Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Önkormányzatiság 103
HELYI ÖNKORMÁNYZATOK HÁLÓZATAINAK
SZEREPE A GLOBÁLIS KORMÁNYZÁSBAN
(The Use of Local Government's Networks
in the Global Governance)
KOVÁCS LAURA
Kulcsszavak:
hálózatosodás helyi önkormányzatok európai érdekérvényesítése EU-önkormányzatok
Megfigyelhet ő a városok autonómiájának globális színtéren való folyamatos növekedése. Két f őbb fejlő-
dési irány játszik fontos szerepet ebben a folyamatban: a globalizáció, illetve a decentralizáció. Láthat-
juk, hogy a városok újabb és újabb közvetlen kapcsolatokat, együttm űködéseket hoznak létre globális
szervezetekkel, egyre er ősebb pozíció alapjait megteremtve a globális térben. A globális szervezetek
pedig szintén keresik a városok együttm űködését, hiszen globális normákat, irányvonalakat sikerül ez
által „lokalizálni". Európában, ugyanúgy, mint a világ más részein a városok együttm űködéseib ől létre-
jövő hálózatok száma rendkívüli mértékben növekszik. Néhányuk az Európai Unió döntés-el őkészít ő
folyamatának befolyásolása érdekében alakult, míg más hálózatok az információáramoltatás érdekében
jöttek létre, egy adott közpolitikai területre fókuszálva. A tanulmány a fenti jelenségek elméleti hátterét
vizsgálja néhány jelentősebb hálózat bemutatásával.
Bevezetés
Tanulmányunkban olyan városi önkormányzatokat tömörít ő hálózatok rendszerbe
foglalására törekszünk, amelyek a hatékony önkormányzati érdekérvényesítés nem-
zetközi színtéren való megjelenítését t űzik ki célul, különválasztva az európai és
egyéb nemzetközi szervezetekben, valamint az uniós színtéren történ ő önkormány-
zati érdekérvényesítési lehet őségeket. Az érdekérvényesítés hatékonyságának növe-
lése érdekében a városok között bilaterális, illetve multilaterális kapcsolatok alakul-
nak, amelyek sok esetben különböz ő nemzetközi szervezetek, uniós intézmények
támogatását élvezik. A hálózatok nemzetközi támogatottságának motivációira szin-
tén kitérünk. Továbbá néhány olyan csatornát mutatunk be, melyek segítségével a
döntések kivitelezésének gyakorlati problémájával szembekerül ő önkormányzatok
előlépnek régióik, illetve országaik árnyékából. Az önkormányzatok hálózatosodá-
sának jelenségét vizsgálva fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a városok hogyan
szervezik meg magukat globális színtéren, milyen hatást gyakorolt rájuk az
europaizáció. Természetesen a tanulmányban tárgyalt jelent ősebb hálózatokon kívül
számtalan tematikus hálózat m űködik még.
A hálózatosodás jelensége tulajdonképpen a „governance" struktúra részét képezi.
A politikatudományban széles kör ű szakirodalom tárgyát képezi a hálózatosodás,
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
104 Önkormányzatiság TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
melyben már elkülönült a közpolitikai hálózatok vizsgálata. Heclo és Widlavsky
(1974) amerikai politológusok közös tanulmányukban felhívták a figyelmet a civi-
lek és a politikusok között kialakuló hálózatok fontosságára, továbbá Heclotól
(1978) származik az egycélú hálózatok („issue networks") fogalmának meghatáro-
zása is, amely sok nagybefolyású és marginális szerepl ő laza szervez ődését jelenti.
A következ ő áramlat a hálózatosodás tanulmányozásában annak európai trendjeire
vonatkozott, amelyben már a kormányzatok közti kapcsolatrendszerek kerültek a
vizsgálódás középpontjába. Nagy hangsúlyt kapott az a feltevés, hogy a politikaal-
kotás és annak kivitelezése számos résztvev ő közti komplex együttm űködést, koor-
dinációt és tárgyalásos mechanizmust igényl ő folyamat. A hálózatosodás kés őbbi
irányzata a helyi közösség kutatásokból n őtte ki magát, melyben főként a politika
társadalmi dimenzióinak vizsgálata kapott szerepet (Ansell 2006).
Fent említett megközelítések egyöntet űen kiemelik, hogy a politikai struktúra és
folyamat rendkívül differenciált, a résztvev ők széles körét foglalja magában, ebb ől
adódóan a résztvev ő knek javasolt összekapcsolódni közös érdekeik mentén, egy adott
közpolitikai tárgykörben. Rhodes megkülönbözteti az „egycélú hálózatokat" a „köz-
politikai közösségektő l", utóbbi a tagság tartós, szoros kapcsolatát, er őteljes integrált-
ságát, vertikális egymásrautaltságát emeli ki. Továbbá a „hatalom-függ ő ség" perspek-
tívájának körülírásával megalapozza az arról való gondolkodás keretét, hogy miért és
hogyan alakulnak hálózatok, miképpen működnek (Ansell 2006).
A városhálózatok intézménye összekapcsolódik a policentrikus gondolkodásmód-
dal. A városhálózati együttm űködésben a pontszerűen elhelyezked ő városok közötti
kapcsolatokon van a hangsúly, az ilyen együttm űködési formákban nincs helye a
város és környéke viszonylatnak. A városhálózatok azonban nem csupán városi
önkormányzatok, közszerepl ők együttmű ködését jelentik, hanem governance típusú
partnerségi kooperációkat takarnak. A szakemberek azonban hangsúlyozzák, hogy
célmeghatározó tényez ő iknek mindvégig az önkormányzatoknak kell maradniuk
(Somlyódyné Pfeil 2008).
