Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 67-84. p.

Tér és Társadalom XXI. évf 2007 III 2: 67-84

A SZAKMAKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS
LEHETŐSÉGEI A SZOLNOKI KISTÉRSÉGBEN
EGY CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK KUTATÁS
TÜKRÉBEN1
(The Possibilities of Interprofessional Cooperation
in the Micro-Region of Szolnok in Connection with a Research
on Domestic Violence)

JÁSZ KRISZTINA — SZARVÁK TIBOR

Kulcsszavak:
szakmaközi együttm űködések kistérségi szociális tervezés családon belüli konfliktusok társadalmi
szerepek

A családon belüli eró'szak obun negatív társadalmi jelenség, amebr élénken foglalkozt4a a közvéleményt,
fokozott hírértékkel bír a médiában, vitákat generál a politika, a jogalkotás és a közvélemény szin#én egyaránt
A kutatási program egyes elemeinek végrehajtása érzékelhet ően erősítette a rendőrkapitányság szakemberei
és a szociális munkások közötti együttm űködést, javította az intézmények közötti kommunikációt. Kialakultak
azok a személyes kapcsolatok amelyek elengedhetetlenek a gyors és összehangolt közös cselekvéshez.

A családon belüli er őszak egyike napjaink legsúlyosabb társadalmi problémáinak,
amelynek kutathatóságát, objektív feltárását nagymértékben nehezíti a jelenséget
jellemző nagyfokú látencia. A segítségkérés gyakori elmaradása korlátokat szab a
preventív intézkedések alkalmazásának is.
Az ilyen típusú erőszalcos jogsértések jelent ős hányada olyan egyének között va-
lósul meg, akik egymással szoros érzelmi, erkölcsi és anyagi függésben élnek. A
probléma össztársadalmi szinten történ ő kezelését nehezíti az a körülmény is, hogy
a közvélemény nagyobbik hányada még mindig a magánszféra részének tekinti az
ilyen típusú cselekedeteket, és az egyén felel ősségét hangsúlyozza a veszélyeztet ő
helyzet kialakulása, majd kés őbbi feloldása kapcsán is.
Mielőtt rátérnénk a családon belüli er őszak legfontosabb ismérveinek összefogla-
lására, érdemes áttelcintenünk családszociológiai szempontból a család, mint társa-
dalmi közösség alapvető sajátosságait.
A változó emberi viszonyok közepette is tartja magát az az állítás, hogy az emberi
társadalmakban megtalálható intézmények közül a legfontosabb a család. Ez els ő-
sorban annak köszönhet ő, hogy az adott társadalom számára meghatározó fontosságú
funkciókat lát el. Minden, ami egy adott családban lezajlilc egyszerre formálója, és
megjelenítője az adott családot jellemz ő kapcsolat- és viszonyrendszernek, valamint
alakítja az adott közösség beágyazódását is.
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.
68 Jász Krisztina — Szarvák Tibor TÉT XXI. évf. 2007 • 2

