Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 2: 45-61
AZ 1945-1956 KÖZÖTTI GY ŐRI POLITIKAI ÉS
KÖZIGAZGATÁSI VEZETŐRÉTEG SZÁRMAZÁSI-
FOGLALKOZÁSI ÖSSZETÉTELE ÉS
MOBILITÁSI TENDENCIÁI
(The Political and Administrative Elite of Gy őr
between 1945 and 1956 Examined with Regard
to their Social Background, Occupation and Tendency to Mobility)
VARGA BALÁZS
Kulcsszavak:
elit helyi elit nómenklatúra káder intergenerációs mobilitás intragenerációs mobilitás
A tanulmány az 1945-1956 közötti gy őri politikai és közigazgatási vezet őréteg néhány társadalomsta-
tisztikai jellemz őjének áttekintésére vállalkozik. Részletesen bemutatásra kerül, hogy a csoport tagjai
milyen társadalmi helyzet ű családból indultak, közéleti szerepvállalásukat megel őz ően milyen eredeti
foglalkozással és szakképzettséggel rendelkeztek, valamint milyen nemzedéken belüli és nemzedékek
közötti mobilitási esélyeik és lehet őségeik voltak az érintett korszakban. Az els ősorban levéltári forrásokra
épülő vizsgálat megállapította, hogy a helyi vezet őréteg meghatározó része (41,8%-a ) munkás családból
származott, míg a legkevésbé számos csoportot (7,1-7,1%) az alkalmazotti és az értelmiségi családból
érkez ők alkották. A helyi vezet őréteg döntő hányada (59,3%-a) munkás hivatással bírt, míg a parasztok
(5,3%) és a kisiparosok/kiskeresked ők (3,6%) visszaszorulása különösen jelent ősnek tekinthet ő a szár-
mazásnál megfigyelt adatokhoz képest. Az intergenerációs mobilitás a csoport több mint felét (51,5%)
érintette, míg a legfőbb mobilitási iránynak egyértelm űen a munkássá válás tűnt.
Bevezetés
A gy őri politikai és közigazgatási vezet őrétegbe sorolás kritériumai
1945 és 1956 között
A helyi elit-pozíciók Gy őrben 1945 és 1948 között, illetve 1956-ban
Magyarország 1944/1945 és 1956 közötti történelmében két olyan id őszak volt,
amikor a vezet ő réteg (elit) tagjai demokratikus elv ű kiválasztódás, illetve tudás és
teljesítmény révén kerül(het)tek pozícióikba. Gy őr esetében az els ő korszak kezd ő-
pontjának 1945. április 6-át, a gy őri nemzeti bizottság megalakulásának napját, míg
szimbolikus végpontjának 1948. február 23-át, Udvaros István, Gy őr város polgár-
mestere lemondatásának napját tekintjük. Gy őrben 1945 júniusában alakult meg a
városi, míg júliusban a vármegyei törvényhatósági bizottság, mely testületek azon-
ban, véleményünk szerint, nem rendelkeztek egyértelm űen a döntéshozatal mono-
póliumával (mint például a két világháború közti id őszakban), így tagjaikat nem
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
46 Varga Balázs TÉT XXIV. évf. 2010 s2
lehet a város vagy a vármegye elitjének, politikai vezet őrétegének tekinteni. A város
irányítása, a döntések meghozatala több testület és számos pozíció között oszlott
meg. Egyrészt 1947-ig a nemzeti bizottság(ok) párhuzamosan m űködtek a törvény-
hatósági bizottság(okk)al, hatáskörük több területen fedte egymást, így gyakori volt
a két testület közti rivalizálás is. Másrészt a korlátozott parlamentarizmus b ő három
esztendeje alatt a pártok befolyása (Gy őrben kezdetben a Szociáldemokrata Párt és
a Magyar Kommunista Párt, kés őbb már csak az utóbbi részér ől) ugyancsak erőtelje-
sen érvényesült a várospolitikában, így a pártoknak, különösképpen a pártok vezet ő
személyiségeinek igen csak megvolt az esélyük és lehet őségük a döntések alakítására.
A második idő szak, melyben meglátásunk szerint szintén helyénvaló a helyi (politi-
kai) elit terminusának használata, az 1956-os forradalmi korszak, melyet Gy őrrel
kapcsolatban 1956. október 26. (a Nemzeti Tanács megalakulása) és november 4.
(a Dunántúli Nemzeti Tanács megsz űnése) közé datálunk.
A fentiekb ől kiindulva úgy véljük, hogy a koalíciós id őszakban a következ ő pozí-
ciók betöltőit tekinthetjük a város politikai elitjének: f őispán, alispán, polgármester,
polgármester-helyettes, nemzeti bizottság elnöke, elnökhelyettese, titkára, az MKP,
SZDP, FKgP, NPP városi és megyei titkára, városi és megyei elnöke, illetve a gy őri
választókerület országgy űlési képviselői közül azok, akik győri kötődésűek vagy
több cikluson keresztül képviselték a választókerületet. A politikai vezet őrétegbe
tartozónak tekintjük még azokat a személyeket is, akik több, de véleményünk
szerint kisebb befolyással bíró tisztséget egyszerre láttak el (például egy id őben
voltak a városi és a vármegyei törvényhatósági bizottságnak is tagjai, vagy vala-
milyen pártbeosztás mellett képvisel őtestületi funkcióval is rendelkeztek stb.).
Az 1956-os forradalom napjai alatt a helyi politikai elitet, nézetünk szerint, az
alábbi pozíciók birtokosai alkották: a Gy őri Ideiglenes Nemzeti Tanács, majd a
Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke, a Gy őri Ideiglenes Nemzeti Tanácsban az értel-
miségi-, a munkás-, a paraszt- és a közigazgatási tanács elnöke, a Megyei Munkás-
tanács elnöke, a nagyobb gyárak (például a Vagongyár, a Hajtóm űgyár) munkás-
tanácsainak vezet ői, illetve az újjászervez ődő pártok (SZDP, FKgP, DNP stb.)
megyei és városi vezet ői. A felsorolt tisztségeket betöltőkön kívül a politikai elithez
soroljuk még azokat a személyiségeket is, akik ugyan fontosabb konkrét pozícióval
nem rendelkeztek, tevékenységükkel mégis nagy hatást gyakoroltak a forradalmi
események alakítására (például Tihanyi Árpád).
Nómenklatúra (káder) pozíciók Gy őrben 1948 és 1956 között
-
1948 februárját—márciusát, Udvaros István polgármester és dr. Borbély Endre
főispán pozícióból történ ő elmozdítását követ ően, Győr politikai vezetőrétegére
vonatkozóan, úgy gondoljuk, már indokoltabb az elit helyett a nómenklatúra (bár az
első, a hatásköri lista fogalmát, illetve a párttestületek jogosítványait meghatározó
dokumentumnak csak egy kés őbbi, 1949. augusztus 22-i keltezés ű Szervező Bizottsági
állásfoglalás tekinthet ő) és a káder terminusait alkalmazni. Gy őrben és a megyében a
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az 1945-1956 közötti ... 47
jelzett időponttól kezdve folyamatosan, nagy számban kerültek ki a helyi hatalmat
megtestesít ő funkciókból a korábban demokratikusan megválasztott személyek, és
egyre inkább a Magyar Dolgozók Pártja különböz ő szervei nevezték ki, a feltétlen
engedelmesség, lojalitás, párt- és eszmeh űség elveit szem el őtt tartva, az új vezet ő-
ket a különböző posztokra.
