel I. 2010):
nagyvárosi (urbanizációs elő nyök), kisvárosi (lokalizációs el őnyök) és rurális térségek.
A földrajzi és kapcsolati közelség együttes fellépésének mélyreható hatásait figyel-
hetjük meg, amint Enyedi György (2009, 298) írja, a fejlett országokban „a modern
nagyvárosi régióban különböz ő méretű, de egyenlő rangú települések horizontális
együttműködése váltja fel a korábbi hierarchizált tagoltságot", és „a tudásalapú gaz-
daság munkaereje jelentő s részben a virtuális térben m űködik, a fizikai távolságra
nem érzékeny, ezért lakóhelye kiválasztásában nincs szerepe a földrajzi közelségnek".
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 27
2. ÁBRA
A globális és lokális tudásalapú kapcsolatok térbelisége
(Local Buzz and Global Pipelines in the Knowledge-based Economy)
O O
O Régió Közös értékek, attit űdök, Helyi információs
értelmezési sémák folyamatok, pletykák, Globális csatornák
0 Szereplők, cégek hírek, zsibongás
Forrás: Bathelt (2008, 88).
Jelenleg is élénk vita folyik az agglomerációs gazdaságokról. Krugman (2003)
szerint sok hasonló adottságú hely van, ezért a térbeli koncentrációk kialakulása szinte
véletlenszerű, de ha létrejöttek, akkor öngerjeszt ő folyamatok felerősítik őket, egyúttal
ellehetetlenítve a többi potenciális helyet. Azt is megjegyzi, hogy az agglomerá-ciók
helyett egyre inkább a térbeli koncentrációk kerülnek előtérbe (from agglomeration to
concentration), mivel a piaci szerepl ők a növekvő mérethozadék kiaknázása miatt térben
tömörítik a mobil tényez őket, így erősítve a térbeli centripetális erőket (Krugman
2000b, 55). Pontosabban, Krugman az urbanizációs előnyök fontosságát emeli ki a
lokalizációs előnyökkel szemben. Storper és Venables (2004) szerint sem jó a lokali-
zációs-urbanizációs megközelítés, mert alapvet ően externáliák vannak, és a növekvő
mérethozadék segítségével leírható a gazdaság térbeli m űködése. A regionális tudo-
mányban viszont többséginek tűnik azon álláspont, hogy az 'agglomeráció' kifejezés
szakszerűbb és kevésbé félreérthet ő, mint a térbeli koncentráció, mivel utóbbit nagyon
eltérő gazdasági jelenségek leírására is használhatják (Fujita—Thisse 2002, 20).
A fentieket összegezve, a globális gazdaságban a térbeli szomszédságból ered ő
előnyök mellett megfigyelhetők a kapcsolati közelségb ől eredő előnyök, amelyek
elősegíthetik az egymástól távoli üzleti partnerek sikeres együttm űködését, ezek a
jelenségek pedig az agglomerációs elő nyök újrafogalmazását vonták maguk után.
Úgy is megfogalmazható, hogy az olcsóbbá vált közlekedésre, szállításra és
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
28 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
infokommunikációs eszközökre alapozva a földrajzi tér mellé feln őtt egy 'kapcsolati
tér', azaz megkett őző dött napjainkban a gazdaság és társadalom térbelisége. Persze
az vitatható, hogy ez a kapcsolati tér, a hálózati gazdaság és társadalom mennyiben
része a regionális tudomány kutatási területének?
„Helyes és helytelen" terek
A térrel kapcsolatban elmélyült és szerteágazó vizsgálatokat folytattak, többek
között a filozófiában, matematikában, fizikában és földrajztudományban is (Nemes
Nagy 2009). Szélesebb körben kétféle térszemlélet érhet ő tetten, az abszolút és a
relatív térfelfogás, amelyekben a tér, az id ő és a mozgás eltér ő módon jelenik meg
(Korompai 1995; Benedek 2002; Mészáros 2003; Jakobi 2007b; Nemes Nagy
2007). Az abszolút tér (és idő descartes-i és newtoni felfogása szerint) t őlünk füg-
getlenül létezik, valós és változatlan, ez a háromdimenziós fizikai tér egy koordináta-
rendszerrel megadható, illetve térképeken ábrázolható. Ezt a felfogást haladja meg a
relatív tér (és idő leibniz-i szemlélete), amelynek értelmében a tér a jelenségek,
kapcsolatok egyidej ű összessége, az együttlétezés rendje (Faragó 2007).
Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások módosították a térbeliségr ől al-
kotott korábbi elképzeléseket, többek között a földrajztudományban, szociológiában
és közgazdaságtudományban (regionális gazdaságtanban) is. A földrajztudomány-
ban Peter Haggett áttekintő mű ve szerint „A 'tér' (space) kiterjedést vagy területet
jelent, rendszerint a földfelszín egy darabját értjük alatta" (Haggett 2006, 5). Könyvé-
nek kislexikonában a tér „a földrajzban többjelentés ű fogalom, amely utalhat egy
nagy kiterjedésű , határok nélküli területre vagy egy olyan térségre, amely mérete a
lokális területekt ő l kezdve a globális földfelszínig terjed" (Haggett 2006, 803).
Hasonlóan fogalmaznak a gazdaságföldrajzi bevezet ő egyetemi tankönyvek,
pl. Mackinnon és Cumbers (2007, 3) szerint a tér egyszer űen a földfelszín egy
része. Az Oxford Dictionary of Geography szintén csak az abszolút és relatív térfel-
fogást említi (Mayhew 1997, 391).
A hagyományos felfogásokon túl a társadalomföldrajzban az abszolút és relatív
térszemlélet mellett megjelent három évtizede a relációs, kapcsolati tér (relational
space) fogalma, amely szerint a tér társadalmi konstrukció, a társadalmi kapcsola-
tok, jelenségek feszítik ki (Gregory et al. 2009, 707-710). A relációs térfelfogásban
a teret az emberi cselekvések alakítják, „a tér nem semleges és passzív geometria,
hanem inkább állandóan újratermel ő dik a társadalom és a tér egymásra hatása követ-
keztében" (Mészáros 2003, 36). Részletes áttekintésében Benedek József kiemeli,
hogy a klasszikus földrajz els ő fázisában az abszolút térszemlélet volt jelen, az
1950-1985 közötti „modern földrajzi térszemlélet továbbra is az abszolút tér esz-
méjére épít" (Benedek 2002, 28), míg a kortárs geográfiában már megfigyelhet ő a
relacionális (relációs) térfelfogású szemlélet.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 29
Az újabb társadalomföldrajzi irányzatok már erőteljesebben próbálnak elszakadni az
abszolút és relatív térfelfogástól, egyre inkább el őtérbe kerül a relációs térszemlélet
(Mészáros 2010). A poszt-strukturalista irányzatokat áttekintve Murdoch (2006, 21-22)
kiemeli: a tér nem „tartályszer ű", nem „dobozszerű" (container), hanem a diszkrét
folyamatok és kapcsolatok stabilizálják, a tér többszörösen összetett kapcsolatokból épül
fel, illetve a tér mindig nyitott és nem zárt. Mol és Law eredményei alapján három fő
tértípust különít el (Murdoch 2006, 88): euklideszi avagy topográfiai tér (euclidean or
topographical space), hálózati tér (network space) és „cseppfolyós" tér (fluid space),
utóbbi azt jelenti, hogy a szerepl ők közötti kapcsolatok állandó változásban, mozgás-
ban vannak. Kiemelendők még a kibertérrel, virtuális térrel foglalkozó szerteágazó és
színvonalas társadalomföldrajzi kutatások (Jakobi 2007b; Mészáros 2008).
