Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1. 3-25. p.
Tér és Társadalom XXII. évf. 2008 s 1: 3-25
NAGYVÁROSI KORMÁNYZÁS:
A VÁROS ÉS KÖRNYÉKE EGYÜTTM ŰKÖDÉSE
KÜLFÖLDI PÉLDÁK ÉS A HAZAI RELEVANCIA
(City-region Governance: the Cooperation between the City and
the Metropolitan Area.
European Examples and the Relevance for Hungary)
TOSICS IVÁN
Kulcsszavak:
városkörnyéki közigazgatás többszint ű kormányzási struktúrák versenyképesség és fenntarthatóság
európai nagyvárosi várostérségek összehasonlítása Budapest és térsége
Az európai fejl ődés versenyképesebbé és fenntarthatóbbá tétele érdekében egyaránt alapvet ően fontos a
városok és a körülöttük lév ő területek közötti valós együttm űködés. A 21. századi új városrégiós együtt-
m űködési időszak különbözik a korábbiaktól, fixen körülhatárolt új közigazgatási szintek helyett ma
inkább rugalmasabb együttm űködési formák képzelhet ők el, nagyobb hangsúllyal a kormányzásra
(governance) és a hálózatszerű struktúrákra. A „városrégiók" előtt kettős feladat áll: a szűkebb, funkci-
onális városi terület belső konfliktusainak megoldása, illetve a b ővebb városi terület gazdasági együtt-
m űködési lehetőségeinek kiaknázása. Előbbihez szükség lehet felülr ől kialakított szabályozó rendszerek-
re, míg utóbbiak rugalmas, alulról építkező partnerség keretében működhetnek a legjobban. A budapesti
térségben ma szinte egyáltalán nincs térségi kooperáció, sem a szűkebb funkcionális térben, sem a
tágabb gazdasági befolyási övezetben. Az együttm űködés és az ezen alapuló, közös akaratot tükröz ő
szabályozások és fejlesztési elképzelések hiányában a budapesti térség sem bels ő problémáit nem tudja
megoldani, sem pedig kedvez ő európai fejlődési potenciáljait nem tudja kihasználni.
Bevezetés
Nincs kétség arról, hogy nagyváros és környéke sok szálon összefügg egymással.
Ez egy kétoldalú kapcsolat: a környéken él ők legtöbbször a városban dolgoznak,
odajáratják gyerekeiket iskolába, ott vásárolnak, mennek moziba, múzeumba, szín-
házba. A városlakók pedig sokszor a környéken kirándulnak, ott vesznek hétvégi házat,
telket, vagy éppen oda vágynak kiköltözni, amikor a gyerekek megszületése után megn ő
a kertes ház iránti igényük. A beruházók, munkahely-teremt ők, irodaházat vagy éppen
bevásárlóközpontot építők is legtöbbször egységben nézik a funkcionálisan összetar-
tozó térséget, amikor helyszínt keresnek újabb terveik megvalósításához.
A nagyváros és környéke között létez ő szoros kapcsolat sok lehet őséget és egyút-
tal problémát teremt, amelyek miatt indokolt lenne e térségekben valamilyen forma-
lizált kormányzási struktúra kialakítása. A lakóhely—munkahely kapcsolat id őben
koncentrált közlekedési igényeket szül, melyek zsúfoltsághoz, a városba bevezet ő
utak kaotikus állapotához vezethetnek. Problémát jelent a városi szennyvíz, szemét
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
4 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 • 1
elhelyezése. Ugya akkor nagy el őnyt jelent egy város számára, ha tágabb környé-
kével jól tud egyu m űködni, mert ilyenkor sokszínűbb kínálatot nyújtó, nagyobb
egységként tud megjelenni a befektetési helyszínek globalizált versenyében.
A szoros kapcsolat ellenére nagyváros és környéke a legritkább esetben tartozik
össze adminisztratív-közigazgatási értelemben. Magyarországon a nagyfokú telepü-
lési önállóság élesen elválasztja egymástól a várost és a környékén lév ő települése-
ket. Ezen a kistérségi, megyei vagy regionális szervez ődés sem sokat változtat,
mivel ezek egyrészt gyengébbek a települési szintnél (a kistérség és a régió csak
delegált szint, míg a megye ugyan választott, de a bevételeket és a funkciókat te-
kintve nagyon szűk mozgásterű), másrészt pedig általában térben nem képezik le a
funkcionális nagyvárosi térséget, annál kisebbek vagy nagyobbak.
A város és környéke együttm űködése Magyarországon soha nem kapott kiemelt
figyelmet. Nem kedvez ennek a témakörnek az önkormányzati rendszer decentrali-
záltsága és a közszféra különböz ő szerepl ői közötti kooperációs kapcsolatok gyen-
gesége sem. Viták csak a megyei és regionális rendszerr ől folytak az utóbbi időben,
a városkörnyéki igazgatáshoz talán leginkább közel álló kistérségek ügye ezekhez
képest hátrébb rendel ődött. Így az Európa-szerte újra népszer ű városkörnyéki téma-
kör inkább csak külföldi példák alapján tanulmányozható.
Jelen írás célja, hogy néhány európai város példájából kiindulva áttekintse a nagy-
városi térség működésének és szervez ődésének problémáit és lehetőségeit. A kiin-
dulópontot a METROGOV elnevezés ű nemzetközi együttműködési projekt adja,
amelynek keretében nyolc város képvisel ői másfél évig dolgoztak együtt e téma-
körben. A projekt vezetője Birmingham városa volt, tagjai között ott szerepelt Bu-
dapest, jelen tanulmány szerz ője pedig a projekt szakért őjeként tevékenykedett. Ez
az írás nagymértékben támaszkodik a METROGOV projekt zárótanulmányára
(Homan—Howl—Tosics 2007).
A tanulmány szerkezete a következ ő: A problémafelvetést a különböz ő elméleti
megközelítések, majd a METROGOV városok példáinak áttekintése követi. A
kormányzati, pénzügyi, partnerségi szempontok tárgyalása, majd pedig az összeha-
sonlítás eredményeinek összefoglalása után néhány felvetés szerepel arra vonatko-
zóan, hogyan lehetne a megismerteket Budapest esetében hasznosítani.
A nagyvárosi térségek: kett ős kihívás és az eddigi válaszok
Az európai városoknak manapság olyan küls ő kihívásokkal és bels ő változásokkal
kell szembenézniük, amelyekre a város és környéke csak együttm űködésben tud
optimális válaszokat adni.
A globalizációnak, a nemzetközi kereskedelem növekv ő szerepének és a nagy
multinacionális gazdasági szerepl ők jelenlétének külső kihívására a városoknak
növekvő versenyképességgel kell válaszolniuk. Csak a környez ő térségekkel való
együttműködés biztosítja a gazdasági er őt és méretgazdaságosságot a városok
számára, hogy a nemzetközi piacon versenyképesek tudjanak maradni.
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf. 2008 s 1 Nagyvárosi kormányzás ... 5
— A belső kihívások sok városban a szuburbanizáció, illetve a tagolatlan városi
terjeszkedés formájában jelentkeznek, megnövelve a társadalmi és környezeti
ellentmondásokat a nagyvárost körülvev ő térségben. A bels ő területi szerkezet
megújításához szintén együttműködésre van szükség a környez ő térséggel.
Annak érdekében, hogy az adminisztratív struktúrák hatékonyabban megfelelje-
nek ezeknek a kihívásoknak, a nemzeti kormányok régóta igyekeznek reformokat
végrehajtani az adminisztratív-közigazgatási rendszereken. Az 1960-as és 70-es
években a központi kormányzatok nagyvárosi közigazgatási rendszerek létrehozá-
sával próbálkoztak, az önkormányzatok összevonása vagy új kormányzati szint
létrehozása által (OECD 2000, 6). Az 1980-as és 90-es években azonban abbama-
radtak ezek az erőfeszítések, s őt, a korábban kialakított struktúrák nagy része is
megszűnt, így került sor például a nagyvárosi tanácsok (metropolitan councils)
megszüntetésére az Egyesült Királyságban'. A nagyvárosi szint elleni „támadások"
részben felülről (politikai megfontolások), részben pedig alulról érkeztek (a lakos-
ság bizalmatlansága). Utóbbi azt jelenti, hogy az új kezdeményezések általában
népszerűtlenek voltak a lakosság körében — ennek tudható be például a „város-
tartományok" (city-provinces) létrehozása ötletének bukása Hollandiában a helyi
népszavazások során (Kreukels 2000, 474).
Az 1990-es évek végét ől a nagyvárosi kormányzás gondolata újjáéledt. A kezde-
ményezés nemzetközi think-tank támogatóinak egyike, az OECD pozitív példák-
ként említi Bologna, Toronto, Mexikóváros és London eseteit, mint a stratégiai
tervezés és a struktúrák kialakításának szabályozási és végrehajtási hatáskörrel is
járó kísérleteit (OECD 2000, 6). Az új kezdeményezések abban különböznek a
korábbiaktól, hogy nagyobb hangsúlyt helyeznek a kormányzásra (governance), a
hálózat-jellegű struktúrákra és a rugalmasságra.
A nagyvárosi kormányzás problémakörét el kell választani a regionalizációtól.