A nemzetközi önkormányzati együttm űködés főbb keretei
Hálózatok globális színtéren
Megfigyelhet ő a városok autonómiájának globális színtéren való folyamatos
növekedése. Két főbb fejlő dési irány játszik fontos szerepet ebben a folyamatban: a
globalizáció, illetve a decentralizáció. Láthatjuk, hogy a városok újabb és újabb
közvetlen kapcsolatokat, együttm ű ködéseket hoznak létre globális szervezetekkel,
egyre erő sebb pozíció alapjait megteremtve a globális térben. A globális szerveze-
tek pedig szintén keresik a városok együttm űködését, hiszen globális normákat,
irányvonalakat sikerül ez által „lokalizálni". Mind a növekv ő kölcsönös függőség
(gazdasági, kulturális, technológiai), mind pedig a globális fejl ődési irányvonal meg-
jelenik helyi szinten, a helyi szint pedig befolyással bír a globalizáció dinamizmusára
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Önkormányzatiság 105
Saskia Sassen (1991)— nevéhez a globalizáció szakirodalmában elterjedt „világváros"
terminus köthető, — körülírta a világvárosokból álló hálózat létrejöttét. Napjaink glo-
bális problémái — környezetszennyezés, szegénység, társadalmi instabilitás — leger ő-
sebben a városokban érzékelhet ők. „A városok és a különböz ő települések magukban
hordozzák annak lehetőségét, hogy maximalizálják a globalizáció előnyeit, illetve
ellensúlyozzák annak negatív hatásait." (Cities in a... 2001, 233)
A decentralizáció az a már említett fejl ődési irány, amely közreműködik a városi
autonómia globális térben való er ősítésében, kiterjesztésében. Az európai és nem-
zetközi intézmények, valamint számos nemzeti kormány által egyaránt támogatott
folyamat. Szintén egy világméretű trendről van szó, mely közvetlenül el ősegíti a
városok önállóságának növelését, mind egy adott államon belül, mind pedig nem-
zetközi viszonylatban (Nijman 2009).
A hálózatok alapja mindig valamiféle közös érdekeltség. A hálózat létrehozói
között születhetnek formális megállapodások, és akár egy lobbi csoport jellemz őit
is magukra ölthetik. Más kezdeményezések funkcionális érdekeket helyeznek el ő-
térbe. Nem mindegyik hálózat követi az ún. „bottom up", alulról felfelé történ ő épít-
kezést. Az Európai Unió Bizottsága például kifejezetten támogatja a hálózatokat,
valamint azt, hogy egymással összekapcsolódva vegyenek részt a Közösségi
Kezdeményezésekben. A hálózatok megmutatják, hogy a helyi önkormányzatok
miként vesznek részt számos m űködési területen, folytatnak eszmecserét az európai
politikák befolyásolási lehet őségeit keresve.
A városok világszerte jelent ős nemzetközi kapcsolatokat építenek ki. A fővárosok
kialakították saját nemzetközi kapcsolatokkal vagy külügyekkel foglalkozó intéz-
ményeiket. Ezek a hivatalok felel ősek a különböz ő nemzetközi kereskedelmi ügyle-
tek lebonyolításáért, külföldi beruházásokért, nemzetközi együttm űködés megvaló-
sításáért, a város külkapcsolatainak fejlesztéséért, mind globális szervezetekkel
(mint például az ENSZ kapcsolódó programjai), mind pedig nem kormányzati és
egyéb globális városok közti hálózatokkal. Bilaterális és multilaterális kapcsolatok
alakulnak ki a városok között, ide értve a testvérvárosi kapcsolatok hagyományos
együttműködéseit is.
Az ENSZ keretein belül az ENSZ-HABITAT (ENSZ Emberi Települések Köz-
pontja) az, amely kiemelten a helyi önkormányzás er ősítésére törekszik. 1976-ban
jött létre a településfejl ődés világméretű problémáinak megoldása, enyhítése céljá-
ból a Vancouverben rendezett világkonferencián mint az ENSZ új szakosított szer-
vezete. Létrehozását az urbanizáció világméret ű kibontakozása — els ősorban a
népességnek a városok felé áramlása, az infrastrukturális hiányosságok, illetve az
ezzel együtt járó súlyos feszültségek indokolták, amelyek feloldása nemzetközi össze-
fogást sürgetett. Az új szervezet alapvet ő céljául a világ különböz ő részein jelentkez ő
településfejl ődési problémák feltárását és azok orvoslását jelölték meg. Bizonyos érte-
lemben egyszerre beszélhetünk decentralizációról és lokalizációról az ENSZ filozó-
fiáját illetően, mely a városi önkormányzatok helyzetbehozására törekszik.
Az ENSZ 1992. július 14-én Rio de Janeiróban „Környezet és fejl ődés" címmel
megtartott konferenciáján elfogadott Agenda 21 lefektette egy globális akcióterv alap-
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
106 Önkormányzatiság TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
jait a 21. századi fenntartható fejl ődés elérése érdekében. Az Agenda 28. fejezete
kimondja, hogy a helyi önkormányzatok közrem űködése nélkül a fenntartható fej-
lődés nem valósítható meg. Arra ösztönzi a helyi önkormányzatokat, hogy helyi
közösségekkel együttműködve segítsék el ő a fenntartható fejl ődés helyi szinten
történő megvalósulását. Annak a szükségletnek a felismerése, hogy valamennyi
települési szövetség egységesen, koordinált keretek között lépjen fel, s ez által az
ENSZ-et segít ő testületként, annak egyenrangú partnereként jelenjen meg a külvilág
számára, vezetett a World Assembly of Cities and Local Authorities Coordination
(WACLAC) megalapításához. A WACLAC azóta az ENSZ hivatalos tanácsadó
szervévé lépett el ő azokban az esetekben, amikor a településeket érint ő ügyekről
vagy a települések feladatairól van szó. Például jelent ős szerepet játszott az
AGENDA 21 esetén, amikor a községek nélkül az ENSZ környezetvédelmi célkit ű-
zései nehezen lettek volna a gyakorlatba átültethet ők.
Az OECD is nagy figyelmet fordít a hálózatosodás, illetve a partnerség különböz ő
jelenségeinek tanulmányozására. Ennek egyik eredménye, hogy 1999-2003 között
az OECD egy mélyreható tanulmányt készített a területi alapú partnerséggel kapcso-
latban, amely 14 ország tapasztalatai alapján készült. Az els ő eredményt 2001-ben
publikálták „Helyi partnerség a jobb kormányzásért" címmel. Kimutatták, hogy a
partnerség jelent ős hatást gyakorolhat a helyi kormányzásra, olyan hosszan, ami-
lyen hosszan a partnerek biztosítani tudják tevékenységük elvégzését (OECD
2001). Az OECD LEED elnevezés ű fórumát a partnerségr ől és a helyi kormányzás-
ról 2004 szeptemberében hozták létre az ausztriai Szövetségi Gazdasági és Munka-
ügyi Minisztérium támogatásával. A fórum — az OECD helyi partnerségekr ől szóló
tanulmánya alapján — szaktudáson, valamint kialakult hálózatokon alapul. Lehet ő-
séget teremt a világszerte kialakult partnerségek tapasztalatcseréjére. Napjainkban a
fórum 2400 tagot számlál, 45 országból. Bármely olyan intézmény vagy szervezet a
tagjává válhat, amely magában foglalja a terület-alapú partnerségi menedzsmentet.