A legfontosabb pozícióknak, melyek birtokosaikat feljogosították a város (és a
megye) sorsát befolyásoló politikai és közigazgatási döntések meghozatalára, az
alábbiakat tekintjük: főispán és polgármester (a posztoknak a tanácsrendszer beve-
zetésével történő megszűnéséig), a nemzeti bizottság elnöke, elnökhelyettese, titkára
(a testület 1947-1948-as megsz űnéséig), a Győr városi tanács végrehajtó bizottságá-
nak elnöke, elnökhelyettesei, titkára, a Gy őr-Sopron megyei tanács végrehajtó bizott-
ságának elnöke, elnökhelyettesei, titkára, az MDP megyei bizottság titkára, az MDP
megyei bizottság osztályvezet ői, az MDP városi bizottság titkára, az MDP városi
bizottság osztályvezet ői, városi függetlenített titkár, az ÁVH megyei vezetője, a
SZOT megyei titkára, a Vagongyár vezérigazgatója, az FKgP megyei titkára, az NPP
megyei titkára, a gy őri választókerület gy őri kötődésű országgyűlési képviselői
(amennyiben a társadalmi megbízatás más, az el őbbiekben nem említett fontosabb
funkcióhoz kapcsolódik). A felsorolt posztok közül az els ő ismert, 1950. március 29-i
hatásköri listán a következ ők szerepeltek: a Megyei Pártbizottság titkára (a Politikai
Bizottság döntési jogkörébe tartozott), a SZOT megyei titkára, a Megyei Tanács elnöke,
a Vagongyár vezérigazgatója (a Titkárság hatáskörébe tartoztak), a megyei párt-
bizottságok osztályvezet ői, a város függetlenített titkára, a megyei székhely (így Gy őr
város) tanácselnöke (a Szervez ő Bizottság döntési kompetenciájába estek). A többi
pozíció fölött az alsóbb pártszervek, els ősorban a megyei vezetés, rendelkeztek.
Mindegyik idő szakkal (1945-1948 és 1956, illetve 1948-1956) kapcsolatban
szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy az egyes pozíciók és funkciók különböz ő
mértékű döntési kompetenciával bírtak, így nem minden szempontból vehet ők egy
kalap alá, illetve az említett posztokon kívül más tisztségek is léteztek, melyek
betöltői befolyást gyakorolhattak a helyi döntéshozatalra, ezzel együtt úgy gondol-
juk, az általunk kiválasztott pozíciókon keresztül jól megragadható a város politikai
vezetőrétege a vizsgált korszakban.
A fentiekben meghatározott pozíciókat és besorolási kritériumokat alapul véve és
alkalmazva egy 140 főből álló csoport alakult ki, melynek tagjai az említett kor-
szakban, vagy legalább is annak egy részében, a helyi politikai és közigazgatási
vezetőréteghez tartoztak. A 140 f ő közül 119 személyre vonatkozóan sikerült hol
több, hol kevesebb információhoz jutni (levéltári, sajtó és egyéb források révén),
így a vizsgálati mintát is ez a kisebb létszámú csoport jelenti. A kutatás eredményeit
és megállapításait erre a 119 fős, elérhető mintára vetítve tekintjük érvényesnek.
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
48 Varga Balázs TÉT XXIV. évf. 2010 s2
Származás
A mintába került 119 fő közül 98-nál (a vizsgálati minta 82,4%-a) sikerült kiderí-
teni a szülők társadalmi állását, pozícióját. Nehezíti a tényleges kategóriák megálla-
pítását és a pontos analízist, hogy a korabeli forrásokban gyakran olyan általánossá-
gok szerepelnek megjelölésként, mint „szegény parasztcsalád" vagy „munkás-
család". Az efféle társadalmi helyzet bevallása és megjelölése az 1948-tól datálható
időszakban előnyt jelentett a pozícióba kerülésnél, így sokan valós társadalmi hely-
zetüket elhallgatva, ha tehették, munkásként vagy parasztként identifikálták magu-
kat. A klasszikus szocialista rendszer id őszakában a párttal szembekerül ő egyénekre
gyakran az értelmiségi vagy a kulákparaszt származás bélyegét sütötték, melyek
egyeseknél megfeleltek, másoknál nem a valós helyzetnek. Ebb ől következ ően a
későbbiekben közölt adatokat némileg kritikusan kell szemlélni. A vizsgálat során a
származás megállapításánál az apa státusát vettük mérvadónak.
A mintában szerepl ők közül 41 fő (41,8%) munkáscsaládból indult (1. ábra).
Ehhez a társadalmi csoporthoz soroltuk a nagyipari (20 munkásnál többet alkalmazó)
üzemek dolgozóit, a kisipari m űhelyek segédeit, a szolgáltató szektor fizikai alkal-
mazottait, a keresked ősegédeket, valamint a közlekedési segédszemélyzetet és az
irodai altiszteket (Gyáni—Kövér 1998, 294). A munkások kategóriájának magas
reprezentáltsága a korábban elmondottakhoz szorosan kapcsolódóan azzal magyaráz-
ható, hogy a mintában nagyobb számban szerepelnek olyan személyek, akik 1948-at
követően töltöttek be vezet ő pozíciót, azaz olyan korszakban, amikor a káderek kivá-
lasztásának egyik fő sajátossága a már említett munkás (és paraszt) származás favori-
zálása volt. Az apa konkrét foglalkozását, hivatását szemlélve (ez 41-b ől 27 személy-
nél ismert) nagyon színes képpel találkozhatunk. A legszámosabb csoportot (5 f ővel)
a MÁV-dolgozók összevont kategóriája (vasúti kisegít ő munkás, fékez ő , segédfé-
kező, vasúti munkás, mozdonyvezető) jelenti. A második helyen (3-3 fő) a vagon-
gyári munkások meglehetősen tágan értelmezhet ő csoportja, valamint a k őműves se-
gédek állnak. A további szakmák mind-mind 1-1 f ővel képviseltetik magukat a min-
tában: nyomdász, asztalos, uradalmi f őgépész, hentessegéd, csavargyári segédmun-
kás, kovácssegéd, bányász, lakatossegéd, cipészsegéd, mázolósegéd, téglagyári mun-
kás, műbőrmintázó, géplakatos, vas- és fémönt ő, kereskedősegéd (majd vasúti írnok
és gyors-fényképész), segédmunkás. A felsorolásból kit űnik, hogy a munkás szárma-
zású helyi vezet ők édesapjainak túlnyomó része csak kevésbé megbecsült és rosszabb
megélhetési lehet őséget biztosító segéd-, illetve betanított munkát végzett, tehát a mun-
kásság csoportján belül is inkább az alsóbb rétegekben helyezkedett el. A mintában
mindössze két ún. „elitebb" szakma fordul el ő . Gódor Ferencnek, az MKP Megyei
Bizottság Agitációs és Propaganda Osztály vezet őjének (1946. július-1948. május)
édesapja mozdonyvezet őként (MOL 1957), míg Szabó Györgyé (a Gy őri Ideiglenes
Nemzeti Tanácsban a munkástanács elnöke) nyomdászként dolgozott (OSZK én., 2).
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az 1945-1956 közötti ... 49
Kisiparos (önálló, zömmel segéd nélküli vagy 1-3 segédes m űhelytulajdonosok
[Gyáni—Kövér 1998, 258]) és kiskeresked ő (összevontan: kispolgári) családok
gyermekei relatíve magas számban képviseltetik magukat a helyi vezet őrétegben.
Ebből a társadalmi csoportból a mintában szerepl ők közül 19 fő (19,4%) származott
(1. ábra). A kategórián belül a kommunista/MDP-s személyiségek dominanciája érhet ő
tetten, akik 13 fővel képviseltetik magukat. Az édesapa pontos szakmája 16 személlyel
kapcsolatban volt egyértelm űen beazonosítható. Ez alapján 3 egyénnél a családf ő
cipész, míg 2 személy esetében hentes hivatást űzött. 1-1 fő apja szatócs, borbély,
férfiszabó, csizmadia, bádogos, b őrványoló tímár, hajóács-kádármester, patkoló- és
kocsi kovács, autószerel ő-mester, vaskeresked ő, míg 1 személyé háztulajdonos volt.
Az őstermeléshez-mez őgazdasághoz (mely kategóriát két csoportra bontva ele-
mezzük) kapcsolódó származás szintén gyakran fordul el ő a vizsgálati mintában
(1. ábra). Uradalmi cseléd, zsellér, földmunkás és agrárproletár eredet ű famíliákból
11 fő (11,2%) jött, egy személy kivételével mindnyájan a Magyar Kommunista Párt
és a Magyar Dolgozók Pártja színeiben folytattak politikai-közéleti tevékenységet.