A régiók kialakítása nagyon fontos, különösen a centralizált országokban. A régiók-
nak a nemzetállamokkal szemben megnövekedett jelent őségét alátámasztva az
Európai Unió a regionalizáció elvének egyik fő támogatója. Kohéziós politikáját
néhány évtizeddel ezel őtt nemzetiről regionális szintűre alakította át, létrehozva a
NUTS2 régiók rendszerét, mint a pénzügyi elosztás szintjét a Strukturális Alapok
vonatkozásában. Ennek következtében az elmúlt tíz év során a régiók szerepe meg-
nőtt. Ezeknek a régióknak a nagysága azonban általában jóval meghaladja a nagy-
városok körüli funkcionális városi térségét, tehát a NUTS2 régiók kialakítása álta-
lában nem oldja meg a nagyváros-környék szint ű kormányzás hiányának problémá-
ját. Az újonnan kialakított és politikailag er ős NUTS2 régiók adott esetben éppen
ellenérdekeltek lehetnek a funkcionális nagyvárosi régiók kialakulásában, ezért
gátolhatják a folyamatot, mivel a szűkös erőforrások megszerzéséért folytatott küz-
delemben potenciális versenytársat láthatnak bennük.
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
6 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 • 1
Városkörnyéki együttm űködés: különböz ő elméleti megközelítések
A városkörnyéki együttm űködés a többszintű kormányzás témakörének szerves
része. Az OECD értelmezése szerint a többszint ű kormányzás a hatalom és a kapcso-
latok különböző dimenzióinak a kormányzati szinteken átível ő gyakorlása illetve
kezelése. A kormányzásban fontos változásokat figyeltek meg, els ősorban a regionális
és helyi kormányzati szintekre történ ő , fokozódó decentralizációt. Ugyanilyen fontos
azonban, hogy a szintek között interakció zajlik és a partnerek képesek a közpolitikák
befolyásolására (OECD 2000; Townsend 2005). A 'többszintű ' kormányzás kifejezés
evolúciója Európában arról szól, hogy a hatalmat és az er őforrásokat a legmegfele-
lőbb szintre eljuttatva lehet ővé váljon a stratégiai prioritások lehet ő legsikeresebb
realizálása. „A hatalomnak ez az újraelosztása történhet fölfelé, lefelé, illetve oldal-
irányban" (Hooghe—Marks 2001, 1), tehát nem kizárólag felülr ől lefelé irányuló kez-
deményezés kell legyen, hanem kölcsönös és többirányú folyamat.
A kihívás minden nagyváros számára abban áll, hogy világos elképzelést alakít-
son ki arra vonatkozóan, hogy saját városkörnyéki, városrégió-szint ű2 kormányzása
hogyan illeszthet ő be legjobban a már meglév ő, működő rendszerbe. Ezen túlmen ő-
en a városrégióknak ki kell dolgozniuk koncepciójukat a többi kormányzati szint-
hez, illetve szakma-politikákhoz való viszonyulásukra, továbbá arra vonatkozóan,
hogyan működjenek együtt 'horizontálisan' a többi városrégióval. Alapos megfon-
tolást igényel, hogy melyek azok a funkciók, amelyek 'le-delegálhatók' a városré-
gió szintjére, pl. európai finanszírozás vagy a nemzeti források/feladatok formájá-
ban, illetve melyek azok, amelyek 'feltölthet ők' erre a szintre.
A többszint ű kormányzási rendszer m űködésére vonatkozó nézetek
A városi/nagyvárosi térségekkel kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés az, hogy
működésük formális intézményeken alapuljon-e, vagy maradjon informá-
lis/önkéntes. A következ őkben két alapvető megközelítés kerül bemutatásra, a
'formális, törvény szerint kialakítandó (statutory)' nagyvási kormányzási modell,
melyet a METREX (az európai nagyvárosi régiók és térségeik hálózata) anyagai
reprezentálnak, és az informálisabb, alulról-felfelé építkez ő 'kreatív kormányzás'
elmélete Balducci—Kunzmann—Sartorio (2004) nyomán.
METREX és a 'nagyvárosi kormányzás '
A METREX hálózat által készített részletes elemzés (2005) azt mutatja, hogy a
nagyvárosi térségek hatékony és integrált gazdasági, szociális, környezetvédelmi és
területi tervezéséhez több feltétel szükséges:
— megfelelő kompetenciák: a nagyvárosi területi tervezés jóváhagyásának, meg-
valósításának és felügyeletének hatásköre,
— felkészültség: a megalapozott döntéshozatalhoz szükséges szakértelem és tudás,
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf. 2008 s 1 Nagyvárosi kormányzás ... 7
— eljárások: a stratégia rendszeres nyomon követésének, felülvizsgálatának és
megújításának eszközei és feltételei.
A METREX hálózat három különböz ő, jelenleg Európa-szerte használt 'nagy-
városi' modellt azonosított (NLGN 2006):
Az átfogó (comprehensive) modell. Választott nagyvárosi kormányzat átfogó
hatáskörrel a stratégiai tervezés és végrehajtás terén. Ehhez általában a meglév ő
helyi adminisztratív szerkezet újjászervezésére van szükség (példa: Hannover
tartományi főváros).
— A sz űkített (core power) modell. Választott vagy delegált tagokból álló ható-
ság, mely a stratégiai tervezés területén belül csak meghatározott kérdésekben
rendelkezik hatáskörrel (példa: Verband Region Stuttgart).
— Az ügynökségi/önkéntes (agency/voluntary) modell. Delegált tagokból álló
nagyvárosi (a városra és környékére, a metropolitán területre egyaránt kiterjed ő)
ügynökségek vagy közös testületek stratégiai tervezési feladatkörrel és a végre-
hajtást illetően tanácsadói funkcióval (példa az Öresund Bizottság).
Ennek megfelelően a nagyvárosi kormányzás eszközei és intézményei is különböz ő
formákat öltenek, a nagyvárosi kormányzattól és akár az egybeolvadástól (Montreal)
az adóverseny csökkentését célzó adóalapú közteherviselésen és újraelosztáson át
az egy- vagy többcélú nagyvárosi ügynökségekig.
A fenti modellekre vonatkozó kutatás azt mutatja, hogy minél tágabb területileg a
városmag körüli városrégió, annál lazább együttm űködés érhető csak el. A nagyvá-
rosi funkcionális és közigazgatási térségek közti kapcsolat elemzéséb ől kiderül
továbbá, hogy a legjobb forgatókönyv az, amikor ez a kett ő egybeesik: ahol ugyanis
a nagyvárosi terület több közigazgatási területre oszlik, ott nagyobb a valószín űsége
a kooperációs problémáknak és az adóversenynek.
2005-re a METREX 32 európai várossal együttm űködve kifejlesztett egy eszközt,
amely lehetővé teszi annak tesztelését, mennyire er ős a nagyvárosi kormányzat egy
adott térségben. A METREX Practice Benchmark 29 indikátort tartalmaz, melyeket
a következőképpen csoportosítottak:
— Kompetencia (8 mutató): milyen hatáskörrel rendelkezik a városrégió egy
nagyvárosi stratégia jóváhagyását, megvalósítását és felügyeletét illet ően?
Felkészültség (13 mutató): milyen mértékben rendelkezik a városrégió a meg-
alapozott területi tervezéshez és fejlesztési döntéshozatalhoz szükséges tudás-
sal, szakértelemmel?
— Eljárások (8 mutató): milyen mértékben vannak meg a városrégióban egy
nagyvárosi stratégia nyomon követésének, felülvizsgálatának és megújításá-
nak eszközei?
A METREX hálózat egy politikai nyilatkozatot is kiadott az európai nagyvárosokra
vonatkozó cselekvési terv megalkotásának szükségességér ől (European Agenda for
Metropolitan Europe). Ez azon a meggy őződésen alapul, hogy a városok verseny-
képessége és kohéziója a leghatékonyabban úgy javítható, hogy a nagyobb városok
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
8 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 s 1
esetében a funkcionális városi térség (városrégió) szintjén kialakítják a stratégiai
döntéshozatal hatékony eszközeit.
A „kreatív városrégió-kormányzás" koncepciója
Ez a megközelítés jelent ő s mértékben különbözik a METREX-ét ől, mivel a kiin-
dulópontja az, hogy a nagyvárosi térség felülr ől jövő, egységes definíciójára tett
kísérletek általában cs ő döt mondanak, míg a rugalmasabb határokkal és elrendezés-
sel operálók (a hosszú távú kötelezettségvállalásra vonatkozó garanciák megléte
mellett) jobban működhetnek (Balducci et al 2004). Példaként Olaszország 1990-ben
és Németország 1997-ben elfogadott városkörnyéki politikáit hozzák fel, amelyek
véleményük szerint a gyakorlatban alig m űködnek.
Az átláthatóságot és a partnerek bevonásának szükségességét alátámasztó német
példák alapján Kunzmann (2004) megfigyelte, hogy a nagyvárosi térségek kreatív
kormányzásának egyik legfontosabb aspektusa a regionális információs rendszerek
felépítése, illetve az összes fontos szerepl ő bevonása az együttgondolkodás megva-
lósítása érdekében. Amennyiben ez sikerül, a városrégió-identitás és öntudat kiala-
kulásának valószínűsége megnő , melynek pozitív hatása nemcsak befelé érvénye-
sül, hanem kifelé, a befektet ők és versenytársak felé is.
A kreatív kormányzás szakirodalmában a meglév ő rendszerekkel kapcsolatos
egyik kulcsproblémának a bürokratikus, esetenként túladminisztráló, az innovatív
gondolkodás elfojtásával fenyeget ő tendenciák er ősségét látják (Healy 2004;
Kunzmann 2004). A sikeres kormányzási mechanizmusok ugyanakkor el ősegítik a
kreatív ötletek 'felfelé vándorlását' a hierarchián belül. A szerz ők javasolják továb-
bá a kockázatkerül ő felfogás megváltoztatását, „... a kísérletek ugyanúgy vallhat-
nak kudarcot, mint ahogy sikerre is vezethetnek" (Healy 2004, 90), valamint a
reflexívebb megközelítést azokban a helyzetekben, amikor lehet őség nyílik új el-
képzelések és struktúrák értékelésére és alkalmazására.