A szociológiában a társadalom térbeliségének szerteágazó vizsgálataival találkoz-
hatunk (A.Gergely 2001; Farkas 2003; Szirmai 2004; Bangó 2008). Castells nyo-
mán széles körben elfogadottá vált, még az internet megjelenése el őtt, hogy a társa-
dalmi szerkezet három alapvet ő (az ideológiai, a politikai-jogi és a gazdasági) de-
terminánsa eltér ő térszerkezetet hoznak létre (Lengyel L—Rechnitzer 2004, 26-27).
Az ideológiai (kulturális, civilizációs, nyelvi, vallási stb.) háttér egy szimbolikus
teret generál, amelyen belül az egymást elfogadó egyének, közösségek között zajló
kommunikáció jóval hatékonyabb, mint az eltér ő ideológiai háttérrel bírók között.
A politikai-jogi környezet egységes intézményi teret hoz létre (államok, közigazga-
tási területi egységek stb.) a hatalomgyakorlást és szabályozást megvalósító intéz-
mények révén. A gazdasági környezet három részb ől áll: a munkaer őt reprodukáló
fogyasztás a városokban (településekben) koncentrálódik, létrehozva a fogyasztás
terét. A termékek és egyéb javak el őállítása a régiókban történik, amely a termelés
tere, míg a különböző városok és régiók között térbeli transzferek (jövedelmek,
információk, inputok és outputok) figyelhet ők meg.
Ezt a hagyományos felfogást Castells (2005) továbbdolgozta az internet elterjedé-
sét követően, kifejtve a hálózati társadalom alapgondolatait. Véleménye szerint a
társadalomtudományokban „a tér nem a társadalom valamiféle fénymásolata, ha-
nem maga a társadalom" (Castells 2005, 532). Munkájában a helyek által meghatá-
rozott tér hagyományos logikájával szembeállítja az áramlások terét (space of
flows). Alapgondolata, hogy mai „társadalmunk különféle áramlások — t őkeáramlá-
sok, információáramlások, technológiai áramlatok, a szervezeti kölcsönhatások
áramai, továbbá képek, hangok és szimbólumok áramlatai — köré szervez ődik"
(Castells 2005, 533).
Az áramlástér az információs társadalom három rétegének kombinációjából áll:
az első réteg az elektronikus impulzusok áramkörei (infokommunikációs eszközök
és hálózatok), a második réteg a csomópontok és gócpontok (specifikus helyek),
míg a harmadik réteg a domináns menedzseri elit térbeli szervez ődése (Castells
2005, 534-538). Az emberek továbbra is helyeken (településeken) élnek, de a hata-
lom és a funkciók már elváltak a helyekt ől. Fő hipotézise: „a domináns funkciók az
áramlások teréhez tartozó hálózatokban szervez ődnek, amely világszerte összeköti
őket, miközben az egyre izoláltabb, egymástól elszakított helyszínekb ől (locales)
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
30 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
összetevődő helyek (places) többrétegű terében az alárendelt funkciók, az emberek-
kel együtt fragmentálódnak" (Castells 2005, 607).
Castells gondolatai nagy hatást gyakorolnak a regionális tudományra, többek között
azért, mert kiemelked ő városkutatói múlttal rendelkezik, a Berkeley Egyetemen nem-
csak a szociológia, hanem a városi és regionális tervezés (City and Regional
Planning) professzora is. Habár széles körben elfogadják a hálózati szervez ődésnek
a társadalom térbeli átalakulására gyakorolt hatását, de következtetéseit többen
bírálják, az információs gazdaságban a társadalom új szerkezetér ől, a kapitalizmus
változó viszonyairól vallott „új baloldali" nézeteit er ősen vitatják (Nyíri 1999).
Természetesen a szociológiában is szerteágazó kutatások folynak, megjelentek
további térszociológiai gondolatok és elemzések is (Bangó 2008).
Az eltérő térfelfogások regionális tudományi alkalmazhatóságáról kiváló áttekin-
tést nyújt Nemes Nagy József (2009) rendszerez ő művében. Megkülönbözteti az
objektív (reális) tereket az észlelt (szubjektív, szemléleti), valamint virtuális terek-
től. Az objektív terek egyrészt küls ő (fizikai, földrajzi) terek, másrészt belső (a föld-
rajzi helytől független, a társadalmi szerepl ők, entitások közötti térbeli kapcsolat-
rendszert kifejez ő) terek. Véleményem szerint a küls ő terek az abszolút térfelfogás-
hoz, míg a belső terek a relációs térszemlélethez állnak közel. A két alapvet ő tértí-
pus szorosan összefügg, a földrajzi (küls ő) tér és a különböz ő társadalmi (belső)
terek egységet alkotnak: „a küls ő és bels ő tér együttlétezése és megkülönböztetése a
regionális tudományi szemlélet egyik legalapvet őbb elméleti momentuma" (Nemes
Nagy 2009, 91). A virtuális teret ebb ől a megkülönböztetésb ől az „információs tár-
sadalom sajátos bels ő terének" nevezhetjük (Nemes Nagy 2009, 103). Napjainkban,
a mobil internetezés korszakában állandó viták tárgya, hogy van-e a kibertérnek
térbelisége, mit nevezzünk térbeli entitásnak és hogyan lokalizálhatjuk őket?
A közgazdaságtudomány, pontosabban a regionális gazdaságtan elméleti irányza-
tainál alkalmazott térfelfogásokat és id őbeli változásukat áttekintve Capello (2007;
2008; 2009) négyféle teret különböztet meg:
1) Fizikai-mérhető tér (physical-metric space), amelyben a földrajzi helyek eltérései,
mint távolságok jelennek meg: fő leg a hagyományos elhelyezkedés-elméletekben
(Thünen, Lösch, Weber, Hotelling), a vállalatok telephelyválasztásánál, a szállítási
költségek, térbeli piacszerkezetek stb. vizsgálatánál alkalmazzák.
