Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 199-203. p.
Tér és Társadalom XXIII. évf. 2009 • 3: 199-203
BESZÁMOLÓ
KNOWLEDGE AND POWER —
7TH INTERDISCIPLINARY SYMPOSIUM
ON KNOVVLEDGE AND SPACE1
(Heidelberg, Németország, 2009. június 17-20.)
CZIRFUSZ MÁRTON
Peter Meusburger, a Heidelbergi Egyetem Földrajz Intézetének szeniorprofesszora
az elsősorban a társadalomföldrajzosok új generációjának szervezett tízéves
Hettner-Lectures sorozat után újabb nagyszabású vállalkozásba fogott. A 2006 és
2010 között a Klaus Tschira Foundation támogatásával megrendezésre kerül ő
Knowledge and Space sorozat tíz szimpóziuma a tudás keletkezésének, terjedésének
és felhasználásának kérdéseivel foglalkozik, különös tekintettel ezek térbeli vonat-
kozásaira. A négynapos rendezvényeken mintegy 15-20 el őadó tart egyenként fél-
órás előadást, amelyeket negyedórás vita követ, az egy szekcióba tartozó 2-3 el ő-
adás végén pedig háromnegyedórás általános vitára kerül sor. Ez a forgatókönyv
teszi lehetővé, hogy a sokféle szakterületr ől, a világ különböz ő országaiból érkez ő
előadók és a hallgatóság jobban elmélyedjen a témákban, és megtalálja az el őadá-
sok közötti összefüggéseket. Egy-egy szimpózium el őadásai később tanulmánykötet
formájában a Springer Kiadó gondozásában jelennek meg.
A 2009. júniusi, hetedik szimpóziumra (Knowledge and Power) a tudás és a hata-
lom összefliggéseivel foglalkozó el őadókat hívtak meg a szervez ők Heidelbergbe. A
sorozat egészével összehasonlítva a geográfusok felülreprezentáltak voltak; a 16 el ő-
adóból heten földrajzosok, emellett antropológus, nyelvész, pszichológus, szocioló-
gus, teológus és asszirológus beszélt kutatásairól.
A tizenhat el őadást a szervez ők hat szekcióba (Tudás és hatalom: elméleti meg-
fontolások, Politika és tér I—II., A vallás hatalma, A kapitalizmus er ősítése, Kom-
munikáció és publikáció: a hatalom alapja) sorolták be. Bár a szekciókon belül is
viszonylag erős kapcsolódásokat lehetett felfedezni (ezek kidomborítását segítették
a szekcióvégi viták), sokszor szekciókon átível ő kérdések is azonosíthatók voltak;
ezek szubjelctív jelleg ű bemutatását tartalmazza a beszámoló további része.
BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 199-203. p.
200 Beszámoló TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
Általános—egyedi, távolság—közelség
A társadalomföldrajz egyik örökérvény ű ellentétpárja a helyek-terek egyedisége
és az ezzel szemben álló általános törvényszer űségek megfogalmazása, ami a hata-
lom és a tudás viszonylatában is értelmezhet ő. A konferencia előadásai közül első-
sorban a földrajzosok érintették a kérdéskört, ám sokkal inkább a két fogalom kö-
zötti átjárhatóság bemutatását hangsúlyozva. John Agnew előadásának központi
állítása szerint például a világpolitikai ismereteink megkérd őjelezhető egyediségek
általánosításán alapulnak, ami jól tetten érhet ő az amerikai (az Egyesült Államok-
ban megfogalmazott) geopolitika globális kiterjesztését szolgáló projektekben (lásd
az afganisztáni és az iraki háborút). Hasonló térségi szintek közötti információ- és
hatalom-kiterjesztési eljárásokat elemzett kritikai szemszögb ől Jeremy Crampton a
társadalomföldrajzi tematikus térképek ábrázolási módszerei (felületkartogram és
izovonalak) kapcsán. Az ismeretek általánosításának más vonulatát mutatta be
Trevor Barnes az amerikai hírszerzésnél a második világháború alatt és után készült
országismertet ők megírásában (lásd ma a CIA World Factbookot) a földrajzos
munkatársak, pl. Richard Hartshorne szerepét és tudományfelfogását vizsgálva;
valamint Anssi Paasi az egyetemi élet és a publikációs lehet őségek és elvárások
nemzetköziesedését (nemzetközi egyetemi rangsorok) és az angloamerikai hegemó-
nia (ISI citációs indexek) kiterjesztésének következményeit elemezve.
A fenti kutatási témák a hatalomhoz és tudáshoz való közelség—távolság vizsgála-
tába is átvihetők, mint ahogy Peter Meusburger konferenciafelvezet őjében utalt rá.