A városok által alkalmazható, javasolt mechanizmusok közül néhány:
Rugalmas, funkcionális határok megengedése.
A már meglévő intézmények lokálpatriotizmusán való felülkerekedés.
— Az innovatív regionális szerepl ő k hálózatának fejlesztése, a kormányzási
mechanizmusok fejlesztésébe történ ő bevonása.
— A társadalmi és környezetvédelmi felel ősségvállalás er ősítése érdekében a
„harmadik szektor" fokozottabb bevonása.
— Katalizátor-projektek tervezése (a közös projekt növeli az együttm űködés
lehetőségét).
— A rugalmas berendezkedés lendületének megtartása a szerepl ők találkozási
lehető ségeinek biztosításával akkor is, ha nem születnek konkrét döntések.
A folyamat átláthatóságának biztosítása, az innovatív ötletek irányában nyitott
hozzáállás.
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf. 2008 • 1 Nagyvárosi kormányzás ... 9
A kreatív kormányzás szemlélete tehát támogatja a rugalmasságot, felhívja a fi-
gyelmet a sztenderdizált, mindenki számára egyforma (one size fits all) javaslatok
veszélyeire, hangsúlyozva a helyi társadalmi, kulturális, történelmi és gazdasági
kontextus szerepét.
Formális és informális kormányzás
Clark (2005, 14) listát készített a városrégió együttm űködési formáiról, a 'Iazá'-
tól a 'szoros'-ig:
— Közös arculat és marketing kifelé (küls ő csoportok, beruházók felé),
Együttműködési megállapodások/koalíció,
Közös tervezés/jöv őkép/stratégiaépítés,
— Közös vállalkozások és katalizátor-projektek,
— Megosztott kapacitások és infrastruktúra,
— Kormányzási reformok
— Vezetői csoportok3
— Szolgáltató céltársaságok
— Egybeolvadás.
A fenti lista elemei informálisnak mondhatók, az utolsó sorban szerepl ő kormány-
zási reform kivételével, amely a formális címlcét kaphatja. Egy városi térségben
többféle forma is működhet egyszerre, ugyanakkor a történelmi és kulturális ténye-
zők vagy törvények kizárhatják a fent felsorolt lehet őségek némelyikét.
A nagyvárosi térségek alapfeladatai
A nagyvárosi térség szintjén sokféle feladatot kell megoldani. Az eltér ő típusú fel-
adatok a nagyvárosi térségekre vonatkozóan különböz ő kormányzati megközelíté-
seket és területi szemléletet igényelhetnek.
A feladatok között egyfel ől vannak pozitív (win-win) ügyek, mint pl. a versenyké-
pesség és tömeglcözlekedés javítása, melyek esetében könnyebb a partnerek közötti
együttműködés, mivel siker esetén minden szerepl ő jól jár. Másfelől vannak olyan
szabályozási feladatok, amelyek inlcább a „zérus összeg ű játék" logikáját követik,
mint például a hulladékkezelés. A 'pozitív' ügyek fóleg gazdasági, míg a 'szabályozási'
kérdések nagyrészt társadalmi és környezetvédelmi jelleg űek. Általában elmondható,
hogy a pozitív gazdasági témálc körül könnyebb együttműködést kialakítani, mint a
szabályozási jellegű feladatok körül.
Városrégiók és versenyképesség
Régóta folyik a vita a 'területi yersenyképesség'-r ől, a közgazdászok egy része
ugyanis kétségbe vonja, hogy használható-e a gazdasági versenyképesség fogalma
területi egységek esetében. Ennek ellenére egyre többen elismerilc, hogy van értelme a
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
10 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 • 1
„városok versenyképességér ől" beszélni, és hogy ezen a teljes funkcionális térséget
kell érteni, nem csupán a sz űken vett várost magát (Tosics 2005b, 79).
Nyilvánvaló, hogy a regionális változások motorjai a városok: „[Európában] a
legversenyképesebb régiókban találhatók a legversenyképesebb városok — nem
találtunk példát olyan sikeres régióra, melynek szívében sikertelen városok lettek
volna" (Parkinson 2004, 53). Annak ellenére, hogy a régiók fontos szerepe elismert,
növelcvő konszenzus mutatkozik abban, hogy a régiók túl nagy egységek ahhoz,
hogy a versenyképesség kérdéseivel megbirkózzanak. Ugyanakkor az is világos,
hogy a közigazgatási városok túl kis egységek, hiszen a fejlesztésekhez szükséges
területek és egyéb feltételek sok esetben a városhatáron kívül találhatók. Leginkább
a funkcionális városi térség adhatja tehát a gazdasági teljesítmény javításához szük-
séges megfelel ő kritikus tömeget és szakértelmet.
A szabadság és rugalmasság mellett a versenyképességhez er ős vezetésre van szük-
ség, amely innovatív, átalakítás-párti, jöv őképpel rendelkez ő és más városrégiókkal is
partneri kapcsolatban áll. A vezetésnek fontos szerepe lehet abban, hogy a különböz ő,
a versenyképesség javulása szempontjából kulcsfontosságú szerepl ők (a közszférán
kívül pl. az egyetemek és a magánszektor) között kialakuljanak a kapcsolatok.
Az OECD várospolitikai paradigmaváltást lát abban, hogy a passzív, reagáló ma-
gatartástól egyre gyakoribb az elmozdulás a pro-aktív szemlélet felé, melyet a ver-
senyképesség javítása érdekében dinamikusabb irányelvek vezérelnek (Kim 2006).
A városok kezdik megerősíteni klaszter-kapcsolataikat, mobilizálni innovatív kapa-
citásaikat és emberi erőforrásaikat; továbbá gazdasági eredményeiket javítandó
befelctetnek látnivalóik vonzerejének növelésébe és az életmin őség javításába.
Mindezek mellett növekvő figyelmet kell fordítani a társadalmi kirekesztés és a
munkanélküliség kérdéseinek kezelésére is (Jones et al 2006).
Városrégiók és környezetpolitikai szabályozási kérdések
A versenyképesség javításán kívül a sikeres nagyvárosi térségeknek a fenntartható
fejlődés kihívásával is szembe kell nézniük. Az Európai Bizottság nemrég elfoga-
dott, „A városi környezetre vonatkozó tematikus stratégia" (Thematic Strategy on
the Urban Environment) cím ű dokumentuma szerint:
„A legtöbb város olyan közös környezetvédelmi alapproblémálckal küzd, mint a
városi levegő rossz minősége, a növekv ő járműforgalom és torlódások, a nagy hát-
térzaj, az épített környezet gyenge min ősége, az elhagyott földek, az üvegházhatású
gázok kibocsátása, a tagolatlan városi terjeszkedés/szétterülés, a nagy mennyiség ű
hulladék és szennyvíz kezelése. ... a legsikeresebb helyhatóságok a városi környe-
zeti kérdések menedzselésében integrált szemléletet alkalmaznak, ami hosszú távú
és stratégiai cselekvési tervek elfogadását jelenti. ... A helyi, regionális, országos
vagy európai szinten meghatározott (pl. területhasználatra, zajszintre, leveg őminő-
ségre vonatkozó) kötelezettségeknek hatékonyabban meg lehet felelni helyi szinten,
ha ezeket a helyi stratégiai irányítási keretbe integrálják." (European Comission
2006, 3)
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf. 2008 s 1 Nagyvárosi kormányzás ... 11
A nagyvárosi térségekben tehát közös kötelezettség-vállalásokra is szükség van.
A városrégió sok esetben a legmegfelel őbb az olyan problémákra adandó válaszok
kidolgozására, mint például a szennyvízkezelés, a légszennyezés stb.
A nagy kiterjedés ű funkcionális városi térségek fenntartható fejl ődése csak átfogó
közpolitikák alapján képzelhet ő el. A területi koordináció történhet közvetlenül, az
ágazati politikákon (közlekedés, hulladék, víz stb.) keresztül, vagy pedig közvetve,
a pénzügyi kiegyenlítésen és adózáson keresztül (Tosics 2004, 71). A legbonyolul-
tabb és leginkább átpolitizált kérdésekben — mint pl. a közös közlekedéspolitika,
hulladékkezelés vagy az adókiegyenlítés — sokkal nehezebb területi megállapodást
elérni, mint például a gazdasági versenyképesség javítására vonatkozóan.
Azokban az országokban, ahol a decentralizáció és a hatalom átruházás széles kör ű
volt és az önkormányzatok szinte teljesen függetlenné váltak, a városi térségek továb-
bi nehézségekkel néznek szembe a 'szabályozási' típusú megállapodások terén.
Amennyiben az együttműködési kultúra is hiányzik, a városrégió-együttm űködés
szempontjából szinte reménytelen helyzetek alakulhatnak ki — ahogy ezt néhány ke-
let-közép-európai országban láthatjuk (Tosics 2005a).
A tartós siker érdekében a városrégióknak a pozitív, illetve szabályozási feladato-
kat egyaránt meg kell oldaniuk, miközben a körülmények nagyon különböz őek az
egyes országokban. A versenyképességi megállapodások létrejötte a legtöbb or-
szágban a város-térségben található önkormányzatokon (és más érintett résztvev ő-
kön) múlik. A szabályozási kérdésekre vonatkozóan ezzel szemben sok a 'küls ő '
feltétel, és ezek nagyon különböz őek az önkormányzatok teljes függetlenségét ől a
közszolgáltatások némelyikének kötelez ő, magasabb szintű, koordinált szabályozá-
sáig terjedő spektrumban.