Paraszt (törpe, kis- és középbirtokos) ő sökkel 13 fő (13,4%) rendelkezett. A társa-
dalmi helyzetre vonatkozó meghatározások túlságosan sematikus volta miatt csak
annyi bizonyos, hogy a mintába kerültek közül 2 f ő (két parasztpárti tisztségvisel ő)
született biztosan törpebirtokos családba. Dr. Tézsla Józsefnek, Gy őr-Moson-
Pozsony k. e. e. vármegye alispánjának (1945. június-1946. január) szülei hagyma-,
illetve tormakertészettel foglalkozó parasztok voltak t , míg Szarvas Imrének, a
Nemzeti Parasztpárt Gy őr-Sopron megyei titkárának (1949-t ől) szülei 4 kat. hold
földön dolgoztak2. Nagy valószínűséggel ugyancsak ehhez a csoporthoz sorolhatjuk
dr. Szilágyi Gábort, Győr-Moson-Sopron vármegye alispánját (1947. március-
1950. április) és Zámbó Józsefet, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Gy őr-Sopron me-
gyei titkárát (1950-1955), akiket a különböz ő forrásokban szegényparaszt családból
érkezőnek aposztrofálnak3 (MOL 1959). A törpebirtokos és a kisbirtokos lét határá-
ról (6. kat. hold föld) egy MKP/MDP-s politikus — Kozma József, országgy űlési
képviselő (Marelyn Kiss—Vida 2005, 239) —, valamint egy NPP/MDP-s tisztségvisel ő
— dr. Kéri József, Győr-Sopron megye főügyésze (1954-1956), a Dunántúli Nemzeti
Tanács tagja (OHA 1984) — indult. Nem meglep ő módon középparaszt 4 és kulák
paraszt családok sarjaival els ősorban a Független Kisgazda Párt soraiban találkoz-
hatunk. Ebből a társadalmi közegb ől került a helyi vezet őrétegbe Lates József, az
FKgP Győr városi elnöke (1946. szeptembert ől), az FKgP Ideiglenes Intéz ő Bizott-
ságának alelnöke (1956. november 1-t ől) (Gyáni—Kövér 1998, 270); Kiss Sándor,
az FKgP megyei elnöke (1948-ig), az FKgP Ideiglenes Intéz ő Bizottságának elnöke
(1956. november 1-t ől) (ÁBTL-106 én.); valamint dr. Modrovits István, az FKgP
megyei főtitkára (1946-ban, illetve 1956. november 1-t ől) (ÁBTL-1 én.). Két kom-
munista párti politikus szintén az említett társadalmi állásból startolva jutott politi-
kai-közigazgatási pozícióba Gy őrben és a megyében. Szili Ferencnek, a gy őri
Nemzeti Bizottság titkárának (1946. augusztustól), az MKP Gy őr városi szervezete
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
50 Varga Balázs TÉT XXIV. évf. 2010 s2
kádervezet őjének szülei középparasztok voltak (ÁBTL-1 én.), míg Sárosi Jánosnak,
az MDP Győr-Sopron megyei Bizottsága Párt- és Tömegszervezetek Osztálya veze-
tőjének (1950-1952), az MDP Gy őr-Sopron megyei Bizottsága másodtitkárának
(1952-1957) édesapját a káderanyagokban kuláknak min ősítik, persze nem felejtik
el megemlíteni, hogy Sárosi vele már 1930 óta nem tart kapcsolatot, mivel anyjával
azóta különváltan él. Hozzáteszik azt is, hogy az apa a „felszabadulás" el őtt ki-
szökött külföldre, akiről onnantól semmit sem tudnak (MOL 1956). Ezzel Sárosi
származásából fakadó hátrányát sikerült is semmissé tenni.
1. ÁBRA
Származás szerinti megoszlás az apa pozíciója szerint, N=98
(Breakdown by Origin, on the Basis of the Father's Position)
s cseléd, zsellér, fó drounks,
Micstelen agrZrproletZr (9 fid)
s paraszt - tóite-, kis- és középbirtokos
(13 fő)
El m Ull kas (38 (ö)
s kis s parn, f(i)
20,0%
s atka mazott 16 fti)
▪ rtelnif.égi (7 fO)
! egyéb :uradalmi tőgépész, wacalmi
kertér, vité:i rangú birtoküs stl.; :3
fő)
Forrás: Levéltári és archívumi források alapján saját szerkesztés.
A mintában az alkalmazott és az értelmiségi csoport részvétele nem mondható jel-
lemzőnek. Előbbi kategóriához 7 személy (7,1%) tartozik (1. ábra), kiknek apjai
katonatisztként, bírósági végrehajtóként, vasúti tisztvisel őként, postaellen őrként,
MÁV tisztként, illetve városi főszámvevő ként tevékenykedtek. Egy esetben,
Kardos Mártonnal, az MDP Gy őr-Sopron megyei Bizottsága Agitációs és Propa-
ganda Osztály vezetőjével (1950-1954) kapcsolatban, az apa pontos foglalkozása
nem volt beazonosítható, de társadalmi helyzetként a forrásban az „alkalmazotti
család" volt megjelölve (MOL 1955a). Utóbbi csoportba szintén 7 f ő (7,1%) sorol-
ható. Négy esetben a konkrét hivatásra is sikerült rálelni, ezek a következ ők: vár-
megyei főlevéltáros, gimnáziumi tanár, kereskedelmi iskolai tanár és tanító.
Az értelmiségi pozícióból indulók esetében megfigyelhet ő, hogy mindegyikőjüknek
sikerült, a család kulturális t őkéjét kihasználva, diplomát — többségüknek jogi dokto-
rátust — szerezni, mely általában a státuszmeg őrzést is maga után vonta. Ez a megálla-
pítás név szerint az alábbi személyekre érvényes: dr. Alapy Gyula, a gy őri állam-
ügyészség vezet ője (1947. júniustól), az SZDP Központi Ellen őrző Bizottságának
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az 1945-1956 közötti ... 51
titkára (1948. márciustól); dr. Horváth József, Gy őr város polgármester-helyettese
(1945. július-1945. december), az FKgP Ideiglenes Intéz ő Bizottságának tagja
(1956. október 31-től); dr. Petrovich Ferenc, az MDP Gy őri Végrehajtó Bizottsága
közigazgatási felel ő se (1948. májustól); dr. Csincsák Endre, a Megyei Munkásta-
nács tagja, a szakszervezeti bizottság elnöke (1956. október—december); dr. Bálint
Károly, a városi Értelmiségi Tanács tagja (1956. október—december); Jobbágy
Kálmán, a Vagongyári Munkástanács tagja, a Munkástanács delegáltja a Megyei
Tanácsban (1956. október—december) és Tárnok Gyula, SZDP titkár, az MDP
Győri Végrehajtó Bizottságának kulturális megbízottja (1948. márciustól).
Az értelmiségi famíliába születettek között, talán nem meglep ő módon, négy olyan
személy akad, aki az 1956-os forradalom idején különböz ő pozíciókban ugyan, de
egyértelműen a demokratikus átalakulás irányába fejtett ki tevékenységet.
