Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
Tér és Társadalom XXIII. évf. 2009 s 4: 103-172
GYORS TÉNYKÉP
EGY SOSEMVOLT IPARVÁROS
IPARI ÖRÖKSÉGE: BARNAMEZ ŐK SOPRONBAN
(Industrial Heritage of a Never-existed Industrial City:
Brownfields in Sopron)
JANKÓ FERENC — BERTALAN LAURA
Kulcsszavak:
ipari átalakulás barnamez dezindusztrializáció újraiparosodás ipari örökség Sopron
ő
Sopront a rendszerváltozás nyerteseként tartja számon a köztudat. A városon belül azonban vannak területi
feszültségek társadalmilag, gazdaságilag hátrányos helyzetű, leromlott területek. Ezek közé tartoznak a
barnaövezetek, amelyek egy viszonylag vontatott szocialista iparosítást követ ő gyors dezindusztrializációs
folyamat eredményeképpen jöttek létre, f őképp a város rosszul megközelíthet ő tradicionális északnyugati
iparterületén. Az összeomlott szocialista vállalati telephelyek életben tartásához a terjeszked ő tercier funk-
ciók járultak hozzá, főképpen a jó forgalmi helyzet ű belváros közeli területek alakultak át roppant gyorsa-
sággal: szanálásuk után lakások, bevásárlóközpontok épültek A bamamez ős átalakulás tehát máig spontán
az ingatlanpiaci folyamatok mentén zajlik. A hiányos önkormányzati szerepvállalást mindössze a rendezési
tervek állította keretek jelentik, a várospolitika kezében kevés az eszköz (tulajdon, t őke, stratégia) az irányított
barnamezős rehabilitációhoz. Így ezidáig az ipari örökségvédelem kérdése is háttérbe szorult, fél ő, hogy
kellő akarat és szándék híján a bonyolult tulajdonviszonyok közé, vagy éppen a nagybefektet ő kezébe került,
jobb sorsra érdemes ipari örökség az enyészeté lesz.
Bevezetés
Sopront sem a szakma, sem a közvélekedés nem tartja és nem is tartotta soha
iparvárosnak. Így volt ez az iparfejlesztést közismerten el őtérbe helyező államszocia-
lizmus időszaka alatt is, ha a város jellegét akarták hangsúlyozni, rendre a kultúr-,
iskola-, üdülő- vagy éppen határvárosi jelz ő került elő . Talán csak a hatvanas évek-
ben — amikor Sopronban szintén az ipari beruházások, fejlesztések voltak a megha-
tározóak — merült fel egyesekben az, hogy a várost ipari, netán nagyipari városként
titulálják (Peterdi 1960).
Természetesen Sopron ipari fejl ődésben messze elmaradt a szocialista korszak
ipari szempontból kedvezményezett városai mögött. Jelezni kell, hogy az ipari és a
városias fejl ődésben, növekedésben már a 19. század közepét ől a megtorpanás, a
stagnálás jelei mutatkoztak Sopronban. A politikai elszigeteltség, a zárt határ menti,
illetve határövezeti fekvés okozta visszaesés a már régebbi negatív tendenciákhoz
adódott hozzá.
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
104 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s4
A rendszerváltozás után a városainkban zajló területi-gazdasági folyamatok közül
az egyik leglátványosabb az iparterületek leépülése, funkcióváltása, átalakulása volt.
Nem volt ez másképp Sopronban sem, ahol az addig lassabb ütem ű iparosodást sok-
kal gyorsabb dezindusztrializációs folyamat követte (Kukely—Zábrádi 2004).
Tanulmányunkban a gazdasági területek átalakulását vizsgálva arra a kérdésre ke-
ressük a választ, hogy jelenleg milyen szerepet játszik az ipar Sopronban a
területfelhasználást, a városi gazdaságot, a városfejl ődést tekintve, hogyan változott
meg az egykori ipari területek gazdasági funkciója, miképp formálódott a terület-
használat, a tulajdonviszonyok, és mindez hogyan hatott a város ingatlanpiacára.
Célunk volt az is, hogy felmérjük a barnamez ős probléma nagyságát, lehatároljuk
az érintett területeket. Itt igyekeztünk a hazai szakirodalmi definícióhoz igazodni:
„A barnamező s területek kisebb hatékonysággal hasznosított (alulhasznosítottság),
esetenként kiürült, volt iparterületek. De ide soroljuk a rosszul hasznosított vagy
elhagyott vasúti és a már kiürült katonai területeket is" (Barta 2004a, 10).
Az iparterületek fejl ődése, iparfejlesztés és dezindusztralizáció
A város 20. században is működő és meghatározó gyárainak többsége a század-
fordulón és a két világháború között települt Sopronba. Ezek azok, amelyek máig
hatóan meghatározzák a város ipari-gazdasági szerkezetét, így a Vasárugyár Rt.
(1888), a zárak, vasalatok gyártására szakosodott Elzett el ődje és vasöntödéje
(1909), vagy a szintén ma is működő sörgyár (1895). Feltehet őleg a város nyugati
orientációjának köszönhet ő , hogy az els ő üzemek a bécsújhelyi vonal mentén, az
északnyugati területeken létesültek, hasonlóan a katonai objektumokhoz. A textil-
ipari beruházások (sz őnyeggyár — 1909, pamutgyár — 1922, selyemgyárak — 1926 és
1929, Fésűsfonógyár — 1934) többségében már az els ő világháborút követték, az
előbb említettekhez hasonlóan osztrák és német t őkések befektetései révén. E gyá-
rak már a trianoni döntés utáni városment ő politika részeinek is tekinthet ők: Sopron
ugyanis számtalan kedvezményt adott a városba települ ő üzemeknek. A Weiss
Manfréd Fémárugyár létrejötte már a háború alatti konjunktúra eredménye volt
(Heimler 1936; Dávidházy 1959; Fekete 1970; Verő 1979).