Nico Stehr szociológus elméleti jelleg ű előadásában megállapította, hogy fokozatosan
növekszik a távolság a tudományos és a mindennapi tudás között (többek között a
small science-et felváltotta a big science); ugyanakkor a társadalomföldrajzban ezzel
mintegy ellentétesen egyre többen fordulnak a „mindennapi" életben, nem földrajzo-
sok által teremtett földrajzokhoz. Derek Gregory előadása szemléletesen mutatta be
az iraki háború példáján a földrajzi tudás, a hadsereg hatalomgyakorlása és ennek
kommunikációja révén konstruált terek és földrajzok közötti kapcsolatokat.
Foucault, biopolitika, kirekesztés
Michel Foucault munkássága a társadalomföldrajzi elméleti és gyakorlati kutatá-
sokra is nagy hatással volt, amelyre több el őadó is épített. Derek Gregory egyrészt
Foucault-nak a fogalmak genealógiájáról vallott nézetét használta fel a Közel-Kelet
jelentésváltozásainak megragadásában; Edward Saidra is hivatkozva bemutatta,
hogyan vágott rendet a Nyugat az utóbbi évszázadokban a Közel-Kelet világában,
többek között a térség térképi-terepi felmérésével. Ezen túl a foucault-i biopolitika-
koncepció alapján világított rá, hogy az iraki invázió minden egyes mozzanatában
az emberi testek vagy azokra való utalások jelennek meg — egyrészt az iraki hata-
lom fenntartásának és kiterjesztésének kulcsszerepl őin (a hadsereg vezet őin)
BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 199-203. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Beszámoló 201
keresztül, másrészt az általuk gyakran használt orvosi analógiákban (pl. az iraki
ellenállás, mint rák vagy fert őzés, amelyet sebészi eszközökkel kell megszüntetni).
Sarah de Leeuw a világ egy teljesen más vidékén, Kanada Brit Columbia tartomá-
nyában vizsgált hasonló biopolitikai természet ű folyamatokat. Előadásában az ottani
őslakosságot a nyolcvanas évek közepéig az iskolai oktatás és nevelés során
„gyarmatosító" gyakorlatokat mutatta be, amelyekkel kifejezetten az emberi testre
irányulva az indián gyerekeket „modern" fehér feln őttekké próbálták meg átformálni.
Ennek a témának a kapcsán is felmerült a kirekesztés és a hatalommal szembeni
ellenállás kérdésköre, keveredtek az optimistább és a pesszimistább álláspontok.
Nico Stehr szerint Foucault m űveiben alábecsüli az egyén és a társadalom ellenál-
lásra való képességét, Dale Eickelman pedig hangsúlyozta a muszlim közösségek-
ben az oktatás és a tömegkommunikációs eszközök elterjedésével a vallási és poli-
tikai hatalmi harcok és viták nyitottabbá válását, de legalábbis áthelyez ődését. Ezzel
szemben Sarah de Leeuw esettanulmánya a „fejlett világ" esetében is épp ellenkez ő
jelenségeket tárt fel, és Anssi Paasi sem volt túl bizakodó a tudományos életben az
angolszász hegemónia csökkenésében.
Esztétikum, kommunikáció, vallás
Hatalom és tudás összeér az esztétikummal, a vallással, valamint a kommunikációs
formákkal és gyakorlatokkal. Ezek bonyolult összefüggéseit több el őadó is érintette.
A tudás soha nem tiszta és objektív, mindig min őségi tartalma is van. Trevor
Barnes mutatott rá arra, hogy még az objektívnek és semlegesnek t űnő (vagy magát
annak láttatni kívánó) christalleri központi helyek elméletében is mennyire jelen
van az esztétikum (például a modell hatszögeinek szépségében), Tim Cresswell
pedig hozzászólásában utalt az esztétikum legkülönböz őbb tudományterületeket és
tudományágakat összekapcsolni képes szerepére. Ugyanígy a szépség keresése je-
lent meg Stefan Maul előadásában, amelyben az ókori béljóslási gyakorlatokban
elemezte a májak szépsége, felépítésének rendje és a jóslási vizsgálat tudományos
racionalitása közötti nagyon szoros kapcsolatokat.
Stefan Maul azon fontos megállapítását, hogy a világi—vallási dichotómia feltéte-
lezése nem biztos, hogy elősegíti a kutatási kérdések megfelel ő módon való kezelé-
sét, a szimpózium két teológusának el őadásai is alátámasztani látszottak. Klaus
Tanner a vallási tudást a hatalom teremtésér ől, elosztásáról és legitimálásáról szóló
kommunikációs formaként definiálta, kifejezetten világi gondolkodókra (pl. Max
Weberre vagy Foucault-ra) hivatkozva hangsúlyozta a vallás és a kommunikáció sze-
repét a „társadalmi rend" megvalósításában. Véleménye szerint (ezen a ponton egyet-
értve Dale Eickelmannel és Robert Jarrettel) a vallás erejét a politikai jelenségekr ől
szóló vitákba is szükséges volna integrálni, hiszen a valláshoz kapcsolódóan a világi-
tól eltérő hatalmi viszonyok is megjelennek (például a gyengék az er ősek). A vallás
hatalmát érzékletesen mutatta be Robert Jarrett azon az egyesült államokbeli példán,
hogy hogyan terjedtek el Új-Angliából a Mennyei Királyság eljövetelét hirdet ő
BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 199-203. p.