A család társadalmi helyzetének megítélésekor a vizsgált korszakban (is) az apa
státusa volt a mérvadó, ennek ellenére úgy véljük, érdekes lehet megvizsgálni az
anyák hivatását is. A mintába kerül ők közül 17 fővel kapcsolatban sikerült felderí-
teni az anya foglalkozását. Az alacsony elemszám f ő oka, ahogyan arról már
fentebb szóltunk, hogy a különböz ő dokumentumok jelentő s részében csak az apa
pozícióját szerepeltetik, vagy csak a család társadalmi helyzetét rögzítik általános-
ságban (pl. parasztcsalád, munkáscsalád, értelmiségi család), melynek során az anya
státusát tulajdonképpen beolvasztják az apáéba. Mindezekb ől kiindulva az alábbi
szakmák fordulnak elő az anyák körében: 4-4 f ő gyári munkásnő, illetve háztartás-
beli, 3 személy cseléd, 2 fő mosónő, míg 1-1 személy orvosi asszisztens, házvezet ő-
nő, varrónő, illetve szövőnő . A foglalkozások között, mint látható, tipikus n ői, első-
sorban az alsóbb társadalmi rétegekre jellemz ő szakmákat találunk. A háztartásbeli
pozíció kialakulásának el őfeltétele, illetve oka az átlagosnál jobb apai státuz (például
Szigethy Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke esetében, kinek apja bírósági
végrehajtó volt) (MOL 1955b), vagy a magas gyermeklétszám (például Szántó Zoltán,
az MKP Észak-dunántúli Területi Bizottság titkára és Medey István, az SZDP Gy őr-
Moson-Pozsony megyei titkára, országgy űlési képviselő szülői családjában) volt.
Eredeti foglalkozás és szakképzettség
A helyi vezetőréteg eredeti foglalkozás szerinti összetételének vizsgálatát megne-
hezíti, hogy számos egyénnel kapcsolatban a különböz ő dokumentumok gyakran
több, eltérő jellegű hivatást is feltüntetnek. A könnyebb áttekinthet őség érdekében az
elemzésben minden személlyel kapcsolatban csak egy foglalkozást szerepeltetünk, az
eredeti foglalkozásnak az els ő megszerzett szakmát tekintjük. Ahol rokon területek
adódnak, ott összevont kategóriákat alkalmazunk.
A vizsgált egyének foglalkozási megoszlása rendkívül tarka képet mutat.
113 személy (a teljes minta 95%-a) 40 szakmán és foglalkozási csoporton osztozik.
A mintában a legnagyobb számban (12 f ővel) a főhivatású közigazgatási tisztvisel ők
és közhivatalnokok (állami, megyei, járási és városi tisztvisel ők, rendőrségi alkalma-
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
52 Varga Balázs TÉT XXIV. évf. 2010 s 2
zottak) képviseltetik magukat. Közülük többen (pl. dr. Velsz Aladár, dr. Borbély
Endre, dr. Tóth István) a kés őbbi karrierjük során — jogtudományi végzettségüknek
köszönhetően — ügyvédként is praktizáltak. A második legnépesebb kategóriát (9 f ő) a
lakatos(segéd) szakmát űzők alkotják. A hivatás gyakori el őfordulása a foglalkozás
korabeli elterjedtségével magyarázható, különösen Gy őrben, az ipari központban.
A mintában 8-8 olyan személy akad, akinek eredeti foglalkozása másik két úgy-
nevezett „divatszakma": az asztalos(segéd), illetve a vasesztergályos(segéd) hivatás
volt. Szövőként és textilmunkásként 6 személy, míg tanítóként/tanárként/egyetemi
tanársegédként, villanyszerel őként, mérnökként (gépész-, bánya-, valamint textil-
mérnök), valamint földművesként 5-5 fő tevékenykedett.
A helyi vezetőrétegben négyen keresked őként keresték a kenyerüket. K őmű-
ves(segéd), MÁV-alkalmazott (és munkás), m űszerész, nyomdász, illetve autó- és
motorszerel ő egyaránt 3-3 fő található a vizsgálati mintában. Ketten—ketten cipész-
ként, technikusként, illetve gyári tisztvisel őként dolgoztak.
Ügyvédi praxisából két fő (dr. Meixner Ern ő és dr. Bálint Károly) származtatta
jövedelmének jelent ős részét. Ügyészi, pontosabban népügyészi hivatást a mintában
szereplők közül, jellemz ő módon, két, 1948 folyamán a SZDP-b ől az MDP-be iga-
zoló személy (dr. Alapy Gyula és dr. Petrovich Ferenc) űzött. El őbbi személy —
pályája legelején — Érsekújváron rövid ideig ügyvédkedett is (Marelyn Kiss—Vida
2005, 401). A kommunista párton belül 1948 környékén éget ő problémának mutat-
kozott a jogi „értelmiség" hiánya; a problémát egyes kádereik ilyen irányú tovább-
képzésével, illetve a már jogi végzettséggel rendelkez ők pártba történ ő beléptetésé-
vel szándékoztak kezelni. Utóbbi jelenséget, Szakolczai Attila szavaival élve, „for-
dított káderpolitikának" is nevezhetjük (http://server2001.rev.hu ).
Az 1-1 fő által űzött szakmák tárháza meglehet ő sen széles, akad köztük szobafest ő
és mázoló, hajóács segéd, kereskedelmi alkalmazott, gépmunkás, fémipari munkás,
vagongyári munkás, gazdatiszt/jószágkormányzó, tet őfedő , vaskereskedő segéd,
szabósegéd, gazdasági cseléd, f űtésszerel ő , szerszámkészít ő , mérlegkészít ő segéd,
bőripari munkás, kárpitos segéd, cip őtűző, bányamunkás, műszaki rajzoló, valamint
színházi rendez ő és református pap is.
Az intergenerációs és az intragenerációs mobilitás tendenciái
Az egyes foglalkozásokból társadalmi kategóriákat alkotva képet kaphatunk arról,
hogy milyen pozícióból is startoltak saját karrierpályájukon a mintában szerepl ő
egyének. A korszak vezet őrétegéből 67 fő (59,3%) a munkásság társadalmi csoport-
jába tartozik. Az alkalmazotti kategóriához 21 (18,6%), az értelmiséghez 15 személy
(13,3%) sorolható, míg a parasztság (földm űves, kisgazda) csoportjában
6 (5,3%), a keresked ők között pedig 4 személyt (3,5%) találhatunk (2. ábra). A kapott
adatokat és az apa társadalmi pozíciójánál látott eredményeket a mobilitás-vizsgálatok
egyik leggyakrabban alkalmazott módszerével, az ISA-paradigma segítségével vetjük
össze. A könnyebb értelmezhet őség kedvéért öt fő társadalmi kategóriát használunk az
analízisben. Az értelmiség fogalmát — Gyáni Gáborral egyetértve — azokra az egyetemi
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az 1945-1956 közötti ... 53
(főiskolai) diplomát szerz ő „szellemi dolgozók"-ra alkalmazzuk, akik nem szorosan
adminisztratív munkát végezve, tehát nem mint tisztvisel ők töltöttek be értelmiségi
funkciót. Ebbe a szűkebb fogalomba beleértjük az összes szabadpályás élethivatást és
a nem tisztviselőként alkalmazott szellemi dolgozók némely csoportját, amely így
többek között ügyvédeket, orvosokat, tanárokat, mérnököket, papokat, valamint új-
ságírókat és egyéb kreatív értelmiségieket rejt magában (OHA 1997b). Alkalmazott-
nak az állami és közalkalmazottakat, illetve köztisztvisel őket tekintjük, például a
városi és a megyei igazgatásban, valamint a rend őrségnél dolgozó tisztviselőket,
a MÁV-tiszteket, a vállalati tisztvisel őket, a katonatiszteket, valamint a technikusi
munkakörben (többnyire alsóvezet őként) tevékenyked őket. A (kis)iparos/
(kis)kerekedő kategóriába belesoroljuk az ún. nagykeresked őket is, míg a paraszti
társadalmi helyzethez számítunk minden mez őgazdasággal kapcsolatos tevékenységet
és állapotot (például gazdasági cseléd, földm űves, kis- és középparaszt stb.). A mun-
kásság csoportját a származásnál elmondottakhoz hasonlóan határozzuk meg.
2. ÁBRA
Társadalmi helyzet az eredeti foglalkozás alapján, N=113
(Social Status by Original Occupations)
s Munkás (66 fő ) s Értelmiségi (23 fő )
Paraszt (földm ű ves, gazda) (5 fő ) s Alkalmazott (15 fő )
Keresked ő (4 fő )
3,5%
Forrás: Levéltári és archívumi források alapján saját szerkesztés.