A gyárnegyed kedvez őtlen elhelyezkedését — mivel az uralkodó szélirány észak-
nyugati — csak a második világháború el őestéjén ismerték fel. Az 1939-es városren-
dezési terv több üzemet már kitelepítésre szánt, s a város f ő ipari területét délkele-
ten jelölte ki (Bergmann 1939; 1940; Horváth Z. 1985). Azonban az ipari-gazdasági
fejlődés súlypontja továbbra is a város északnyugati részén maradt, csak a K őszegi
út mentén volt tapasztalható számottev ő fejlődés.
A második világháború pusztításai természetesen a gyárakat sem kímélték,
viszont alig akadt olyan, amely lebombázása miatt ne folytatta volna termelését.
A város számtalan laktanyája, katonai épülete is ekkor lett az enyészeté. A kiürült
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Gyors ténykép 105
területek, a megmaradt néhány laktanya-épület nagy potenciált jelentett a kés őbbi
szocialista iparfejlesztés számára, illetve különböz ő vállalatok letelepedésére.
A város faipari profilja csak a háború után, az 1950-es években kezdett kialakulni,
több vállalat jött létre az alapanyaggyártástól a bútoriparig. A textilipar súlya a
háború után tovább n őtt (pl. ruhagyár), termelési értéke majdnem elérte, a foglal-
koztatottak aránya pedig meghaladta az 50%-ot az iparon belül a nyolcvanas évek-
ben (Fekete 1968; 1970). Feltörekv őben volt a fém- és gépipar, majd a nyolcvanas
évektől a gumiipar, s a város ma jelent ős üvegiparának csírája is megjelent már
ekkor (Horváth M. 1985; 1992; Szántó 1985).
A város a szocializmus id őszakában a már kiépült infrastruktúra miatt továbbra is
elsősorban az északnyugati területen b ővítette ipari kapacitásait, holott folyamato-
san napirenden volt a gyárak kitelepítése a délkeleti területekre (Winkler 1957). S őt,
a Kőszegi út mentén az ekkor érvényes új pályaudvar-tervek miatt szintén több
gyárat át szándékoztak telepíteni. E tervekb ől azonban a város anyagi lehet őségei
miatt semmi sem valósult meg (Winkler 1961).
Annak ellenére, hogy a város határ menti helyzete, történelmi öröksége miatt nem
tartozott az állami ipari beruházások f ő célterületei közé, az ipar fejlesztése, fejl ődése
Sopronban is oly jelentőssé vált, hogy az ipari foglalkoztatottak száma az 1960-as
népszámlálás idejére megközelítette az 50%-ot, 1970-re pedig meghaladta az 55%-ot is.
Az évtized végére azonban már felismerték, hogy a város extenzív iparfejlesztésének
lehetőségei messze kimerültek, s felszínre kerültek azok a problémák, amelyek többé-
kevésbé a mai város gazdasági szerkezetét is jellemzik: a függ ő helyzet, az irányítási
központok városon kívülisége, a bedolgozó jelleg, az er ős húzóágazatok, exportori-
entált üzemek hiánya. Ekkor már az is látszott, hogy a textilipar zsugorodásnak in-
dult, s a gép- és elektronikai ipar pedig egyre jelent ősebbé vált (Szántó 1985).
A szocialista vállalatok közül volt, amelyik igen gyorsan, és volt, amelyik több
éves agónia után sz űnt meg. A keleti piacok elvesztése és az importverseny miatt
drasztikusan leépült a textilipar, ma már csak egy hírnöke van a kisebb varrodákat
nem számítva. Legel őször a pamutipar zárta be kapuit, majd a selyemgyár, a Fés űs-
fonógyár és a ruhagyár után 2008-ban a majd száz éves sz őnyeggyár következett.
Az élelmiszeriparból mára csupán a sörgyár — el őbb osztrák, majd holland tulaj-
donban — és a kenyérgyár maradt meg. A húsárugyártást pedig csak kisebb feldol-
gozók képviselik.
A faipar legnagyobb vesztesége a SOFA bezárása volt a 2000-es évek elején.
Ezen ágazatot azonban nemcsak veszteségek érték: számtalan új üzem létesült — a
legnagyobb a Swedwood Kft. —, a SOFA nyílászáró-gyártási hagyományait pedig
több műanyag és fa ablakokat és ajtókat gyártó cég viszi tovább (Muck 1989).
A fém-, fémalapanyag-ipari, illetve gépipari üzemek is fokozatosan sz űntek meg,
egyesek kisebb területen működnek tovább (ELZETT), mások termelési hagyomá-
nyait újonnan betelepül ő kisebb-nagyobb cégek vették át (vasöntöde, autó-
felszerelési vállalat).
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
106 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s4
A felmérés módszertana
A 2007-2008-as év folyamán empirikus adatgy űjtést végeztünk Sopron (a kom-
pakt városterület) ipari-gazdasági területein. Terepi felméréseinket kérdésfeltevé-
sünkhöz igazítottuk. Nem a vállalatok fel ől közelítettük meg a kérdést (vö. Barta
2004b), hanem a telephelyek fel ől. A területek felmérése, illetve az adatbázisok
felépítése az egykori szocialista vállalati telephelyeknek megfelel ően történt, hogy a
rendszerváltozás utáni átalakulás dinamikáját jobban viszonyítani tudjuk. Ahol ez
nem volt lehetséges — újabb ipari-gazdasági területekr ől lévén szó — ott az adatokat
a térképi ábrázoláskor nagyobb telektömbökbe aggregáltuk.
