Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 97-100. p.
KITEKINTÉS
FORRAY R. KATALIN:
REGIONÁLIS POLITIKAI STRATÉGIÁK A 90-ES ÉVEK
AUSZTRIÁJÁBAN
„Az oktatáspolitikát, a gazdaságpolitikát és a munkaer ő-politikát a jöv ő ben
csak regionális politikaként lehet elképzelni és megvalósítani. Ez azt is jelenti, hogy a
nemzetközi és országos fejlesztési elképzeléseket regionálisan kell megragadni és meg-
valósítani. Tudjuk milyen sok függ az új ötletekt ő l, az új pionírszellemt ő l, az új gazda-
sági fejlesztésekt ő l, amelyek Ausztria peremhelyzet ű régióiban új életfeltételeket te-
remthetnek, lakóinak vonzó jöv ő t hozhatnak. Ott kell munkahelyet teremteni, ahol az
emberek élnek, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a falusi lakosság-
nak ne kelljen lakóhelyét elhagynia. Ez egyúttal els őrend ű kultúrpolitikai feladat is."
Ezekkel a szavakkal nyitotta meg ILAN KNAPP, az ÖIBF (Osztrák Szakképzéskutató
Intézet) igazgatója az intézete által 1988 júniusában szervezett tudományos konferen-
ciát.
Az ÖIBF évente rendez hasonló konferenciákat különböz ő , az intézet által
kutatott és éppen aktuálisnak mutatkozó témakörökben. A regionális politikák téma-
körét több tényez ő is aktuálissá teszi. 1987-ben az Európa Tanács mozgalmat kezde-
ményezett „Európai kampány a falusias térségekért" elnevezéssel. A 21 európai ország
részvétele mutatja, hogy a falusias térségek gazdasági-szociális és ökológiai funkcióinak
Európa-szerte nagy jelent ő séget tulajdonítanak.
Az osztrák el ő adásokat hallgatva úgy t ű nik, nyugati szomszédunk problema-
tikus régiói ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint a mieink: elvándorlás, id ő söd ő
korszerkezet, munkanélküliség, ingázás, az adottságokhoz és szükségletekhez nem
eléggé igazodó képzési és gazdasági szerkezet, elmaradott infrastruktúra, a természeti
környezet fenyegetettsége stb. Aki csak valamennyire ismeri Ausztria elmaradott agrár-
vidékeit — ilyennek számít például Burgenland — joggal hökkenhet meg. Ha ez „elma-
radottság", és ha ezek a látható feltételek a míénkhez hasonló társadalmi-gazdasági
problémákat rejtenek, akkor mennyit kellene áldozni idehaza, hogy az aprófalvas vidé-
keink nyomorúsága valamelyest is enyhüljön.
A statisztikák — legyen szó a népesség képzettségi szerkezetér ő l, foglalkozta-
tásáról, a terület infrastruktúrájáról, oktatási intézményhálózatáról — imponáló fejl ő-
désrő l tanúskodnak Ausztria peremhelyzet ű régióiban. Az eredmények javarészt annak
köszönhet ő k, hogy az ország már közel húsz éve szakított a spontán fejl ődés hitére ala-
pozott kényelmes „passzív segítségnyújtási" politikával. A csaknem két évtizedes poli-
tika — a gazdaságilag gyenge szerkezet ű , egyoldalúan fejlett térségek kiemelt támoga-
tása — eredménye a látványosan kiépült infrastruktúra, a falusias régiók gazdasági hely-
FORRAY R. KATALIN:
REGIONÁLIS POLITIKAI STRATÉGIÁK A 90-ES ÉVEK AUSZTRIÁJÁBAN
98 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 97-100. p.
zetének javulása. A gazdasági támogatás egyik jelent ős formája volt az a gyakorlat,
amelyet hazai fogalmainkkal vidéki ipartelepítésnek nevezünk, amelynek során sok új
ipari munkahelyet létesítettek az agrárvidékeken.
Ha ennyi a siker, mi indokolja a politika átszabását, új stratégiák kialakítását?
