Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 3 Gyors ténykép 111
SZÉTHÚZÓ FALVAK, EGYSÉGES VÁROSOK? 1
(Divergent Villages, Parallel Cities?)
GERGELY JÚLIA
Kulcsszavak:
városfejlődés agglomeráció szuburbanizáció szegregáció
Az utóbbi években, évtizedekben egyre jelent ősebb társadalmi átrendeződések figyelhet ők meg Budapest
agglomerációs övezetében. A társadalomszerkezet változásának els ődleges oka a szuburbanizáció jelen-
sége, egyik fontos következménye pedig a települések közötti térbeli-társadalmi szegregáció er ősödése.
Eltérő azonban az elkülönülés mértéke és alakulása a falvak és a városok településcsoportjainak eseté-
ben, míg a falvak között er őteljesebb, addig a városok között enyhébb a széthúzás foka.
Bevezetés
Budapest vonzáskörzetének települései, azok lakosság-összetétele és ezzel az
agglomerációs gyűrű társadalomszerkezete az utóbbi években, évtizedekben sokat
változott. E változások feltérképezése, nyomon követése mindenképpen érdekes és
kihívásokkal teli városszociológiai feladat. Az övezet társadalmi átrendez ődésének
felmérésére jelen tanulmányban egy kevéssé elterjedt módszert, a szegregációs
indexek módszerét alkalmazzuk. Ezek segítségével igyekszünk bemutatni a terüle-
ten a társadalmi változások egyes következményeit, az élesed ő térbeli-társadalmi
elkülönülést, illetve a falvak és városok helyzetének eltér ő alakulását.
Az utóbbi években, évtizedekben markáns átalakulás zajlik Budapest agglomerá-
ciós övezetében, mely átalakulás egyre jelent ősebb mértékű társadalmi átrendeződés-
sel jár együtt. A társadalomszerkezet gyors változásának els ődleges oka a szub-
urbanizáció jelensége, azaz a nagyszámú betelepül ő lakos megjelenése az övezetben
(és ezzel párhuzamosan a ki- és átköltözések elszaporodása). Míg a beköltöz ők ko-
rábban inkább az ország távolabbi pontjairól, a közelmúltban és ma els ősorban a fő-
városból érkeznek. A népességmozgással végbemen ő folyamatok az egyes települé-
seken belül, valamint az agglomerációs övezet területének összességében is számos
(kedvező és kedvez őtlen) következménnyel járnak. A hirtelen lakosságnövekedés
egyik fontos következménye a települések közötti (település szint ű) és a településen
belüli (egyéni szintű) térbeli társadalmi elkülönülés, a szegregáció megjelenése vagy
erősödése. Az elkülönülés alapja — mindkét szinten — az újonnan betelepül ők lakóhely
választásának célirányos volta, illetve az újonnan érkez ők beilleszkedési lehetőségei-
nek gyakori hiánya, bizonyos esetekben az elkülönülés tudatos igénye.
A Budapesti agglomeráció esetében ráadásul nem csak a hagyományos értelem-
ben vett szuburbanizációról, tehát a tehet ősebb, magasabb státuszú népesség
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
112 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
fővárosból való kiköltözésér ől beszélhetünk, hanem egy jóval alacsonyabb státuszú
népesség (budapesti életüket, lakásukat fenntartani nem képes lakosság) lakóhely
változtatási kényszerér ől is. A lakossági kiáramlás tekintetében meghatározó, hogy
az eltérő társadalmi rétegekb ől érkezők eltérő területeket választanak az agglomerá-
ciós gyűrű» belül, illetve az egyes lciválasztott települések esetében is. Agglomerációs
és települési szinten is megfigyelhet őek és jól körülhatárolhatóak a magasabb státu-
szúak által preferált területek (akik ezáltal még jobb helyzetbe kerülnek), és ett ől
elkülönülten találhatóak az alacsony státuszúak kényszerb ől „választott" új lakó-
helyei (akik helyzete ennek köszönhet ően tovább romlik). Míg a teljes agglomerá-
cióban az egyre magasabb és az egyre alacsonyabb státuszú településcsoportok
között, addig a településeken belül az őslakosok és az újonnan betelepül ők között
tapasztalható a térbeli szétválás.
Jelen tanulmányban az agglomerációs övezet települései között alakuló, változó
szegregáció kérdésével fogunk foglalkozni. Ennek vizsgálatára lehet őséget nyújt-
hatnak a népszámlálások településsoros adatai — a következ ő, 2010-es népszámlálás
remélhetőleg a legújabb folyamatok bemutatását is lehet ővé fogja majd tenni.
A Budapesti agglomeráció — egy kis történelem
Budapest és az agglomeráció növekedése nem egységes folyamat, a legnagyobb
változások több ciklusban mentek végbe (Beluszky 1999; Schuchmann 2001).
Schuchmann Péter (2001) osztályozásában az els ő szakasz kezdete 1873, a város-
egyesítés (Pest, Buda és Óbuda egyesítésének) id őpontja, melynek során els ősorban
a főváros bels ő területei indultak meg a fejl ődés útján. A második szakasz a huszadik
század első fele, amely a környez ő települések lakosságszámának emelkedését, új
települések létrejöttét, az els ő agglomerációs övezet kialakulását hozta. Ezt követte a
harmadik szakasz, amely Nagy-Budapest 1950-es létrehozásával (az akkori 23 perem-
település fővároshoz való csatolásával) indult, és amely els ősorban ismét a (már meg-
növekedett) fővároson belül hozott jelent ősebb változásokat. A negyedik szakaszban,
a bevezetett adminisztrációs korlátozások mellett2, el őbb a főváros peremterületein,
majd az 1980-as évekt ől, azaz az ötödik szakasz kezdetét ől Budapest vonzáskörzeté-
ben kezdett drasztikusan emelkedni a lakosságszám. Ez utóbbi szakasz az els ő lépés,
az igazi szuburbanizáció azonban inkább csak a kilencvenes években kezd ődött,
melynek során részben a budai hegyvidék telkeinek felaprózása, beépítése, részben a
főváros melletti települések lakótelepes, kés őbb lakóparkos beépítése valósult meg.