A szocialista telephelyeket részben a város 1984-es 1:4000-es kataszteri térképe
alapján, részben pedig régi (1938, 1948, 1951, 1964, 1973, 1987) telefonkönyvek, s
további szakirodalmak alapján azonosítottuk, illetve elemeztük. Az alaptérképek
rajzolásához a város településszerkezeti tervét használtuk fel.
Az adatokat tehát részben a szocialista telephely (vagy telektömb) szintjén gy űj-
töttük (főbb cégek, egykori és jelenlegi fő tevékenység, területhasználati viszonyok),
részben pedig a telephelyen található épületekhez rendelve. Minden épület esetében
meghatároztuk az épület típusát, építési korszakát, emeletszámát, állapotát, továbbá az
épületben lévő funkciókat, a megbecsült százalékos épület-foglalási viszonyszámok-
kal. Minden száz egységnek számító épület értékeinek aggregálásával, illetve arányo-
sításával kaptuk meg a telephely funkcionális megoszlását. Természetesen ez mód-
szertani választás volt: gyorsabbá tette a felmérést a becsléssel történ ő arány-
megállapítás, mintha a funkciók négyzetméterek szerinti arányait kívántuk volna
nehéz és sokkal több id őt igénybevevő munkával összegyűjteni, hiszen így minden
épület — kisebb és nagyobb is (a nagyon kicsiket kihagytuk) — ugyanolyan mértékig
számított bele az összesített telephelyi adatba. Úgy véljük mindez elegend ő volt
ahhoz, hogy a trendekre, folyamatokra fel tudjuk hívni a figyelmet. A telkek tulaj-
donviszonyait földhivatali adatelemz ő munkával tártuk fel, összegy űjtve az egyes
telephelyekhez tartozó telkeket, s azok tulajdonosait. Természetesen adatvédelmi
okok miatt a tulajdonosok körének elemzése kategóriák szerint történt.'
A barnamez ős területek lehatárolása
Az összegyű lt információk alapján kísérletet tettünk arra, hogy az egykori szocia-
lista telephelyekre rendelkezésre álló adatok segítségével lehatároljuk a barnamez ős
területeket, amelyek a magyar szakirodalomban elfogadott (fentebb idézett) definí-
ció és további jellegzetes barnaövezeti tulajdonságok szerint annak számíthatók.
A zöldmező s, rendszerváltozás után létesült gazdasági területeket kihagytuk e vizs-
gálatból. Az egyes telephelyek barnamez ős tulajdonságait igyekeztünk egy egysze-
rű mutatóban összegezni. E „barnamez ős index" értékének el őállításához pontozá-
sos módszert alkalmaztunk, alapmutatónak pedig felhasználtuk az egykori szocialis-
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Gyors ténykép 107
ta telephelyen jelenleg osztozó tulajdonosok számát, a rajta található épületek álla-
potát, illetve a kiürültség mértékét, az épületek/telephelyek funkcionális felaprózó-
dását és a felszínborítás problémáit:
- Ha a telephely tulajdonosainak száma nagyobb, mint 10, 2 pont, ha nagyobb,
mint 1, 1 pont
- Ha van romos épület 1 pont
- Ha a romos és a sérült épületek aránya nagyobb, mint 70%, 2 pont, ha
nagyobb, mint 30%, 1 pont
- Ha az üres épületek aránya nagyobb, mint 66%, 3 pont, ha nagyobb, mint 33%,
2 pont, ha nagyobb, mint 10%, 1 pont
- Ha a funkcionális felaprózódás több, mint 15, 3 pont, ha több, mint 5, 2 pont,
ha több, mint 1, 1 pont
- Ha a burkolt vagy a gondozatlan zöldterületek aránya eléri az 50%-ot, 1 pont.
Néhány megjegyzést tennénk mindezekhez. Lehet vitatkozni azon, hogy a funkcio-
nális felaprózódás pozitív vagy negatív folyamat-e, illetve, hogy a definícióban sze-
replő alulhasznosítottság egyik tünete-e. Úgy gondoljuk — erre majd alább többször is
rámutatunk — hogy a funkcionális felaprózódás, többnyire a terület városszerkezeti
átértékel ődésének egyik jele, ami sokszor a tercierizálódás folyamatának terméke, és
ebben az olvasatban korántsem tekinthet ő se negatív folyamatnak, se pedig kevésbé
intenzív formának. Mégis, ha az egykori egybefügg ő — bár lehet, hogy a területhasz-
nálati problémát a pazarló területhasználat miatt eleve magában hordozó — szocialista
telephelyek fel ől nézzük a problémát, akkor a funkcionális felaprózódást az egykori
egyensúly felbomlásának tekinthetjük, ami a tulajdonosi felaprózódáshoz hasonlóan
megnehezítheti a városszerkezetileg, építészetileg minden bizonnyal egybefügg ő terü-
let egységes kezelését, például az ipari örökségvédelem érdekeinek érvényesítését.
Így e mutató használata mellett döntöttünk. A területhasználati konfliktusokat pedig
jobb híján a burkolt és a gondozatlan területek képében ragadtuk meg, talaj-
szennyezettségi és más környezeti kár felmérés a városban egyel őre nem történt.
Látható, hogy összesen 12 pont volt adható egy telephelynek. Mivel a teljes kiüre-
sedés és a funkcionális, és/vagy tulajdonosi, illetve telekszerkezeti felaprózódás
bizonyos mértékig kizárja egymást, egyszerre teljes mértékig semelyik sem telje-
sülhet, így egy telephely sem érhette el a maximum pontszámot.
Az index tehát megmutatja a leginkább problémásabb, er ősebben leromlott, sok
tulajdonos kezében álló, nehezen kezelhet ő ipari, vasúti és egyéb gazdasági terüle-
teket. Ezek a telephelyek pedig zömmel az északnyugati iparterületen, a Déli pálya-
udvar szomszédságában, illetve a belváros közeli gázgyári-villanygyári tömbben
találhatók. Sopron barnaövezeti rehabilitációjakor tehát talán ezekre a területekre
kellene összpontosítani, ezeken a területeken — mint akcióterületek — kellene el őször
fejlesztési projekteket meghatározni (1. ábra).