A család a privát szféra legintimebb területe, a családtagok között kialakult szere-
pek, az egymáshoz és a külvilághoz való kapcsolódást meghatározó viszonyrendszer
az intézményeken keresztül történ ő társadalmi beavatkozás számára — els ő közelítés-
ben — érinthetetlen közegnek tekintend ő. Amennyiben azonban a családban disz-
funkcionális működésből származó zavar keletkezik, az adott esetben a társadalom
egészét veszélyeztetheti. Ezen diszfunkcionális m űködés egyik megnyilvánulási for-
mája a családon belüli er őszak, amely nagyon sokrét ű jelenség.
A következ őkben elsősorban Ranschburg Jenő A meghitt er őszak (2006) című
munkája alapján foglaljuk össze a családon belüli er őszak legfőbb ismérveit.
A pszichológia a családon belüli er őszaknak három megnyilvánulási formáját tartja
számon, amelyek a következ ők:
— a házastársak (intim partnerek) közötti,
— a gyermekek elleni,
— a családban él ő idős (részben vagy teljes mértékben magatehetetlen) személy
elleni erőszak.
Mindhárom típusra jellemző, hogy az erőszakos cselekmény nem kizárólag fizikai
erőszakban ölt testet, hanem szándékosan el őidézett lelki terror is társul hozzá. A
fizikai és pszichikai er őszak mellett létezik a családon belüli er őszaknak egy har-
madik formája is, a szexuális er őszak, illetve a fóként gyermekeket és id őseket
érintő gondozás, gondoskodás elmulasztása, vagy az ilyen családtagok végzetes
következményeklcel járó elhanyagolása.
A fentiekben vázolt három típusba sorolható er őszakos cselekedetek közös sa-
játossága, hogy azonos a dinamikájuk. Mindegyik esetre egyaránt igaz ugyanis, hogy
a családon belüli erőszakot elkövető személy nem megfelelő módon alkalmazza testi
erejét, hatalmát és az ehhez kapcsolódó irányítási lehet őségeit. Ezért nagy való-
színűséggel megjósolható, hogy azokban a családokban, ahol az er őszak egyik —
fentiekben jelzett — típusa jelen van, ott hamarosan tanúi lehetünk az er őszak más
típusú megjelenésének is.
Léteznek olyan kockázati faktorok, amelyek egy-egy családban való jelenléte
jelentősen megnövelheti a családon belüli er őszak előfordulásának valószín űségét
is. Ezek a következ ők:
— szociokulturális hagyományok,
— alkohol- és drogfügg őség,
— kedvezőtlen anyagi helyzet,
— féltékenység,
— érzelmi elhidegülés,
— az erőszak előfordulása valamelyik családtag saját korábbi családjában,
— az erőszakra vonatkozó szociális attit űdök (vélemények, hiedelmek),
— bizonyos gyakorlati tevékenységek, például l őfegyver jelenléte a lakásban.
Családon belüli er őszakról akkor beszélünk egy adott közösségben, ha meg-
valósul a kényszer valamely formája, a fizikai bántalmazás, valamint a rendszeresen
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.

TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A szakmaközi együttm űködés lehetőségei a ... 69

ismétlődő, valamely családtag által szándékosan el őidézett tartós lelki gyötrelem.
Az erőszaknak ez a megnyilvánulási formája is általában tanult viselkedés.
A családon belüli erőszaknak, csakúgy, mint számos más b űncselekménynek, sa-
játos anatómiája van. A szakirodalom szerint minden bántalmazási folyamatot
három, jól elkülöníthető szakaszra tagolhatunk:
a feszültség felgyülemlésének szakasza,
— az erőszak kitörése,
— valamint a megbánás szakasza, a „nászút periódus" (Walken — idézi Nagy 2005).
Az erőszak fentiekben vázolt ciklusai időről időre megismétlődnek, gyalcran fel-
gyorsulnak. Az erőszakos cselekedetek a családon belül egyre gyakoribbá válnak.
Jellemző továbbá, hogy a harmadik, úgynevezett „megbánó szakasz" az id ő előre-
haladtával eltűnik.
E társadalmi jelenség kapcsán az egyik legfontosabb kérdés az, hogy hogyan vég-
ződnek az ilyen típusú er őszakos cselekedetekkel megterhelt családi kapcsolatok.
Az esetek többségében négy lehetséges forgatókönyv érvényesül:
— a gyermek kiemelése a családból — ez gyakran egyet jelent a bántalmazó többi
potenciális áldozatának magára hagyásával;
az áldozat lép ki a kapcsolatból — ebben az esetben az érintett leggyakrabban
rokonokhoz vagy anyaotthonba menekül;
— a kapcsolat biztonságos befejezése — ilyen esetben az áldozat és az elkövet ő is
segítséget kap;
— a kapcsolat fennmarad,
— de kezeletlen marad a probléma, ebben az esetben bármelyik fél de-
presszióssá, esetleg öngyilkossá válhat,
— az erőszak áldozata komoly sérüléseket szenved, széls őséges esetben part-
nere meg is ölheti,
— önvédelemből a sértett megölheti bántalmazóját,
— a megfelelő módon kezelik a problémát az ellátórendszer segítségével
(NANE 1999 — idézi Nagy 2005).
A legutolsó, mindenki által legmegfelel őbbnek tartott forgatókönyv meg-
valósítását nehezíti az a körülmény, hogy az esetek többségében az illetékes
szakemberek, a jelz őrendszerhez tartozó intézmények munlcatársai nincsenek kel-
lően mély és átfogó információk birtokában a bántalmazás el őzményeivel, di-
namikájával és a lehetséges megoldásokkal kapcsolatban.
Végezetül fontos arról is említést tenni, hogy a bántalmazott felet mi tartja benn
adott esetben a családon belüli er őszakkal érintett párkapcsolatban. Ezek az indokok
(a teljesség igénye nélkül) a következ ők: anyagi fliggés, a gyerekek, félelem az
egyedülléttől, a szerelem, a hűség, a tagadás, a sajnálat, a kötelességérzet, a kor-
látozó sztereotípiák, félelem a partner esetleges öngyilkosságától, a b űntudat, az
alacsony önértékelés, a szégyen, a zavar és a megalázottság, valamint a tehetetlen-
ség-érzet és a bizakodás.
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.
70 Jász Krisztina — Szarvák Tibor TÉT XXI. évf. 2007 • 2