A Budapesti agglomeráció els ő hivatalos lehatárolása 1971-ben történt. Ekkor az
1005/1971. (11.26.) számú kormányhatározat Budapesttel együtt 45 települést sorolt
a főváros agglomerációjához. Különböz ő szakmai vizsgálatok már az 1980-as év-
tized elején jelezték, hogy az agglomerálódási folyamatok túlterjedtek ezen a terüle-
ten, az újabb jogszabály3 azonban csak jóval kés őbb, 1997-ben született meg, amely
az agglomeráció területéhez a fővárossal együtt összesen 79 települést sorolt. Ma a
budapesti agglomeráció hivatalosan 81 települést foglal magában, aminek nem a terti-
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Gyors ténykép 113
leti lehatárolás változása, hanem két-két település szétválása az oka 4. Habár a terület-
tel foglalkozó szakemberek jelent ős része egyetért abban, hogy ma a főváros vonzás-
körzete nagyobb a hivatalosan rögzítettnél 5, jelen tanulmányban agglomeráció alatt a
KSH által meghatározott területet értjük, amely hivatalos adatgy űjtési és tervezési
egység, valamint kiemelt fejlesztési régió (KSH 1998). A hivatalos beosztás az agg-
lomerációs övezet településeit hat szektorba sorolja, ezek az Északnyugati, a Nyugati,
a Déli, a Délkeleti, a Keleti és az Északi szektorok 6.
Hogyan mérhető a szegregáció?
A szegregáció fogalma, vizsgálata, módszerei az Egyesült Államokból származnak.
A szegregáció mérésének igénye el őször az 1940-es, 1950-es években fogalmazódott
meg, az amerikai nagyvárosokban élő afro-amerikai lakosság egyre szembet űnőbb
területi koncentrációjának — a gettók és slumok kialakulásának — megértése, elemez-
hetősége végett (Beveridge 2002). Eleinte szegregáció alatt kizárólag a fekete és fehér
lakosság térbeli elkülönülését értették, más társadalmi csoportokkal a terület kutatói
nem foglalkoztak. Kés őbb, a szegregáció fogalmának elterjedése után, számos város-
kutató a lakóhelyi elkülönülés mérésének lehet őségeivel kezdett foglalkozni, külön-
böző térbeli egyenl őtlenségi mérőeszközöket, indexeket kezdett kidolgozni.
Magyarországon a térbeli egyenl őtlenséget mérő indexek, illetve a szegregáció
mérésének különböző módszerei, a szegregációs mér őeszközök, néhány kivételt ől
eltekintve nem terjedtek el széles körben. Ebben az elemzésben a települések közötti
szegregáció alapvető vizsgálati módszere mégis az úgynevezett szegregációs
indexekkel történő összehasonlítás lesz. Ez a módszer alkalmas a vizsgált terület adott
dimenzió mentén fennálló heterogenitásának vagy homogenitásának számszer űsítésére
és az időbeli összehasonlításra.
A szakirodalom több szegregációs mutatót is számon tart, amelyek közül elemzé-
sünkben a leggyakrabban el őforduló, legtöbb kutató által elfogadott két indexet hasz-
náljuk, ezek: a Disszimilaritás index és a Gini index (Massey-Denton 1988) 8 .
A Disszimilaritás index (D) 9 az egyenletességtől való eltérést méri. Értéke azt mutatja
meg, hogy a teljes kisebbség mekkora részének (százalékának) kellene elköltöznie
ahhoz, hogy eloszlása a teljes területen egyenletes legyen. Az index értéke 0 és 1 kö-
zött mozog, ahol: D=0, ha a terület maximálisan integrált, azaz a területek között a két
csoport megoszlása teljesen azonos, és D=1, ha a terület maximálisan szegregált, azaz
a két megoszlás egymást kizáró — ahol az egyik csoport el őfordul, ott a másik egyálta-
lán nem képviselteti magát. A mutatót, amennyiben nem az alapsokaság két kiemelt
csoportjára vonatkozik, hanem egy kiválasztott csoport és az összes többi csoport
összehasonlításán alapul, szokás szegregációs indexnek is nevezni. A másik mér ő-
szám az olasz származású Corrado Gini által bevezetett, a Disszimilaritás indexhez
hasonló, azt kiterjeszt ő Gini index (G) 19. A Disszimilaritás indexhez hasonlóan ez a
mutató is 0 és 1 között mozog, ahol az 1-es érték a maximális szegregációt
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
114 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
Szegregációt mindig egy adott, pontosan körülhatárolt területen lehet mérni, a
teljes terület kisebb egységei között. Méréséhez szükség van tehát egy nagyobb,
lehatárolt területre, valamint több, ezt lefed ő kisebb körzetre, amelyek között az el-
különülés mértéke vizsgálandó. Szükség van továbbá két csoportra, ezek között kér-
déses a szegregáció mértéke. A két csoport lehet egy kisebbség (diplomások) és a
hozzá tartozó többség (nem diplomások), vagy két széls őséges — ugyanazon dimenzió
mentén meghatározott — kisebbség (diplomások és iskolázatlanok). Elemzésünkben a
szegregációs indexeket az eredetileg meghatározott módtól kicsit eltér ően, az aktuális
kutatáshoz igazítottan használjuk. A szakirodalom a lakóhelyi szegregáció alatt egy
adott településen annak kisebb körzetei (például számlálókörzetei vagy kerületei)
között fennálló térbeli társadalmi egyenl őtlenséget érti. Kutatásunkban a teljes vizs-
gált terület a Budapest körüli agglomerációs gy űrű, azaz nem egy település, hanem
egy összefiigg ő településtest. A kisebb területi egységek, körzetek pedig az agglo-
meráció egyes települései. Azt gondoljuk, a fent vázolt módszer lehet ővé teszi azt,
hogy az agglomerációs övezet majdhogynem összen őtt települései között mérjük
segítségével a térbeli társadalmi elkülönülést.