A bevezetésben idézett gondolatokból kit ű nik, hogy a regionalizmus nemcsak divatje-
lenség (bár kétségtelenül az is). Az ÖIBF szakmai rangja csak részben indokolja, miért
vállaltak részvételt és el őadást szövetségi miniszterek, a burgenlandi tartományf ő nök,
a vállalkozói és munkáskamarai vezet ő k, kutatók és egyetemi professzorok. A részvé-
telt f ő ként a téma magyarázza. A sikerek mellett ugyanis kudarcok is jelentkeztek a
regionális politikában, sok problémát nem sikerült megoldani, a változó küls ő és belső
körülmények is új kérdéseket vetnek fel.
Az írásban el őzetesen vázolt, él őszóban elhangzott vagy vitában kikristályo-
sodott problémák, érvek, álláspontok töredékét sem lehet egy rövid összefoglalóban
elemezni ( ő sszel egyébként szokás szerint megjelenik a konferencián elhangzottakat
összegz ő kötet). Néhány olyan kérdéskört, szempontot emelek csupán ki, amelyek
kiemelked ően nagy hangsúlyt kaptak, illetve amelyek a magyar résztvev ő — megfigyel ő
számára kiváltképpen érdekesnek, hasznosnak és talán itthon is adaptálhatónak látszot-
tak.
Az egyik legfontosabb, kemény politikai tényez ő , amely új regionális politikai
stratégia kialakítását sürgeti, Ausztria esetleges belépése a Közös Piacba. Egyel ő re e lé-
pés el őnyeit és hátrányait elemzik a szakért ő k és politikusok. Olyan kérdésekre keres-
nek választ, hogy mi lehet Ausztria szerepe az európai régióban (tranzitország, üdül ő -
ország, híd Kelet és Nyugat között ► ; milyen hatást gyakorol a versenyhelyzet az oszt-
rák iparra, mez ő gazdaságra, a magas szinten kiképzett munkaer őre. E kérdéskörben
dönt ő szerep jut annak, hogyan alakul a Közös Piac és a KGST kölcsönös kapcsolata.
Csupán a tájékozódás kedvéért néhány probléma: ha a Közös Piac és a KGST között
nem jön létre életképes kapcsolat, Bécs a Közös Piac provinciájává válhat; ha a Duna
valódi közlekedési útvonallá fejl ő dik, Ausztria vonzó lehet a turizmus és piacforgalom
szempontjából is, ha azonban ez nem történik meg, Ausztria keleti része elveszti vonz-
erejét: ha a KGST és a Közös Piac között jól m ű köd ő kapcsolat alakul ki, Ausztria nem
játszhatja a híd szerepét; a tranzitforgalom anyagi el ő nyökkel kecsegtet, de súlyosan
környezetromboló hatású, kiváltképpen, ha felépül a déli autópálya (ami ellen egyéb-
ként falragaszokon tiltakoznak a környezetvéd ő k). Az ilyen és hasonló kérdések kü-
lönösen érintik Burgenlandot — melynek képvisel ő i érdekes délel őtti el ő adássorozat-
ban számoltak be és vitatták meg az országrész helyzetét, igen nagy figyelmet szentelve
a magyarországi politikai fejleményeknek, plasztikus szavakkal fogalmazva a „holt ha-
tár" részleges megnyílásának. (Bemutatták az els ő magyar nyelv ű Burgenland-térképet
is, melynek egyetlen komoly szépséghibája, hogy helységnevek csak németül szerepel-
nek rajta.) A Közös Piac és a KGST közötti kapcsolatok alakulása Ausztria számára
rendkívül fontos kérdés, ezért az ÖIBF következ ő tudományos ülését ennek a témának
tervezi szentelni.
Ami a sz ű kebben vett osztrák regionális politika megújulását illeti, legfonto-
sabbnak számomra az „emberi tényez ő " el őtérbe kerülése t ű nik. Húsz éve a szociálde-
mokraták által kezdeményezett aktív állami támogatás központi tervez ő i gondolkodás
erő södése bizonyos fokú bürokratizálódást eredményezett, a vidéki ipartelepítés prog-
FORRAY R. KATALIN:
REGIONÁLIS POLITIKAI STRATÉGIÁK A 90-ES ÉVEK AUSZTRIÁJÁBAN
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 97-100. p.