A családon belüli erőszak áldozatai zömében nők, gyermekek, valamint más hely-
zetüknél fogva kiszolgáltatott emberek. Elkövet ői oldalon a legnagyobb arányban
férfiak állnak, akik els ősorban apai, nevelőapai, házastársi, élettársi, ritkábban más
rokoni, gondozói minőségükben követik el az ilyen típusú cselekményeket. Az elmúlt
időszakban azonban — valószínűleg szocializációs okok kövekeztében — a n ők
agresszivitása is számottevő mértékben megemelkedett, és a férfiakkal szemben
elkövetett családon belüli er őszak tekintetében is jelent ős növekedés következett be
(Ranschburg 2006). Ez utóbbi estekben azonban a látencia méginkább meghaladja a
nők sérelmére elkövetett erő szakos cselekedetek esetében tapasztalható mértéket,
ugyanis a férfiak még kevésbé fordulnalc a jelz őrendszerhez segítségkérési szándékkal.
Annak érdekében, hogy e sokréteg ű, komplex, számos el őítélettel, nagyfokú
látenciával terhelt társadalmi problémával érintettek köre jelent ős mértékben csök-
kenjen a magyar társadalomban, szükség van egy össztársadalmi attit űdváltásra,
illetve a kezelésében érintett intézmények közötti tartós és eredményes partnerségi
kapcsolatolcra.

A kutatásról2

A családon belüli erőszak megjelenési formáira koncentráló kutatásunlc két fő
módszertani elemmel jellemezhet ő. Alapvetően a Szolnok Városi Rendőrkapitány-
ságnál fellelhető adatforrások alapján a települések családsegít ő- és gyermekjóléti
munkatársainak segítéségével kerestük fel az interjúalanyokat3. Fontos rögzítenürdc,
hogy ezért a kérdezési szituáció nem a tipikus kérdez őbiztosi szerepet követelte
meg munkatársainIctól, hanem lcvázi terápiás (kliensi) interjúként is kellett ezt a
helyzetet kezelni a részt vev ő, segítő szakembereknek. Azért választottuk a segít ő
szakmák munkatársait, mivel megjelenésük nem kelt okvetlenül gyanút az agresz-
szorban, ugyanez a rend őrséggel kapcsolatban nem mondható el. A kérdez őbizto-
sok többsége maga is azonosult a kutatás céljaival, és ennek is köszönhet ő, hogy
viszonylag nagy számban vállalkoztak ldienseik a válaszadásra.
Kérdőíveinlc a lehetséges alapsokaság 24%-át mértek fel. Mivel a válaszadás ön-
kéntes volt, ezért csak leíró jelleggel állapítjuk meg, hogy leginkább a városokban
vállalták az interjút a családon belüli er őszak áldozatai.

A minta alapjellemz ői

Segítő munkatársaink válaszadói túlnyomórészt n ők voltak: a 120-ból 111 kérdezett
(90%) tartozik a „gyengébb" nemhez. Ez az arány utal(hat) arra, hogy a családon
belüli erőszak egyik jellemző felnőttkorú bejelentői elsősorban a nők4. Családi állapot
szerint azt látjulc, hogy a házasok és az elváltak aránya közel egyforma, 32-30%.
A minta átlagéletkora 44 év. A harminc év alattiak aránya összesen 16%, azonban
fontos, hogy minden tizedik megkérdezett a nyugdíjas korosztályba (60 évnél id ő-
sebbek) tartozik. Lényegében mintánlc közel harmada az ötvenen túli demográfiai
csoportba tartozik.
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.

TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A szakmaközi együttm űködés lehetőségei a ... 71

A felvétel szerinti átlagos háztartásnagyság 3,38 f ő volt. A kérdezettek nagy része
(47%) 3 vagy 4 fós háztartásban él, ugyanakkor a 2 fós háztartásban él ők aránya is
jelentősnek mondható (26%), míg az 5 vagy több fós háztartások tagjai 21%-ban van-
nak jelen a mintában. A városokban az átlagos háztartás-nagyság 3, a községekben 4 fó.
A konfliktusok megoldásában fontos szerepet játszó iskolai végzettség tekinteté-
ben a legmagasabb arányban a maximum 8 osztályt végzettek jelennek meg a min-
tában (43%)5. Fontos utalnunk arra, hogy a mintában szintén magas az aránya
(29%) a szakmunkás illetve szakiskolai végzettség űeknek. Érettségivel minden
ötödik válaszadó, diplomával a minta alig 3%-a rendelkezik.
A kérdezettek 44%-a folytat valamilyen keres őtevékenységet, 28%-a inaktív, ezen
belül 14% munkanélküli. Rokkant- vagy öregségi nyugdíjban részesül a megkérde-
zettek negyede. Felt űnő, hogy a válaszadók közötti munkanélküli arány magasabb,
mint az országos vagy akár a megyei átlag, a foglalkoztatotti arány viszont elmarad
a nemzeti és a területi átlagtól is.
A kérdezettek lakókörnyezetének és lakásviszonyainak mutatói alapján megálla-
pítható, hogy a többségük (57%) kertes családi házban él, a „panellakók" a mintá-
ban 21%-ot képviselnek. Lepusztult, szegénytelepszer ű környezetben csupán 8%
lakik, a többiek átlagos vagy vegyesen, romák és nem romák által egyaránt lakott
környéken élnek. A válaszadók közel fele (a kistérség helyzetéb ől adódóan) szolno-
ki lakos. Vélhetően ebből az állapotból következik az, hogy a mintába került vá-
laszadók kétharmada a Szolnoki Rend őrkapitányság illetékességi területéhez tartozó
városokban lakik.

A társadalmi-települési hálózatok szerepe, jellemz ői

Felmérésünk els ő önálló fejezetében megdöbbent ő (a társadalmi kapcsolati háló
gyengeségére utaló) eredményt kapunk: a felsorolt 12 változó közül csak kett ő lépte
át a 50 pontos határt6.
Válaszadóink gondjaik, problémáik megoldásában leginkább a családot (100 fo-
kozatú skála átlaga: 54 pont) és a szociális segít őket (100 fokozatú skála átlaga 60
pont) említettek. A bizalom' és a szolidaritás hiányát egyrészt jól jelzi az, hogy a
professzionális segítő még a hagyományos támaszt, a családot is megel őzi; más-
részt az is, hogy a barátokra (100 fokozatú skála átlaga: 41 pont), szomszédokra
(100 fokozatú skála átlaga: 31 pont) munkatársakra (100 fokozatú skála átlaga 27
pont) alig számítanak válaszadóink. A helyi polgármesteri hivatalt megjelenít ő
személyek (ügyintéz ők, jegyző, képviselő, polgármester) sem számítanak a kapcso-
lati háló erős „láncszemének".
A családon belüli erőszak kérdésében esetenként preventív és gyógyító szerepet
egyaránt felvállaló egyház és a civil szervezetek említése alig jellemz ő (100 fokozatú
skála átlaga 10, illetve 21 pont). Megjegyzend ő, hogy minden ötödik válaszadó mon-
dott a problémakörrel foglalkozó szervezeteket, amelyek helyi szinten viszont nem
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.
72 Jász Krisztina — Szarvák Tibor TÉT XXI. évf. 2007 • 2