Települések közötti szegregáció a Budapesti agglomerációban
A szakirodalom, valamint az elérhet ő mikro és makro adatok alapján minden jel
arra utal, hogy a fővárosból az agglomerációs gy űrű településeire való átköltözés
különböző mintázatokat mutat. A KSH adataiból egyértelm űen kiderül, hogy az
egyes szuburbán települések nem egyforma mértékben fogadják az újonnan beköl-
tözni vágyókat. Vannak települések, amelyek — vagy saját tudatos stratégiájukból
adódóan, vagy a fővárosból költözni vágyók vagy kényszerül ők igényeiből és lehe-
tőségeiből következően — „felkapottabbak", így lakosságszámuk gyorsabban n ő, és
vannak olyanok, amelyek kevésbé népszer űek, lakosságszámuk így lassabban
emelkedik, esetleg stagnál, vagy akár csökken. A vonatkozó szakirodalomból az is
egyértelműen kiderül, hogy — úgy tűnik — a magasabb státuszú beköltöz ők az övezet
települései közül más területeket választanak, mint az alacsonyabb társadalmi réte-
gekből érkezők (Szirmai 1998; Csanádi Csizmady 2002). Ha ez utóbbi megállapí-
—
tás igaz, akkor annak mindenképpen következményekkel kell járnia. Ilyen követ-
kezmény lehet a települések, régiók er ősödő társadalmi széthúzása, illetve az övezet
egyes területeinek fel-, más részeinek leértékel ődése. Azok a települések ugyanis,
amelyek inkább a magasabb társadalmi pozícióval rendelkez ő lakosságot vonzzák,
egyre jobb, míg azok a települések, amelyek a leszakadóbb rétegekb ől érkezőket
fogadják be, egyre rosszabb státuszúakká válhatnak. Ezek következtében er ősödhet
a területen a térbeli társadalmi elkülönülés, a szegregáció.
A települések közötti szegregáció vizsgálatára kiváló lehet őséget teremtenek az
1980-as, az 1990-es és a 2001-es népszámlálás településsoros adatai, amelyek lehe-
tővé teszik a területen fennálló (pl. a lakosok iskolázottsági összetétele vagy a
lakáshelyzet alapján vizsgált) társadalmi státuszbeli különbségek mérését, illetve a
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 Gyors ténykép 115
változások nyomon követését. Ezeket az adatokat a fent leírt módszerrel elemezve
valóban bemutathatóak a területen egyre markánsabban elkülönül ő régiók, meg-
figyelhető a nyugati—északnyugati, a déli, valamint a keleti—északkeleti szektorok
széthúzása, a körkörös, vagy réteges elhelyezkedés, illetve a városok és a falvak
helyzetének eltér ő alakulása. Megkülönböztethet ők az agglomeráció dinamikusan
fejlődő szuburbán és az egyre jobban leszakadó, egyre elmaradottabb területei.
Mennyiségi mutató: vándorlás
Az agglomerációban a társadalmi változások alapja — úgy t űnik — elsősorban a ki-
és beköltözők magas száma. Mivel közvetlen mobilitási adatok nem állnak rendel-
kezésre, a budapesti népességfogyásból, az agglomerációs népességnövekedésb ől,
valamint az agglomerációban tapasztalható jelent ős lakásállomány emelkedésb ől
vonhatunk le következtetéseket.
1. TÁBLÁZAT
A lakónépesség számának alakulása az agglomerációs övezetben
(Inhabitant Population's Number in the Agglomeration)
A lakónépesség
száma (fő) változása (fó) változása (%)
1980— 1990— 1980— 1990—
1980 1990 2001
1990 2001 1990 2001
Pest megye
(Budapest 973 830 949 842 1 083 877 -23 988 134 035 97,5 114,1
nélkül)
Budapest 2 059 226 2 016 681 1 777 921 -42 545 -238 760 97,9 88,2
Agglomeráció
(Budapest 566 675 566 961 675 394 286 108 433 100,1 119,1
nélkül)
Agglomeráció
299 657 306 616 356 392 6 959 49 776 102,3 116,2
városai
Agglomeráció
267 018 260 345 319 002 -6 673 58 657 97,5 122,5
falvai
Forrás: KSH 2001. évi népszámlálás.
A vándorlási egyenleget tekintve a vizsgált három évtized alapvet ően eltér egy-
mástól. Az adatokból egyértelműen látszik (1. táblázat), hogy az utolsó tíz évben
mutathatók ki a szuburbanizáció igazi jelei. A f őváros lakónépessége 1990 és 2001
között 10,1%-kal csökkent, ezzel szemben Pest megye lakossága, különösen az
agglomerációs övezetbe tartozó területeké folyamatosan n őtt, az el őbbi 14,1%-kal,
az utóbbi 19,1%-kal. Az agglomerációban a falvak lakónépességének növekedése
(22,5%) meghaladta a városokét (16,2%). Feltehet ő, hogy az agglomerációs népes-
ségnövekedés forrása jelent ős mértékben a főváros népességcsökkenése volt. Az ezt
megelőző tíz évben, 1980 és 1989 között a teljes agglomeráció lakónépességének
száma stagnált, mely stagnálás azonban nem a vándorlások teljes hiányából, hanem
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
116 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s3
annak alacsony és egymást elnyomó tendenciáiból adódott. A városokban valamelyest
(közel 7000 fővel, 2,3%-kal) emelkedett, a községekben közben ugyanennyivel csök-
kent az összes lakók száma. Még korábban, 1970 és 1979 között a területek többségén
pozitív vagy legalábbis stagnáló lakosságszám-változás volt tapasztalható, ami nem a
Budapestről, sokkal inkább az ország egyéb területeir ől érkező betelepülőknek volt
köszönhető12 .
Minőségi mutató: iskolai végzettség
A következő lépésben a települések közötti szegregációt két dimenzióban fogjuk
vizsgálni, ezek az iskolai végzettség alakulása és a lakáshelyzet kérdése. Ezen mi-
nőségi mutatók esetében már alkalmazhatók a szegregációs indexek is, hiszen itt
különböző csoportok vethet ők össze. Az iskolázottságot és a lakáshelyzetet is a
népszámlálási adatok segítségével elemezzük, megvizsgáljuk a szegregáció alakulá-
sát a diplomások és az iskolázatlanok (tehát az iskolai végzettségükben széls őséges
csoportok), az utóbbi id őszakban és a korábban épült lakással, illetve az összkom-
fortos és a komfort nélküli lakással rendelkez ők között.