2) Egységes-absztrakt tér (uniform-abstract space), amely földrajzi elhelyezkedés-
től független, kiterjedés nélküli (egy pont jelleg ű) régiókat feltételez (a régiókra,
mint kis 'országokra' alkalmazva a nemzetgazdasági modelleket): els ősorban az
állandó hozadék melletti regionális növekedési elméletekben, a munkaer ő és
jövedelmek régiók közötti áramlásának neoklasszikus szemlélet ű elemzéseiben
stb. figyelhet ő meg.
3) Diverzifikált-kapcsolati tér (diversified-relational space), amely a régió föld-
rajzi elhelyezkedéséb ől, egyedi (endogén) feltételeib ől és gazdasági sajátossá-
gaiból indul ki: az agglomerációs gazdaságok fejl ődése, növekedési pólusok,
regionális klaszterek kialakulása, az endogén tényez őkön alapuló egyedi fejlő-
dési pályák, az alulról szervez ő stratégiák stb. kidolgozása során merül fel.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 31
4) Diverzifikált-stilizált tér (diversified-stylized space), amelyben a térbeli elté-
rés, a távolság bels ő (endogén) változóként jelenik meg, de még a konkrét
földrajzi elhelyezkedést ől függetlenül: a térgazdaságtan újabb irányzatai,
növekvő hozadék melletti regionális növekedés, térbeli egyensúlyelmélet, új
gazdasági földrajz stb. modelljei.
A regionális gazdaságtannak hagyományosan három területe van: a tradicionális
elhelyezkedés-elméletek (regionális mikroökonómia), a növekedéselméletek (regio-
nális makroökonómia) és a fejl ődéselméletek (fejlesztéselméletek, területfejlesztés).
Capello véleménye szerint bizonyos konvergencia figyelhet ő meg, egyrészt az elhe-
lyezkedés-elméletek modern irányzatai (agglomerációk, pólusok stb.) és a növekedési
elméletek közelednek egymáshoz, főleg az új gazdaságföldrajz hatására (3. ábra).
Másrészt a fejl ődéselméletek és az elhelyezkedés-elméletek újabb irányzatai (háló-
zatok, klaszterek stb.) között szintén fellép egy közeledés.
3. ÁBRA
Az elméleti irányzatok konvergenciája a regionális gazdaságtanban
(Convergence Among Theoretical Approaches in Regional Economics)
Fejl ő dés elméletek Elhelyezkedés elméletek Növekedés elméletek
Diverzifikált- Diverzifikált-
kapcsolati tér stilizált tér
endogén helyi fejl ő dés) (új gazdasági fdldrajz)
7
Forrás: Capello (2009, 44).
A fenti konvergencia hatására a regionális gazdaságtanon belül kétféle térszemlé-
let erősödik. Az egyik az alulról szervez ődő, a helyi konkrét viszonyokra, a térbeli
elhelyezkedés sajátosságaira épül ő fejlődési/fejlesztési szemlélet, amely diverzifi-
kált-kapcsolati teret feltételez. A másik a térgazdaságtani szemlélet, amelyben en-
dogén módon megjelenik ugyan a térbeliség (és távolság), de továbbra is eltekint a
konkrét földrajzi elhelyezkedést ől, a modellekben a különböz ő agglomerációs elő-
nyök megjelenése viszont realisztikusabbá teszi ezt a megközelítést, emiatt a diver-
zifikált-stilizált térhez áll közel. Capello is kérdésként veti fel, hogy a kétféle szem-
lélet között a jövőben lehetséges-e közeledés, kialakul-e egységes térfelfogás?
Úgy tűnik, hogy a közgazdaságtanban háttérbe szorul az absztrakt „egy pont"
gazdasághoz kötődő felfogás, napjaink mérvadó irányzatainál a térbeliség markán-
san tetten érhet ő . A diverzifikált-kapcsolati tér integrálja a társadalomföldrajzi relá-
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
32 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
ciós térszemléletet, beemelve az egyedi sajátosságokat. A diverzifikált-stilizált tér
közel áll a Castells-féle áramlások teréhez, amennyiben absztrakt áramlások model-
lezéséről, illetve csomópontok szerepér ől van szó. Természetesen Capello felveté-
sei még csak gondolatkísérletek, nincsenek kiérlelve és bizonyítva, de a társtudo-
mányokban, illetve a regionális gazdaságtani szakirodalomban megfigyelhet ő kö-
zelmúltbeli trendek véleményem szerint összhangban állnak javaslataival.
A napjainkban megfigyelhető változások következtében, fő leg a digitális forrada-
lom hatására, alapvet ően átalakult a társadalom térbeli m űködése. A regionális
tudomány rokontudományaiban megfigyelhet ő a társadalom megváltozott térbelisé-
géhez igazodás igénye, a társadalomföldrajz újabb irányzataiban, a szociológiában,
a regionális gazdaságtanban egyaránt megjelentek azok a gondolatok és eredmé-
nyek, amelyek napjaink térszerkezete további kutatásának hátteréül szolgálhatnak.
De egyetértve Nemes Nagy Józseffel (2003, 5), „a társadalmi térelméleti kutatások
nem háríthatók át semmilyen más tudományágra, ebben magáé a regionális tudo-
mányé a fő felelősség".
Regionális tudomány: vissza a jöv őbe?
A tanulmány elején közölt rövid történeti áttekintésb ől is kiderült, hogy a regionális
tudomány a társadalmi-gazdasági valóság és közgazdasági leírása (modelljei) között
fennálló diszfunkciókból nőtt ki. Isard és kortársai érzékelték, hogy a társadalom és
gazdaság térbeli összefüggéseinek megismerése iránt valós igények merültek fel,
amire a közgazdászok korábban nem reagáltak, mert felfogásukat Alfred Marshall
megjegyzése orientálta: „az id ő lényegesebb befolyást gyakorol a piacra, mint a tér"
(idézi Benko 1999, 35).
Napjainkban alapvető strukturális változások zajlanak, amelyek a társadalom tér-
beli működését gyökeresen átalakítják, a globalizáció és a digitális kommunikáció
következtében új térszerkezetek formálódnak (Cséfalvay 2004). Amint bemutattuk,
a regionális tudomány is reagált ezekre az új kihívásokra: egyre inkább valós társa-
dalmi problémákra fókuszál, el őtérbe került interdiszciplináris társadalomtudományi
jellege, kísérletek történnek az elméleti alapok megújítására stb. De véleményem
szerint továbbra is érvényes Enyedi György (2010, 401) megfogalmazása: „fő alap-
kutatási feladat: a gazdaság térbeli fejl ődése új modelljének (modelljeinek) felvázo-
lása". Lényegében a tanulmány elején már említett új paradigma koncepcionális
kimunkálása, amire nemzetközileg is egyre er ősebb igényt támasztott a mostani
válság során felmerült problémakör.