A nagyvárosi térségek és a többszint ű kormányzási struktúrák a
METROGOV városokban
A METROGOV projektben nyolc európai város vett részt (Köln, Frankfurt, Bir-
mingham, Glasgow, Milánó, Malmő, Lille, Budapest). Ez a városi kör megfelel ő
alapot szolgáltat egy európai szint ű eszmecseréhez a városrégió témájáról, mivel
minden alaptípust leképez az európai országok Jegionalizáció/decentralizáció" sze-
rinti tipológiájából. A városok mai helyzetét jellemzi, hogy egyiknek sincsenek stabil
adminisztratív mechanizmusai a városrégió szintjén, azonban mindegyikben vannak
formális vagy informális törekvések az együttm űködés javítására ezen a szinten.
A meglév ő többszintű kormányzási struktúrák és a városrégió
Az I. táblázat áttekintést ad a meglév ő többszintű kormányzási struktúrákról és a
városrégió-szintről a METROGOV városokban. Az első oszlopban a város maga, az
utolsóban pedig a város feletti közigazgatási szint (tartomány, régió stb.) szerepel.
A középső két oszlop a városrégió alternatív definíciói szerinti információt tartalmazza:
a második a városrégió sz űkebb definícióját, a funkcionális városi térséget veszi ala-
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
12 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 • 1
pul, a harmadik oszlop pedig a tágabb meghatározást (a gazdasági együttm űködés
és/vagy befolyás területét). Sok esetben több definíció alapján találhatók információk,
amikor az adott térség/szint esetében több definíciós alternatíva létezik.
1. TÁBLÁZAT
A meglév ő kormányzási berendezkedés és a potenciális városrégiók a nyolc
METROGOV városban
(Existing Governance Structures and the Potential City-region Areas
in the Eight METROGOV Cities)
A város Potenciális város- Gazdasági befolyás A la3vetkez ő
Város (önkormányzat) régió-térség térsége közigazgatási
szintje (szűkebb definíció) (tágabb definkió) szint
Köln Köln Önkor- Régió: Köln—Bonn, Európai Nagyvárosi Eszak-Rajna—
mányzata Köln + 50 önkormány- Régió (Metropolitan Vesztfália
Státusz: válasz- zat Region): Rajna— Választott
tott önkormány- Státusz: önkéntes Ruhr regionális
zat Nagyság: 3 millió fó Státusz: nem létező kormányzat
Nagyság: Nagyság: 8 millió fó Nagyság:
986 ezer fó 18 millió fó
Frankfurt Frankfurt Ön- a) Tervezési társulás: Nagyvárosi régió: Hessen tarto-
kormányzata Frankfurt Rajna—Majna Frankfurt Rajna— mány:
Státusz: válasz- Franlcfurt + 74 önkor- Majna Választott
tott önkormány- mányzat Frankfurt + 444 regionális
zat Státusz: jogilag el őírt önlcormányzat kormányzat
Nagyság: regionális tervezés Státusz: informális, Nagyság:
647 ezer fó Nagyság: 2,2 millió fó nincs saját költség- 6,1 millió fó
b) Dél-Hessen köz- vetés
igazgatási terület Nagyság:
Frankfurt + 186 ön- 5,3 millió fó
kormányzat
Státusz: közigazgatási
funkciók
Nagyság: 3,8 millió fő
Birming- Birmingham Birmingham és 7 Birmingham és 20 West Midlands
ham Önkormányzata önkormányzat önkormányzat („op- Régió
Státusz: válasz- Státusz: informális timális" városrégió) Státusz: közig.
tott önlcormány- társulás Státusz: még nem régió
zat Nagyság: 2,7 millió fó létező
Nagyság:
Nagyság: Nagyság: 3,5 millió fó 5,3 millió fó
977 ezer fó
Glasgow Glasgow Ön- a) CVCPP: Glasgow és Skócia
kormányzata 7 önkormányzat Választott
Státusz: válasz- Státusz: önkéntes parlament
tott önkormány- tervezési társulás Nagyság:
zat Nagyság: 1,75 millió fó 5 millió f
ő
Nagyság: b) Glasgow Nagyváro-
580 ezer fó si Térség: Glasgow +
11 önkormányzat
Státusz: korábbi regio-
nális tanács területe
Nagyság: 2,2 millió fó
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf 2008 • 1 Nagyvárosi kormányzás ... 13
A város Potenciális város- Gazdasági befolyás A következ ő
Város (önkormányzat) régió-térség térsége közigazgatási
szintje (szűkebb definíció) (tágabb definíció) szint
Milánó Milánó Onlcor- a) Jogi defuúció: Milá- Gazdasági térség a) Milánó
mányzata nó+ 138 önkormányzat Milánó + 1000 tartomány
Státusz: választott Státusz: nem működik önkorm. (Milánó + 188
önkormányzat b) Milánó tartomány Státusz: nem műlcödik önkormányzat)
Nagyság: (Milánó + 188 önlcor- Nagyság: 6 millió fó Státusz: köz-
1,26 millió fő mányzat) igazgatási
Státusz: közigazgatási Nagyság:
Nagyság: 3,7 millió fő 3,7 millió fő
b) Lombardia
Státusz: választott
önkormányzat
Nagyság:
9,1 rrúllió fó
Malmő Malmő Önkor- Önkéntes együttműkö- a) munkaerőpiac Slcane régió
mányzata dés területe Malmő + 24 Malmő + 32
Státusz: választott SSSV: Malmő + 10 önkorm. önkorm.
önkormányzat önkormányzat Nagyság: 970 ezer fő Státusz: válasz-
Nagyság: Státusz: önkéntes szö- b) Oresund régió tott regionális
270 ezer fő vetség Malmö + 79 önkorm., parlament
Nagyság: 590 ezer fó határon átnyúló Nagyság:
Informális együttmű- 1,2 millió fő
ködés
Nagyság: 3,6 millió fő
Lille a) Lille Önkor- a) Communauté Nagyvárosi Térség: a) Nord — Pas de
mányzata Urbaine: Lille + 84 Lille + 620 önkor- Calais (F)
Státusz: választott önkorm. mányzat, határon Státusz: válasz-
önkormányzat Státusz: törvény szerint átnyúló tott regionális
Nagyság: létrehozandó helyi Státusz: Önlcéntes, tanács
227 ezer fő önkormányzat informális Nagyság:
b) „Communauté Nagyság: Nagyság: 3,6 millió fiá 4 millió fő
Urbaine": Lille + 1,09 millió fő b) Flandria (B)
84 önkormányzat b) Határon átnyúló Választott
Státusz: törvény térség: Lille + 150 regionális tanács
szerint létrehozott önkormányzat Nagyság:
helyi önkormányzat Státusz: formális Lille 6 millió fő
Nagyság: Eurodistrict c) Wallonia(B)
1,09 millió fó Nagyság: 1,9 millió fó Választott
c)„arrondissment": regionális
Line + 125 önlconn. tanács, francia
Státusz: törvény megyék és belga
szerint létrehozan- tartományok
dó közigazgatási- Nagyság:
statisztikai 3,5 millió fó
Nagyság:
1,18 millió fő
Budapest Budapest Önkor- Budapesti agglomeráció Gazdasági térség Közép-
mányzata Státusz: (közigazgatási)- Budapesti térség a magyarországi
Státusz: választott statisztikai egység környező nagyobb régió
önkormányzat Nagyság: 2,4 millió fő városoldcal bezárólag Státusz: közigaz-
Nagyság: ("csaPágYvárosi 8Yíjr(r) gatási-statisztikai
1,7 millió fó Státusz: nem létező régió
Nagyság: 4 millió fő Nagyság:
2,9 millió fő
Forrás: Homan—Howl—Tosics (2007, 36).
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
14 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 s 1
Az 1. táblázat azt sugallja, hogy minden város különböz ő a város, a városrégió, illetve
a következő közigazgatási szint relatív pozícióját tekintve. A 2. táblázatból, amely a
különböző szintek lakosságának arányát mutatja, kiderül, hogy ez nem így van.
2. TÁBLÁZAT
A városrégiók és közigazgatási régiók nagysága a városokhoz képest a nyolc
METROGOV város esetében
(Ratios of Population Numbers in the Different City-region Areas Compared to the
City, in the Eight METROGOV Cities)
A város lakosságához viszonyított nagyság
Város (arány - %)
Város lakossága Sz űkebb Tágabb Következ ő
(ezer fő) városrégió- városrégió- közigazgatási
térség térség szint
Köln 986,0 3,0 8,1 18,3
Frankfurt 647,0 3,4 - 5,9 8,2 9,4
Birmingham 977,0 2,8 3,6 5,4
Glasgow 580,0 3,0 5,2 8,6
Milánó 1260,0 2,9 4,8 7,2
Malmő 270,0 2,2 3,6 - 13,3 4,3
Lille 227,0 6,2 15,9 17,6
Lille* 1090,0 1,7 3,3 3.6
Budapest 1700,0 1,4 2,4 1,7
* Lille-t a „Communauté Urbaine" szintjén értelmezve.
Forrás: Homan-Howl-Tosics (2007, 35).