99
ramjai — az egyenl ő esélyek biztosítása érdekében — nem mindig illeszkedtek a regio-
nális adottságokhoz, gyakran az alacsony képzettséget igényl ő , viszonylag elmaradott
technológiájú üzemek m ű ködtetésével nem alakultak ki a rugalmas alkalmazkodás fel-
tételei, amelyek a versenyképességet növelték volna. Az új politika decentralizálni
akar, lényegét ebben a vonatkozásban többen úgy fogalmazták meg, hogy az anyagi
támogatás mellett nagyobb szerepet kell kapnia az „inmateriális szubvenciónak". Em-
pirikus kutatások szerint a modern üzemek telephelyválasztásában nagy szerepe van
annak, mennyire hozzáférhet ő k a jogi, szakmai tanácsadói hálózatok, a dolgozók to-
vábbképzése, a marketing munka. Visszatér ő fogalmak az „információs transzfer",
„technológiai transzfer", az emberi t ő ke mozgósítását célozzák — persze megfelel ő in-
frastrukturális háttérrel.
Az új gondolkodás a regionális fejl ődés alapvet ő kritériumának tartja, hogy az
érintett régió lakói milyen mértékben kapnak lehet őséget saját sorsukba való beleszó-
lásra. Ez az igazgatás részér ő l az információk áramoltatásának kötelezettségét jelenti,
továbbá olyan körülmények létrehozását, amelyek biztosítják a polgárok parlamentáris
részvételét lakóhelyüket érint ő valamennyi kérdésben. Ezzel szorosan összefügg a tö-
rekvés a pozitív lakóhelyi önkép, identitás kialakítására.
A gazdasági kibontakozás alapvet ő feltételei közé tartozik a magas szint ű álta-
lános és szakképzés, illetve folyamatos átképzés biztosítása, különösen a fiatal népes-
ségnél. A munkanélküliség elsősorban a szakképzetlen fiatalokat fenyegeti, s bár Auszt-
riának e tekintetben kedvez ő a helyzete (a szakképzetlen fiatalok aránya 1970-1988
között 18%-ról 2%-ra csökkent az ÖIBF friss adatai szerint), regionális megoszlásuk
egyetlen, az átképzés pedig állandó kihívást jelent.
S ez a kérdés kapcsolódik a regionális adottságokhoz igazodó gazdasági fejl ő-
déshez. A saját tartalékaikra támaszkodó, egyúttal környezetkímél ő gazdasági fejlesz-
tés számos szép példáját mutatták be a konferencia el őadói. Ilyen volt például néhány
szomszédos falu asztalosainak szövetkezése, akik megtanulták, hogyan készítsenek mo-
dern, minden piacon versenyképes, csak természetes anyagból álló bútorokat. A ha-
sonló vállalkozásokhoz persze nemcsak megfelel ő átképzési rendszer, egyéni vállalko-
zói szellem szükséges, hanem olyan tanácsadói szervezet — ezt folyamatosan építik ki
Ausztria régióiban és kistájain —, amely ötleteket ad, piacot szervez stb. A kisvállalko-
zások piaci alkalmazkodását Alsó-Ausztria például keresked ő házak létesítésével, vala-
mint — különös tekintettel keleti szomszédaira — szabadkereskedelmi zóna kialakításá-
val szándékozik segíteni.
A legfontosabb cél, hogy a legkisebb községeket, gazdasági és társadalmi egy-
ségeket is életképessé tegyék, illetve életképességük megtartásához nyújtsanak segítsé-
get. Ehhez az szükséges, hogy az emberek jólétüket is biztosíthassák lakóhelyükön.