Az iskolai végzettséget vizsgálva a területi elkülönülés mértékét — a három id ő-
pontban — a következ ő csoportok között elemezzük: iskolázatlanok — iskolázottak;
diplomások — diploma nélküliek; iskolázatlanok — diplomások. A diplomával való
rendelkezést a magas, az iskolázatlanságot az alacsony társadalmi státusz jelének
tekintjük. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgált id őszakban jelentő sen csökkent az
iskolázatlanok, és növekedett a magasan kvalifikáltak aránya a terület valamennyi
településén. 1980 és 2001 között az iskolázatlanok száma 126 257-r ől 41 632-re
csökkent, míg a diplomával rendelkez ők száma 19 880-ról 70 570-re n őtt. Ezzel
mindkét csoport területbeli aránya is megváltozott.
2. TÁBLÁZAT
Az iskolai végzettség szerinti szegregáció az agglomerációs övezetben
(Educational Segregation in the Agglomeration)
1980 1990 2001
iskolázatlan — iskolázott
Disszimilaritás index 0,110 0,113 0,117
Gini index 0,155 0,156 0,163
diplomás — diploma nélküli
Disszimilaritás index 0,220 0,219 0,210
Gini index 0,298 0,298 0,294
iskolázatlan — diplomás
Disszimilaritás index 0,279 0,283 0,267
Gini index 0,373 0,378 0,369
Forrás: Saját számítás.
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 Gyors ténykép 117
3. TÁBLÁZAT
Az iskolai végzettség szerinti szegregáció az agglomeráció városaiban és falvaiban
(Educational Segregation in the Agglomeration's Cities and Villages)
Városok Falvak
1980 1990 2001 1980 1990 2001
iskolázatlan - iskolázott iskolázatlan - iskolázott
Disszimilaritás
0,109 0,099 0,107 0,085 0,084 0,098
index
Gini index 0,142 0,132 0,146 0,117 0,117 0,141
diplomás - diploma diplomás - diploma
nélküli nélküli
Disszimilaritás
0,191 0,178 0,176 0,160 0,185 0,219
index
Gini index 0,260 0,235 0,245 0,226 0,253 0,298
iskolázatlan - diplomás iskolázatlan - diplomás
Disszimilaritás
0,247 0,230 0,222 0,200 0,229 0,262
index
Gini index 0,328 0,297 0,305 0,277 0,306 0,356
Forrás: Saját számítás.
A kapott eredményeket megfigyelve (2. és 3. táblázat), első ránézésre az időbeli
stabilitás tűnik ki. Az eredmények további elemzésével azonban legalább két érde-
kes megállapítást tehetünk. Felt űnő egyrészt a diplomások többiektől való határo-
zottabb térbeli elkülönülése - a teljes övezetet figyelve a legmagasabb szegregációs
értékeket a két széls ő, azaz az iskolázatlan-diplomás csoportok összehasonlításánál
láthatjuk, ezt követi a diplomás-diploma nélküli, majd az iskolázatlan-iskolázott
csoportok összevetése. Az eredményekb ől úgy tűnik, a magasabb diplomás arány-
nyal rendelkező települések jobban elkülönülnek, mint az alacsonyabb iskolázott-
sággal jellemezhető területek. Jól látszik másrészt a városok és falvak közötti kü-
lönbség is. Míg a városok esetében nem történt érdemi elmozdulás, addig a falvak
tekintetében szignifikáns a változás a bemutatott három id őpont között. Az agglo-
merációs övezet városaiban, a teljes területhez hasonlóan, az id őbeli stabilitás a
jellemző, a vizsgált csoportok közötti szegregáltság foka pedig valamivel a teljes
területen tapasztaltak alatt marad. Érdekesebb képet mutat ezeknél a községek táb-
lázata. Mind a Disszimilaritás, mind a Gini index azt mutatja, hogy 1980 és 2001
között erősödött a falvak közötti széthúzás - egyre jobban elkülönülnek a lakosság-
számukhoz viszonyítva több diplomással büszkélked ő falvak. Míg az iskolázatla-
nok és iskolázottak között mért szegregáció itt sem mutat érdemi változást, addig a
diplomások és diploma nélküliek, valamint a diplomások és iskolázatlanok térbeli
egyenlőtlensége jelentősen erősödött a két évtized alatt. Az agglomeráció falvai
között tehát jelent ősebb a legmagasabb befejezett iskolai végzettség alapján történ ő
elkülönülés mértéke és számottevőbb annak erősödése is, mint ugyanez az agglo-
meráció városai, vagy a teljes településgyűrű esetében. Úgy tűnik, hogy bizonyos
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
118 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s3
falvakban magasabb és jobban n ő a diplomások aránya, mint máshol, ami egyes
községek egyre inkább városias jellegét adhatja. Mint kés őbb látható lesz, ezek a
községek nagyrészt az agglomerációs gy űrű nyugati, északnyugati területein fek-
szenek. Az agglomeráció más községeiben — leginkább a déli, délkeleti községek-
ben — az előbbiekkel szemben a lakók iskolázottsági szintje nem változik az átla-
gosnál nagyobb mértékben, ezek a települések így feltehet ően inkább megtartják
eredeti jellegüket is.
Összességében tehát a magasabb diplomás arányú területek egyre er ősebb
szegregálódását láthatjuk, amely jelenséget, ha térben megvizsgálunk, még ponto-
sabb képet kaphatunk. Az el őbbiekben felvázolt szegregációs jelenségek konkrét
térbeli megnyilvánulása a térképi ábrázolás, illetve egyéb adatok alapján és újabb
módszerek alkalmazásával mutatható be. A szegregációs indexek a térbeli elkülönü-
lés mértékét képesek bemutatni, a területek közötti elkülönülés mintázatát és a le-
hetséges időbeli átrendeződéseket csak további elemzések során deríthetjük ki. Ha
térképen ábrázoljuk az agglomerációs övezet településein él ők iskolai végzettségét,
pontosabb képet kaphatunk a szegregáció térbeli megnyilvánulásáról.