A fórum törekvése, hogy optimalizálja a partnerségek és más kormányzási formák
közreműködését a helyi gazdaság és foglalkoztatás fejlesztésében, valamint a poli-
tikák hatékonyságában. A partnerséget a következ őképpen definiálja a fórum: „a
területi-alapú partnerség a kormányzás jobbá tételének eszköze". Arra törekszik,
hogy javítsa a politikai együttm űködést, valamint adaptálja a helyi viszonyokhoz,
célravezetőbbé teszi a programok meghatározását a civil társadalom bevonásával a
stratégiai tervezés feladatába a széles kör ű részvételi demokrácia által, serkentve
ezzel a helyi projektekben való közös részvételt, támogatva a közpolitikák iránti
nagyobb elégedettséget (LEED én.).
Egyesült Városok és Helyi Önkormányzatok Világszervezete
Kiemelkedő szerepet játszik az Egyesült Városok és Helyi Önkormányzatok Világ-
szervezete (UCLG) a helyi önkormányzatok nemzetközi érdekeinek megjelenítésében.
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Önkormányzatiság 107
Legfőbb feladatai közé tartozik a tagjai közötti egység és együttm űködés meg-
teremtése, politikai reprezentáció nemzetközi színtéren, demokratikus helyi önkor-
mányzás megteremtése, decentralizált együttm űködés, nemzetközi együttm űködés,
testvérvárosi, valamint egyéb partnerségi kapcsolatok kialakításának el ősegítése
helyi önkormányzatok és azok szervezetei között. Támogatja a tagok közt alakuló,
egyre erősödő hálózatot szoros együttm űködésben az ENSZ-szel. A fenti célok el-
érése érdekében konferenciákat szervez, publikációkon keresztül biztosítja az
információ áramlását.
Helyi Hatóságok Nemzetközi Egyesülete (IULA)
A szervezet 1913-as létrehozásával új korszakot nyitott a nemzetközi városi kap-
csolatok terén. Formális, szabályozott kapcsolatok alakultak a helyi hatóságok szer-
vezetei között. A szervezet célja, hogy el őmozdítsa a demokratikus helyi kormány-
zatok összekapcsolódását világszerte. Jelenleg hét regionális szekciója van, melyek
saját helyi kormányzataikat képezik információs és dokumentációs központokat
felállítva, kutatásokat folytatva, projektek építésének képességét el őmozdítva, tá-
mogatja a törvényhatóságok közti nemzetközi együttm űködést (International Union
of Local Authorities).
A Helyi Hatóságok Nemzetközi Egyesülete jelentős kihívás előtt állt Rio de Janeiró-
ban 2001. májusában. Itt született meg ugyanis az Egyesült Városok Szervezetével
(UTO) már évek óta kilátásba helyezett együttm űködési megállapodás annak érde-
kében, hogy az ENSZ-szel szemben egy er ősebb partner lépjen fel, egy olyan,
amelynek tevékenységi köre az egész világra kiterjed, amely a világ valamennyi
kontinensének településeit képviseli, és ezáltal ténylegesen esélye van arra, hogy az
ENSZ egyenrangú partnerként kezelje (Szabó 2005).
Helyi önkormányzatok európai érdekérvényesítésének lehet őségei
Az europaizáció városi dimenziója
Európában, ugyanúgy, mint a világ más részein a városok együttm űködéseiből
létrejövő hálózatok száma rendkívüli mértékben növekszik. Néhányuk az Európai
Unió döntés-el őkészítő folyamatának befolyásolása érdekében alakult, míg más
hálózatok az információáramoltatás érdekében jöttek létre, egy adott közpolitikai
területre fókuszálva. A városok europaizációjáról beszélve elmondható, hogy rend-
kívül fontos szerepet töltenek be az EU többszint ű kormányzásának struktúrájában.
A többszintű kormányzás megközelítése alapján az EU sokrét ű, különböző szintek-
ből összetevődő kormányzati rendszer, amely magában foglalja az európai, a nemzeti,
valamint a nemzeti szint alatti területeket. Ebb ől a szempontból a kormányzás szín-
terei nem képezik részét egy hierarchikus berendezkedésnek. Továbbá, ez jelenti azt
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
108 Önkormányzatiság TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
is, hogy a helyi, nemzeti és nemzetközi intézmények közti kompetenciák elmozdu-
lása nem csupán felfelé irányul az EU irányába, hanem lefelé is, a nemzetállamok,
régiók, városok irányába. John Peter szavaival élve az europaizáció a helyi kor-
mányzás egyik legfőbb aspektusa (Peter 2000).
Az Európa Tanács jelent ősége a helyi önkormányzatok helyzetbehozásában
Az Európa Tanács alapokmánya 1949. május 5-én került aláírásra Londonban.
Az Európa Tanács célja, hogy szervezeti együttm űködést teremtsen azoknak az
eszméknek és elveknek a védelme érdekében, amelyek a gazdasági és szociális el ő-
rehaladást szolgálják. Tagjait a tagállamok parlamentjei választják, vagy nevezik ki.
Az Európa Tanács szerepe meghatározó volt a helyi és regionális önkormányzatok
helyzetbehozásában, Európában. 1994-ben az Európa Tanács tanácsadó szervként
létrehozta az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusát
(CLRAE), amely az addig m űködő Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok
Állandó Értekezlete helyébe lépett.
Helyi és Regionális Közhatóságok Európai Kongresszusa (CLRAE)
A Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa Európában egy, az Európa Taná-
cson belüli fórum, melynek keretében 41 tagország 291 helyi és regionális politikusa
rendszeresen találkozik, hogy a helyi és regionális demokrácia fejl ődésével kapcso-
latos gyakorlati együttműködésről tanácskozzon. A szubnacionális rendszerek sok-
féleségéb ől következ ően a helyi önkormányzati rendszerek eltér ő típusainak érdek-
ellentéte intézményi téren a regionális szint különválását, a helyi önkormányzati
képvisel őktől való elszakadását jelentette. Így a CLRAE-nek helyi és regionális
kamarája is van. Székhelye Strasbourgban található. Az intézmény általános célja,
hogy elősegítse a helyi és regionális demokrácia fejl ődését. Gyakorlati aspektusok
felvázolásával segíti a tagállamokat a helyi demokrácia hatékony megteremtésében.
Biztosítja, hogy a tagállamok a Helyhatóságok Európai Chartájában elfogadott
normáknak megfeleljenek. Célcsoportját az Európa Tanács tagállamaiban tevé-
kenykedő helyi és regionális választott képvisel ők alkotják. Minden tevékenysége —
beleértve az ENTO-t 1 és az ADACS-t2is — a helyi demokrácia meger ősítését célozza.