A regionális tudomány ezen új paradigmájának, mint általában a társadalomtudo-
mányban, két pilléren kell nyugodnia: a logikán (elméleten) és az empírián (elmélet
tesztelése a gyakorlatban). A tanulmányban bemutatott folyamatok és kihívások
alapján az általam fontosnak tartott kutatási feladatokat három csoportra osztottam,
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 33
az elméleti és módszertani, valamint gyakorlati jelleg ű kutatási kérdések mellé
harmadikként odavettem az oktatást és oktatásszervezést is.
1) Elméleti és módszertani kutatások:
- Az egyik legfontosabb elméleti kutatás: a fizikai (földrajzi) tér mellé fel-
nőtt, sőt dominánssá vált a társadalmi kapcsolatok terének vizsgálata,
amit nevezhetünk kapcsolati, hálózati térnek (regionális gazdaságtan), relá-
ciós térnek (társadalomföldrajz) avagy áramlások terének (szociológia). De
erről az új „társadalmi térbeliségr ől", a hálózatok térbeli szervez ődéséről
keveset tudunk, még kevés id ő telt el a különböz ő elképzelések
érdemi teszteléséhez és széles kör ű szakmai konszenzus kialakulásához.
- Ebben az új társadalmi térben újra kell gondolnunk fogalmainkat, nem-
csak az alapvető térkategóriákat, hanem mit értünk pl. területi egyenl őt-
lenség, területi kohézió alatt és pontosítani kellene a térbeli Pareto-
hatékonyság elvét (a térbeli fejl ődés akkor hatékony, ha egyetlen térség
fejlettsége sem n őhet anélkül, hogy más térség fejlettsége ne csökkenne).
Fontos annak elemzése is, hogy ebben az új térben a centrum-
(fél)periféria viszonyok hogyan változnak, különös tekintettel a magyar
térségekre.
- Az új folyamatok vizsgálata interdiszciplináris megközelítést igényel, a
nemzetközi regionális tudomány matematizált közgazdasági (fejl ődési,
növekedési) modelljeiben a társadalmi (szociológiai) szempontoknak is
erőteljesebben meg kellene jelenniük. Itthon ezek a modellek alig is-
mertek, ezért a társadalomelméleti ismeretek mellett a modellezési gya-
korlatnak is el kellene terjednie, hogy rokon tértudományok szakért ői-
ből álló teamek dolgozhassanak együtt.
- A gazdaság új térbeli fejl ődési modellje szerintem nem a tervezési régiókat
veszi majd alapul, hanem az agglomerációs gazdaságokat, mint csomó-
ponti régiókat, más felfogásban városrégiókat, amelyek hálózati kapcso-
latokban állnak egymással. Emiatt az agglomerációs gazdaságok kiala-
kulásának és működésének vizsgálata, mind a lokalizációs tudástúlcsor-
dulások, mind az urbanizációs szinergikus hatások részletes elemzése
kiemelt fontosságú, szintén tekintettel a magyar térségek sajátosságaira.
- A térbeli közelségre ható új jellemz ők alapos módszertani elemzése, a
szomszédság és agglomerálódás (koncentrálódás) modellezése és empiri-
kus vizsgálata, főleg térökonometriai eszközöket alkalmazó dinamikus
modellek segítségével, amely módszertani háttér nemcsak színvonalas
elemzéseket tesz lehet ővé, hanem a nemzetközi mainstream-hez való, a
jelenleginél jóval erősebb kapcsolódást is.
2) Gyakorlathoz közeli hazai kutatások:
- Napjainkban módosulnak az állam gazdasági szerepére vonatkozó fel-
fogások, szükség lenne az átalakuló környezetben a top—down terület-
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
34 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
fejlesztési beavatkozások hatékony tervezését, intézményrendszerét és
menedzselését megalapozó kutatásokra.
- A térségek közötti (együttm űködve verseng ő) verseny és versenyképes-
ség hazai jellemz őinek, térségt ől függő endogén tényezőinek feltárása,
amire alapozva elvégezhet ő a bottom—up gazdaságfejlesztési stratégiák
kulcselemeinek kidolgozása és az érdekeltek (kormányzati, üzleti és civil
szféra) azonosítása.
- A hazai területfejlesztési politikában a különböz ő irányzatok elméleti
gondolatai, fogalmai és megállapításai keverednek, ami nemcsak a vitá-
kat nehezíti meg, hanem zavarólag hat egy szélesebb kör ű szakmai kon-
szenzus kialakításához is, emiatt szükséges lenne az egyes irányzatok
fogalomrendszerének és eredményeinek, főleg a fejlődés- és növekedés-
elméletek legújabb megállapításainak szakmailag megalapozott hazai
adaptációjára, a fejlesztési háttéranyagokban való megjelenítésére.
- A hazai településfejlesztés változó feltételeinek és tényez őinek vizsgálata,
főleg a hálózatban együttműködő agglomerációs gazdaságok (város-régiók)
fejlesztési kérdéseinek elemzése, összhangban a településhálózat jöv őbeni
fejlesztésére vonatkozó elképzelések szakmai megalapozásával.
- Szükséges annak elemzése, hogy az új térfolyamatok hogyan hatnak a
környezeti szempontú fenntartható fejl ődésre, főleg a fenntartható
településfejlesztés alapvet ő kérdéseire.
3) Oktatási és oktatásszervezési kérdések:
- A meglevő regionalista mesterszakok elismertségének növelése, nem-
csak a leend ő hallgatók, hanem a munkaadók körében is, mivel ezek az
új mesterszakok még nem ismertek, szükség lenne hatékony megjelení-
tésükre a médiában és egyéb fórumokon.
- Az egyetemen, főiskolákon a regionális műhelyek, tanszékek meger ősíté-
se, a főállású vezető oktatók körének kib ővítése, egyúttal az egyetemeken
belül, a szakok (lényegében tanszékek) közötti (id őnként kiszorító) versen-
gésben a pozícióink meger ősítése, továbbá ezen fels őoktatási regionalista
műhelyek hálózati együttm űködésének és nemzetközi kapcsolatainak
megerősítése.