A vizsgálati mintában 97 olyan személy (81,5%) akad, akivel kapcsolatban lehe-
tőség nyílik az apa társadalmi helyzetének és a saját eredeti foglalkozásnak az ösz-
szehasonlítására, elemzésére. A mobilitási kereszttáblázatok alapján (1., 2. táblázat)
egyértelműen látszik, hogy a 97 egyénb ől 47 személy (48,5%) immobilnak, míg 50 fő
(51,5%) mobilnak tekinthet ő . Az immobilakat szemlélve megfigyelhet ő , hogy az
értelmiségi apák gyermekei közül (7 fő) majd' mindenkinek (5 személy) sikerült
pozícióját meg őriznie. Ha az értelmiség tágabb meghatározását alkalmaznánk, azaz
a csoporthoz sorolnánk minden fels őfokú végzettséggel rendelkez ő személyt
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
54 Varga Balázs TÉT XXIV. évf. 2010 s2
(a közhivatalok diplomás tisztvisel őit is), ahogy azt egyes történészek (pl. Hajdu
Tibor) teszik (Gyáni—Kövér 1998), akkor a státuszmeg őrzés 100%-os lenne.
Az értelmiségi családok a sajátos érték- és normarendszerükkel, a tanítás és tanulás
iránti elkötelezettségükkel, a kulturális t őkéjükkel egyszerűen predesztinálták
gyermekeiket arra, hogy maguk is ebbe a társadalmi kategóriába tartozzanak, más-
féle, alacsonyabb presztízs ű hivatás szinte elképzelhetetlen volt körükben. A cso-
portban vegyesen találhatunk kisgazda, parasztpárti, 1948-ban az SZDP-b ől az
MDP-be átigazoló, valamint párton kívüli személyeket. A mintában a hét alkalma-
zotti származású egyénb ől két fő sorolható eredeti foglalkozása alapján az apja ka-
tegóriájába: Szigethy Attila, országgy űlési képviselő (1947-1957), a Gy őr-Sopron
megyei Tanács elnökhelyettese (1950-1954), a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke
(1956. október 31-t ől), akinek az édesapja bírósági végrehajtó volt, míg ő maga
tisztviselőként tevékenykedett (Marelyn Kiss—Vida 2005, 401); Dr. Gönczöl Gyula,
a Győr-Sopron megyei Tanács V. B. titkára (1953 szeptembert ől), a Forradalmi
Munkástanács Intéz ő Bizottságának titkára (1956. november 2-t ől) eredeti foglalko-
zását tekintve közigazgatási tisztvisel ő volt, míg apja postaellen őrként dolgozott
(MOL 1953). A kisiparos és kiskereskedő családokból érkez ők közül senki sem vitte
tovább a felmenők hivatását. A 60 munkásként tevékenyked ő személyből 34-nek az
édesapja maga is munkás volt, míg 6 olyan személy (4 kommunista és 2 kisgazda)
akad a mintában, akinél a paraszti háttér az eredeti foglalkozásnál is egyértelm űen
visszaköszön. Utóbbi csoportból némileg kilóg dr. Modrovits István (az FKgP megyei
főtitkára 1946-ban és 1956. november 1-t ől), aki jogtudományi végzettség birtokában
biztosította megélhetését a földtulajdonából (Bana et al. 1996a, 179).
A kilépési mobilitási arányszámokat tekintve elmondható, hogy az értelmiségi
apák gyermekeinek 71,4%-a maga is értelmiségivé vált már a karrierje elején, míg
28,6% (2 fő) alkalmazotti, közelebbr ől tisztvisel ői pozícióba került (1. táblázat).
Az alkalmazotti családból indulók 14,3%-a (1 f ő) értelmiségi (Tihanyi Árpád, a
Dunántúli Nemzeti Tanács tagja [ÁBTL-1 én.]), 28,6%-a (2 fő) alkalmazott, míg
14,3%-a (1 fő) (kis)iparos/(kis)keresked ő lett. Az alkalmazotti háttérrel rendelkez ők
számára a legfőbb mobilitási iránynak a munkássá válás tekinthet ő, hiszen 42,8%-uk
(3 fő) ehhez a társadalmi csoporthoz tartozott.
A (kis)iparos/(kis)keresked ő felmenőkkel bíró személyek 22,4%-a (4 fő) értelmi-
ségi pozícióba került (köztük 2 kommunista, 1 kisgazda és 1 NPP/DNP-s politikus
található), míg alkalmazottként 16,7%-uk (3 f ő) dolgozott. A döntő részük (61,1%,
11 fő), az el őző csoportnál megfigyeltekhez hasonlóan, munkássá vált (1. táblázat).
A munkás famíliák gyermekeire az életút elején történ ő, értelmiségbe való belé-
pés egyáltalán nem volt jellemz ő (1. táblázat), mindössze egyetlen személy (2,4%)
büszkélkedhetett azzal, hogy nagyon gyors és nagyon meredek mobilitást sikerült
megvalósítania. Ezt a „sikert" Kecskeméti István, okleveles gépészmérnök, a Gy őr-
Sopron megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese (1954-1980)
(Bana et al. 1996b, 545) tudhatta a magáénak. Ugyan Kecskeméti rövid ideig mun-
kásként is dolgozott, diplomáját azonban fiatalon, már 24 esztend ős korában meg-
szerezte a miskolci Nehézipari Egyetemen, ami után már f őművezetői beosztásban
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az 1945-1956 közötti ... 55
tevékenykedett (MOL 1954). Ebből kifolyólag indokoltnak tartjuk őt ennél a cso-
portnál figyelembe venni. A munkáscsaládból érkez ők 14,6%-a (6 fő) az els ő fog-
lalkozását szemlélve alkalmazotti pozícióba került. A munkás helyzetb ől startolók
túlnyomó része (83,0%, 34 f ő) továbbvitte a szül ők társadalmi állását, néhány eset-
ben az apával ugyanolyan hivatást űzve. Bali Zoltánnál, Győr-Moson vármegye
főispánjánál (1948. május 29-t ől) a közös foglalkozás az asztalos (MOL 1954),
Gábri Mihálynál, az MKP Gy őr városi titkáránál (1946. május 1-t ől), az MKP Győr
Vármegyei Bizottság kádervezet őjénél (1946. július-1948. május) a lakatos 5, míg
Szabó György, a Gy őri Ideiglenes Nemzeti Tanácsban a munkástanács elnöke
(1956. október 26-tól) esetében a nyomdász szakma volt (MOL 1951).
1. TÁBLÁZAT
Első foglalkozás — kilépési mobilitás
(First Occupation — Proportion of People Leaving a Given Social Group; Exit Rate
of Mobility)
Fiú/lány első foglalkozása (kilépési mobilitási arányszám) %
Apa társadalmi (fő)
helyzete Értelmi- Alkalma- Iparos Pa-
, Munkás Összesen
ségi zott IkeresK. raszt
Értelmiségi 71,4 (5) 28,6 (2) 0 0 0 100,0 (7)
Alkalmazott 14,3 (1) 28,6 (2) 14,3 (1) 42,8 (3) 0 100,0 (7)
Kisiparos/
22,2 (4) 16,7 (3) 0 61,1 (11) 0 100,0 (18)
kiskeresked ő
Munkás 2,4 (1) 14,6 (6) 0 83,0 (34) 0 100,0 (41)
25,0
Paraszt 12,5 (3) 12,5 (3) 0 50,0 (12) 100,0 (24)
(6)
97fő
Forrás: Saját számítás.
A parasztcsaládok gyermekei 12,5%-ának (3 f ő) sikerült már pályafutása elejére a
„nagy ugrást" megvalósítania, azaz az értelmiség rétegébe emelkednie (1. táblázat).