A CLRAE együttműködik a Régiók Bizottságával (CoR) a két intézmény közt
létrejött megegyezés alapján, figyelemmel kíséri a regionális és helyi demokrácia
alakulását az EU-hoz csatlakozni kívánó országokban (Congress of Local and
Regional Authorities).
A magyar CLRAE delegáció tagjait az országos önkormányzati szövetségek ja-
vaslatára az önkormányzatokért felel ős miniszter delegálja. Legutóbb 2008-ban
újultak meg a delegációk az Európa Tanács mind a 47 tagállamából, lakosságszám-
arányosan meghatározva azok létszámát, így hazánkból 7 állandó és 7 helyettes tag
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Önkormányzatiság 109
képviselheti a különböző szintű önkormányzatokat a Helyi Önkormányzatok Kama-
rájában és a Régiós Kamarában.
Az Európa Tanács az 1985-ben közzétett dokumentumával, a Helyi Önkormány-
zatok Európai Chartájával egy igazi sikertörténetet írt, leszögezi, hogy a helyi
önkormányzatok a demokrácia alappilléreit jelentik. A charta a törvényhozási re-
form mintájául szolgál az új demokráciákban, a benne foglalt elveket egyes orszá-
gok alkotmányukba is beillesztették. Az Európa Tanács 47 tagállamából 44 ratifi-
kálta, köztük az EU 27 tagállama. A charta az önkormányzatok politikai, közigaz-
gatási és pénzügyi függetlenségét ajánlja, természetesen az ehhez szükséges szabá-
lyozás kialakítását a tagállamokra bízza. Az EU tagjelölt államinak feltétlenül
támogatniuk kell a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának ratifikációját.
Európai Települések és Régiók Tanácsa (CEMR)
Az Európai Települések és Régiók Tanácsa (Council of European Municipalities
and Regions) mintegy 100 ezer helyi és regionális önkormányzatot tömörít ő szervezet.
Megalakításától, 1951-t ől kezdve célja biztosítani az önkormányzatok intézményes
képviseletét a Közösségi Szerz ődések által kitűzött célok megvalósításában.
A CEMR egy európai együttműködés megvalósítására törekszik a regionális és
helyi önkormányzatok között, amely lehet ővé teszi a közös álláspont kialakítását
valamennyi, a regionális és helyi önkormányzatok tevékenységére hatással bíró
közösségi ügyben. Az Európai Települések és Régiók Tanácsa a Régiók Bizottsá-
gának legfontosabb lobbi szervezete, sok közös képvisel ő tevékenykedik mindkét
szervezetben. A CEMR együttm űködik más európai önkormányzati szervezetekkel
és hálózatokkal annak érdekében, hogy közös politikai platformok és állásfoglalások
jöhessenek létre (Council of European Municipalities and Regions). Magyarország-
ról két bejelentett tagszervezet tevékenykedik az Európai Települések és Régiók
Tanácsában, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége és a Kisvárosi
Önkormányzatok Országos Érdekvédelmi Szövetsége.
A CEMR Fehér Könyvében a következ őt emeli ki: az európai kormányzás magá-
ban foglalja a különböz ő kormányzati és nem kormányzati szintek közti kapcsola-
tok teljes hálózatát. Ennek következtében bármely rendszer, amely hálózatot kíván
kialakítani a hatékonyság, az átláthatóság érdekében, támaszkodhat a demokratikus
kormányzatokból összetev ődő többszintű kormányzás intézményére Elmondható,
hogy az európai regionális és helyi önkormányzatok többsége már hálózatokba
szerveződött, akár földrajzi elhelyezkedésük, akár gazdasági, kulturális jellemz őik
alapján, melyek összeköttetést biztosítanak számukra az Unió intézményeivel. Az
Unión belül az egységes helyi önkormányzati szint hiánya ellenére, az európai
ügyekben való közös fellépés igénylésének eredménye a határokon átnyúló, nem-
zetközi hálózatok kialakulása, melyek célja, hogy intenzívebbé tegyék a tapasztalat-
cserét, valamint a közös érdekek kifejezésre juttatása (CoR 2001).
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
110 Önkormányzatiság TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Eurocities
Az Eurocities elődje a hat városból álló ún. „második városok" kezdeményezés
(az elnevezés a főváros utáni második városra utal, a nemzeti hierarchiában). Ebben
a következ ő városok vettek részt: Barcelona, Birmingham, Frankfurt, Lyon, Milánó
és Rotterdam. Az 1986-ban, Rotterdamban megrendezésre került „Városok, mint a
gazdasági növekedés hajtóer ői" címü konferencia idejére ezek a városok már szá-
mos testvérvárosi megállapodással rendelkeztek. Így elhatározták, hogy kialakíta-
nak egy hálózatot az EU-val kapcsolatos tevékenységeik koordinálására, az infor-
mációáramlás biztosítására. 1991-ben a városok forrásokhoz jutottak az EU Recite
Programból (Régiók és városok Európában), továbbá ugyanebben az évben egy
formális hálózat létrehozása mellett döntöttek, melynek az Eurocities elnevezést
adták egy birminghami találkozó alkalmával. A szervezet önálló irodát nyitott
Brüsszelben, hogy megkönnyítse a városok közötti szaktudás- és tapasztalatcserét,
kapcsolatot alakítson ki az Európai Unió intézményeivel. Az irodát 1992-ben
nyitották meg, nem sokkal ezután csatlakoztak az újabb tagok. Az Eurocities nemzet-
közi szervezet, melyben külön nemzeti szekciók kialakítására nem került sor. A szer-
vezet fő elve a városok közvetlen részvétele a hálózat tevékenységében. Tagsága
folyamatosan növekszik, 2006-ra a tag-városok száma már elérte a 120-at (Heinelt-
Niederhafner 2008).
Két feltétele van annak, hogy egy város az Eurocities tagjává válhasson, az egyik,
hogy 250 ezer fő feletti lakosságszámmal rendelkezzen, a másik pedig a demokratikus
választáson alapuló kormányzati struktúra. Bár tagjai közt találhatunk nem tagállami
városokat is, a szervezet tevékenysége egyértelm űen az EU politikákra koncentrál.
Minden tag-város egyetlen szavazattal rendelkezik az éves találkozón, mely min-
den novemberben megrendezésre kerül. Ez az Eurocities legf őbb szerve, mely tag-
jai közül választja az Adminisztratív Bizottságot, valamint az elnököt. Az elnök
feladata a találkozók lebonyolítása, a szervezet képviseletének ellátása.