- A közgazdasági, üzleti alapképzésekben a térbeli, földrajzi ismeretek, a
geográfusoknak pedig gazdasági, üzleti és társadalmi ismeretek alapo-
sabb oktatására lenne szükség. A megfelel ő módon, didaktikailag jól
felépített és a modern nemzetközi irányzatok eredményeit, az idegen
nyelvű kifejezéseket pontosan visszaadó, széles körben oktatható egye-
temi tankönyvek (fordítások) kellenek.
- A doktori témaválasztásnál jelenleg főleg a leíró témák dominálnak,
erő s társadalomföldrajzi szemlélettel és fogalomhasználattal, nagyobb
arányban kellene a regionális tudomány nemzetközi fórumai által prefe-
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 35
rált deduktív elméletalkotáson (hipotéziseken) nyugvó, empirikusan
tesztelhető magyarázó modellek vizsgálatát témaként meghirdetni.
- A regionális tudomány jöv őbeni bázisát alkotó doktoranduszok, kiemel-
kedő képességű mesterszakos hallgatók számára nyári egyetemek, szakmai
vetélkedők megszervezésére, publikációs fórumok kialakítására lenne
szükség.
Úgy vélem, hogy a regionális tudomány el őtt sok megoldandó kutatási és szerve-
zési feladat áll, de kardinális kutatási kérdésnek a gazdaság új térbeli fejl ődési
modelljének vizsgálatát, a fizikai (földrajzi) és társadalmi térfelfogás szintézisét
tartom. Amint kitértünk rá, ezeket a tereket különböz ő diszciplínák vizsgálják, a
fizikai teret főleg a földrajz, a társadalmi tereket a szociológia, az absztrakt gazda-
sági teret a közgazdaságtudomány (térgazdaságtan) stb. De a hagyományos diszcip-
línák nehezen lépik át megcsontosodott kutatási határaikat, a kétféle térfelfogás
szerves egységét (Nemes Nagy megfogalmazásában: a küls ő és belső terek egysé-
gét) véleményem szerint a regionális tudomány képes visszaadni, mint többféle
szakma eredményeit és kutatóit integráló társadalmi tértudomány.
Persze vitatható, hogy a társadalom új térbeliségér ől sokféleképpen megnyilvánuló,
most formálódó irányzatok eredményeit lehet-e egységes elméletbe integrálni? Ha
igen, akkor a regionális tudomány lesz-e, amelyik ezt a szintézist képes létrehozni?
Remélhetőleg igen, a regionális tudomány megújulásához és széles kör ű elfogadtatá-
sához ez az integráló szerep az egyik legnagyobb lehet őség, ha élni tudunk vele, ak-
kor „teret nyerünk". Enyedi György (2003, 159) alkalmazott földrajzról kifejtett gon-
dolatai most is érvényesek, ne „csak azt keressük, hogy mi a gyakorlat kereslete, ha-
nem magunk fogalmazzuk meg — és vigyük piacra — saját kínálatunkat".
Vajon leírja-e és mikor egy regionalista az apjának írt levelében, miként Bolyai
János: "Semmiből egy más, új világot teremtettem"? Avagy nem tudunk élni a tár-
sadalmi tértudományi eredmények integrálásával, mint reális eséllyel és csalfa déli-
bábként megcsalnak a regionális tudomány jöv őjéről szőtt nagyreményű álmaink?
A fenti kérdésekre Enyedi György (2009, 302) szavaival élve „csak egy francia
mondással válaszolhatok: qui vivra, verra — aki megéli, meglátja".
Jegyzetek
* Dr. Lengyel Imre, az MTA doktora, az MTA Regionális Tudományos Bizottság elnöke, intézetvezet ő
egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani és Gazdaság-
fejlesztési Intézet, Szeged. E-mail: ilengyel@eco.u-szeged
** A kézirat korábbi változatához többen fűztek megjegyzéseket, ezúton is köszönöm Bajmócy Zoltán,
Lengyel Balázs, Lukovics Miklós, Málovics György és Rechnitzer János értékes segítségét.
A regionális tudomány, mint társadalomtudomány nem független a vizsgálatának tárgyát alkotó társa-
dalmi-gazdasági folyamatoktól, szakaszoktól, amelyek többféle módon, így pl. a Kondratyev-
ciklusokkal is megragadhatók. A vázolt három, főleg az USÁ-ra jellemz ő szakaszoktól eltér az európai
gyakorlat, ahol 1987 után a regionális politika igényelte a regionális tudomány bizonyos eredményeit,
mégha annak csak egy sz űk kérdéskörével is, főleg a területfejlesztéssel kapcsolatban.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
36 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
2
Boyce (2004) a regionális tudomány történetét feldolgozó alapos munkájában a fentiekt ől kissé eltérve
a nemzetközi szervezetek megalakulásához és terjeszkedéséhez köti a szakaszokat: 1954-t ől 1968-ig a
'kezdeti évek', 1968-1989 között a 'terjeszkedés évei', míg 1990-2003 között az 'érettség évei'.
3
A 'location theory' fordítása telephelyelmélet, telephelyválasztás stb. szokott lenni, amelyek a magyar
nyelvben azonban nem adják vissza a fogalom lényegét, legalábbis az én felfogásomban a 'telep' in-
kább egy nagyobb vállalat térben elkülönül ő részlegét jelenti (közel 5 évet dolgoztam egy
többtelephelyes vállalatnál, ami nyilván befolyásolja szemléletemet). Az 'elhelyezkedés-elmélet' kife-
jezés talán jobban megfeleltethet ő a fogalom valós tartalmának.
4
A volt szocialista országokban els őnek Krakkóban, 1965-ben tartottak európai regionális tudományi
kongresszust, a másodikat 1968 augusztusának végén Budapesten. Ez a rendezvény a Varsói Szerz ő-
dés csapatainak Csehszlovákiába történ ő bevonulását csak pár nappal követte, emiatt több nyugati or-
szág regionalistái bojkottálták. Csak 1975-ben sz űnt meg a bojkott és szervez ődött meg újra az egész
Európára kiterjed ő kongresszus, ismét Budapesten (Boyce 2004).
5
Lásd az RTB hírleveleit: http://www.eco.u-szeged.hu/karunkrolikozgazdasagtani/mta-regionalis-
tudomanyos
6 Szintén lásd az RTB hírleveleit: http://www.eco.u-szeged.huikarunkrol/kozgazdasagtani/mta-
regionalis-tudomanyos
7
Lásd: http://www.regionalscience.org/index.php/Presidents/
8
Az RSAI-nak jelenlegi, a 2009-2010-es id őszakban elnöke Roberta Capello, aki a regionális gazdaság-
tan professzora a Department of Management, Economics and Industrial Engineering tanszéken, a
Politecnico of Milan egyetemen.