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
108 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s4
1. ÁBRA
Sopron ipari-gazdasági területeinek barnamezős indexe, 2008
(Brownfield-index of the Industrial Sites of Sopron, 2008)
Megjegyzés: magyarázat a szövegben.
Forrás: Saját szerkesztés.
Az ipari-gazdasági területek átalakulása:
tercierizálódás és újraiparosodás
Az alábbiakban az egyes iparterületek átalakulását fejtjük ki. Belvárosi telep-
helyeknek egyszerűen azokat tekinthetjük, amelyek ma már lakóterületekkel vannak
körülvéve, de mivel ezek elszórtak, zárványszer űek, nem lehet összefügg ő övezet-
rő l beszélni (már csak a város méretei miatt sem). A nagyobb telephelyek (zárgyári,
illetve gázgyári-pamutipari tömb) létrejöttük pillanatában még a város határán he-
lyezkedtek el. Azonban — f őleg a szocializmus ingatlangazdálkodási körülményei
között — természetszer űleg történtek fejlesztések, beruházások a tágabb értelemben
vett belváros több pontján is. Sok kis üzemnek volt el őképe a háború el őtti időkből,
hely és lehető ség hiányában azonban nem a kitelepítés, hanem a helyben történ ő
fejlesztés mellett döntöttek (legjobb példa a húsgyár). Sok közülük kisebb szövet-
kezeti vállalat volt, s nagyobb lakóházak hátsó udvaraiban m űködtek; még az
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Gyors ténykép 109
óvárosban is akadt ilyen. Kimondottan új betelepül őnek csak a ruhagyár tekinthet ő,
amelyet kényszerb ől egy iskolaépületben helyeztek el.
A belvároshoz közeli telepek átalakulása igen intenzíven zajlott. Mindez els ősor-
ban a piaci folyamatoknak volt köszönhet ő, amely a lakáspiaci vagy gazdasági
irányba terelte a fejlesztéseket. Az igen kicsiny üzemi zárványok közül számos
lakásirányú fejlesztéssel alakult át, azaz helyükön az épületek bontása után társas-
házak épültek, illetve épülnek napjainkban is (pl. húsgyár, süt őüzem). A kedvez ő
forgalmi helyzet ű telephelyek, így például a határról érkez ő forgalmat bevezető
Lackner Kristóf utca mentén található volt pamutipari tömbben a bevásárlóturizmus
által is éltetett kereskedelem és szolgáltatás nyert teret; az els ő üzletsort itt még
maga a pamutipari vállalat létesítette az 1980-as évek végén. Kés őbb a terület egy
részének szanálásával Interspar áruház épült a területen, amely fekvésénél fogva így
jó versenypozícióba került a városszéli Tescoval éppúgy, mint a belvárosi üzletek-
kel szemben (2. ábra). Délebbre a gázgyári tömb átalakulása a kedvez őtlenebb for-
galmi helyzet miatt már vontatottan megy, a tulajdonos épít őipari cég lakóparkot
tervez a területre, azonban az aktuális terveket a város az ipari örökségvédelmi
törekvések miatt2 ellenzi (3-4. ábra). Holott ez a tömb lehetőséget nyújthatna akár
loft-projektek végrehajtására is (vö. Sütő et al. 2004). A terület fejlődéséhez az
önkormányzat azzal járult hozzá, hogy újra megnyitotta azt az egykor elzárt utcát,
amely a gázgyári tömböt a szomszédos — és egyben nagy fejlesztési potenciálokkal
rendelkező — egykori katonai-határőrségi objektumtól (jelenleg rend őrségi telep-
hely) választotta el, így javítva a terület feltártságán.
2. ÁBRA
A telephelyek épületállományának funkcionális megoszlása, 2007 (%)
(The Functions of Buildings on the Industrial Sites, 2007 [%] )
Jelmagyarázat: a) mezőgazdaság b) ipar c) szolgáltatás d) lakás e) üres épület.
Forrás: Saját szerkesztés.
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
110 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s4
3. ÁBRA
A telephelyeken található épületek építési id őszaka, 2007 (%)
(Construction Period of Buildings on the Industrial Sites, 2007 [%] )
Jelmagyarázat: a) 1945 előtt b) 1945-1990 között e) 1990 után.
Forrás: Saját szerkesztés.
A ruhagyár végérvényes funkcionális megújulása (egy részében korábban egye-
temi kollégium is működött) a közeljöv őben wellness szálloda képében várható. Az
egy ingatlanhasznosító cég tulajdonába került egykori ELZETT ingatlan esetében
afféle „üzletudvarról" beszélhetünk, ahol a számtalan — és gyakran fluktuálódó —
irodai, kereskedelmi és szolgáltatási (p1. sport) funkció mellett még kisüzemi mére-
tekben ipari tevékenységek is megtalálhatók. A tulajdonos komolyabb fejlesztéseket
eddig nem hajtott végre a telephelyen (5. ábra).
A tradicionális ipari területek jelent ős része a város északnyugati iparterületein
található. Ennek a negyednek az elhelyezkedése — ahogy már fentebb utaltunk rá —
igen problematikus. Ma már nem is az uralkodó, és a gyárak füstjét a város felé fújó
északnyugati szél miatt — hiszen a szennyez ő gyárak többsége bezárt, illetve techno-
lógiát váltott (hőerőmű), hanem forgalmi helyzete okán: az itt lév ő telephelyek csak a
városon keresztül közelíthet ők meg, ami miatt a kamionforgalom komolyan terheli a
város útjait. Ezért a településszerkezeti terv és a közlekedésfejlesztési koncepció
egy, ún. nyugati forgalmi gy űrű megépítését javasolja a probléma megoldására. De
a közlekedési feltártság a terület átalakulási folyamataiban is tetten érhet ő .