Az ábrák jól szemléltetik a magas diplomás aránnyal rendelkez ő települések egyre
nagyobb térbeli közeledését, illetve azt, hogy a teljes terület északnyugati és délke-
leti szektora egyre jobban távolodik egymástól. Ha az egyes településeken megfi-
gyeljük a diplomások (1. ábra), vagy éppen az iskolázatlanok népességen belüli
arányát és ennek időbeli változását, akkor az agglomerációs gy űrű térképén kirajzo-
lódik egy szektoriális és egy kör-körös elrendez ődés is. Ez a területi struktúra már
az elemzés els ő időpontjában, 1980-ban is egyértelm űen létezett, azóta azonban
határozottan er ősödött, tovább kristályosodott. Egyértelm ű, hogy ebben a tekintet-
ben az agglomerációs gyűrű nyugati, északnyugati területei vannak a legjobb (és
egyre javuló) helyzetben, ezt követik a keleti (igencsak heterogén) részek, majd a
sort jelent ősen leszakadva a déli, délkeleti (leszakadó) terület zárja. Mindemellett
megfigyelhető a fővárostól távolabb fekv ő településekhez képest az ahhoz közeleb-
biek magasabb státusza, jobb helyzete is.
A területen, különösen a falvak között és különösen a diplomások körében látott
szegregáció magas szintje és növekedése mögött különböz ő társadalmi folyamatok
húzódhatnak meg. Feltételezhet ő, hogy nagymértékben hozzájárul ehhez a Budapest-
ről kiköltözők eltérő iskolai végzettségi szintje, illetve a kiköltözések irányának isko-
lai végzettség szerinti különböz ősége, amely feltételezés egybecseng a Budapestr ől
induló, sugárszerű kiköltözések elméletével is. Valószín űsíthető, hogy a budai oldalon
fekvő agglomerációs települések kedvez őbb fekvésüknél, helyzetüknél, könnyebb
megközelíthetőségüknél, előnyösebb földrajzi adottságaiknál fogva er ősebb vonzó-
erőt jelentenek a magasabban képzett költözni szándékozók körében, a másik oldalon
pedig elérhetetlenek az alacsonyabban iskolázottak számára. Ezek a területek tekint-
hető k tehát Budapest igazi szuburb területeinek. A másik oldalon, a déli területeken
úgy tűnik, nem a klasszikus szuburbanizáció okozza az ott is megfigyelhet ő népes-
ségnövekedést. Minthogy az itt fekv ő településeken a diplomások aránya, azaz a ma-
gasan kvalifikáltak aránya nem vagy csak jóval kisebb mértékben n ő, úgy tűnik, ez a
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 • 3 Gyors ténykép 119
társadalmi réteg nem, illetve kevésbé szerepel a beköltöz ők között. A déli szektor
vándorlási különbözetének 1990 és 2001 közötti pozitív egyenlegéb ől arra lehet kö-
vetkeztetni, hogy az e területet választók iskolázottsági szintje, ezzel pedig társadalmi
státusza alacsonyabb, ha nem is a legalacsonyabb. A szubur-banizáció magyarázatot
ad a magas státuszúak magvárosból történ ő kiköltözésére, az alacsony státuszúakéra
azonban nem. Kérdés, hogy milyen okok állhatnak a szegényebb rétegekb ől kikerülők
költözései mögött. Bizonyos kutatások (Ladányi—Szelényi 1997; Kovács 1999;
Csanádi—Csizmady 2002) arra hívják fel a figyelmet, hogy ezek a költözések lénye-
gében kényszer-költözések, amelyeket a fővárosban való lakhatás ellehetetlenülése —
magas költsége, nem elégséges munkahely-kínálata — vált ki.
1. ÁBRA
A diplomások aránya a budapesti agglomerációs övezet egyes településein,
% (településszám) — 1980., 1990., 2001.
(7'he Proportion of the Degree Ones in the Agglomeration's Settlements)
6,3 — 12,9 (16) 10,5 — 19 (15) 17,9 — 40,6 (16)
4,5 — 6,3 (14) 8 — 10,5 (14) III 13,9 — 17,9 (16)
e 3,6 — 4,5 (13) e 5,9 — 8 (16) 11,5 — 13,9 (13)
e 2,6 — 3,6 (17) e 4,2 — 5,9 (17) e 8,6— 11,5 (15)
0 1,3 — 2,6 (18) 1,9-4,2 (16) 5,4 — 8,6 (18)
'Megjegyzés: Az egyes kategóriákba került települések száma.
Forrás: Saját szerkesztés.
Min őségi mutató: lakáshelyzet
Az agglomerációs övezet lakáshelyzetének alakulását két dimenzióban vizsgáljuk:
az újonnan épült és régebbi, valamint a komfortfokozat szerint elkülönül ő lakások
arányait hasonlítjuk össze a megfelel ő párosításokban. Megnézzük a területi szeg-
regációt az új (utóbbi tíz évben épült) és régebbi lakások, illetve az összkomfortos
és rosszabb, a komfort nélküli és jobb, valamint az összkomfortos és komfort nélküli
lakások tekintetében is. Természetesen itt is meg kell jegyezni, hogy az agglomerá-
ció valamennyi területén a vizsgált id őszakban összességében emelkedett az össz-
komfortos és csökkent a komfort nélküli lakások aránya.
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
120 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s3
4. TÁBLÁZAT
Lakásépítési év szerinti szegregáció az agglomerációs övezetben
(Building Segregation in the Agglomeration)
1980 1990 2001
Utóbbi 10 évben — korábban
Disszimilaritás index 0,158 0,141 0,156
Gini index 0,219 0,192 0,224
Forrás: Saját számítás.