9
A hazai regionális tudományról nemrég jelent meg egy áttekint ő tanulmánykötet (Lengyel—Rechnitzer
2009), benne Rechnitzer János elemz ő írásával (2009).
10
Méretgazdaságosság (economies of scale) a termelékenység javulása, illetve a termelés átlagköltségé-
nek csökkenése, az összes termelési tényez ő egyidej ű, azonos arányú növelése esetén (Samuelson-
Nordhaus 2000, 725). Lényegében a nagy szériából származó költségel őnyök.
11
A növekvő mérethozadék (increasing returns to scale): ha az összes termelési tényez ő egyidej ű, azo-
nos arányú növelése esetén ennél az aránynál a kibocsátás növekedési üteme magasabb lesz
(Samuelson—Nordhaus 2000, 725). Használatos még a skálahozadék, volumenhozadék kifejezés is.
12
A monopolisztikus verseny olyan piaci szerkezet, amelyben sok kis eladó hasonló, de nem teljesen
azonos, azaz differenciált termékek kínálatával verseng. Ilyen piacon minden vállalat befolyásolhatja
bizonyos mértékben saját termékének árát (Samuelson—Nordhaus 2000, 725).
13
Az 'István, a király' című rockoperából Réka egyik dalának címe.
14
A Magyar Értelmező Szótár (1978) szerint: „Közelség 1) Valakinek, valaminek térben vagy id őben
közeli volta. 2) Bensőséges, közeli viszony. 3) Tartalmi, fogalmi stb. rokonság, hasonlóság". A közel-
ség a magyar nyelvben is kiterjesztett értelmezés ű, nemcsak térbeli közelséget jelent.
15
A szakirodalomban leggyakrabban három kifejezés, 'organized', 'organizational' és a 'relational'
fordul elő, hasonló értelmezési háttérrel. Úgy vélem, hogy a 'szervezett' és a 'szervezeti' közelségek
félreérthetők, ezért használom inkább a 'kapcsolati' közelséget.
16
A Regional Studies 2005. évi 1. (februári) számában a közelség innovatív gazdasági interakciókban
betöltött szerepével foglalkozik egy tanulmány-blokk (6 speciális tanulmány), míg a 2008. évi 6 szám
tanulmányai az innovációkhoz szükséges átmeneti földrajzi közelségr ől (clusters, knowledge
gatekeepers, temporary geographical proximity) szólnak. A European Planning Studies 2007. évi 4.
számát a periférikus régiókban megfigyelhet ő innovatív közelségnek, míg a 2008. évi 5. számát a
'francia közelség iskolának' szentelte.
17
Marshall vezette be a küls ő méretgazdaságosság alapján az iparági körzet (industrial district) fogalmát
is. Iparág és iparági körzet alatt nemcsak ipari tevékenységet értünk, hanem szolgáltatások térbeli tö-
mörülését is (pl. a pénzügyi tevékenységek koncentrálódását a Wall Street-en), aminek talán jobban
megfelelne az üzletág kifejezés. Továbbá az 'ág' a magyar szóhasználatban a TEÁOR (ág, ágazat,
alágazat stb.) felosztása miatt foglalt, ezért az iparág inkább alágazatnak, avagy más felfogásban szek-
tornak, tevékenységi körnek felel meg.
18
Agglomeráción a regionális tudományban nem egy nagyvárost és vonzáskörzetét értjük, hanem a
gazdasági tevékenységek térbeli s űrűsödését. Hasonlóan a társadalomföldrajz nemzetközi szakirodal-
mában az agglomeráció (Gregory et al 2009, 14): „The association of productive activities in close
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 37
proximity to one another. Agglomeration typically gives rise to extemal economies associated with the
collective use of the infrastructure of transportation, communication facilities and other services." Az
Oxford Dictionary of Geography (Mayhew 1997) is hasonlóan fogalmaz: „The concentration of
activities, usually industries, near to each other, for example in a specialized industrial region, such as
'Silicon Fen'Cambridgeshire, UK, or in a large town or city."
Irodalom
Acs Z. (2009) Jaffe—Feldman—Varga: The search for knowledge spillovers. — Varga, A. (ed) Universities,
Knowledge Transfer and Regional Development: Geography, Entrepreneurship and Policy. Edward
Elgar, Cheltenham—Northampton. 36-56. o.
A. Gergely A. (2001) Tér, idő, határ és átmenet. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest.
Armstrong, H.—Taylor, J. (2000) Regional Economics and Policy. (3"l ed) Blackwell, Malden (MA).
Bailly, A.—Coffey, W.J. (1994) Regional science in crisis: A plea for a more open and relevant approach.
— Papers in Regional Science. 73.3 14. o. -
Bailly, A. Coffey, W.J. Gibson, L.J. (1996) Regional science: Back to the future?
— — The Annals of
—
Regional Science. 30.153 163. o.
-
Bailly, A.—Gibson, L.J. (2004) Regional science: Directions for the future. — Papers in Regional Science. 83.
127-138. o.
Bangó J. (2008) Útkeresés a posztmodernben. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest.
Barnes, T.J. (2003) What's Wrong with American Regional Science? A View from Science Studies. —
Canadian Journal of Regional Science. Spring. 3 26. o. -
Bathelt, H. (2008) Knowledge-based clusters: regional multiplier models and the role of 'buzz' and
'pipelines'. — Karlsson, C. (ed) Handbook of Research on Cluster Theory. Edward Elgar, Cheltenham.
78-92. o.
Beaudry, C.—Schiffauerova, A. (2008) Who's right, Marshall or Jacobs? The localization versus
urbanization debate. —Research Policy. 2.318-337. o.
Beluszky P. (2008) Maradékok boltja (Egy visszavonuló levelei). — Tér és Társadalom. 4.221-228. o. s,„."'
Benedek J. (2002) A földrajz térszemléletének hullámai. — Tér és Társadalom. 4.21-39. o.
Benko, G. (1999) Regionális tudomány. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Boschma, R. (2005) Proximity and Innovation: A Critical Assessment. — Regional Studies. 1.61-74. o.
Boyce, D. (2004) A short history of the field of regional science. — Papers in Regional Science. 83.31-57. o.
Capello, R. (2002) Entrepreneurship and spatial externalities: Theory and measurement. — The Annals of
Regional Science. 36.387 402. o.
-
Capello, R. (2007) Regional economics. Routledge, London and New York.
Capello, R. (2008) Regional economics in its 1950s: recent theoretical directions and future challenges.
42.747 767. o. - —AnalsofRegionalScien .
Capello, R. (2009) Space, growth and development. Capello, R. Nijkamp, P. (eds.) Handbook of
— —
Regional Growth and Development Theories. Edward Elgar, Cheltenham. 33 52. o. -
Castells, M. (2005) A hálózati társadalom kialakulása. (I. kötet). Gondolat Infonia, Budapest.