Az Eurocities keretei között a következ ő bizottságok működnek a tagok érdekl ődé-
sének megfelel ően: Kulturális Bizottság, Gazdaságfejlesztési és Városmegújítási
Bizottság, Kelet—Nyugat Bizottság, Környezeti Bizottság, Szociális Bizottság, Köz-
lekedési Bizottság, Technológiapolitikai Fórum. Továbbá munkacsoportok is felál-
lításra kerültek, melyek kisebbek a tematikus bizottságoknál (www.eurocities.eu ).
Az Eurocities az interakció ún. „top-down" módozatát alkalmazza, azáltal, hogy
tájékoztatja tagjait az EU politikákról, a brüsszeli iroda döntés-el őkészítő tevékeny-
ségét látja el, mely szoros kapcsolatban áll az EU intézményeivel, és ellen őrzi azok
releváns városi ügyekkel kapcsolatos tevékenységét. A brüsszeli iroda, valamint a
tagok közti információ-áramoltatás elektronikusan is megoldott (Heinelt-
Niederhafner 2008).
Az Eurocities egy ún. Network-je a Tele Citys, amelyben a tagsághoz a település
méretét tekintve semmilyen korlátozás nincs. Abban nem csak települések, hanem
különböző szakmai vagy érdekvédelmi szövetségek is részt vehetnek. Az érdekvé-
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Önkormányzatiság 111
delmi szervezet keretében megfogalmazásra került az ún. Európai eJogok Kartája,
melynek legjelentősebb mérföldkövei a következ ők:
- Követelményrendszert szab az önkormányzatok részére, hogy az információ-
áramlás és a tudástársadalom létrehozása érdekében milyen szolgáltatásokat,
milyen jogokat, milyen képzést és milyen támogatást kell nyújtani a polgárok
számára.
- Összeállításra került egy „best practices" gy űjtemény, amely nemzetközi sí-
kon ismertté és hasznosíthatóvá próbálja tenni az önkormányzati megoldáso-
kat (www.eurocities.eu ).
Eurotown
A közepes méretű városok hálózata 1991-ben jött létre. Az 50 ezer-250 ezer f ős
lakossággal rendelkező városok együttműködését támogatja. A közös társadalmi,
gazdasági, környezeti változások tekintetében az Eurotown a hálózat tagjainak érdek-
érvényesítését segíti, továbbá el őmozdítja köztük az információcserét, hozzájárul új
projektek kialakításához, potenciális partnerek felkutatásához (www.eurotowns.org ).
Helyi önkormányzatok az Európai Unióban
Az Európai Unió és az önkormányzatok kapcsolódása viszonylag új kelet ű jelenség
a közösség történetében. A helyi önkormányzatok bekapcsolódását a Strukturális
Alapok 1988-as reformja tette lehet ővé, és így a regionális és ennek hiányában a
helyi önkormányzatok is részévé váltak a döntéshozatalnak. El őször ekkor alakul-
hatott ki kapcsolat uniós bizottság és regionális vagy helyi hatóság között. A helyi
és regionális szint integrálódása eltér ő attól függően, hogy milyen az adott ország
adminisztratív rendszere, illetve, hogy milyen külkapcsolati jogosultsággal bírnak
az önkormányzatok (Hervainé Szabó 1998).
Az 1980-90-es évek döntései jelent ősen megváltoztatták az Európai Unió intéz-
ményi felépítését. Az Egységes Európai Okmány (1986), az Európai Unióról szóló
Szerződés (1992) és az Amszterdami Szerz ődés (1997) az Unió nemzetközi kör-
nyezetében bekövetkezett változások eredményeképpen születtek meg. Az integrá-
ció folyamata meger ősítette az EU intézményeit a tagállamok szuverenitásának
rovására (Soós 2002).
Az Unió maga is érdekelt abban, hogy hivatalosan is szerephez jussanak a regio-
nális és helyi kormányzati szintek a döntéshozatalban, illetve részt vegyenek a jog-
alkotásban. Szerintünk ez három okkal magyarázható:
1) Az EU hatáskörének b ővítése, illetve hatékonyságának növelése folytán
egyre több uniós politika megvalósítása került regionális, illetve helyi szintre.
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
112 Önkormányzatiság TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
2) A második ok főként az arányosság elvéb ől adódik, de szerepet játszik a haté-
konyság és a szubszidiaritás elve is, mivel azok az extra er őforrások, amelyeket
a regionális és a helyi szint használ, az uniós politikai döntések eredményei.
3) Végül a harmadik ok az EU demokratikusabbá tételének céljából adódik, bár
mindegyik célkitűzéssel összefüggésbe hozható. A polgárokhoz való közel-
ség, ez az a terület, ahol a helyi és regionális szinteknek módjában áll növelni
a részvételt az EU döntés-el őkészítő folyamatában, a tagállamok polgárainak
segítségével. Így lehet hatékonyabb az Unió, adminisztratív és politikai érte-
lemben egyaránt (Regional and local... 2001).
A helyi önkormányzatok szervezetére és m űködésére vonatkozó európai közösségi
jogszabályok, el őírások nincsenek. A helyi önkormányzatok azonban több vonatko-
zásban is érintettek az uniós elvárások helyi végrehajtása, illetve végrehajtatása
során. A széles feladat- és hatáskörükb ől adódóan a közösségi jogszabályok köz-
vetve, illetve közvetlenül befolyásolják és meghatározzák a helyi önkormányzatok
tevékenységét azáltal, hogy az önkormányzati szabályozás hatáskörébe tartozó terü-
leteken jogharmonizációs kötelezettséget keletkeztethetnek, vagy önkormányzati
hatáskörbe tartozó feladatok ellátására vonatkozó kötelez ő érvényű előírásokat
tartalmazhatnak (Soós 2002).
Régiók Bizottsága (CoR)
Az intézmény tagjai többnyire polgármesterek, önkormányzati, tartományi veze-
tők, de kizárólag olyan személyek, akiket közvetlenül, demokratikusan választottak
meg. Tagjainak száma jelenleg 344. A nemzeti delegációk összetételének kialakítása
a tagállamok kompetenciája. Legf őképpen helyi önkormányzatok képviseltetik ma-
gukat a szervezetben, hiszen a kisebb EU tagállamok, mint például Írország, Dánia
és Észtország, nem rendelkeznek regionális önkormányzatokkal. A szervezet kon-
zultatív jellegéb ől adódóan hatásköre korlátozott. Az alapító szerz ődések értelmé-
ben a Bizottság és a Tanács köteles konzultálni a Régiók Bizottságával olyan javas-
latok tárgyalásakor, amelyek érintik a helyi, illetve a regionális önkormányzatokat.