5. TÁBLÁZAT
Lakásépítési év szerinti szegregáció az agglomerációs övezet városaiban és falvaiban
(Building Segregation in the Agglomeration 's Cities and Villages)
Városok Falvak
1980 1990 2001 1980 1990 2001
Utóbbi 10 évben — Utóbbi 10 évben —
korábban korábban
Disszimilaritás
0,149 0,123 0,142 0,148 0,152 0,170
index
Gini index 0,197 0,165 0,196 0,210 0,207 0,239
Forrás: Saját számítás.
A lakáshelyzet alakulását elemezve, talán kevésbé látványos, de az el őbbiekhez
hasonló eredményeket kapunk. A vizsgált id őpontok között közepes szint ű a szeg-
regáció, ami a falvak között mutat kisebb, de szignifikáns elmozdulást, mind a kom-
fortfokozatot (7. táblázat), mind a lakásépítéseket (5. táblázat) tekintve. A komfort-
fokozat szerinti szegregáció esetében (6., 7. táblázat) kicsit bonyolultabb képet
kapunk. Miközben az agglomeráció városai között az összkomfortos lakások
szegregáltsága közepes, a falvak esetében ugyanez alacsony értékr ől nagymértékű
növekedéssel a városokéhoz hasonló közepes értékre ugrik. A községek körében
tehát erőteljesen nő az összkomfortos lakások szegregáltsága. A két széls ő csoportot,
azaz a komfort nélküli és rosszabb, valamint az összkomfortos lakások térbeli elhe-
lyezkedését összehasonlítva a teljes agglomerációs gy űrűben közepes, csökken ő
tendenciát mutató szegregáció látszik a két csoport között. Hasonló a változás az
agglomerációs városok esetében is, míg a községek helyzete ezekkel ellentétesen
alakul. 1990 és 2001 között nem kismérték ű csökkenés, hanem ugyancsak kismér-
tékű, de növekedés figyelhető meg a szegregációs indexek értékei között. Ezt a nö-
vekedést feltehető en nem a rosszabb lakások, hanem a jobb lakások szegregációjá-
nak növekedése okozza. Az agglomerációs gy űrűn belül itt is a falvak produkálták
tehát a nagyobb változást, és ebben az esetben is inkább a fels őbb rétegek erőtelje-
sebb elkülönülésére lehet következtetni. Feltehet ő, hogy ezeknek az eredményeknek
a kialakulásához nagymértékben hozzájárult a (magas igényeket kielégíteni szándé-
kozó, ezzel a magasabban kvalifikált beköltözni vágyókat megcélzó) lakóparkok
elszaporodása, mely folyamat a vizsgált id őintervallum óta még tovább er ősödött.
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
TÉT XXIII. évf 2009 • 3 Gyors ténykép 121
6. TÁBLÁZAT
Komfortfokozat szerinti szegregáció az agglomerációs övezetbenI3
(Comfort Level Segregation in the Agglomeration)
1990 2001
Összkomfortos - rosszabb
Disszimilaritás index 0,154 0,182
Gini index 0,219 0,248
Komfort nélküli - jobb
Disszimilaritás index 0,198 0,180
Gini index 0,283 0,256
Komfort nélküli - összkomfortos
Disszimilaritás index 0,229 0,200
Gini index 0,315 0,282
Forrás: Saját számítás.
7. TÁBLÁZAT
Komfortfokozat szerinti szegregáció az agglomerációs övezet városaiban és falvaiban
(Comfort Level Segregation in the Agglomeration's Cities and Villages)
Városok Falvak
1990 2001 1990 2001
Összkomfortos - rosszabb Összkomfortos -rosszabb
Disszimilaritás
0,165 0,186 0,119 0,164
index
Gini index 0,233 0,252 0,167 0,223
Komfort nélküli - jobb Komfort nélküli - jobb
Disszimilaritás
0,199 0,181 0,155 0,164
index
Gini index 0,266 0,225 0,212 0,220
Komfort nélküli - össz- Komfort nélküli - össz-
komfortos komfortos
Disszimilaritás
0,218 0,181 0,168 0,195
index
Gini index 0,297 0,237 0,236 0,258
Forrás: Saját számítás.
Ha a szegregációs indexekkel történ ő elemzést most is kiegészítjük az egyes tele-
püléseken újonnan vagy régebben épült lakások, illetve az összkomfortos vagy a
komfort nélküli lakások arányának és ezek id őbeli változásának térképi ábrázolásával
és annak vizsgálatával, ismét megfigyelhetjük a szegregáció valódi térbeli megjelené-
sét, mintázatát. E térképek segítségével (2. ábra) látható, hogy amíg az 1980 el őtti
évtizedben még elszórtan, addig 1990 és 2001 között már két gócra fókuszálva épül-
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
122 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
tek elsősorban új lakások: északkeleten és északnyugaton (nem meglep ő módon az
autópályák mentén). Nem véletlen az sem, hogy az itt található települések egyben
az övezet legdinamikusabban fejl ődő , lakosságszámukban leggyorsabban növekv ő
települései közé tartoznak. Bemutatható továbbá, hogy 1990 és 2001 között a köz-
ségekben meghaladta a lakásépítések száma a városokét, ami feltehet ően egyrészt e
települések tudatos lakosságszám növelési stratégiáinak, másrészt az ezt megvalósí-
tani szándékozó egyre népszer űbb lakópark-építéseknek köszönhet ő. Ez az ered-
mény is egybecseng a vándorlási mutatószámokkal. Bár természetes, hogy nemcsak
építkezéssel lehet az agglomerációban letelepedni, illetve, hogy az újépítés ű laká-
sokba nem csak az újonnan és nem csak a Budapestr ől érkezők költözhetnek be, a
szakirodalom mégis ezt valószín űsíti. A lakáshelyzetet vizsgálva is megfigyelhet ő a
szelctoriális és a körkörös elrendez ődés. Az iskolai végzettség elemzésénél tapasz-
taltakhoz hasonlóan itt is azt láthatjuk, hogy a nyugati területek vannak a legjobb
helyzetben, ezeket követi a keleti, igen heterogén régió, majd a déli, az el őbbiektől
jelentősen lemaradó övezet.