Szarvas Imre, a Nemzeti Parasztpárt Gy őr-Sopron megyei titkára (1949-t ől) tanító-
ként (OSZK én.); dr. Kéri József, Gy őr-Sopron megye főügyésze (1955-1957)
kollégiumi igazgatóként, majd tanársegédként 6 ; míg Szili Ferenc, a győri Nemzeti
Bizottság titkára (1946. augusztustól), az MKP Gy őr Városi Szervezete káderveze-
tője mérnökként tevékenykedett (OHA 1984, 40). Többükkel kapcsolatban elmond-
ható, hogy egyetemi/főiskolai éveik alatt, els ősorban a nyári szünid őben, kénytelenek
voltak munkát vállalni, hogy további tanulásukat biztosítsák. Alkalmazotti
pozícióba ugyancsak hárman (12,5%) kerültek: dr. Tézsla József, Gy őr-Moson-
Pozsony k. e. e. vármegye alispánja (1946. június-1947. január) törvényszéki jegyz ő-
ként (OHA 1984, 11); dr. Szilágyi Gábor, Gy őr-Moson vármegye alispánja (1947.
március-1950. április) jegyz őgyakornokként (majd segédjegyz őként) (MOL 1956);
míg Lates József, az FKgP Gy őr városi elnöke (1946. szeptembert ől), az FKgP Ideig-
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
56 Varga Balázs TÉT XXIV. évf. 2010 s2
lenes Intéz őbizottságának ügyvezet ő alelnöke (1956. november 1-t ől) gazdatisztként,
illetve jószágkormányzóként dolgozott karrierje elején 7 . Szembetűnő , hogy a mező-
gazdaságból él ő családok fiainak pontosan fele (50,0%, 12 f ő) a munkásság csoport-
jába került már a karrierje elejére. Társadalmi állását a kategóriába tartozók negyede
(6 fő) őrizte meg (1. táblázat).
Az ISA-paradigma alapján felvázolt kereszttáblázatokból a belépési mobilitási
arányszámok is felvázolhatók, melyek azt fejezik ki, hogy a mintában az egy-egy
kategóriába tartozók hogyan oszlanak meg származás szerint (2. táblázat).
Ez alapján elmondható, hogy az értelmiségiek 35,7%-a (5 fő ) értelmiségi, 7,1%-a
(1 fő) alkalmazotti, 28,6%-a (4 fő ) (kis)iparos/(kis)keresked ő , 7,1%-a (1 fő) mun-
kás, míg 21,5%-a (3 fő ) paraszti családból érkezett.
A karrierjük elején alkalmazotti beosztásban tevékenyked ők 12,5%-a (2 fő) értelmi-
ségi, ugyancsak 12,5%-a (2 fő) alkalmazotti, 18,7%-a (3 fő ) (kis)iparos/ (kis)keresked ő,
37,6%-a (6 fő) munkás, míg 18,7%-a (3 fő) mezőgazdasággal foglalkozó felmen ők-
kel rendelkezett.
A (kis)iparosként/(kis)keresked őként dolgozók 100%-a (1 fő ), nevezetesen dr.
Rácz Ferenc, az FKgP Gy őr városi alelnöke (1945-től) olajkeresked ő alkalmazotti
családban született, hiszen édesapja városi f őszámvev ő volt (GYMSMGYL én.).
A munkás státuszba kerülők 5,0%-a (3 fő) alkalmazotti, 18,3%-a (11 fő) (kis)iparos/(kis)
kereskedő, 56,7%-a (34 fő) munkás, ötöde (12 fő) paraszti famíliából érkezett.
A foglalkozási pályájuk elején parasztként dolgozók 100%-a (6 f ő) maga is
paraszti családban látta meg a napvilágot.
2. TÁBLÁZAT
Első foglalkozás - belépési mobilitás
(First Occupation - Proportion of People Entering a Given Social Group)
Fiú/lány első foglalkozása (belépési mobilitási arány-
Apa
szám) % (fő)
társadalmi
helyzete Értelmi- Alkalma- Iparos /
ségi Munkás Paraszt
zott keresk.
Értelmiségi 35,7 (5) 12,5 (2) 0 0 0
100,0
Alkalmazott 7,1 (1) 12,5 (2) 5,0 (3) 0
(1)
Kisiparos/
28,6 (4) 18,7 (3) 0 18,3 (11) 0
kiskeresked ő
Munkás 7,1 (1) 37,6 (6) 0 56,7 34) 0
Paraszt 21,5 (3) 100 ,0
18,7 (3) 0 20,0 (12)
(6)
/ 00, 0 10
00,
Összesen 100,0 (14) 100,0 (16) 100,0 (60) 97 fő
( 1) (6)
Forrás: Saját számítás.
Mint fentebb említettük, a mintába kerültek 51,5%-a valósított meg mobilitást,
azaz első (eredeti) foglalkozása eltért az apa társadalmi pozíciójától. Ezt az összes
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az 1945-1956 közötti ... 57
mobilitást, jelen esetben is, fel lehet osztani strukturális és cirkuláris mobilitásra.
A strukturális mobilitáson azoknak az arányát értjük, akik szükségképpen mobilak
voltak a származási és az elért társadalmi helyzetek megoszlása közötti eltérés
miatt, azaz azért kellett mobillá válniuk, mert az apák nemzedékének összetétele
eltér a fiúk nemzedékének összetételét ől. Megjegyzend ő , hogy a társadalmi szerke-
zet változásán kívül az egyes társadalmi kategóriák eltér ő gyermekszáma is a struk-
turális mobilitásban jelenik meg.
A kereszttáblázatok széleloszlásaiból kiindulva a strukturális mobilitás 36,1%,
ami viszonylag magas aránynak mondható. Az okok eléggé egyértelm űek. Magyar-
országon az 1930-as és 40-es években, és különösen az 1945 utáni id őszakban, ami-
kor a mintában szerepl ők döntő része munkába állt, a társadalmi-gazdasági struktúra
jelentős változásokon ment keresztül. Az iparosodás-iparosítás maga után vonta a
munkásság gyors ütem ű létszámnövekedését. Els ősorban a társadalmi hierarchia
legalján lev ő föld nélküli mezőgazdasági munkás, törpe- és kisbirtokos parasztok
számára jelentette a proletarizálódás, rövidebb-hosszabb távon, a társadalmi fel-
emelkedés csatornáját, így körükb ől nagy arányban (a mintában a paraszti szárma-
zásúak 50,0%-a) kerültek a munkásság csoportjába. Ezen kívül a (kis)iparos/
(kis)keresked ő családok gyermekeinél, különösképp a kommunista pártban tevé-
kenykedő személyek között, figyelhet ő meg a proletárrá válás jelensége (a mintában
a kistulajdonosi háttérb ől érkezők 61,1%-ból lett munkás már foglalkozási pályája
elejére). Az értelmiségbe történ ő felemelkedés lehetőségei 1945 előtt meglehető sen
korlátozottak voltak. Leginkább a biztosabb egzisztenciával bíró középparaszti
családok gyermekeinek adatott meg a diploma megszerzése és ez által szellemi
hivatás betöltése. A szegényparaszti famíliák leszármazottainak legtehetségesebbjei
csak elvétve tudtak ilyen gyors karriert megvalósítani. Az alkalmazotti háttérrel bírók
14,3%-ából, míg a (kis)iparos/(kis)keresked ő családok gyermekeinek 22,2%-ából lett
értelmiségi. A munkás helyzetb ől startolókra a sajátos értékrendszer okán, melyben
a tanulás, a taníttatás nem töltött be fontos szerepet, a korai szellemi hivatásúvá
válás szinte egyáltalán nem volt jellemz ő .
A kereszttáblázat adataiból, pontosabban az összes és a strukturális mobilitás
arányából kiindulva a cirkuláris, azaz a „helycserék" útján létrejött mobilitás a
mintában 15,4%.
A foglalkozás alapján történ ő felfelé és lefelé irányuló nemzedéken belüli mobilitás
vizsgálata a mintában meglehet ősen problematikus t űnik. Ha a politikai és a köz-
igazgatási pozíciókat, funkciókat foglalkozásnak min ő sítjük, akkor egyértelmű,
hogy minden egyes személy az eredeti hivatásához képest felfelé irányuló mobili-
tást valósított meg karrierje során, hiszen a különböz ő posztok által a helyi vagy
akár az országos vezet őrétegbe került és tartozott, hosszabb-rövidebb ideig az 1945
és 1956 közötti id őszakban, esetleg azt követ ően is. Ha azonban az úgynevezett
civil szakmák alapján tekintjük át a karrier-mobilitást, akkor egészen más képet
kapunk. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, vajon mi min ősül polgári foglalkozásnak.