A METROGOV városok több mint fele hasonló képet mutat, ha a városrégiós tér-
ség és a város lakosságának arányát nézzük: a kisebb városrégió lakossága (funkcio-
nális városi térség) 3-3,5-szerese a városénak, míg a nagyobb városrégió (a gazdasági
befolyás térsége) 4-8-szorosa. A tágabb definícióval meghatározott városrégió
lakossága általában kisebb a következ ő (regionális) közigazgatási szint népességénél.
Lille és Malmő kivételes értéke a határokon átnyúló kapcsolatokban, illetve térsé-
geik policentrikus jellegében rejlik, Budapesté pedig abban, hogy a város maga
nagyon nagy (különösen, ha az ország egészéhez viszonyítjuk, hiszen a teljes lakos-
ság 17%-a él a fővárosban).
Az összes METROGOV város esetében a városrégió a kormányzásnak egy újabb
szintjét jelentené, amelynek be kellene férnie a már amúgy is túlzsúfolt igazgatási
struktúrába. Mindenhol legalább négy meglév ő szint van: a város, a régió, a nemzetál-
lam és Európa, melyek mindegyike különböz ő politikákkal és stratégiákkal rendelke-
zik, amelyeket összhangba kell hozni a városrégiós szemlélettel. A meglév ő struktú-
rák átalakítása törvényhozásbeli változtatásokat tehet szükségessé, ezért nehézkes
és hosszadalmas lehet.
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf. 2008 • 1 Nagyvárosi kormányzás ... 15
Városrégió-szintű funkciók a többszint ű kormányzási rendszerben
A METROGOV projekt során három különböz ő funkció (stratégiai tervezés, tö-
megközlekedés és hulladékelhelyezés) tekintetében kerültek összehasonlításra a
városok, aszerint, hogy ezek a funkciók milyen mértékben teljesülnek a városrégiós
területükön.
A feltevés az volt, hogy egyetértésre jutni a stratégiai tervezésben a legkönnyebb,
a tömegközlekedést illet ően nehezebb, és a hulladékelhelyezés tekintetében a leg-
nehezebb (ez utóbbi szabályozó funkció, ahol er ős a NIMBY-effektus).
A szerzett tapasztalatok nem er ősítették meg teljes mértékben a feltevést:
jónéhány város esetében a tömegközlekedési együttm űködés városrégiós szinten
fejlettebb, mint a közös stratégiai tervezés, különösen ott, ahol a tömegközlekedési
együttműködést regionális (vagy nemzeti) szinten kezdeményezik és szervezik meg.
Ezekben a városi térségekben a stratégiai tervezési együttm űködés — amely sokkal
inkább alulról építkező kezdeményezés kellene hogy legyen — kevésbé fejlett, mivel
kevésbé sürget őnek tűnik az önkormányzatok számára.
E megjegyzéstől eltekintve világos, hogy a stratégiai tervezés és a tömegközleke-
dés alkotja mindenfajta városrégiós kapcsolat minimális tartalmát. A hulladék-
elhelyezés nem tartozik a városrégiós funkciók közé, mivel ez (más infrastrukturális
szolgáltatáshoz hasonlóan) kifejezetten technikai jelleg ű, megoldható olyan önlcor-
mányzatok egyfunkciós partnersége keretében, amelyek nem feltétlenül tartoznak a
városrégiós területhez. Az effajta infrastrulcturális szolgáltatásokra vonatkozó terü-
leti együttműködési megállapodások ugyanakkor fontosak, főként a fenntartható
városfejlesztés szempontjából. Emiatt az önkormányzatok infrastrukturális szolgál-
tatási együttműködése szintén a városrégiós partnerséghez való hozzájárulásnak
tekintendő, habár nem ez a fő motiváló erő.
„Optimális" forgatókönyv esetén a szabályozó funlcciókat bizonyos mértékig vá-
rosrégiós szinten vezérlik (de nem feltétlenül pontosan ezen a területi alapon szer-
vezik), míg a pozitív, mindkét fél számára el őnyös funkciókat minimum ezen a
szinten, sőt akár a szélesebb városrégiós területen is teljesíthetik, lefedvén a város
teljes gazdasági befolyási területét.
Az eredményes városrégiók jellemz ői
A városrégiók különböz ő kormányzási modelljei
A városok és a régiók egyre er ősödő nemzetközi versenyének feltételei között a
kormányzás és a vezetés kritikus jelent őségű tényezővé válik a városrégiók fejlesz-
tésében (Clark 2005).
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
16 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 • 1
Az Eurocities Kormányzati Munkacsoport európai nagyvárosokban végrehajtott
felmérésre épül ő szakmai anyaga szerint a városrégiók két fő módon nyerhetik el
demokratikus legitimitásukat:
Indirelct módszer. Az önkormányzatok maguk jelölik ki választott tagjaik kö-
zül azokat, akiket a városrégió kormányzatába delegálnak. Az esetek többsé-
gében ez a megközelítés érvényes.
— Közvetlen választással, a városrégió lakosságának körében az általános válasz-
tójog alapján szervezett választás keretében.
A városrégió vezetőjének kiválasztására is többféle mechanizmus lehetséges:
A városrégiós gyíílés szavazása,
Törvény általi lcinevezés,
Vezetés rotációs alapon,
Az elnök automatikusan a városrégió legnagyobb városából érkezik,
— Nincs elnöki tisztség.
A városrégiók többségében kett ős kormányzati rendszer m űködik, amennyiben a
politikai szintet egy tanácsadó szerep ű tisztségviselői pillér támogatja. Az informális
városrégiók esetében is el ő fordul, hogy megállapodások körvonalazzák a résztvev ők
szerepköreit, bár e strulctúrák jogilag nem kötelez ő érvényűek és a részvétel önlcéntes.
Magukat a megbeszéléseket azonban sokszor nagyon is komolyan veszik (Glasgow-
ban például jegyzőkönyvet vezetnek, és jelen van az illetékes skót miniszter).
A városrégiók jogosultságai nagymértékben különbözhetnek. Lyon és Lille eseté-
ben a Communauté Urbaine telekvásárlási és adóemelési (ipar űzési és hulladékke-
zelési adó) jogosultsággal rendelkezik; jelent ős a költségvetése és önkormányzati
igazgatási szervként jár el. Barcelonában a környezetvédelmi és közlekedési testüle-
tek világosan meghatározott felel ősségi körökkel és némi pénzügyi er őforrással
rendelkeznek. Hasonló a helyzet Birmingham városrégiós közlekedési testülete
esetében. Viszont a barcelonai, városfejl ődési kérdésekkel foglalkozó városrégiós
testület — hasonlóan az újabbkeletíí testületekhez, például Milánóban és Frankfurt-
ban — kevesebb erő forrással és nem pontosan körvonalazott jogosultságokkal ren-
delkezik. A Birminghami Városrégió példája is mutatja, hogy ezek az újabb testüle-
tek bizonytalan pénzügyi és jogi keretek között m űködnek, befolyásukat a szakma-
politikákkal és a prioritásokkal kapcsolatos közös lobbizással, valamint az er őfor-
rásolcra és a projelctekre történ ő közös pályázással fejtik ki.
Egyes esetekben a polgármesterek felügyelik a városrégió m űködésének adott ré-
szét, majd beszámolnak a városrégiós partnerségben részt vev ő többi polgármester-
nek. Máshol a városrégió költségvetést és éves beszámolót köteles benyújtani a
Kormányzó Tanácsnak és a Közgyíllésnek, illetve tanácsadó testület számol be a
városrégió mindegyik tanácsának. A legformalizáltabb megközelítés Franciaor-
szágban tapasztalható, ahol az éves költségvetést és tevékenységi jelentést a Tanács
szavazza meg, a nemzeti kormány kíséri figyelemmel és a Chambre Régionale des
Comptes felügyeli. Ennek a példának az értékét azonban csöldcenti, hogy szakért ők
szerint a Communauté Urbaine nem tekinthet ő „normál" európai városrégiónak,
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf. 2008 s 1 Nagyvárosi kormányzás ... 17
mivel szerepe inkább csak az Európa-szerte szokásos városi szint újrateremtése az
igen szegmentált franciaországi településstruktúrában.
A városrégiók intézményi és pénzügyi viszonyai
A városrégiók csak a politikából nem élnek meg: valóságos, tárgyi er őforrásokra
van szükségük, ha nemzetgazdaságuk és Európa motorjaiként kívánnak prosperálni.
Ezek az erőforrások többféle forrásból származhatnak:
1) Normatív központi kormányzati er őforrások: Nagy-Britanniában, illetve más
európai országokban folyamatosan tárgyalt téma a fiskális jogkör átruházása a
városrégiókra (Marshall Finch 2006). A városrégióknak saját bevételi forrá-
—
sokkal kellene rendelkezniük, elkerülve, hogy költségvetésük minden elemét a
központi kormányzat határozza meg. Carley szerint (2000, 287) elegend ő mér-
tékű jogkör-átruházás nélkül a helyi hatóságok képtelenek „útjára indítani az
innovációt partnerségeikben, illetve saját maguk és partnereik számára straté-
giai szerepet meghatározni és megvalósítani".
2) Fejlesztés-finanszírozási er őforrások: A jogkör-átruházás által nyújtott hosszú
távú megoldások mellett a „projekt-alapú" vagy átmeneti finanszírozási áram-
lásokkal támogatható a városrégiós munka. A METREX hálózat azt szeretné
elérni, hogy a Strukturális Alapokat városrégiós szinten kezeljék. Carley
(2000, 287) — különösen a városrehabilitáció tárgyalásakor — azt indítványoz-
za, hogy „... minden érintett, tehát a központi kormányzat, a helyi hatóságok és
egyéb köz- és magánképviseletek együttműködjenek egy integráltabb és inno-
vatívabb megközelítés érdekében a városrehabilitációs partnerségek finanszí-
rozását tekintve."