Úgy tűnik tehát, hogy a budapesti agglomerációs gy űrű a vizsgált dimenziók alap-
ján közepes, enyhén fokozódó szegregáltságú. A régióban három nagyobb, össze-
függő terület rajzolódik ki, amelyek társadalmi összetétele alapvet ően eltér egymás-
tól. Ezek az agglomerációs gy űrű nyugati, déli és északkeleti területei. A nyugati,
különösen az északnyugati területek a klasszikus közép- és fels őosztályi szub-
urbanizáció célterületei. Jellemz ő a területre az egyre magasabb általános társadalmi
státusz és ezzel párhuzamosan a növekv ő fejlettség. Feltehető, hogy az odaköltöz ők
többnyire a magasabb társadalmi rétegekb ől érkeznek, és ezzel folyamatosan emelik a
terület státuszát. A déli szektorra inkább a szegénységi „szuburbanizáció" jellemz ő,
ami az alacsonyabb státuszúak feltehet ően kényszer-jellegű költözéseiből alakul ki.
Ezek a területek már a kiköltözési folyamat megindulása el őtt is a rosszabb gazdasági,
társadalmi helyzet ű területekhez tartoztak, így egy hasonló összetétel ű lakosság meg-
jelenésével helyzetüket stabilizálhatják, ezzel pedig tovább er ősíthetik leszakadásukat.
A keleti, északkeleti szektor a legheterogénebb terület az agglomerációban. Az agg-
lomeráció szerkezete tehát nem egységes: egyaránt áll dinamikusan fejl ődő
szuburbán, és leszakadó, hátrányosabb helyzet ű összefüggő területekből.
A szelctoros felosztás mellett egy másik, szintén említésre méltó, de nem meglep ő
területi elkülönülés is kirajzolódik. Ez a teljes övezetben a körkörös, azaz az egyes
szektorokon belül a réteges területi elhelyezkedés. Nem meglep ő, hogy a Budapest-
tel határos települések nagyobb része tartozik a magasabb státuszúak közé, mint az
attól távolabbi területek városai vagy falvai.
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Gyors ténykép 123
2. ÁBRA
Az utóbbi tíz évben épült lakások aránya az összes lakáshoz viszonyítva a budapesti
agglomerációs övezet egyes településein, % (településszám) — 1980., 1990., 2001.
(The Proportion of New Flats in the Agglomeration's Settlements)
u 42,4 — 67,9 (17) • 30,1 — 39,6 (16) • 22,4 — 61,9 (15)
u 36,6 — 42,4 (15) • 25,6 — 30,1 (16) I 18,4 — 22,4 (13)
u 33,9 — 36,6 (11) I 22,9 — 25,6 (12) I 14,7 —18,4 (18)
u 27,6 — 33,9 (17) s 18,9 — 22,9 (16) I 12,6 — 14,7 (15)
8,1 — 27,6 (18) 11,8 — 18,9 (18) 6,8 — 12,6 (17)
'Megjegyzés: Az egyes kategóriákba került települések száma.
Forrás: Saját szerkesztés.
Mindkét bemutatott dimenzió rávilágít továbbá az agglomerációs övezet telepü-
léstípusainak eltérő szerkezet-változására is. Míg a városok esetében az id őbeli vál-
tozás lassú, egymáshoz képest a városok nem távolodnak jelent ős mértékben, addig
a falvak jóval er őteljesebb elkülönülést, széthúzást mutatnak. Ennek oka minden
bizonnyal az, hogy a városok többsége városi mivoltuknak köszönhet ően eleve jobb
helyzetben volt, szerkezetük, lakosság-összetételük egymáshoz jobban hasonlított —
városias volt. Ezzel szemben az agglomeráció falvai közül, leginkább a nyugati
területeken fekvők, falusi helyzetükb ől az utóbbi évtizedben közel városi helyzetet
tudtak teremteni — népességnövekedésükkel (és az új lakosok igényeinek többé-
kevésbé sikeres kiszolgálásával) rohamosan megindultak az urbanizálódás útján. Ez
a jelenség egyúttal a város—falu közti különbség elmosódását, és a falvak közötti
erősödő széthúzást is magában hordozza.
Összegzés
Minden jel arra utal, hogy ma Budapest agglomerációs övezete komoly társadalmi
átrendeződési folyamatok színhelye. A jelent ős mértékű lakosságcsere, a nagyarányú
ki- és beköltözések olyan mintázatok szerint történnek, amelyek az agglomerációs
gyűrű struktúráját tovább er ősítik. Mind a települések között, mind az egyes települé-
seken belül egyre erősödik a térbeli társadalmi elkülönülés, a szegregáció, amelynek
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
124 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 • 3
(legalábbis egyik fontos) oka az új lakosok célirányos beköltözése, tudatos lakóhely
választása — a magasabb gazdasági, társadalmi csoportokból érkez ők gyakori elkülö-
nülési igénye, az alacsonyabb rétegekb ől érkezők kényszerű elszeparálódása. Érdekes
jelenség, hogy szembetűnőbb a magasabb státuszú lakók és települések térbeli tömö-
rülése, mint a szegényebb rétegeké. Míg az el őbbiek térben közel, kisebb tömbökben,
addig az utóbbiak, úgy tűnik, térben elszórtabban, nagyobb területen koncentrálódnak.
Jegyzetek
Jelen tanulmány alapját a „Szegregáció Budapest agglomerációs övezetében" cím ű (az ELTE Szocio-
lógia szakára írott) szakdolgozatom képezi. Az akkor végzett elemzést, az azóta eltelt id őben folytat-
tam, így jelen tanulmány is az agglomerációs problémákkal foglalkozó (a Corvinus Egyetem PhD kép-
zésének keretein belül készül ő) doktori disszertációm része.
Az eroltetett gazdaságfejlesztés nagy tömegeket vonzott a fóvárosba, a lakásépítés vagy az infrastruktúra
fejlesztése azonban nem tudta követni a növekv ő igényeket, ezért központilag korlátozták a f őváros
területén való letelepedést.
3
A területfejlesztésr ől és terilletrendezésr ől szóló 1996. évi XXI. törvény felhatalmazása alapján, a
89/1997. (V.28.) számú kormányrendelet.