Mennyiben tekinthetjük civil hivatásoknak 1948-at követ ően az olyan, a politika
által egyértelműen befolyásolt tisztségeket, mint például a vállalatigazgatói vagy a
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
58 Varga Balázs TÉT XXIV. évf. 2010 s2
termel őszövetkezeti elnöki poszt. Úgy gondoljuk, a leghelyesebb, ha a civil
foglalkozásokhoz azokat a hivatásokat soroljuk, amelyeket az egyének csak a kell ő
iskolai végzettség és szakképzettség birtokában töltenek/tölthetnek be, legyen szó
bármilyen politikai rendszerről is. Ha ebből a megközelítésb ől kiindulva tekintjük
át az eredeti foglalkozás és az életút során folytatott legmagasabb presztízs ű hivatás
viszonyát, akkor meglehet ősen alacsony mobilitási adatok rajzolódnak ki. Olyan, az
eredeti foglalkozástól gyakran mer őben eltérő szakmához, melyet karrierjük során
bizonyos ideig gyakoroltak is, mindösszesen 9-en jutottak. Köztük els ősorban jogá-
szokat (6 személy), mérnököket (2 fő), valamint egy közgazdászt találunk.
A lefelé irányuló karrier-mobilitással (a civil foglalkozás alapján) szembesül ők
közé azokat soroltuk, akik az életpályájuk során valamikor az eredeti foglalkozá-
suknál alacsonyabb presztízs ű állásban voltak kénytelenek dolgozni. A mintában
összesen 20 ilyen személy akad. Mindnyájan a politikai-közigazgatási funkciójuk
elvesztését követően (12-en 1956 után) kerültek az iskolai végzettségükkel és szak-
képzettségükkel nem harmonizáló munkakörbe. A legnagyobb „bukást" a diplomá-
val rendelkez ő (értelmiségi) és az alkalmazott személyeknek kellett elszenvedniük.
Egy-egy példát említve: a korábban ügyvédként praktizáló, majd népügyészként
tevékenyked ő dr. Alapy Gyulát 1956-ban mozdították el pozíciójából, melyet köve-
tően hosszú ideig villany- és gázóra leolvasóként dolgozott (ÁBTL-1 én.); míg az
eredeti foglalkozására nézve tisztvisel ő Fertetics Ferenc (a Demokrata Néppárt
Győr városi titkára 1948-ban) az ötvenes évek elejét ől már mint gyári segédmunkás
(tisztító) kereste kenyerét (ÁBTL-139 én.), és a sort hosszasan lehetne folytatni.
Összegzés
A tanulmányban arra tettünk kísérletet, hogy áttekintsük az 1945 és 1956 közötti
győri politikai és közigazgatási vezet őréteg néhány szociológiai jellemz őjét (szár-
mazást, eredeti foglalkozást és szakképzettséget, intergenerációs és intragenerációs
mobilitást). A csoporthoz való tartozást szigorúan bizonyos pozíciók hozzárendelé-
sével határoztuk meg, az 1945 és 1948 közötti id őszakban, valamint 1956 októbe-
rében és novemberében az elit, míg az 1948 utáni korszakban a káder terminusát
alkalmazva a mintába került egyénekre.
A teljes mintába összességében 140 f őt vontunk be, melyet a források adat-
szegény volta miatt 119 f őre kellett csökkentenünk. A tanulmányban a kutatás meg-
állapításait a mindenkori elérhet ő mintával kapcsolatban tekintjük érvényesnek.
Az előzetes várakozásoknak megfelel ően a helyi vezet őréteg meghatározó része
(41,8%-a) munkás családból származott. A munkás famíliákból érkez ők édesapjai-
nak túlnyomó része csak kevésbé megbecsült és rosszabb megélhetést biztosító
segéd-, illetve betanított munkát végzett, tehát a munkásság csoportján belül is
inkább az alsóbb rétegekben helyezkedett el. A társadalmi kategória magas repre-
zentáltsága azzal magyarázható, hogy a mintában nagy számban szerepeltek olyan
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az 1945-1956 közötti ... 59
személyek, akik 1948-at követ ően töltöttek be helyben tisztséget, azaz olyan kor-
szakban, mikor a káderek kiválasztásának egyik f ő sajátossága a munkás (és pa-
raszt) származás favorizálása volt. Az alkalmazott származásúakkal egyetemben a
legkevésbé számos csoportot (7 f ő, 7,1%) az értelmiségi famíliába születettek alkot-
ták, kik között négy olyan személlyel találkozhattunk, aki az 1956-os forradalmi
idő szakban töltött be meghatározó pozíciót.
A helyi vezetőréteget az eredeti foglalkozás szempontjából elemezve a munkás
hivatásúak dominanciáját (67 f ő, a minta 59,3%-a) tapasztaltuk. A második legszá-
mosabb csoportot az alkalmazottak alkották (21 f ő , 18,6%). Szembeötl ő volt a
paraszt (6 fő, 5,3%) és a kisiparos/kiskeresked ő csoport (4 fő, 3,6%) visszaszorulá-
sa a származásnál megfigyelt adatokhoz képest. Értelmiséginek 15 f ő (13,3%)
minősült. A mintában leggyakrabban el őforduló foglalkozások a következ ők voltak:
főhivatású közigazgatási tisztvisel ő és közhivatalnok (12 fő), lakatos(segéd) (9 fő),
asztalos(segéd) és vasesztergályos(segéd) (8-8 f ő).
Az apák társadalmi helyzetének és a mintába kerültek eredeti foglalkozásának
összevetése alapján elmondható, hogy a vezet őréteg tagjainak valamivel több, mint
a fele (51,5%) valósított meg intergenerációs mobilitást, mely egyértelm űen magas
arányúnak mondható. Az immobilakat szemlélve megfigyelhet ő, hogy az értelmiségi
apák gyermekei közül (7 f ő) szinte mindenkinek (5 személy) sikerült, többek között
a család kulturális t őkéjének segítségével, a társadalmi pozícióját meg őriznie.
A mintában szerepl ők számára a legfőbb mobilitási iránynak egyértelm űen a mun-
kássá válás tűnt, hiszen az alkalmazotti származásúak 42,8%-a, a kis-
iparos/kiskeresked ő családokból érkez ők 61,1%-a, míg a paraszt famíliák gyerme-
keinek 50%-a eredeti foglalkozása alapján a munkásság társadalmi csoportjába
sorolódott. Ugyancsak jellemz őnek mondható, hogy a munkás felmen őkkel bíró
személyek domináns része (83,0%-a) továbbvitte apja társadalmi állását, míg az
értelmiségbe történ ő belépés náluk t űnt a legkisebb mérték űnek (1 fő, 2,4%).
A foglalkozás alapján történ ő felfelé és lefelé irányuló intragenerációs mobilitás
vizsgálata problematikusnak mutatkozott. A kutatásban a jelenséget az úgynevezett
civil szakmák alapján tekintettük át. Polgári foglalkozásokhoz azokat a hivatásokat
soroltuk, amelyeket az egyének csak kell ő iskolai végzettség és szakképzettség bir-
tokában tölthetnek be, legyen szó bármilyen politikai rendszerr ől is. Ebből a meg-
közelítésb ől szemlélve az eredeti foglalkozás és az életút során folytatott legmaga-
sabb presztízs ű hivatás viszonyát, meglehet ősen alacsony mobilitási adatok rajzo-
lódtak ki. Mindössze 9 olyan személyt (9,5%) találtunk a mintában, akik a fenti
kritériumok alapján valósítottak meg nemzedéken belüli mobilitást. Lefelé irányuló
foglalkozási mobilitással 20 főnek (16,8%) kellett szembesülni élete folyamán.
A legnagyobb „bukást" azok az értelmiségi és alkalmazott személyek szenvedték el,
akik karrierjük egy-egy szakaszában (segéd)munkásként voltak kénytelenek dolgozni.