találhatók meg. Ilyen szervezetek közül a válaszok 75%-ában a N ők a Nőkért Együtt
az Erő szak Ellen Egyesület (telefonos segélyvonalát) szerepelt.
Összességben tehát a hagyományos segít ő kapcsolatokra adott alacsony pont-
számok a tradicionális, közösségi hálózatok hiányát mutatják. A kirekesztettséget
csökkenteni, a társadalmi hálót „újrakötni" szinte kizárólag a professzionális segít ő
szféra képes. Ez az adatsor jól mutatja azt, hogy a közösség-építés a családon belüli
erőszak néz őpontjából is fontos, egyfajta össznemzeti feladatként is felfogható.
A kérdést a városok és a községek tükrében vizsgálva jelent ős különbségek talál-
hatók. A városokban különösen jellemz ő a családok szerepes, a községekben lakók
viszont sokkal jobban számítanak a professzionális segít őkre és a polgármesteri
hivatal prominenseire (1. ábra).
1. ÁBRA
A társadalmi kapcsolati háló jellemz ői 100 fokozatú skálán
(The Characteristics of the Network of Social Relations on a 100-grade Scale)

0
városok községek a minta átlaga

E családra, szűkebb rokonságra O szomszédolcra
E (volt) munlcatátsakra D polgármesteri hivatal dolgozóira
▪ polgánnesterre ▪ jegyzőre
önkormányzati képviselőkre • helyi sajtóra, rádióra, TV-re
szoc iális segít őkre

Forrás: Saját szerkesztés.

A korosztályok tükrében azt látjuk, hogy a család és a szociális segítés a fiatal,
legalább szakmunlcásvégzettséggel rendelkez ő felnőttek körében elfogadottabb.
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.

TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A szakmaközi együttm űködés lehetőségei a ... 73

A társadalmi kapcsolati háló gyengeségét értelmezhetjük a kockázati társadalom
oldaláról is. Ebben a dimenzióban a személyes sors bizonytalanságát és kiszámíthatat-
lanságát vizsgálhatjuk. Kutatásunkban a rizikótényez őket a hagyományos anómia-
skála bővítésével értelmezhetjük.
Mintánk körében két alap-attitííd volt megfigyelhet ő. Ez egyrészt a jöv őképhiány
(mondjanak bármit, az emberek zömének egyre rosszabbul megy — 100 fokozatú
skála átlaga 82 pont), másrészt az állami gondoskodás igénye (az államnak minden
segítséget meg kell adnia, hogy az emberek könnyebben éljenek — 100 fokozatú
skála átlaga 84 pont).
Válaszadóink legkevésbé a tudás fontosságát ismerték el (minél tanultabb valaki,
annál könnyebben él — 100 fokozatú skála átlaga 56 pont)9, s leginkább a közbiz-
tonság miatt aggódtak (az utóbbi években egyre több a b űnözés — 100 fokozatú
skála átlaga 91 pont; a hozzánk hasonló embereket manapság több veszély fenyegeti,
mint régebben — 100 fokozatú skála átlaga 85 pont). A hivatalokkal szembeni pasz-
szivitás inkább a városokban (különösen Szolnokon) figyelhet ő meg. A „nincs sok
értelme a hivatalokhoz fordulni, az átlagember baja nem igazán érdekli őket" el-
nevezésű választípus értéke 100 fokozatú skálán Szolnokon 66, a városokban 63, a
községekben pedig 56 pont.
A megkérdezettek azonban elismerik azt, hogy „csak az tud boldogulni, aki saját
sorsát irányítja" (100 fokozatú skála átlagpontja 70), illetve az összefogás erejét is
hangsúlyozzák (az emberek jobban boldogulnának, ha összefognának — 100 fokozatú
skála átlagpontja 89).