Ahány régió, annyiféle ötlet, javaslat, példa van arra, hogyan lehet megszervezni a kis-
települések szakorvosi ellátását, a gyermekek óvodai, elemi iskolai nevelését, a kommu-
nális és háztartási szemét elszállítását stb. E kérdések persze — megvitatásuk külön
munkacsoport feladata volt — korántsem megoldottak, és sok szempontból a magyar-
országi problémákat idézik.
I LAN KNAPP összefoglalójában az új regionális politika alábbi jellemz ő it, kö-
vetelményeit hangsúlyozta: a regionális sajátosságokból kibontakozó fejlesztés jelent ős
nem anyagi támogatással, a pionír szellem és felfelé törekvés terjedése, a döntésekben
FORRAY R. KATALIN:
REGIONÁLIS POLITIKAI STRATÉGIÁK A 90-ES ÉVEK AUSZTRIÁJÁBAN
100 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 97-100. p.
való állampolgári részvétel, új kreativitás és kockázatvállalás kibontakozása, végül, de
nem utolsósorban a szolidáris gondolkodás, tervezés, cselekvés. Ez utóbbi követelmény
a városlakókra, a központokban él ő kre, dolgozókra, a falvakban nemegyszer hétvégi
házzal rendelkez ő kre vonatkozik, hogy megsz ű njék „a falunak a város által való kizsák-
mányolása".
Összegezésként a konferencia két tanulságát emelem ki. Az egyik a Magyaror-
szág iránti megkülönböztetett érdekl ő dés, hazánk és Ausztria viszonyának felel ő s elem-
zése, értékelése. Úgy t ű nt, Magyarország több figyelmet kap nyugati szomszédjától,
mint amennyit mi fordítunk Ausztriára. Pedig elég sok tanulni valónk lenne szomszé-
dainktól. A másik megjegyzésem ezzel is összefügg. Ausztriában hallottam az önironikus
fogalmat: „Jammerkultur". Ha a panaszkodás kultúrája a monarchia öröksége, akkor
ebbő l az örökségb ő l nekünk sokkal több jutott, mint egykori központunknak. A ha-
sonló konferenciákon nálunk megszokott kilátástalan pesszimizmus, a hanyatlás és
pusztulás képeinek ecsetelése helyett a problémák konstruktív kezelése volt jellemz ő ,
az el ő adások és viták a korábban elkövetett hibák korrekcióját, az itt vagy amott be-
vált, sikeres gyakorlat elterjesztését, elemzését szolgálták. Ez az optimizmus természe-
tesen nem táplálkozhatik Ausztria kivételesen szerencsés geopolitikai helyzetéb ő l, for-
rása a társadalomnak és az egyénnek a saját cselekv ő képességébe és jöv őjébe vetett
hite, közösségi felel ősségérzete. Talán els ő sorban ezt kellene megtanulnunk szomszé-
dunktól.
KISS ATTILA:
TÉRSZERKEZETI TERMINOLÓGIÁK AUSZTRIÁBAN
A társadalmi-gazdasági térrel foglalkozó tudományok m űvelő i — de bizonyára
más területeken is hasonló a helyzet — sok esetben ugyanazt a fogalmat egymástól
többé -kevésbé eltér ő jelenségek megkülönböztetésére használják, illetve ugyanazt a je-
lenséget más-más kifejezéssel jelölik. A szakmai polémiák gyakran a fogalmak tisztázá-
sával kezd ő dnek. Nincs ez másképpen Ausztriában sem. A térbeni jelenségek leírása so-
rán használatos fogalmak, több-kevesebb átfedéssel, de három terminológiai rendszert
építsenek fel, melyek jelenleg a tudományok osztrák m űvel ő i körében használatosak.
Az egyik a „központi helyek" elméletének HANS BOBEK nevével fémjelzett
ausztriai adaptációja, a másik a jelenleg is érvényben lev ő osztrák területrendezési kon-
cepció (ÖRK) modellje és a harmadik a statisztikai összesítések alapját képez ő — az
Osztrák Központi Statisztikai Hivatal által kidolgozott — ún. „városrégiók" rendszere.
Részben elméleti, részben módszertani szempontból nem felesleges — még ha
vázlatosan is — a három szisztémát áttekinteni.