A helyi vezetőréteg fentiekben taglalt ismérvein kívül kutatásaink során vizsgál-
tuk többek között a csoport tagjainak születési id ő és születési hely szerinti megosz-
lását, iskolázottsági szintjét (az iskolai végzettség szintjét az els ő pozícióba kerülés
idején és a teljes életpálya során megszerzett legmagasabb iskolai végzettséget), a
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
60 Varga Balázs TÉT XXIV. évf. 2010 s2
házastárs hivatását, illetve a házastársak státusa közötti kapcsolatot, a gyermekszá-
mot a szülő i és a saját családban, valamint az életutak sajátosságait (a vezet őrétegbe
kerülés útjait - be-és kikerülést, a családi háttér, az iskola és a háborúk hatását),
illetve a karrierpályák fő bb típusait. Ezen témakörök tárgyalása azonban már újabb
tanulmányok feladata.
Jegyzetek
Forrás: Szabad Gy őr, 1945. június 19.
2 Fonás: Győrmegyei Hírlap, 1949. május 10.
3
A források egyikét a Gy őrmegyei Hírlap 1949. május 11. száma jelenti.
4 ,
Amíg országosan általában a 20-50 holdas birtokhatárok között határozták meg a középparaszti gazda-
ságokat, addig az Alföldön azok alsó határa 20-30 hold közé esett, a Dunántúlon pedig már 10-20
hold között is lehetett találni hamisítatlan középparaszti gazdaságokat.
Forrás: Gy őrmegyei Hírlap, 1949. május 11.
6
Forrás: Gy őrmegyei Hírlap, 1949. május 10.
7
Forrás: Szabad Gy őr, 1945. június 19.
Irodalom
ÁBTL-1 (én.) ÁBTL 3. 1. 5. 0-14847/1 Fasiszta pártok, szervezetek és polgári pártok tagjai I. Állambiz-
tonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest.
ÁBTL-106 (én.) ÁBTL 3. 1. 5. 0-14847/106 Lates József. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára,
Budapest.
ÁBTL-139 (én.) ÁBTL 3. 1. 5. 0-14847/139 Dr. Rácz Ferenc. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti
Levéltára, Budapest.
Bana J. (1997) Gy őr polgármesterei. - Városi Levéltári Füzetek. 1. 77-94. o.
Bana J.-Borbély J.-Szakolczai A. (szerk.) (1996a) Győr 1956. I. kötet. Dokumentumgyűjtemény. Győr
Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal, Gy őr.
Bana J.-Borbély J.-Szakolczai A. (szerk.) (1996b) Győr 1956. H. kötet. Dokumentumgy űjtemény. Győr
Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal, Gy őr.
Dávid L. (1971) A város a népi demokratikus forradalom id őszakában. - Dávid L.-Lengyel A.Z. Szabó L.
(szerk.) Győr. Várostörténeti tanulmányok. Győr Városi Tanács, Győr. 509-562. o.
Grábics F.-Horváth S.D.-Kucska F. (szerk.) (2003) Győri életrajzi lexikon. Galgóczi Erzsébet Városi
Könyvtár, Győr.
Gyáni G.-Kövér Gy. (1998) Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig.
Osiris Kiadó, Budapest.
GYMSMGYL (én.) GYMSMGYL XXIII. 14. A Gy őr-Sopron megyei Tanács V. B.
Munkaerő gazdálkodási (munkaügyi) osztályának iratai. Személyi lapok. Dr. Szilágyi Gábor. Gy őr-
Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, Győr.
Győrmegyei Hírlap (1949) Győr, 1949. május 10. és május 11.
Kovács Győzőné (szerk.) (1975) Győr-Sopron megye forradalmi harcosainak életrajzgyűjteménye.
MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága, Gy őr.
Marelyn Kiss J.-Vida I. (szerk.) (2005) Az 1947. szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgy űlés
almanachja: 1947. szeptember 16.-1949. április 12. Magyar Országgyűlés, Budapest.
MOL (1951) MOL 276. f. 54. es. 152. ő. e. 1951. július 18. Magyar Országos Levéltár, Budapest.
MOL (1953) MOL 276. f. 54. cs. 258. ő. e. 1953. augusztus 11. Magyar Országos Levéltár, Budapest.
MOL (1954) MOL 276. f. 54. es. 341. ő. e. 1954. november 1. Magyar Országos Levéltár, Budapest.
MOL (1955a) MOL 276. f. 54 cs. 372. ő. e. 1955. július 11. Magyar Országos Levéltár, Budapest.
MOL (1955b) MOL 276. f. 54. es. 371. ő. e. 1955. július 14. Magyar Országos Levéltár, Budapest.
MOL (1956) MOL 276. f. 54. es. 408. ő. e. 1956. augusztus 28. Magyar Országos Levéltár, Budapest.
Varga Balázs : Az 1945-1956 közötti győri politikai és közigazgatási vezetőréteg származási-
foglalkozási összetétele és mobilitási tendenciái. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 45-61. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az 1945-1956 közötti ... 61
MOL (1957) MOL 288. f. 5. cs. 33. ő. e. 1957. július 2. Magyar Országos Levéltár, Budapest.
MOL (1959) MOL 288. f. 7. cs. 61. ő. e. 1959. október 6. Magyar Országos Levéltár, Budapest.
OHA (1984) Kéri József-interjú. Készítette Hegedüs István 1984-ben. V 149. sz. 1956-os Intézet Oral
History Archívuma, Budapest.
OHA (1986) Csatár Imre-interjú. Készítette Murányi Gábor 1986-ban. 20. sz. 1956-os Intézet Oral
History Archívuma, Budapest.
OHA (1997a) Dr. Tóth István-interjú. Készítette Szakolczai Attila 1997-ben. 682. sz.1956-os Intézet
Oral History Archívuma, Budapest.
OHA (1997b) Fekete József-interjú. Készítette Szakolczai Attila 1997-ben. 702. sz. 1956-os Intézet Oral
History Archívuma, Budapest.
OSZK (én.) Interjú Szabó Györggyel. Columbia University Research Program for the Hungarian Revolution
(CURPH), No. 253. 1956-os gyűjtemény. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Budapest.
Szabad Győr. (1945) Gy őr, 1945. június 19.
Varga B. (2003) Az 1945 el őtti győri elit kapcsolatrendszerének mobilitása és változása a II. világháború
utáni években. — Szretykó György (szerk.) A helyi társadalom szociológiai dimenziói. Comenius Bt.,
Pécs. 93-108. o.
Varga B. (2008) AZ 1945 és 1956 közötti gy őri politikai és közigazgatási vezet őréteg szociodemográfiai
jellemzői. — Lőrincz I. (szerk.) Apáczai Napok 2007. Érték őrzés és értékteremtés. Tudományos konfe-
rencia. Tanulmánykötet. Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar, Gy őr. 670-680. o.
Varga B. (2008) Az 1945-ös gy őri elitváltás „túlél ői". Három személyiségjegy, három fordulatos életút.
— Gy őri Közélet. 33. 16-17. o.
THE POLITICAL AND ADMINISTRATIVE ELITE OF GYŐR
BETWEEN 1945 AND 1956 EXAMINED WITH REGARD TO THEIR
SOCIAL BACKGROUND, OCCUPATION AND TENDENCY
TO MOBILITY
BALÁZS VARGA
This study aims to survey some sociostatistical attributes of the political and administrative
elite of Győr in the years between 1945 and 1956. A detailed account is given concerning
their social background, their original occupation and qualifications prior to their political
career as well as their opportunities for both inter- and intragenerational mobility. The study,
which was primarily based on archive materials, stated that a significant part of the local elite
(41,8%) came from a working-class family, while the smallest proportion of them (7,1%
respectively) had a clerical or intellectual background. Plenty of them were workers (59,3%),
while peasants (5,3%) and craftsmen/retailers (3,6%) were increasingly driven into
background especially when compared to the data concerning their origin. Intergenerational
mobility characterised more than half of the group (51,5%), whereas the principal trend
of mobility was a social one, that is becoming a member of the working class.