-
Combes, P. Mayer, T. Thisse, J J. (2008) Economic geography. The Integration of Region and
— — —
Nations. Princeton University Press, Princeton and Oxford.
Cséfalvay Z. (2004) Globalizáció 1.0. Érvek és ellenérvek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Csizmadia Z. (2009) Együttm űködés és újítóképesség. Kapcsolati hálózatok és innovációs rendszerek L/
regionális sajátosságai.Napvilág Kiadó, Budapest.
Duranton, G. Puga, D. (2004) Micro foundation of urban agglomeration economies. Henderson, J.V.
— - — —
Thisse, J F. (eds.) Handbook of Regional and Urban Economics. Cities and Geography (Volume 4).
—
Elsevier, Amsterdam. 2063-2117. o.
Dusek T. (2007) A társadalomföldrajz és a regionális tudomány különbségeir ől. — Tér és Társadalom. 2.
137-140. o.
Dusek T.—Szalkai G. (2006) Az id őtér és a földrajzi tér összehasonlítása. — Tér és Társadalom. 2.47-63. o.
Edwards, M.E. (2007) Regional and urban economics and economic development. Auerbach
Publications, New York.
Ejermo, O. (2005) Technological diversity and Jacobs' extemality hypothesis revisited. — Growth and
Change. 2.167-195. o.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
38 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Enyedi Gy. (1984) Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat átalakulása. Akadémiai Kiadó,
Budapest.
, -/Ényedi Gy. (1988) A városnövekedés szakaszai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
nyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet id őszakában. Ember—település-
régió sorozat. Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Enyedi Gy. (2000) Globalizáció és magyar területi fejl ődés. — Tér és Társadalom. 1. 1-10. o.
Enyedi Gy. (2003) Alkalmazott földrajz Közép-Európában. — Földrajzi Értesítő. 3-4.145-160. o.
Enyedi Gy. (2007) A társadalomföldrajz és a regionális tudomány (Hozzászólás Probáld Ferenc cikké-
/ hez). — Tér és Társadalom. 2.133-135. o.
Enyedi Gy. (2009) Városi világ. — Magyar Tudomány. 3.295-302. o.
Enyedi Gy. (2010) Terület- és településfejlesztéssel kapcsolatos tudományos kutatások f ő irányai és
feladatai. — Területi Statisztika. 4.398-405. o.
Faragó L. (2007) Térstruktúra: térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben. — Tér és
Társadalom. 4.21-38. o.
Farkas J. (2003) A társadalmi tér elméleti kérdései. — Társadalomkutatás. 2.167-190. o.
Fujita, M.—Krugman, P.—Venables, A.J. (1999) The Spatial Economy. Cities, Regions, and International
Trade. MIT Press, Cambridge (MA).
Fujita, M.—Thisse, J—F. (2002) Economics of Agglomeration. Cities, Industrial Location, and Regional
Growth. Cambridge University Press, Cambridge.
Gál Z. (2010) Pénzügyi piacok a globális térben. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Gregory, D.—Johnston, R.J.—Pratt, G.—Watts, M.—Whatmore, S. (eds.) (2009) The Dictionary of Human
Geography. (5th ed) Wiley—Blackwell, Chichester.
Haggett, P. (2006) Geográfia. Globális szintézis. Typotex, Budapest.
Henderson, V.—Thisse, J—F. (eds.) (2004) Handbook of Regional and Urban Economics. Cities and
Geography. (Vol 4) Elsevier, Amsterdam.
Horváth Gy.—Rechnitzer J. (2000) Új tudományterület születése. A regionális tudomány két évtizede. —
Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón.
MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 9-18. o.
Isard, W. (1975) Introduction to Regional Science. Prentice—Hall, Englewood Cliffs.
Isard, W. (2003) History of Regional Science and the Regional Science Association International: The
Beginnings and Early History. Springer, Berlin.
Jakobi Á. (2007a) Tér, információ és társadalom: a társadalom területi kutatásának térinformatikai esz-
köztára. — Tér és Társadalom. 1.131-143. o.
Jakobi Á. (2007b) Az információs társadalom térbelisége. Regionális Tudományi Tanulmányok 13.
ELTE, Budapest.
Johnson, D.K.—Siripong, N,—Brown, A. (2006) The Demise of Distance? The declining role of physical
proximity for knowledge transmission. — Growth and Change. 1.19-33. o.
Knoben, J.—Oerlemans, L. (2006) Proximity and inter-organizational collaboration: A literature review.
2.71-89. o. —InteraionlJurnalofMnagemt.
Kocsis É.—Szabó K. (2001) Modularitás és változatossági hozadék. — Közgazdasági Szemle. 9.745-765. o.
Korompai A. (1995) Regionális stratégiák jövőkutatási megalapozása. Regionális Tudományi Tanulmá-
nyok, 1. ELTE, Budapest.
Krugman, P. (1995) Development, Geography, and Economic Theory. MIT Press, Cambridge (MA).
Krugman, P. (1998) Space: The Final Frontier. — Journal of Economic Perspectives. 2.161-175. o .
Krugman, P. (2000a) A földrajz szerepe a fejl ődésben. — Tér és Társadalom. 4.1-21. o.
Krugman, P. (2000b) Where in the World is the 'New Economic Geography'? — Clark, G.L.—Feldman,
M.P.—Gertler, M.S. (eds.) The Oxford Handbook of Economic Geography. Oxford University Press,
Oxford. 49-60. o.
Krugman, P. (2003) Földrajz és kereskedelem. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Lagendijk, A.—Oinas, P. (eds.) (2005) Proximity, Distance and Diversity. Issues on Economic Interaction
and Local Development. Ashgate, Aldershot.
Lengyel B. (2004) A tudásteremtés lokalitása: hallgatólagos tudás és helyi tudástranszfer. — Tér és Tár-
sadalom. 2.51-71. o.
Lengyel B.—Leydesdorff, L. (2008) A magyar gazdaság tudásalapú szervez ődésének mérése. — Közgaz-
dasági Szemle. 6.522-547. o.
Lengyel I. (2003) Verseny és területi fejl ődés: térségek versenyképessége Magyarországon. JATEPress,
Szeged.
Lengyel I. (2007) Fejlesztési pólusok, mint a tudásalapú gazdaság kapuvárosai. — Magyar Tudomány. 6.
749-758. o.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 A regionális tudomány „térnyerése" 39
Lengyel I. (2008) A közelség alakváltozásai a tudásalapú helyi gazdaságfejlesztésben. — Lengyel I.—
Lukovics M. (szerk.) Kérdő jelek a régiók gazdasági fejlődésében. SZTE Gazdaságtudományi Kar
Közleményei. JATEPress, Szeged. 109-129. o.