202 Beszámoló TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
millenialista nézetek, és ezek hogyan járultak hozzá az amerikai politikai küldetés-
tudat ideológiai hátterének megtámogatásában.
Az elméleti jellegű, a kommunikációs gyakorlatokat középpontba helyez ő előadások
közül a nyelvész Ingo Wamke szerint a beszéd és a nyelv maga is korlátozza a tudás
átadásának folyamatát; a nyelv legnagyobb ereje, hogy határokat szab a közlésnek.
Összességében ellentétes álláspontok fogalmazódtak meg, amelyek a hatalom, a
tudás felvilágosodás korszakában eredeztethet ő lehetőségként való megélése (Nico
Stehr, Wolfgang Scholl), valamint a hatalom és tudás korlátozóként, elnyomóként
(Ingo Warnke) való nézete között ingadoztak.
Történeti kontextus
Foucault munkásságához is kapcsolható, hogy több kutató hangsúlyozta témája
történetiséget, elemezte a múltbeli és a jelenbeli tudás közötti viszonyokat. Egyes
előadóknál a megközelítés kézenfekv ő : Stefan Maul asszirológus ókori mezopotá-
miai példán mutatta be, hogy a tudományosan megtervezett és kivitelezett jóslási
eljárások milyen módon segítettek az uralkodónak és tanácsadóinak politikai dönté-
seik meghozatalában, vajon miért lehetett sikeres egy, a mai szemmel abszurdnak és
nem racionálisnak tűnő gyakorlat. A hatalom és a tudás közötti hasonló viszonyokat
elemzett Jürgen Wilke a 20. századi médiafelügyeleti változások, Hans-Jürgen
Krysmanski pedig az új kapitalista gazdasági elit és a hozzá kapcsolódó hatalmi
relációk tekintetében.
A társadalomföldrajz történetének egy-egy szeletét feldolgozó, a konferencián
bemutatott kutatásokban a történetiség annak a kapcsolatnak a vizsgálatán keresztül
jelent meg, hogy az egyéni életutak (és az azokban összegy űlt tudások) hogyan vi-
szonyulnak a tudomány „egészének" alakulásához. Graeme Wynn két szerz ő két
műve (G. P. Marsh: Man and Nature és R. Carson: Néma tavasz) alapján vizsgálta,
hogy a könyvek eredményezhetnek-e forradalmat a tudományban. Annak ellenére,
hogy az említett két mű, legalábbis bizonyos körökben, rendkívül pozitív fogadta-
tásra talált, Wynn válasza egyértelm űen nemleges volt. Ezzel szemben Trevor
Barnes vizsgálatai alapján az egyes személyek szerepe nem elhanyagolható. El ő-
adásában két klasszikus, Edward Ullman és Walter Christaller második világháború
alatt a háborús érdekeket is szolgáló tevékenységét elemezte. Ugyan a hangsúlyt a
háborúra mint a tudományt és a tudást átformáló eseményre helyezte, azonban el-
engedhetetlennek láttatta a személyeket és a személyes életutakat középpontba he-
lyező, de legalábbis figyelembe vev ő elemzéseket.
A történetiség másik irányaként Anssi Paasi előadása nyomán élénk vita bontako-
zott ki a tudományos (ezen belül a földrajzi) tudás teremtésének és terjedésének-
terjesztésének id őbeli vonatkozásairól. Ermek egyik oldalán az akár évezredek óta
meglévő tudás és gyakorlatok (lásd Stefan Maul már említett kutatási területét),
vagy a Paasi által hivatkozott, több évszázada fennmaradt egyetemek (mint a tudás
helyszínei) állnak, amellyel szemben a just-in-time publikációs elvárások (Derek
BESZÁMOLÓ
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 199-203. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 Beszámoló 203
Gregory megfogalmazása arra a gyakorlatra vonatkozik, hogy a szerz őktől cikkeik
irodalomjegyzékében friss publikációk citálását várják el), a sz űklátókörűség, va-
lamint a kutatási témák kontextualizálásának hiánya vagy elégtelensége helyezked-
nek el. Ahogy Anssi Paasi megfogalmazta, túl sok ember ír túl sok mindent, amely
iránt viszont kevés ember érdekl ődik. A szimpóziumsorozat egésze mindenesetre
példát mutat abból az Ariane Berthoin Antal által javasolt proaktív magatartásból,
hogyan lehet néhány tucatnyi ember tudását összegy űjtve elérni, hogy az ott megje-
lentek differenciáltabb és szélesebb kör ű tudással távozzanak Heidelbergb ől. A szer-
zőket és előadásaikat a tanulmánykötetek révén pedig a szélesebb szakmai közösség
is megismerheti.
Jegyzet
A szimpoziumsorozat programja és az el őadások absztraktjai a http://www.knowledgeandspace.uni-
hd.de/ oldalon érhet ők el.