Látni kell, hogy az uralkodó iparfejlesztési nézetrendszer miatt a mindenkori város-
vezetés maga is a terület hanyatlásának el őidézője, illetve fokozója volt. Annak elle-
nére, hogy a nagyobb üzemek a szocializmus idején is rendre ezen a területen jöttek
létre — kényszerb ől természetesen, részben a lebombázott laktanyák helyén — folyama-
tosan a délkeleti ipar- és gazdasági terület fejlesztését tervezték, illetve ösztönözték.
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Gyors ténykép 111
4. ÁBRA
A telephelyeken található épületek állapota, 2007 (%)
(Condition of Buildings on the Industrial Sites, 2007 I-% )
Jelmagyarázat: a) erősen sérült b) sérült c) jó d) felújí ott/új.
Forrás: Saját szerkesztés.
5. ÁBRA
A telephelyek funkcionális felaprózódása, 2007 (%)
(Functional Fragmentation of Industrial Sites, 2007 [%])
Jelmagyarázat: 0) zöldmezős beruházás 1-30) a terület jelenlegi funkci-
óinak száma a korábbi egyhez képest.
Forrás: Saját szerkesztés.
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
112 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s4
Ezt tették az idevonatkozó rendezési tervek is; a 2000-es településszerkezeti terv
hatalmas területeket vont belterületbe, megteremtve a zöldmez ős ipari beruházások
lehetőségét. Nem nehéz felfedezni a folyamatokban a párhuzamot a lakásépítéssel,
illetve a lakáspiaci folyamatokkal: ezek ugyanúgy a városb ővülés, a városi szétterülés
irányába hatottak, miközben a reflektorfényb ől kikerült területek megújítása, meg-
újulása várat magára. Csakhogy, míg a város történelmi központja idegenforgalmi,
város-tudati szerepkörénél fogva az érdekl ődés központjában áll — az IVS projektjei
is ennek revitalizációját célozzák —, addig az északnyugati területre, illetve a barna-
övezeti telephelyekre eddig semmilyen konkrét stratégia nem készült, az IVS is
csak az uralkodó vélekedést tükrözi, 3 ahelyett, hogy megoldási javaslatokat adna a
rehabilitációra. 4 A legszükségesebb, minimális fejlesztés az említett út megépítése
lenne, ez azonban jelenleg (2009) nincs napirenden. További hátráltató tényez ő,
hogy az északnyugati városrésznek még mindig nem készült el a helyi építési
szabályzata és szabályozási terve, tehát a rendezés késlekedik a fejlesztések jogi
kereteinek megadásában is.
Mindezek függvényében a negyed 1990 utáni átalakulása spontán, a piac „látha-
tatlan kezének" rendez őelve szerint folyt. A fenti okok miatt a terület viszonylag
olcsó ingatlanárakkal rendelkezik, azonban a rossz megközelíthet őség miatt
nagyobb befektet ő kevés érkezett a területre, azok is részben a zöldmez ős beruhá-
zást választották (Unimas gépgyár, Clemco, Hirschler Tükör). Az újraiparosító
befektetés is megfigyelhet ő, és az is inkább kkv-k tevékenységéhez köthet ő , igaz
ezek között magyart (pl. Csonka Glas) és külföldit (osztrák és német — Hoffmann,
Gala Kerzen, Fasching, Semperform, Sempermed, Plötz) egyaránt találunk. A terü-
leten meglehetősen nagy telephelyek voltak, így az összeomlott szocialista vállala-
tok esetében természetes volt, hogy területük és tulajdonosi szerkezetük felaprózó-
dott (Fésűsfonógyár, állami gazdaság, autófelszerelési vállalat, sz őnyeggyár, faipari
vállalat). Így e területeken igen jelent ős az ingatlanok bérbeadása, ami itt azért
nehézkesebben megy, mint a város déli, délkeleti területein, ahol a bérlemények
nagyobb alapterülettel és jelent ősen jobb megközelíthet őséggel rendelkeznek.
Van néhány vállalat, amely azonban máig talpon maradt e városrészben és sike-
resnek is mondható. Ezek között is kiemelked ő a holland tulajdonban lév ő sörgyár,
továbbá említhető a Tanulmányi Erd őgazdaság faüzeme és a német Samas kezében
lévő irodabútor gyártó cég. Utóbbi problémája az, hogy zöldterület, illetve két
oldalról lakóterületek veszik körül, így a településszerkezeti terv is „központi ve-
gyes" kategóriába sorolta az övezetet, amelynek révén az ipari tevékenység nem
bővíthető, s hosszútávon a cég kitelepülését eredményezheti.
A megmaradt ipar mellett igen változatos funkciók vannak jelen a városrészben. Jel-
lemző a kiskereskedelem (iparcikkek, épít őanyag, lakásfelszerelés), a nagykereskede-
lem, a raktározás is, s a rossz megközelíthet őség ellenére néhány szállítmányozó cég is
itt szerzett telephelyet. A kereskedelmi tevékenységeken túl megjelentek az irodák,
szórakozó helyek, panziók is. A területen zárványszer űen a lakófunkció is jelen van,
hiszen számos munkáslakóházat találhatunk, ezek közül a legjelent ősebb az ún. Sotex-
kolónia. A város munkaerőgondjait mutatja, hogy a sz őnyeggyár régi üzemépületét is
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Gyors ténykép 113
nagyrészt munkásszállónak használják, ahol más országrészekb ől érkezett, alacsony
szakképzettségű emberek laknaks . Hasonló hatással van a környék lakáspiacára, hogy
számos lerobbant épületet hajléktalanok vettek birtokba (pl. volt Déli pályaudvar).