Partnerség a magánszektorral
Jelentő s tapasztalatok vannak arra nézve, hogy a magánszektor mennyire központi
szerepet játszik a városrégiós partnerség m űködtetésében (pl. Carley 2000;
Leibovitz 2003; Marshall Finch 2006). Az üzleti szféra értelmes bevonása különö-
—
sen kritikus jelentőségű a versenyképesség javításában. A köz- és a magánszféra
partnerségének működtetési sikere azonban mindkét oldalon az eredményes és
hatékony döntéshozatali folyamattól függ.
A kölcsönös gyanakvás persze megmaradhat a magánszektor szervezetei és a he-
lyi önkormányzat között. Az üzleti szféra hajlamos úgy tekinteni a helyi önkor-
mányzatot, hogy az sz űk látókörű, védekező hozzáállású és nincs stratégiai perspek-
tívája. A helyi önkormányzat pedig hajlamos úgy tekinteni a magánszektort, hogy
az csak saját érdekeivel foglalkozik és túlegyszer űsíti az értelmes partnerség kiala-
kításában rejlő kihívásokat. Kihívást jelent a sokféle érdek képviselete, különösen
akkor, ha jelentős a vállalkozások közötti verseny (Leibovitz 2003). Carley szerint
(2000, 283) „Eredményes, hosszan tartó üzleti részvételre akkor kerül sor, ha a
vállalkozások képvisel ői szerveződésbe tömörülnek a partnerség létesítését megel ő-
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
18 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 s 1
zően. Ez például Kereskedelmi Kamarán vagy 'a célra alkalmas' külön szervezeten
keresztül történhet." Ebben a vonatkozásban jelent ősen eltérőek a szabályozások az
európai országokban: Franciaországban például kötelez ő a kereskedelmi kamarai
tagság, míg Nagy-Britanniában és Magyarországon nem.
A városrégió, kevésbé formalizált jellegénél fogva az egyetlen olyan kormányzati
szint, ahol lehet őség nyílik a magánszférával folytatott nyitott partnerségre. A ma-
gánszektor főbb szereplői közötti szoros koordináció olyan helyzetekhez vezethet,
hogy a magánszektor kezdeményez ő szerepet játszhat a városrégiós szint ű együtt-
működés elősegítésében, ahogyan az Lille és Frankfurt esetében is történt.
A magánszektor bevonása a városrégiós partnerségbe nem egyszer ű feladat. Egy
nyolc nagyvárosi régiót felölel ő nagyon friss EURICUR-tanulmány szerint (van
den Berg et al 2007) meglep ően alacsony volt a magánszektornak az elemzett pro-
jektekben való részvétele, és főként a projektek megvalósítási fázisára korlátozó-
dott. Nem találtak példákat stratégiaibb jelleg ű partnerségekre állami és magánszer-
vezetek között.
Az európai tapasztalatok összefoglalása: következtetések és ajánlások
A városrégió a versenyképesség és a fenntarthatóság hajtómotorja
A városok és a körülöttük lév ő területek közötti valós együttm űködés fontos cél,
nemcsak a helyi körülmények javítása, hanem az európai fejl ődés versenyképeseb-
bé és fenntarthatóbbá tétele érdekében is.
A városrégiós együttm űködés lehetőségeit javítja az „új stílusú" regionális politi-
kák terjedése, melyek keretében — szemben a „régi", kiegyenlít ő jellegű regionális
politikákkal — minden régió saját optimális szintjéig való növekedése a cél, mivel a
nyitott nemzetközi gazdaság körülményei között nemzeti szinten ma már nincsen
zéró összegű játék. Ez azt jelenti, hogy egy régió sikere nem feltétlenül kell, hogy a
többi régió lehet őségeinek beszűkülését jelentse (Clark 2005).
A városrégiók sikeréhez elengedhetetlenül szükséges, hogy független és rugalmas
eszközöket kapjanak a bevételteremtésre és -elköltésre, továbbá jogosultságot olyan
döntések meghozatalára, amelyek érintik a városrégió és népessége jöv őjét. Arról is
gondoskodni kell, hogy a városrégiók növekedése kiegyenlített legyen mind kör-
nyezetvédelmi, mind társadalmi szempontból. Mindennek érdekében aktív beavat-
kozásokra van szükség a városrégión belül, továbbá megfelel ő döntéshozatali me-
chanizmusok érvénybe léptetésére.
A 21. századi új városrégiós együttm űködési időszak különbözik a korábbitól.
Nem valószínű, hogy a jelenlegi együttműködési időszak eredménye ismét fixen
körülhatárolt új közigazgatási szintek tömeges létrehozása lesz. Ma az a legvalószí-
nűbb, hogy a rugalmasabb együttm űködési modellek alapján lehet nagyobb területi
egységeket létrehozni. Az új egységek nem rendelkeznek átfogó döntéshozatali
jogosultsággal, céljuk, hogy vitafórumként szolgáljanak a részt vev ő önkormány-
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf. 2008 • 1 Nagyvárosi kormányzás ... 19
zatok számára. A szélesebb kör ű területi együttműködés is teret hódít majd azokban
a szektorokban, ahol minden partner nyer az együttm űködéssel.
Így az új együttműködési időszakban nagyobb hangsúly helyez ődik a kormány-
zásra, a hálózatszerű struktúrákra és a rugalmasságra. A politikai és közigazgatási
rendszerek különféle modelljei és az országok közötti geopolitikai különbségek
nagyon eltérő körülményeket teremtenek a városrégiós együttm űködés létesítésére.
Azokban az országokban, ahol minden hatalom a helyi önkormányzatok kezében
van, kizárólag alulról építkez ő megközelítések lehetségesek. Más országokban, ahol
a magasabb szintek (az országos szint, a közigazgatási régiók) rendelkeznek a leg-
erősebb hatalommal, a városrégiók lehet őségei főként tőlük fliggenek. Európában
nincs tehát kizárólagos, „egyméretes", mindenki számára érvényes városrégiós
együttműködési modell, inkább karakterisztikák léteznek, amelyeket a környezet-
nek megfelelően adaptálnak.
A tapasztalatok szerint a „városrégió" megjelölés alatt kett ős feladat értendő: a
funkcionális városi területen belüli bels ő konfliktusok megoldása, illetve a b ővebb
városi terület gazdasági együttm űködési lehetőségeinek kiaknázása. Az együttm ű-
ködési kötelezettségvállalások önkéntes kialakítása a sz űkebb városrégió szintjén
ritkán működik jól és hosszan tartóan, itt erősebb együttműködési keret kidolgozá-
sára is szükség van. A városrégióknak létre kell hozniuk azt a kapacitást, amellyel a
zérusösszegű játékon túlra törhetnek, és egyaránt megteremthetik a versenyképes és
fenntartható fejl ődés feltételeit.
A struktúrált, koordinált, formális együttm űködési filozófia és a rugalmas megkö-
zelítés, a kreatív városrégiós kormányzás vonatkozásában a METROGOV munkája
során új gondolat merült fel: a két különböz ő megközelítés egyidej ű alkalmazása
különböző térségi szinteken. A városrégiók térségileg sz űkebb és bővebb meghatá-
rozása közötti különbségtétel lehet ővé teszi, hogy a városrégiók foglalkozzanak a
funlccionális városi térségben felmerül ő problémákkal, és ezzel egyidej űleg solckal
nagyobb területen fejlesszenek gazdasági együttm űködést. A szűkebb meghatározás
együttműködést jelent a közszolgáltatások széles körében (speciális célú szervek
rugalmas vagy kötött térségi kialakításban) és a területfelhasználás tervezésében (a
közös régiós szintű stratégiai döntések végrehajtását garantáló mechanizmus, kötött
területen). A szélesebb kör ű együttműködés célja a gazdasági tervezés és fejlesztés,
esetleg néhány közszolgáltatás (közlekedés stb.) rugalmas, alulról építkez ő partner-
ség keretében.
A korábban tárgyalt alulról építkez ő, illetve felülről kialakított kezdeményezések
kombinálhatók egymással, amennyiben kezdeményezések történnek a pozitív funkci-
ók alulról építkező fejlesztésére, és ezzel párhuzamosan er őfeszítéseket tesznek a
legfontosabb szabályozó funkciók felülr ől való bevezetésére. A fixen körülhatárolt
(szabályozó) és a rugalmasan körülhatárolt (mindkét fél számára kedvez ő) együttmű-
ködési megközelítés is kombinálható. Egy fixen körülhatárolt területen például olyan
intézmény létesíthet ő, amely együttműködést kezdeményezhet különböz ő funkciók
tekintetében, a terület alacsonyabb szint ű egységei közötti megállapodások alapján.
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
20 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 • 1
A fejlődés másik dimenziója az együttműködési terület térségbeli kiterjesztése: ha a
„központi városrégió" sikeres a magfunkciókat tekintve, s őt még néhány szabályozói
jogkör tekintetében is, cél lehet egy „szélesebb városrégió" kialakítása, amely kis
számú funkcióra korlátozódik, fóként mindkét fél számára kedvez ő alapon.