A Maastrichti Szerz ődés öt ilyen területet jelölt meg (gazdasági és társadalmi kohézió,
transz-európai infrastruktúra hálózatok, egészség, oktatás, kultúra), melyeket az
Amsterdami Szerz ődés még öttel kiegészített (foglalkoztatáspolitika, társadalompo-
litika, környezetvédelem, szakképzés, közlekedés) (Kern 2009).
A Lisszaboni Szerz ődés a helyi és a regionális dimenziót az EU jogi keretébe
emeli, és kimondja, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti
identitását, mely elválaszthatatlan része azok alapvet ő politikai és alkotmányos be-
rendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. A szerz ődés
egyszerűen csak racionalizálja az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást
azáltal, hogy meghatározza, kinek mi a feladata. Ennek következtében csökken
azoknak a homályos pontoknak a száma, melyek zavart vagy bizonytalanságot
eredményezhetnek a jöv őben (Lisszaboni Szerz ődés... 2007).
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Önkormányzatiság 113
Nálunk az önkormányzati szövetségek vezet ői és a regionális fejlesztési tanácsok
jelöltek tagokat a Régiók Bizottságába. Említésre méltó az a tény, hogy az önkor-
mányzati szövetségek által delegált képvisel ők mandátuma e testületben közvetett.
A magyar delegáció vezet ője szerint a Régiók Bizottságában nem annyira egy-egy
régió, hanem inkább az ország érdekében lehet lobbizni. Nagyon fontos, hogy az
adott helyi vagy országos érdekeket közösségi érdekként lehessen bemutatni, hiszen
különben nehéz más nemzeti delegáltakat az adott ügy támogatására megnyerni.
A Régiók Bizottságába delegáltak felvetették, hogy sajnálatosan kevés befolyása
van ennek az intézménynek. Gondot okoz számukra az is, hogy nem tudnak megfe-
lelő szakmai bázisra támaszkodni egyik régióban sem. A regionális érdekérvényesí-
tést nehezíti, hogy a CoR tagjai politikai pártcsoporthoz tartozás alapján is megosz-
tottak, nemcsak szakmai bizottságokban végzik munkájukat és fogadnak el állás-
foglalásokat, illetve érzékelhet ő ellentét is megfigyelhet ő a különböző szintek
(régió—kistérség—önkormányzat) képvisel ői között (Laczkóné Tuka 2008).
A Régiók Bizottságának elnöksége „Együttműködés a regionális és helyi hatósá-
gokat képvisel ő európai szövetségekkel" tárgyban 2002. május 14-én hozott határo-
zatában felhatalmazta a f őtitkárt, hogy különböz ő önkormányzati érdekszövet-
ségekkel való együttműködés megerősítését célzó intézkedéseket hozzon. Ez az
együttműködés jelenleg rendszerezett keretek között folyik, melyet a CoR f őtitkára
és a szövetségek főtitkárai között évente háromszor rendezett találkozók révén
figyelemmel kísérnek (CoR 2007). A Régiók Bizottsága és a jelent ősebb európai
szövetségek közötti együttm űködési szándék gyakorlati formát öltött a strukturált
párbeszéd, a szövetségek elnökeinek vagy képvisel őinek a CoR szemináriumain és
konferenciáin való részvétele és felszólalása, az Open Days, a CoR elnökének a
legfontosabb európai szövetségek éves közgy űlésein való részvétele, valamint az ösz-
szes jelentős európai szövetség együttműködésével kidolgozott közös cselekvési ter-
vek kiadása által. 2009-ben az alábbi szervezetekkel készültek közös cselekvési
tervek: AEBR, AER, CALRE, CEMR, CPMR, Eurocities, REGLEG, CPMR, Arco-
Latino (www.cor.europa.eu ).
Az önkormányzatok és az EU főbb szerveinek kapcsolódási pontjai
A következőkben arra keressük a választ, hogy milyen szerepet kapnak a helyi
önkormányzatok az EU többszintű kormányzati rendszerében, döntéshozatalában,
valamint, hogyan kapcsolódnak az EU f ő szerveihez: a Bizottsághoz, az Európai
Unió Tanácsához és az Európai Parlamenthez.
A Tanácshoz fűződő közvetlen kapcsolatok kialakítása nem könny ű a helyi
önkormányzatok számára, az intézmény speciális jellege miatt. A Tanács egy kisebb
brüsszeli adminisztratív apparátuson kívül a tagállamok kormányaiból tev ődik össze,
teljesítve az alapító szerz ődések által meghatározott feladatokat, mely magában fog-
lalja a tagállamok különböz ő törekvéseinek összehangolását, szem el őtt tartva a közös
célokat, a tagállamok képviseletét, valamint a nemzeti érdekek megóvását. Mivel a
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
114 Önkormányzatiság TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
nemzeti érdekek dominálnak a Tanácsban, rendkívül fontos, hogy a tagállami kép-
viseletek jól ismerjék a különböz ő nemzeti és hazai érdekeket. A városokkal és szer-
vezeteikkel való kapcsolattartás e tekintetben válik kiemelked ően fontossá.
A Bizottság központi szerepl ő az EU törvényhozási folyamatában, egyrészt a
törvénykezdeményezési jogosultsága miatt, másrészt a törvényjavaslatok kidolgo-
zásának felel őssége miatt. A javaslatok kidolgozása rendkívül nagy szakértelmet
igényel. A városok és az őket képviselő szervezetek kiemelked ő szerepet játszanak
a Bizottság informálásában. A helyi önkormányzatok szervezeteinek nemzetközi,
európai szintéren megvalósuló érdekartikulációja legitimációt biztosít, növeli a
Bizottság kezdeményezéseinek elfogadottságát. A legitimáció min őségét tekintve a
helyi önkormányzatok és szervezeteik különböznek más érdekcsoportoktól. A vá-
lasztott kormányzati testületek közelebb állnak az állampolgárokhoz, így képesek
megjeleníteni a tág értelemben vett polgárság érdekeit. Rendkívül fontos szerepet
töltenek be a városok az EU szabályozás kivitelezésében is. Nem csak azzal vannak
tisztában, mi tekinthet ő politikailag, társadalmilag elfogadhatónak, hanem azzal is,
mi az, ami technikailag valóban kivitelezhet ő a különböző célok, programok vonat-
kozásában. A Bizottság 2004-ben bevezette a helyi önkormányzatok intézményeivel
való rendszeres párbeszédet, ezáltal lehet ő séget teremtve, hogy véleményt mondja-
nak az Unió politikáival kapcsolatban (Heinelt—Niederhafner 2008).