Némely esetben lakópark építés is felmerült már az újrahasznosítás irányaként,
vannak is területek, amelyek már ingatlanberuházó cégek tulajdonában vannak (pl.
Fésűsfonógyár fő épülete és üzemcsarnoka). Loftlakások létesítése ezen a területen
sem volna elképzelhetetlen, bár ez esetben már kevésbé városközponti fekvésr ől
beszélhetünk. A vasöntöde területén — amelynek f őépülete helyi védelemre terve-
zett, nagyobb része pedig bontás alatt áll — nem valószín ű, hogy erre a közeljöv őben
sor kerülhet, itt a nagyfokú — ám még részletesen fel nem mért — talaj szennyezés
gátolhatja a megújulást.
A Kőszegi út környékén található ipari terület nagy része szintén lerobbant, kis rész-
ben már le is bontott ipari terület, amely a város egyik főútvonala mentén helyezkedik
el. Így a tönkrement szocialista vállalat, a selyemgyár nagyrészt ingatlanhasznosító
cégek tulajdonában lév ő területe jobbára tercier funkciókkal telít ődött (műhelyek,
nagykereskedések, épít ő anyag, használt autó, autóalkatrész, számítástechnikai cikk, és
bútor-kereskedések). De a tömb átalakulása még nem teljes kör ű. Működő ipar (ke-
nyérgyár, Elzett, ruházati ipar), h őerőmű, továbbá tanműhely és óvoda is található
területén, a volt malom monumentális torzója pedig egyel őre új tulajdonosra vár.
A Kőszegi úti tömbhöz a vasúton túl csatlakozó délkeleti ipari területen sokáig
csak a közvágóhíd és egy szappangyár m űködött, kiépüléséhez a rendez ő pálya-
udvar létrejötte adta meg a lökést a nyolcvanas években. Ám ekkor még nem vett
ipari irányt a fejl ő dés, jobbára kereskedelmi és szolgáltató vállalatok telepedtek le a
városból kivezető főút mentén. Ipari fejl ődés csak 1990 után kezd ődött e városrész-
ben, nevének megfelel ő en az Ipar körút mentén, ám ez sem kizárólagosan. Minden-
esetre itt találjuk Sopron ipar űzési-adófizetési, illetve foglalkoztatási szempontból a
sörgyár utáni legnagyobb ipari cégeit (Swedwood, AWF, IMS Connector Systems,
Hirschler). De jelent ős ezen ipari létesítmények mellett a terület épít őipari és ipar-
cikk-kereskedelmi profilja is. A terület nagy részét magában foglalja a 2005-ben
alapvető en magánkezdeményezésre létrejött Délkeleti Ipari Park, melynek fejleszt ő
cégében mára a város, illetve a Sopron Holding többségi tulajdont szerzett. Itt igen
jelentős, közművesítés, infrastruktúra-fejlesztés alatt álló területek állnak a zöldme-
ző s beruházások rendelkezésére. A telkek nagy részben az ipari park cégének tulajdo-
nosai kezében összpontosulnak, vagyis itt a magán és a közérdek figyelemreméltó
kombinációjáról van szó.
Természetes, hogy a fő út mente kereskedelmi és szolgáltató létesítményekkel
épült, illetve épül be, létrehozva ezzel a város nyugati kapujában található város-
széli kereskedelmi-szolgáltató zóna (Sopron Plaza stb.), illetve a tradicionális
kereskedelmi negyed (Várkerület) ellenpólusát.
A keleti városkapu kiépülése érdekes módon igen elhúzódott, ahogy jeleztük ma
is tart. Csak az utóbbi egy-két évben gyorsult fel a nagyáruházak, bevásárlóköz-
pontok létesítése (Tesco, Baumax, Obi, Alpha Park I. II., Jysk, Family Center, Lidl,
Aldi), a másik jelentő s szegmenst az autókereskedések jelentik. De így is további,
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
114 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s4
nagy üres területek állnak még rendelkezésre, s a multik mellett számos „kicsi" is
letelepedett (mez őgazdasági cikk, iparcikk, illetve szállítmányozás).
A dinamizálódott városperemi fejl ődés miatt magától értet ődően jelentek meg
azok a nézetek, amelyek a történelmi kereskedelmi negyed státuszának hanyatlását
látják, így az IVS akciótervek egyike is a Várkerület sétányosítását, illetve
revitalizálását célozza. A multik letelepedését engedélyez ők érvrendszere az ilyenkor
szokásos volt: e cégek a város adóbevételeinek jelent ős részét biztosítják, s hozzá-
járulnak a foglalkoztatás b ővítéséhez, a környez ő területek felértékel ődéséhez, javít-
ják a város peremein, illetve környékén található lakóterületek ellátását.
A volt téglagyári területek rekultivációja révén fejl ődik a város legújabb gazdasági
területe, az Arany-hegyi Ipari Park. A téglagyárakból mára csak egy maradt
(Wienerberger), ennek rekultivált területei is már a park részét képezik, egy korábbi
téglaipari és egy ingatlanhasznosító kft tulajdonában. Ezen a területen van jelen
legnagyobb részben telektulajdonosként az önkormányzat, illetve annak vagyon-
kezelő cége. Magát az ipari parkot és a hozzá tartozó inkubátorházat is a Sopron
Holding működteti. Az ipari parkba egyel őre néhány kereskedelmi, faipari és kör-
nyezetvédelmi-ipari cég települt be. A városfejlesztés-városrendezés nagy kudarca,
hogy a terület nyugati részén, korábbi lakóterületekhez csatlakozva többszintes tár-
sasházak épültek, épülnek. Az ingatlan-spekulánsok szándékainak megfelel ően
ugyanis a rendezési terv módosításával lehet ővé vált lakóingatlanok építése is. A
telkek tulajdonosait vizsgálva a folyamat még korántsem ért véget, további fejlesz-
tések várhatók, ami a terület párhuzamosan zajló ipari fejlesztésével (még ha a park,
ún. csendes ipari tevékenységet űző vállalkozásokat vár is) konfliktushoz vezethet.