A különböz ő kormányzási szintek szerepe
A városi önkormányzat szerepe
A helyi különbségek miatt minden városnak a maga módján kell kiépítenie a vá-
rosrégiót. A városi hatóságnak — partnerségben más érdekelt felekkel a városrégiós
szinten — el kell végeznie a helyi körülmények elemzését (a morfológiai városi
terület, a funkcionális városi terület és a gazdasági együttm űködési terület elemzése
és összehasonlítása). Ennek alapján — a környez ő területek önkormányzataival és
egyéb szerepl ő ivel együtt — közös nagyvárosi fejlesztési tervet és többéves progra-
mot kell kidolgozniuk, amelyben a szűk, funkcionális városi térség-szint ű városré-
gió és a szélesebb területen megvalósuló gazdasági együttm űködés kialakítását
célzó terv szerepel. Mindezeket a tevékenységeket be kell ágyazni a kialakuló nem-
zeti szintű városrégiós politikába.
A közszféra, az adminisztratív szerepl ők mellett be kell vonni más szerepl őket, a
lakosságot, a gazdaságot, a civil társadalmat. A jelenlegi helyi tisztségvisel ők legi-
timitása és elszámoltathatósága kisebb területi egységekre korlátozódik, és igen
formális szinten valósul csak meg. A városrégiót vagy közvetlenül választott politi-
kusok kell hogy képviseljék, vagy szabad akaratú partnerségek alapján — ami a
demokrácia új formája. Az utóbbi esetben minimálfeltételeket kell megszabni, me-
lyek lehetőséget nyújtanak az önkéntes folyamatokra, önkéntes alapon.
A nemzeti és a regionális kormányzatok szerepe
A sikeres városrégiós együttm űködéshez megfelel ő nemzeti keretelcre van szükség,
fóleg a lehetőségek oldaláról. A nemzeti városrégiós napirendek els ősorban „pozitív
árukra" kell, hogy vonatkozzanak, míg a negatív áruk (szabályozói kérdések) kezelé-
sét kormányzati megoldásokkal kell elvégezni a területi tervezés keretében.
Már léteznek példák Európában az effajta nemzeti politikálcra: a Német Nagyvárosi
Régió Napirend, Nagy-Britannia elgondolásai a városrégiók nemzetgazdasági meg-
közelítésével kapcsolatban, valamint a francia felhívás a nagyvárosi együttm űködésre.
A pozitív napirendhez hasonlóan a szabályozói napirend esetében is szükséges,
hogy nemzeti szinten figyelmet fordítsanak a városrégiókban rejl ő lehetőségekre,
csak más módon. A városi környezetvédelmi problémák — például közlekedés
okozta levegő szennyezés és széndioxid-kibocsátás — megoldására irányuló stratégi-
ai válaszok keresésében a nemzeti stratégiák magukban kell, hogy foglalják — a
helyi és a regionális hatóságok mellett — a városrégiókat is.
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf. 2008 s 1 Nagyvárosi kormányzás ... 21
Fontos, hogy a városrégiós együttm űködés nemzeti és regionális szabályozása ne ha-
tározza meg konkrétan, hogy mit kell elvégezni, hanem iránymutatást adjon és ösztö-
nözzön az együttműködés kialakítására a városrégiókban. A lehetséges eszközök:
Pénzügyi ösztönz ők (több támogatás nyújtható felülr ől, ha együttműködés lé-
tesül az előírt kereten belül).
Az együttműködést akadályozó érdekek elleni küzdelem. A központi kor-
mányzat maga ne állítson fel olyan kötelezettségeket, amelyek akadályozzák a
területi, közösségek közti együttm űködést, sőt fontolja meg a meglévő jogsza-
bályok e célból történő megváltoztatását.
A nemzeti szint feladata különösen az adminisztratív régiók problémájának keze-
lése, melyek esetleg ellenérdekeltek a városrégiók fejlesztését tekintve.
Az Európai Unió szerepe kritikus jelent őségű: mivel a nemzeti kormányoknak
korlátozott lehet őségeik vannak a közigazgatási rendszerek megváltoztatására,
Európa kell, hogy útmutatást adjon a városrégiós szint er ősítéséhez. Számos szakér-
tő egyetért azzal, hogy legalább a területi tervezést és a tömegközlekedés kezelését
át kellene helyezni városrégiós szintre. Emellett az infrastruktúra fejlesztéséhez, a
környezetvédelemhez és a társadalmi kohézió er ősítéséhez is a városok és a körülöt-
tük fekvő települések közös megközelítése szükséges. Mivel ezek nem mindkét fél
számára el őnyös helyzetek, az uniós szintr ől érkező útmutatások és ösztönz ők sokat
segíthetnek az új elgondolásokkal szembeni helyi ellenállás legy őzésében.
Felvetések a budapesti nagyvárosi térség kapcsán
Budapest része volt a METROGOV projektnek, így rendelkezésre áll néhány ösz-
szehasonlító adat. A sz űkebb városrégió-térség (Budapest esetében a 81 településre
kiterjedő budapesti agglomeráció) 2,4 millió lakosával a város lakosságának
1,4-szeresét teszi ki, ez a legkisebb arány a nyolc vizsgált térség között. A tágabb
városrégió-térség (1. ábra) (Budapest esetében a 'csapágyvárosi gy űrű', amely a
fővárost 60-80 km-es sugarú körben körülvev ő középvárosokig terjed) mintegy 4
millió lakosával a város lakosságának 2,4-szeresét teszi ki, és ez szintén a legkisebb
arány a nyolc vizsgált térség között. Az adatok is jelzik, hogy Budapest közigazga-
tási határai (az 1950-es kiterjesztés óta) jelent ős részben tartalmazzák a funkcionális
városi térség területét, és hogy a budapesti várostérség tipikusan egyközpontú, a
főváros által dominált.
Köztudott, hogy Budapest meglehet ősen nagy az ország egészéhez viszonyítva,
korábban 20%-os, ma 17%-os népességarányával. Ennek a ténynek nagy szerepe
van abban, hogy a főváros környékének 1950-es becsatolása után évtizedekig hiva-
talosan nem kerülhetett szóba az, hogy a f őváros vonzáskörzete bármilyen szintű
adminisztratív státuszt kapjon. S őt, a hivatalos politika szintjén a f őváros népesség-
növekedésének megállítása volt a cél, melynek érdekében különböz ő eszközökkel
igyekeztek akadályozni a Budapestre való beköltözést. Ez csak részleges eredmé-
nyekkel járt, a főváros lakossága mellett az agglomerációs gy űrű lakossága is gyor-
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
22 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 • 1
san növekedett — ezt a folyamatot nevezhetjük kelet-európai típusú szuburbani-
zációnak (Ekler—Hegedüs—Tosics 1980), amikor a városkörnyék növekedését még
nem a városból kiköltöz ők, hanem az ország egyéb területeir ől oda törekvők, de oda
beköltözni nem tudók okozzák. A rendszerváltás el őtt csak statisztikai értelemben
került megállapításra a budapesti agglomeráció, akkor még 44 településre kiterjed ő-
en, és a hivatalos tervezés sem foglalkozott (egyetlen 1980-as évekbeli terv kivéte-
lével) Budapest és a környéke viszonyával.
1. ÁBRA
Budapest, az agglomeráció és a régió határai, valamint a csapágyvárosok
(Territorial Delienation of Budapest, the Agglomeration Belt, the Administrative
Region and the Surrounding City-ring)
KOZÉP-MAGYARORSZÁG1 RÉGIÓ STRATÉGIAI TERV
77 Salgotarlan
A Közép-Magyarorazági Régió
itnekiatő térképe
,?;
„
Forrás: Terra (2001).
A rendszerváltás után felgyorsult a városból való kiköltözés, ekkor a
szuburbanizáció már a nyugati mintákat követte. Az er ősen decentralizált jogi-
szabályozási környezet a nagyfokú települési önállósággal és a középszint ű kontroll
teljes hiányával az agglomerációs övezet gyors növekedéséhez vezetett: zöldmez ős
ipartelepítés, irodaépítés, bevásárlóközpontok és lakásépítés, szemben a városon
belüli kiürülő barnamezővel, lerobbanó üzletekkel, elmaradó városrehabilitációval
és gyorsan csökkenő városi lakossággal. Az évtized második felére megérett a fel-
ismerés, hogy valamit tenni kell a spontán folyamatok egyeduralma ellen. 1997-ben
jött létre a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács (BAFT), melynek az évti-
zed végére sikerült kidolgoztatnia az agglomerációs fejlesztési koncepció szakmai
anyagát és informális egyeztetéseket kezdeni a f őváros és a megye vezet ői között
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf. 2008 • 1 Nagyvárosi kormányzás ... 23
egy kooperációs minimum elfogadtatása érdekében. A BAFT 1999-es megszüntetése
véget vetett e folyamatoknak, a helyére lép ő Közép-magyarországi régió (KMR) az
agglomerációs problémáknak nem adott súlyúknak megfelel ő jelentőséget. A KMR
Fejlesztési Tanácsában a fő város 2/3-os népességi súlyához képest elenyész ő,
10-15% körüli szavazati arányt kapott csak. Az évtized els ő felében a 'váljunk
mielő bb szét' kérdés került a fókuszba, amit Pest megye azért forszírozott, mert így
több EU-s fejlesztési pénzhez remélt jutni.
Az utóbbi 2-3 évben a helyzet fokozatosan normalizálódott, a KMR szétválása
Budapestre és lyukas Pest megye régióra nem következett be4, és a KMR végre a
térség tervezésével kezdett foglalkozni. Egy újabb pozitív lépés volt a BAFT újbóli
létrehozása 2005 januárjában, a térségi fejlesztési célok összehangolása érdekében.