A Bizottság aktívan közrem űködik a „governance" hálózatos formáinak terjedésé-
ben Európa-szerte. Az Unión belül elcsúszó kompetenciák, együttesen annak több-
szintű karakterével, vezettek az EU politikák hálózatainak burjánzásához a különböz ő
szakpolitikák területén. A Bizottság egy csomópont ezen hálózatok m űködésében,
mivel számos szerepl ő közötti interakció bemeneti csatornája. A Bizottság politikai
hálózatokat támogató szerepe javaslat-el őkészítő, illetve EU programokat menedzsel ő
feladatából adódik. E folyamat részeként dolgozta ki a Bizottság a Közösségi Kezdemé-
nyezéseket, amelyek nagymértékben járultak hozzá a transznacionális, inter-regionális,
valamint a helyi együttműködések létrejöttéhez, terjedéséhez (Bovaid et al. 2002).
Az Európai Parlament közösségi jogszabályalkotásban játszott szerepe folyamato-
san növekszik. Ahhoz, hogy e funkcióját megfelel ően el tudja látni, a Parlament
tagjainak információra van szüksége, amelyet sok esetben a városok, illetve az azo-
kat képviselő szervezetek szolgáltatnak (Heinelt—Niederhafner 2008).
Az Európai Parlament ma már a közösségi politikák egy jelent ős részénél igen
erőteljes befolyással bír, hiszen vagy a Tanáccsal egyenrangú, vele együtt dönt ő
szerv, vagy hozzájárulását kell adnia egy, a Tanácsban tárgyalt döntéshez. Mind-
ezen esetekben a Parlament gyakorlatilag vétójoggal bír, azaz nélküle az Európai
Unió nem tud döntéseket elfogadni, jogszabályokat alkotni. Az Európai Parlament
elsősorban azokon a területeken kapott ilyen er ős beleszólást, amelyek vagy közvet-
lenül az állampolgárok jogait, érdekeit, vagy az EU lényegét jelent ő belső piac mű-
ködését érintik (www.europarl.europa.eu ).
Fontos szerveződések alakulnak az EP-n belül, ilyenek például az ún. Intergroup-ok,
melyeknek számos támogatója van; köztük is megtaláljuk a városok képviseleteit.
Az EP képviselő-jelöltek kiválasztása a nemzeti pártok hatáskörében van. Annak ellené-
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Önkormányzatiság 115
re, hogy az EP tulajdonképpen a pártok „terepe", mégis különböz ő szervezetek széles
spektruma határozza meg, ideértve a nemzetek feletti és a helyi szerepl őket egyaránt.
Ezekre a kapcsolatokra szükségük van az Európai Parlament tagjainak ahhoz,
hogy megfelelően ellássák európai szintű feladataikat. Különösen azokban az ese-
tekben, amikor a városok vagy szervezeteik megpróbálnak hatást gyakorolni a
különböző szereplőkre az EU többszintű rendszerének különböz ő szintjein. Ezen
keresztül befolyásolhatják egy adott jogszabály javaslat keresztülvitelét, esetleg
akadályozhatják azt, nyilvános diskurzust ébreszthetnek. A városok jelent ősek az
EP tagok számára, hiszen kapcsolatot teremtenek a választóikkal, információval
szolgálnak a hazai politikai ügyekkel kapcsolatban, ezáltal az EP tagjai valamilyen
szinten függetlenedni tudnak nemzeti párt-politizálástól, amely hozzásegíti őket a
megfelel ő feladatellátáshoz EU szinten (Heinelt—Niederhafner 2008).
Összegzés
Az általunk feldolgozott szakirodalom alapján elmondható, hogy az európai integ-
ráció városokra gyakorolt hatásáról még mindig az a legelterjedtebb nézet, mely
szerint ez veszélyt jelent a helyi autonómiára nézve, hiszen a helyi önkormányzatok
valósítják meg az EU jogszabályok nagy részét, mégis korlátozott befolyásuk van
az Unió döntéshozatalára.
Összességében elmondható, hogy a városok európai szervezetei különleges
kollektív szerepl ők, mert a közérdeket jelenítik meg, és valódi kapcsolódási pon-
tokkal kötődnek az állampolgárokhoz. A helyi önkormányzatok pozíciója az
Európai Unió intézményrendszerén belül még mindig gyengének mondható, de
időről-időre megerősödik, ilyen periódus volt például a Régiók Bizottságának létre-
hozása, valamint az Alkotmányszerz ődés körül zajló vita időszaka. Az államok belső
struktúrája határozza meg, hogy a helyi önkormányzatok hivatalosan milyen módon
képviseltetik magukat Brüsszelben. A föderális államokban lév ő regionális önkor-
mányzatok erős pozíciója miatt (pl. Németország) a helyi önkormányzatok gyen-
gébbek a centralizált országok helyi önkormányzatainál (pl. Írországban).
Az EU-ban az önkormányzatok érdekképviseletét megvalósító Régiók Bizottsá-
gának, munkája hatékonyságának érdekében, jogosultságai b ővítésére lenne szük-
ség, amelyre sajnos kevés az esély a közeljöv őben, hiszen a Lisszaboni Szerz ődés is
csak apróbb változtatásokat tartalmaz a szervezetre vonatkozóan.
A hálózatosodás elismerten el őfeltétele a döntés-el őkészítő mechanizmusok de-
mokratikusabbá, átláthatóbbá, hatékonyabbá tételének, melynek során a helyi ön-
kormányzatok kapcsolatokat építhetnek az uniós intézményekkel. Az viszont, hogy
uniós szinten is megfelel ően tudják érdekeiket érvényesíteni a hálózat tagjai, feltéte-
lezi az államokon belül megfelel ően működő hálózatok meglétét is, azaz, a kor-
mányzat—régió—helyi szint vonatkozásában, illetve más társadalmi, gazdasági
szereplők bevonásával.
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
116 Önkormányzatiság TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Mind az uniós intézmények, mind egyéb nemzetközi szervezetek (ENSZ, OECD)
részéről megfogalmazódott a helyi önkormányzatok nemzetközi színtéren való er ő-
teljesebb érdekérvényesítésének segítése. Véleményünk szerint e törekvések
határozottabb összehangolására lenne szükség. Érdemes lenne foglalkozni annak
lehető ségével, hogy a különböz ő hálózatok közti aktívabb információáramlás meg-
valósuljon, bár már nem ritka jelenség, hogy ugyanaz a képvisel ő párhuzamosan
tevékenykedik több szervezetben, továbbá számos példa akad az önkormányzati
szervezetek együttműködésére.