A Pozsonyi Út menti gazdasági terület a város északi kapuja. Itt beszélhetünk a
legkevésbé intenzív városszéli gazdasági fejl ődésről, mivel ebben az irányban —
Sopronkőhida, Fertőrákos felé — alacsonyabb a forgalom, illetve kevesebb lakosság
él. Bevásárlóközpontok, nagy áruházak hiányában egyfel ől az autószalonok révén
rendelkezik markáns profillal, de jelent ős az építőanyag-kereskedések térfoglalása
is. De e terület kiépülése sem tekinthet ő befejezettnek; a beépített területek között
szőlőket is találhatunk még.
Összefoglalás
A rendszerváltozás után, ahogy a gazdasági területek elemzésén keresztül bemutat-
tuk, a város gazdasági szerkezete jelent ős átalakuláson ment keresztül. Az ipar jelen-
tős mértékben visszaszorult, 2001-ben már csak az aktív keres ők 28%-a dolgozott az
iparban, a korábbi nagyfoglalkoztatóknak alig maradtak hírmondói. 2005-ben tíz cég
és intézmény rendelkezett több mint 250 dolgozóval, ebb ől mindössze három volt
ipari főtevékenységű (Heineken, AWF, Swedwood). 6 A város 50 legnagyobb adó-
fizetője között pedig 16 ipari vállalkozást találhatunk. A város szolgáltató funkciói,
illetve területei viszont igen dinamikusan b ővültek, ami az egykori ipari telep-
helyekben, főképpen a jó forgalmi elhelyezkedés űekben funkcióváltást, funkcio-
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Gyors ténykép 115
nális bővülést idézett elő. Mindez az ausztriai munkalehet őségek mellett nagyban
hozzájárult ahhoz, hogy a városnak igen alacsonyak a munkanélküliségi mutatói,
másfelől nézve pedig, hogy bizonyos területeken munkaer őhiány van.
A város egykori ipari-gazdasági területei eddig jobbára spontán módon alakultak át,
illetve újultak meg, konkrét városi beavatkozások a 2000-es évekt ől megszülető rende-
zési tervek adta szabályozási eszközök bevezetésén túl nem történtek, de városi fejlesz-
tési elképzelések sem körvonalazódtak eddig. Igaz, a város a tulajdonában lév ő poten-
ciális fejlesztési területek híján sz űk mozgástérrel rendelkezik. Egyedül az Arany-hegyi
Ipari Park esetében beszélhetünk mindezek ellenkez őjéről, ami konkrét és manifesztá-
lódott gazdaságfejlesztési döntés nyomán jött létre, a Délkeleti Ipari Parkba utólag
„szállt bele" a város. Mindkét területre jellemz ő, hogy a telkeket nem mérik túl
olcsón, s a város sem élt korábban adókedvezmények nyújtásának lehet őségéve1. 7
Nem vetődött fel igazán az ipari örökségvédelem kérdése sem, az idevonatkozó
munka a szakmai berkekben folyik, kevés visszhanggal. Sopronban — a régi malom-
épületeket leszámítva — jelenleg még egyetlen ipari m űemlék sincs, jóllehet néhány
helyi védelem alatt álló, illetve védelemre tervezett ipari épületr ől már lehet beszélni.
Pedig Sopron számos, ezidáig még kevéssé feltárt ipari építészeti örökséggel rendel-
kezik, amelyek közül az ipari funkciójukat vesztettek igencsak veszélyeztetettek,
hiszen számukra a megfelel ő funkció megtalálása kulcsfontosságú kérdés. Közülük
számosnak a megőrzése indokolt lenne, hiszen — bár a város ipari múltja nem vete-
kedhet nevezetesebb városainkéval — ezek ugyanúgy a városi emlékezet darabjai, még
évtizedekig él az a nemzedék, amely egykor ezekben az üzemekben dolgozott.
Mindenképpen szükség van tehát — els ősorban az északnyugati terület rehabilitá-
ciója érdekében — a problémák (pl. környezetszennyezés), a lehet őségek és a célok
pontos felmérésére, illetve felvázolására — figyelembe véve az eddig spontán módon
kialakult megújulási irányokat —, és az ehhez kapcsolódó koordinációs, városfejleszt ői
tevékenység kialakítására. Ennek eszköze lehetne akár egy önálló barnaövezeti rehabili-
tációs stratégia vagy barnamez ős kataszter elkészítése. A fejlesztéseknek alapvet ően
azokra az épületekre kellene koncentrálniuk, amelyek jelent ősek koruk, építészeti
jellegük miatt, hozzátartoznak a város ipari és építészeti örökséghez, vagy a város-
szerkezeten belüli elhelyezkedésük miatt rehabilitációjuk id őszerű lenne, illetve
potenciális fejlesztési területet jelentenek. Ezeket a területeket, épületeket talán Sop-
ronban is elsősorban kulturális vagy lakás-célokra kellene felhasználni, amihez az
önkormányzati vagy állami szerepvállalás (pályázati pénzek útján) elengedhetetlen.
Emellett vannak olyan területek is, amelyek közcélú fejlesztésével, a város zöldterületi
ellátottságán is javítani lehetne (pl. volt Déli pályaudvar).
Jegyzetek
A terepi és a földhivatali adatgy űjtés elvégzéséért ezúton is köszönet illeti Fódi Veronika, Halász Esz-
ter, Máté Gyöngyi és Zambó Ilona, illetve Tóth Zoltán hallgatókat.