A BAFT sokkal kiegyensúlyozottabb összetétele (4 fő városi, 4 megyei és 1 orszá-
gos delegált) Budapest számára kezdett ől fogva sokkal elfogadhatóbb körülménye-
ket jelentett a térség problémáinak tárgyalására. 2007 nyarára megszületett a Buda-
pesti Agglomeráció Területfejlesztési Koncepciója és Stratégiai Programja (BAFT
2007), melynek kidolgozására összefogtak a térség főbb tervez ő műhely& (Ecorys
Magyarország Kft., Városkutatás Kft., F őmterv Zrt., Pestterv Kft., Studio
Metropolitana Kht.), akik a korábbi BAFT koncepciót is jegyezték. Megtörténtek az
első lépések a Budapesti Közlekedési Szövetség (BKSZ) létrehozására is.
Ma ott tartunk, hogy a helyzet ugyan kicsit javult, de korántsem rózsás. A régiós
szint erő sítése, önkormányzati státuszának megadása a szükséges 2/3-os egyetértés
hiányában elmaradt, és a KMR-en belül, Pest megyei oldalról újra meger ősödnek a
szétválás iránti érvelések. A BAFT tényleges hatáskör és pénzügyi eszközök nélküli
szervezet, működését a főváros és a KMR 10-10 millió Ft-os befízetése teszi lehe-
tővé. A BKSZ tényleges kialakítása, a tarifaközösség létrehozása a távoli jöv őbe
tolódott. Szervezetek tehát léteznek ugyan a budapesti térségben, de tényleges ko-
operáció és olyan átfogó, fejlesztési célú dokumentum nincs, amelyet az egyes
településeknek kötelez ő lenne figyelembe venniük.
Ha a rövid budapesti áttekintést összevetjük a nagyvárosi térségek m űködésének
korábban tárgyalt nemzetközi példáival, megállapíthatjuk, hogy a magyar példa a
térségi kooperáció kialakításának igencsak a kezdeténél van egyel őre. A jogi szabá-
lyozás (Önkormányzati Törvény) és a meglév ő intézményi rendszer (KMR) valójá-
ban nem jelent pozitív, ösztönző keretet a nagyvárosi térség fejl ődésének. A BAFT
ugyan lefedi a funkcionális városi térség egy részét (ma már korántsem az egészét),
de sem jogosultságaiban, sem pénzügyi eszközeiben nem jelent er ős kooperációs
szintet. A tágabb nagyvárosi térség szintjén pedig semmilyen kooperáció, de még
konzultáció sincs Budapest és a csapágyvárosi gy űrű települései között.
Budapestnek és a térség többi szerepl őjének ebből a helyzetből nagyon hosszú utat
kell megtennie a tényleges térségi kooperáció kialakítására, úgy a sz űkebb funkcioná-
lis térben, mint a tágabb gazdasági befolyási övezetben. Az id ő pedig sürget, mert az
együttműködés és az ezen alapuló, közös akaratot tükröz ő szabályozások és fejlesztési
elképzelések hiányában a budapesti térség sem bels ő problémáit nem tudja megolda-
ni, sem pedig kedvez ő európai fejlődési potenciáljait nem tudja kihasználni.
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
24 Tosics Iván TÉT XXII. évf. 2008 s 1
Jegyzetek
1
Ebbő l a szempontból kivételt képeznek a francia „communautés urbaines"-ek, melyek nem kerültek
felszámolásra.
2
A tanulmányban a nagyvárosok esetére szinonímaként használjuk a városi térség, város és környéke,
városrégió kifejezéseket.
3
Az adott térségben szerepet játszó kormányzati, fontosabb nem-kormányzati és magánszervezetek
vezetőit tömörítő csoportosulás.
4
Jellemző a viszonyokra, hogy Pest megye egyhangú közgy ű lési határozatot hozott a KMR szétválása
mellett, míg Budapest ugyancsak egyhangút ez ellen. A budapesti érvelés, miszerint funkcionálisan
egybetartozó térséget nem szabad külön adminisztratív egységekre bontani (mert akkor feler ősödik a
versengés a kooperáció kárára) nem az érvelés kristálytiszta logikája és igazsága miatt kerekedett felül,
hanem pusztán azért, mert a szétválással az ország egésze nem kapott volna több pénzt az EU-tól.
Irodalom
BAFT (2007) Budapesti Agglomeráció Területfejlesztési Koncepciója és Stratégiai Programja.
www.baft.hu
Balducci, A.—Kunzmann, K.R.—Sartorio, F.S. (2004) Towards creative city-region governance in Italy
and Germany. — DISP. 158.2-4. o.
Carley, M. (2000) Urban partnerships, governance and the regeneration of Britain's cities. —
International Planning Studies. 3.273-297. o.
Clark, G. (2005) City-Regional Development Agencies. www.citiesandregions.com
Ekler D.—Hegedüs J.—Tosics I. (1980) A városépítés alkalmazott társadalmi gazdasági modelljének
elméleti és módszertani kérdései. Kézirat. Budapesti Városépítési Tervez ő Vállalat, Budapest.
European Commission (2006) Thematic Strategy on the Urban Environment. Communication from the
Commission to the Council and the European Parliament. COM (2005)718 final. Brusses.
Healy, P. (2004) Creativity and urban governance. — Policy Studies. 2.87-102. o.
Homan, J.—Howl, D.—Tosics, I. (2007) Urbact METROGOV Final Report. Birmingham.
Hooghe, L.—Marks, G. (2001) Types of multi-level governance. — European Integration Online Papers. 11.
Jones, A.—Williams, L.—Lee, N.—Coats, D.—Cowling, M. (2006) Ideopolis: Knowledge City-Regions. The
Work Foundation, London.
Kim, S.J. (2006) OECD Territorial Reviews: Why co-operation between cities and regions. Presentation
at the Eurocities Economic Development Forum meeting, Budapest. 22-25 March, 2006.
Kreukels, A.M.J. (2000) Interkommunale Kooperation in den Niederlanden. — Heinz, W. (ed.) Stadt &
Region: Kooperation oder Koordination? Ein internationaler Vergleich. Schriften des Deutshen Insti-
tuts fut. Urbanistik, Band 93. Kohlhammer, Stuttgart. 423-496. o.
Kunzmann, K.R. (2004) An agenda for creative governance in city-regions. — DISP. 158.5-10. o.
Leibovitz, J. (2003) Institutional barriers to associative city-region governance: the politics of institution-
building and economic governance in „Canada's Technology Triangle". — Urban Studies. 13.2613-2642. o.
Marshall, A.—Finch, D. (2006) City leadership: giving city-regions the power to grow. Centre for Cities,
London.
METREX (2005) The network of European metropolitan regions and areas. www.eurometrex.org
NLGN (2006) Seeing the light: next steps for city-regions. NLGN, London.
OECD (2000) The reform of metropolitan governance. OECD Policy Brief, Organisation for Economic
Co-operation and Development, Paris.
Parkinson, M. (2004) Competitive European cities: where do the Core Cities stand? ODPM, London.
Terra Stúdió Kft. (2001) Közép-Magyarországi Régió Stratégiai Terv. Budapest.
Tosics, I. (2004) European urban development: Sustainability and the role of housing. — Journal of
Housing and the Built Environment. 19.67-90. o.
Tosics, I. (2005a) City Development in Central and Eastem Europe Since 1990: the Impact of Intemal
Forces. — Hamilton, F.E.I.—Dimitrowska-Andrews, K.—Pichler-Milanovic, N. (eds.) Transformation of
Cities in Central and Eastern Europe. Towards Globalization. United Nations University Press,
Tokyo. 44-78. o.
Tosics Iván : Nagyvárosi kormányzás : A város és környéke együttműködése.
Külföldi példák és a hazai relevancia.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/1.
TÉT XXII. évf. 2008 • 1 Nagyvárosi kormányzás ... 25
Tosics, I. (2005b) Metropolitan co-operation os a precondition for intemational competitiveness. Special
difficulties in preparing post-socialist cities for intemational competition: The case of Budapest. —
Giffinger, R (ed.) Competition between Cities in Central Europe: Opportunities and Risks of
Cooperation. Road, Bratislava. 78-88. o.
Townsend, A. (2005) Multi-level governance in England. Background Paper for the Office of the Deputy
Prime Minister, International Centre for Regional Regeneration and Development Studies, Durham
University, Durham.
van den Berg, L.—van der Meer, J.—Otgaar, A.H.J—Speller, C.J.M. (2007) Empowering metropolitan
regions through new forms of co-operation. New perspectives on metropolitan governance.
EURICUR.
CITY-REGION GOVERNANCE: THE COOPERATION BETWEEN
THE CITY AND THE METROPOLITAN AREA.
EUROPEAN EXAMPLES AND THE RELEVANCE FOR HUNGARY
IVÁN TOSICS
The territorial cooperation between the cities and their surrounding areas is of key impor-
tance for the competitiveness and sustainability of European development. The new, 21st
century period of city-region cooperation will differ from the earlier versions, giving more
emphasys to flexible, govemance- and network-type structures, instead of fixed administra-
tive organizations. City-regions have to address double-task: to solve the intemal conflicts of
the narrow, functional urban area and to exploit the opportunities of the broader, economic
cooperation area. The first might need top-down regulatory mechanisms, while the latter
might best function in bottom-up partnership. In the Budapest metropolitan area territorial
cooperation is non-existent, neither in the narrow FUA nor in the broader economic zone. In
the lack of cooperation, regulations and joint development plans based on mutual trust, the
Budapest metropolitan area will not be able to solve the intemal problems and will be unable
to exploit its advantageous European development potentials.