4
2002. október 20-án Nagykovácsi község területrészéb ől Remeteszőlős néven, valamint Sz őd község
területrészéb ől Csörög néven új községek alakultak.
5
A legnagyobb agglomerációt, összesen 160 települést Iván László feltételez. A jelenlegi településeken
kívül Pest, Fejér és Komárom-Esztergom megyék azon településeit is az agglomerációhoz sorolja,
amelyek kutatásai szerint a főváros tágabb munkaerő-vonzási körzetébe tartoznak. Valér Éva 123 tele-
pülést sorol az agglomerációba, köztük Fejér, Nógrád és Komárom-Esztergom megyékbe tartozó terü-
leteket is. Kő szegfalvi György kutatásai során csupán 72 település területével számol, amelyek között
nem szerepel mindegyik, a hivatalos lehatároláson belül található település. Tóth Judit 92 település be-
sorolását tartja indokoltnak, míg Beluszky Pál közel 160 települést sorol ide (Sági—Trócsányi 1998).
6
Az agglomerációs övezetbe tartozó települések szektoronként:
Északnyugati szektor: Budakalász, Csobánka, Dunabogdány, Kisoroszi, Leányfalu, Nagykovácsi,
Pilisborosjen ő, Piliscsaba, Pilisjászfalu, Pilisszántó, Pilisszentiván, Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló,
Pilisvörösvár, Pócsmegyer, Pomáz, Solymár, Szentendre, Szigetmonostor, Tahitótfalu, Üröm, Viseg-
rád + Remetesz őlős.
Nyugati szektor: Biatorbágy, Budajen ő, Budakeszi, Budaörs, Herceghalom, Páty, Perbál, Telki,
Tinnye, Tök, Törökbálint, Zsámbék.
Déli szektor: Délegyháza, Diósd, Dunaharaszti, Dunavarsány, Érd, Halásztelek, Majosháza,
Pusztazámor, Sóskút, Százhalombatta, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Taksony, Tárnok, Tököl.
Délkeleti szektor: Alsónémedi, Ecser, Fels őpakony, Gyál, Gyömrő, Maglód, Ócsa, Üllő, Vecsés.
Keleti szektor: Csömör, Erd őkertes, Gödöll ő, Isaszeg, Kerepes, Kistarcsa, Mogyoród, Nagytarcsa,
Pécel, Szada, Veresegyház.
Északi szektor: Csomád, Dunakeszi, Fót, Göd, Órbottyán, Sz őd, Sződliget, Vác, Vácrátót + Csorog.
7
Ezeken kívül a fontosabb indexek még: az Entrópia index, az Atkinson index, az hnerakciós index, az
Izolációs index, a Korrelációs index és a Delta index.
8
A mutatókban szerepl ő jelölések jelentései:
n a vizsgált területi egységek száma (db) ti az i-edik körzet teljes népessége (fő)
T a teljes terület népessége (fő) ti a j-edik körzet teljes népessége (fő)
P a teljes terület kisebbségi aránya pi az i-edik körzet kisebbségi aránya
pi a j-edik körzet kisebbségi aránya
Gergely Júlia : Széthúzó falvak, egységes városok?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/3. 111-125. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s3 Gyors ténykép 125
[ti - P
Disszimilaritás index:
[2TP(1— P)]
10
t;t
G i n i index:
ndex: i=1 j= 1
2T 2 P(1—P)
11
Míg az Egyesült Államokban a szegregált területek disszimilaritás értékei 60-80% között mozognak,
addig Magyarországon a 20-30%-os értékek már jelent ős térbeli elkülönülésre utalnak.
Habár a következ ő népszámlálás adatai még nem állnak rendelkezésre, elképzelhet ő, hogy azokból
már egyfajta visszaköltözési tendencia is kimutatható lesz.
13
Habár a komfortfokozatot az 1980-as népszámlálás alkalmával is kérdezték, a településsoros adatok
hiányoznak az évkönyvekb ől.
Irodalom
Beluszky P. (1999) A budapesti agglomeráció kialakulása. — Barta Gy.—Beluszky P. (szerk.) Társadalmi-
gazdasági átalakulás a budapesti agglomerációban. Regionális Kutatási Alapítvány, Budapest. 27-68. o.
Beveridge, A. (2002) Segregation. The Measurement of Inequality, Queens College, New York.
http://www.gothamgazette.com/demographics/mar.02.shtml
Csanádi G.—Csizmady A. (2002) Szuburbanizáció és társadalom. — Tér és Társadalom. 3.27-55. o.
Kovács K. (1999) A szuburbanizációs folyamatok a f ővárosban és az agglomerációban. — Barta Gy.—
Beluszky P. (szerk.) Társadalmi-gazdasági átalakulás a budapesti agglomerációban.Regionális Kuta-
tási Alapítvány, Budapest. 91-114. o.
KSH (1980) Az 1980. évi népszámlálás területi adatai. Pest megye. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
KSH (1990) Az 1990. évi népszámlálás területi adatai. Pest megye. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest
KSH (1998) Közlemények a budapesti agglomerációról. 8. A budapesti agglomeráció az ezredforduló kü-
szöbén. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
KSH (2001) A 2001. évi népszámlálás területi adatai. Pest megye. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
Ladányi J.—Szelényi I. (1997) Szuburbanizáció és gettósodás — Kritika. 7.4-12.0.
Massey, D.S.—Denton, N.A. (1988) The Dimensions of Residential Segregation. — Social Forces. 2.
281-315. o.
Sági Zs.—Trócsányi A. (1998) Szegregáció a budapesti agglomerációs övezetben. — Földrajzi Értesítő. 2.
füzet. 235-248. o.
Schuchmann P. (2001) Városi terjeszkedés a budapesti agglomerációban. — Éri V. (szerk.) Terjeszkedés
vagy ésszer ű városfejlődés. Környezettudományi Központ, Budapest.
Szirmai V. (1998) A budapesti agglomeráció társadalmi problémái. — Társadalmi Szemle. 7.18-28. o.