2
Helyi védelemre szánják a gázgyár alapítójának (Flandorffer Ignác) lakóházát, az egykori
villamosremizt és a villanygyári turbinaházat.
3
Az 1998-as településfejlesztési koncepció számára pedig még nem is volt látható a probléma.
Jankó Ferenc - Bertalan Laura : Egy sosemvolt iparváros ipari öröksége: Barnamezők Sopronban.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 103-116. p.
116 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s4
4
„Az északnyugati iparterület gazdasági funkcióját sem kívánatos er őltetni, tekintettel a kedvez őtlen
elhelyezkedésre, rossz megközelíthet őségre. Az itt m űködő nagyvállalatok és kkv-k számára természe-
tesen a működés kedvező körülményeit továbbra is biztosítani szükséges (tömegközlekedés, útkarban-
tartás, úttisztítás, képzés, információ stb.)" (Sopron MJV IVS 2008, 229) Tehát, mint ahogy fentebb
már jeleztük: az egész város érdeke volna a terület megközelítésének javítása.
Ez a jelenség a közeli Jereván lakótelepen is megfigyelhet ő, erősödő társadalmi feszültségekkel, csök-
kentve ezáltal a lakótelep ingatlanjainak értékét.
6
A többi, 250 főnél több dolgozóval működő szervezet: GySEV, Sopron MJV Önkormányzata, Nyugat-
magyarországi Egyetem, Sopron és Környéke Víz- és Csatornam ű Zrt., Sopron Holding Zrt., Állami
Szanatórium, Erzsébet Kórház.
7
Ezért lehet írni arról, hogy egy ma már igen jelent ős foglalkoztató — a válság el őtt ezer fős gárdával
rendelkező autóipari cég — miért települt ki a városból Sopronkövesdre, illetve, hogy a szintén nagy-
foglalkoztató nyílászárókat gyártó dán cég miért nem Sopronba települt, Fert ődöt választva.
Irodalom
Barta Gy. (2004a) Bevezet ő. — Barta Gy. (szerk.) A budapesti barnaövezet megújulási esélyei. MTA
Társadalomkutató Központ, Budapest. 9-14. o.
Barta Gy. (2004b) Átmeneti gazdaság a barnaövezetben. — Barta Gy. (szerk.) A budapesti barnaövezet
megújulási esélyei. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. 79-87. o.
Bergmann P. (1939) Sopron városfejlesztési terve. — Soproni Szemle. 4.211-231. o.
Bergmann P. (1940) Sopron városrendezésének kérdései. — Soproni Szemle. 2-3.74-93. o.
Boronkai P. (1960) Sopron újjáépítése. — Soproni Szemle. 1.8-33. o.
Dávidházy I. (1959) 50 éves a Soproni Posztó- és Sz őnyeggyár. — Soproni Szemle. 3.270-273. o.
Fekete F. (1968) Sopron textiliparának fejlesztési lehet őségei. — Soproni Szemle. 2.97-112. o.
Fekete F. (1970) A soproni textilipar 25 éve. — Soproni Szemle. 4.325-339. o.
Heimler K. (szerk.) (1936) Sopron topográfiája. Sopron.
Horváth M. (1985) Gazdasági élet. — Mollay K. (szerk.) Sopron a felszabadulás óta. 1945-1985. Sopron
Horváth M. (1992) Sopron ipara. — Sarkady S. (szerk.) Sopron és környéke. Korrajz és lexikon. Mécs
László Lap- és Könyvkiadó, Sopron 149-160. o.
Horváth Z. (1985) Sopron városias fejl ődése a kapitalizmus els ő időszakában (1848-1914). — Soproni
Szemle. 2-3. 119-146.; 213-235.o.
Kukely Gy.—Zábrádi Zs. (2004) Az ipar szerepe vidéki nagyvárosaink rendszerváltozás utáni fejl ődésé-
ben. — Geográfus Doktoranduszok VIII. Országos Konferenciája, 2004. CD Kiadvány, Szeged.
Muck T. (1989) Sopron — kapu Európára. Interpress, Budapest.
Peterdi F. (1960) A soproni gyáripar fejl ődése a felszabadulás után. — Soproni Szemle. 1.4-7. o.
Sopron Közlekedésfejlesztési Koncepció. (2006) I.—II. kötet. Mezey Mérnökiroda, Sopron.
Sopron Megyei Jogú Város Településfejlesztési Koncepciója. (1998) CDC Városfejleszt ő Bt., Sopron.
Sopron Megyei Jogú Város Településszerkezeti Terve. (2000) Urbanitás Kft. Sopron.
Sopron Megyei Jogú Város Integrált Városfejlesztési Stratégia. (2008) Sopron Megyei Jogú Város Önkor-
mányzata — HitesyBartuczHollai Euroconsulting Kft. — Portaterv Kft. — Öbuda—Újlak ZRt. Sopron.
Sopron Megyei Jogú Város Gazdaságfejlesztési Koncepciója. (2008) Nyugat-magyarországi Egyetem,
Közgazdaságtudományi Kar, Sopron.
Sütő A. B.—Soóki-Tóth G.—Valkó D. (2004) „Loftprogram" — a budapesti barnazóna reurbanizálásának
esélyei. — Barta Gy. (szerk.) A budapesti barnaövezet megújulási esélyei. Budapest.
Szántó I. (1985) Sopron város és vonzáskörzete iparának helyzete és fejlesztésének hosszú távú feladatai.
1.25-47. o. —Sopr niSzeml.
Verő M. (1979) A Soproni Fés űsfonógyár története (1934-1976). — Soproni Szemle. 1.53-68. o.
Winkler O. (1957) Sopron város fejlesztési programjáról. — Soproni Szemle. 3-4.161-187. o.
Winkler O. (1961) Sopron város általános rendezési tervér ől. — Soproni Szemle. 2.97-113. o.