Az önkormányzatok nemzetközi képviseletét megvalósító intézményekben nem
minden esetben megoldott a helyi, illetve a regionális kamara különválasztása, ami
véleményünk szerint bizonyos esetekben nézetkülönbségek forrása lehet.
A hálózatok megközelítésének vonatkozásában fontos kiemelni az önkormányzatok
egyenlőtlen adminisztratív, pénzügyi kiindulópontját. Ebb ől következően rendkívül
különbözőek a képességeik, lehető ségeik a kormányzás szerkezetének fejlesztésére,
mely szükséges lenne bizonyos projektek kivitelezéséhez. Hazánk számára is tanulsá-
gos, hogy a megfelelő nemzetközi szintű érdekérvényesítéshez er ősebb jogkörökkel
rendelkez ő , nagyobb pénzügyi önállósággal bíró önkormányzatokra lenne szükség.
A magyarországi önkormányzati érdekszövetségek sokkal hatékonyabb érdekképvise-
let megvalósítására lehetnének képesek mind a hazai, mind pedig nemzetközi szín-
téren. Ennek érdekében összehangoltabb munkára, jobb információáramlásra, vala-
mint jelentősebb mértékű anyagi források biztosítására lenne szükség. Ezen kívül több
figyelmet kellene fordítani a professzionális szakemberek képzésére. További hiá-
nyosságnak tartjuk, hogy az Unió „átláthatóság" alapelve csak részben teljesül az ön-
kormányzatok nemzetközi képviseletét illet ően. Az azonban elmondható, hogy az
önkormányzatok összehangolt cselekvése nyomán lehet ővé vált, hogy nagyobb ön-
állósággal szervezzék külkapcsolataikat, a legtöbb önkormányzat már hazánkban is
rendelkezik külkapcsolatokkal foglalkozó bizottsággal. Mindemellett a brüsszeli lobbi
hálózatok kiépítése is folyamatosan növekszik.
Láthattuk, hogy az önkormányzatok közti hálózatok kialakulása nemzeti és nem-
zetközi szinten egyaránt támogatott jelenség. A hálózatokban való részvételük egy
dinamikus tanulási folyamat, mely ösztönz őleg hat a kormányzás új formái felé
való elmozdulásukra. A rendkívül különböz ő célok, értékek mentén kialakuló háló-
zatok megkönnyítik tagjaik érdekérvényesítési lehet ő ségeit, elő segítik közös céljaik
megvalósulását, az eddiginél hatékonyabb problémamegoldást jelentenek jelenlegi
formájukban is, bár a nemzetközi színtéren történ ő önkormányzati érdekérvényesí-
tés lehetőségei hagynak kívánnivalót maguk után, mind a hatékonyságot, a koordi-
nációt, mind pedig a megfelel ő nemzetközi jogi hátteret illet ően.
Kovács Laura : Helyi önkormányzatok hálózatainak szerepe a globális kormányzásban.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 103-117. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Önkormányzatiság 117
Jegyzetek
1
A helyi és regionális hatóságok oktató szervezetének európai hálózata. Segíti és koordinálja az együtt-
működést a helyi és regionális oktató központok között. Kapcsolatot teremt a nemzeti szervezetek és
külföldi partnereik között.
Speciális program, a helyi és regionális demokráciák támogatására jött létre az európai országokban.
Prioritást ad a helyhatósági törvénykezés, rendeletalkotás, helyi pénzügyek segítésének. A program
segíti a határon átnyúló együttműködést Közép- és Kelet-Európa országaiban.
Irodalom
Ansell, Ch. (2006) Network Institutionalism. — Binder, S.—Rhodes, R.—Rockman, B. (eds.) Oxford
Handbook of Political Institutions. Oxford University Press, Oxford. 76-89. o.
Bovaird, T.—Löffler, E.—Parrado-Díez, S. (2002) Developing Local Governance Networks in Europe.
Nomos Verlagsgessellschaft, Baden-Baden.
CoR (2001) Report by working group on "multi-level governance": linking and networking the various
regional and local levels. Group 4c. http://ec.europa.eu/governance/areas/groups10/report_en.pdf
CoR (2007) A Régiók Bizottsága elnökségének 102. ülése: Együttm űködés az európai regionális és helyi
szövetségekkel. Régiók Bizottsága, Brüsszel.
Hervainé Szabó Gy. (1998) Az Európai Unió — államok — régiók — önkormányzatok viszony fejl ődése. —
CsefIcó F. (szerk.) EU-Integráció. Önkormányzatok I. Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulása,
Budapest. 105-126. o.
Heinelt, H.—Niederhafner, S. (2008) "Cities and Organised interest intermediation in the EU Multi-Level
System." — European Urban and Regional Studies. 2.173-187. o.
Kern, K. (2009) Cities in a European setting. Conference: Innovation for good local and regional
governance. April 2-3. Enschende, the Netherlands.
Laczkóné Tuka A. (2008) Regionális identitás — nemzetközi nyomás a kialakítására?! A dunántúli régió
képviselete Brüsszelben. — Európai Tükör. 11.107-122. o.
LEED (én.) Forum on Partnership and Local Governance. http://www.oecd.org/document
/22/0,3343,en_2649_34455_20743766_1_1_1_1,00.html
Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerz ődés és az Európai Közösséget létrehozó szerz ődés
módosításáról. (2007) — EUR-Lex. 50. évf. C306/1. http://eur-lex.europa.eu
Nijman, J.E. (2009) Cities in a global setting: the growing autonomy of cities in the global legal order.
Conference: Innovation for good local and regional governance. April 2-3. Enschende, the
Netherlands.
OECD (2001) Local Partnership for Better Governance. OECD, Paris. http://www.oecd.org/document/
59/0,3343,en_2649_34455_33834555_1_1_1_1,00.html
Peter, J.(2000) „The europeanisation of sub-national governance." — Urban Studies. 5-6.877-894. o.
Regional and Local Government in the European Union. Responsibilities and Resources. (2001) CdR
studies. Office for Official Publicationsof the European Communities, Brussels. 19-25. o.
Somlyódyné Pfeil E. (2008) A városi térségek a közigazgatási struktúra és a „governance" keresztmet-
szetében. — Tér és Társadalom. 1.27-43. o.
Soós E. (1999) Integráció és Regionalizmus. Bába és Társai Kiadó, Szeged.
Soós E. (2002) Az önkormányzatok és az európai unió kohéziós politikája. Biztonságpolitikai Központ,
Szeged. http://www.scsp.hu/test/head/eclu/c8/10_hu.htm
Szabó A. (2005) A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és az ENSZ Helyi Önkormányzati
Világ-chartájának kapcsolódási pontjai. — Collega. 2.64-69. o.