Lengyel I. (2010) Regionális gazdaságfejlesztés. Versenyképesség, klaszterek és alulról szervez ődő stratégiák.
Akadémiai Kiadó, Budapest.
Lengyel I.—Mozsár F. (2002) A külső gazdasági hatások (externáliák) térbelisége. — Tér és Társadalom. 2.
1-20. o.
Lengyel I.—Rechnitzer J. (2004) Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Lengyel I.—Rechnitzer J. (szerk.) (2009) A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Akadémiai
Kiadó, Budapest.
Mackinnon, D.—Cumbers, A. (2007) An introduction to economic geography. Prentice Hall, Harlow.
Maier, G. Kauffman, A. Vybomy, M. (2008) Is regional science a scientific discipline? Answers from a
— —
citacion based social network analysis. SRE-Discussion 2., Institute of Regional Development and
Environment, University of Economics and Business Administration, Wien.
Mayhew, S. (1997) Oxford Dictionary of Geography. Oxford University Press, Oxford.
McCann, P. (2007) Observational equivalence? Regional studies and regional science. — Regional
Studies. 9.1209-1221. o.
McCann, P. (2008) Agglomeration economics. — Karlsson, C. (ed.) Handbook of Research on Cluster
Theory. Edward Elgar, Cheltenham. 23-38. o.
Mera, K. (2004) Regional Science for what? Policy orientation of WRSA. — The Annals of Regional
Science. 38.349-356.o.
Mészáros R. (2003) Kibertér. A földrajzi tudás új dimenziói. Hispánia, Szeged.
Mészáros R. (2006) A társadalomfoldrajz és a regionális tudomány Magyarországon. — Magyar Tudomány. 1.
21-28. o.
Mészáros R. (2008) A kibertér és ami körülötte van. Társadalomföldrajzi megközelítés. JATEPress,
Szeged.
Mészáros R. (2010) A globális gazdaság földrajzi dimenziói. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Moodysson, J. (2008) Principles and practices of knowledge creation: Ön the organization of „buzz" and
„pipelines" in life science communities. — Economic Geography. 4.449-469. o.
Morgan, K. (2004) The exaggerated death of geography: learning, proximity and territorial innovation
system. Journal of Economic Geography. 4.3 21. o.
— -
Murdoch, J. (2006) Post-structuralist geography. A guide to relational space. SAGE, London.
Nemes Nagy J. (2003) A regionális tudomány dualitása és paradigmái — hazai tükör. — Tér és Társadalom. 1.
1-17. o.
Nemes Nagy J. (2007) Kvantitatív társadalmi térelemzési eszközök a mai regionális tudományban. — Tér
és Társadalom. 1.1 19. o.
-
Nemes Nagy J. (2009) Terek, helyek régiók. A regionális tudomány alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Nyíri K. (1999) Castells: The Information Age. Könyvismertetés. — Replika. 2.157-161. o.
Parr, J.B. (2002) Missing Elements in the Analysis of Agglomeration Economies. — International
Regional Science Review. 2.151 168. o.
-
Pearce, D. (szerk.) (1993) A modern közgazdaságtan ismerettára. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest.
Polenske, K.R. (2004) Competition, Collaboration and Cooperation: An Uneasy Triangle in Networks of
Firms and Regions. — Regional Studies. 9.1029-1043. o.
Porter, M.E. (2000) Location, Clusters, and Company Strategy. — Clark, G.L. —Feldman, M.P.—Gertler, M.S.
(eds.) The Oxford Handbook of Economic Geography. Oxford University Press, Oxford. 253-274. o.
Probáld F. (2007) Társadalomföldrajz és a regionális tudomány. — Tér és Társadalom. 2.21-33. o.
Queigly, J.M. (2001) The renaissance in regional research. — The Annals of Regional Science. 35.167-178. o.
Rechnitzer J. (2000) A regionális tudomány és intézményrendszere. — Tér és Társadalom. 2-3.3-8. o. ,of
Rechnitzer J. (2005) Tükör által el nem homályosítva (a posztmodern a paradigmák, a main stream és a
csábítás ördöge a regionális tudományban). — Tér és Társadalom. 3-4.1-12. o.
Rechnitzer J. (2009) A társadalomtudomány új ága, a regionális tudomány. — Lengyel I.—Rechnitzer J.
(szerk.) A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest. 13 24. o. -
Rietveld, P. Vickerman, R. (2004) Transport in regional science: The „death of distance" is premature.
— —
Papers in Regional Science. 83.229 248. o.
-
Rosenthal, S. Strange, W. (2004) Evidence on the nature and sources of agglomeration economies.
— —
Henderson, J. V. Thisse, J F. (eds) Handbook of Regional and Urban Economics. Cities and
— —
Geography (Volume 4). Elsevier, Amsterdam. 2119-2171. o.
Samuelson, P.A.—Nordhaus, W.D. (2000) Közgazdaságtan. KJK KERSZÖV, Budapest.
Lengyel Imre : A regionális tudomány „térnyerése": Reális esélyek avagy csalfa délibábok?
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 11-40. p.
40 Lengyel Imre TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Stiglitz, J.E.—Sen, A.—Fitoussi, J—P. (2010) A Bizottság jelentése a gazdasági teljesítmény és a társadalmi
fejlődés méréséről. — Statisztikai Szemle. 3.305-320. o.
Storper, M.—Venables, A.J. (2004) Buzz: face-to-face contact and the urban economy. — Journal of
Economic Geography. 4. 351-370. o.
Szirmai V. (2004) Globalizáció és a nagyvárosi tér társadalmi szerkezete. — Szociológiai Szemle. 4.3-24. o.
Szirmai V. (2005) A városkutatások továbbfejlesztésének szempontjai: az európai várostudományok
jövője. — Tér és Társadalom. 3-4.43-60. o.
Torre, A. (2008) On the role played by temporary geographical proximity in knowledge transmission.
6.869-889. o. —RegionalStudies.
Torre, A.—Gilly, J—P. (2000) On the analytical dimension of proximity dynamics. — Regional Studies. 2.
169-180.0.
Torre, A.—Rallet, A. (2005) Proximity and localization. — Regional Studies. 1. 47-60. o.
Varga A. (2009) Térszerkezet és gazdasági növekedés. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Varga A.—Parag A. (2009) Egyetemi tudástranszfer és a nemzetközi kutatási hálózatok szerkezete.
4.343-358. o. —KözgadságiSzeml.
Vas Zs. (2009) Közelség és regionális klaszter: a szoftveripar Szegeden. — Tér és Társadalom. 3.127-145.0.