Normaszegés — normakövetés határán: a családon belüli erőszak
különböz ő kategóriáinak megítélése

Válaszadóink az általunk említett normaszegésekkel nem szimpatizálnak. Leg-
inkább a potyautas-magatartást fogadják el, a gyümölcslopást és adócsalást elköve-
tő emberekkel megértő k. Ezeket a cselekményeket a malcrotársadalom is inkább
elnézi és kevésbé szankcionálja. A kérdezettek általában nagymértékben elítélik a
családon belüli bántalmazás minden formáját, különösen a fizikai er őszakot. Legsú-
lyosabb megítélés alá a gyermekelhanyagolás esik.
Hasonlóan a különböző magatartásokkal kapcsolatos lojalitás-értékekhez a büntetési
tételek között is a legenyhébbnek a gyümölcslopás és a potyautas cselekedet min ősít-
hető. A családon belüli bántalmazás büntetend őségének megítélése gyakorlatilag egy
kategóriába sorolódik az ittas vezetéssel és a kábítószerek kipróbálásával. A bántalma-
zások köréből a fizikai erőszakot és a gyermekelhanyagolást gondolják a leginlcább, az
idős családtagról való gondoskodás elmulasztását a legkevésbé büntetend őnek.
Fontos megemlítenünk, hogy a cselekedettekkel szembeni er ősebb tolerancia
(lojalitás) inkább a városi (fő ként a szolnoki); a 34 évesnél fiatalabb válaszadókat
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.
74 Jász Krisztina — Szarvák Tibor TÉT XXI. évf. 2007 • 2

jellemzi. A büntethető ségi skálán viszont első sorban a városi (alapvet ően szolnoki)
megkérdezettek válaszai mutattak er ősebb intenzitást.
A válaszadói közvélekedésben a családon belüli viszonyokban a verbális er ő-
szaki° a magánszférát érinti (100 fokozatú skála átlaga: 60 pont). A konkrét er őszak
megjelenése közül a gyermek pofozása már nem tartozik egyértelm űen a magánügy
kategóriába (100 fokozatú skála átlaga: 48 pont). Válaszadóink szerint beavatkozni
a szexuális zaklatás, a házastárs, valamint a szül ő verés, illetve az idő s vagy (és)
magatehetetlen családtag elhanyagolása terén kell leginkább. Összességében a ver-
bális erő szakot leszámítva a bántalmazás összes formáját kevesebben tekintik ma-
gánügynek, inkább a beavatkozást gondolják szükségesnek. Fontos megjegyeznünk,
hogy a férfiak (bár mintánlcban kevésbé vannak reprezentálva) kevésbé t űnnek
beavatkozás pártinak.
A magán és a közérdek határának megítélésében a fiatal feln őttek (34 évnél fiata-
labbak) megenged ő bbek. Körülcben inkább magánügynek tartják a verbális er ősza-
kot, a gyermek fizikai bántalmazását. Megjegyezzük, hogy a férj bántalmazó, er ő-
szakos cselekedeteinek és az id ő s vagy magatehetetlen családtag elhanyagolásának
megítélésében a válaszadók között ebben a demográfiai körben a leggyengébb a
beavatkozás igénye.
Valószínűleg a szocializációban rejl ő tradíció köszön vissza abban, miszerint a
gyerek nevel ő célzatú verése fontos elem a szül ő i gondoskodásban. Ezt mutatja az
az adat is, mely szerint a gyerek verését a vizsgálati személyek sokkal inkább ma-
gánügynek tekintik, mint az összes többi tételt.
A településtípusonként eltér ő közösségi, együttélési normákra; a professzionális
segítés beavatkozási dilemmáira utal az a szignifikáns különbség, amit akkor lá-
tunlc, ha a kérdést a városok és a falvak összefüggésében vizsgáljuk. Azt tapasztal-
julc, hogy a falvakban minden vizsgált kategóriát inkább a magánszféra irányába
tolnak el. Tulajdonképpen a városok között is inkább Szolnok az, amelyik beavat-
kozás-pártinak telcinthet ő . Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) a községekben
élők fontosabb kérdésnek tartják napjaink Magyarországán a családon belüli er ő-
szak kérdését (100 fokozatú skála átlaga: 95 pont)". Általánosan elfogadottnak
tartjálc azt is, hogy a családon belüli er őszak a családban lév ő gyermek testi-lelki
fejlő dését, egészségét súlyosan veszélyezteti.

Bántalmazások a mindennapokban — a családon belüli er őszak
anatómiája

A kérdezettek véleménye szerint a családi veszekedések leggyakoribb okai az ita-
lozó életmód, a szegénység (anyagi gondok) és a türelmetlenség lehetnek. A kap-
csolati, érzelmi tényez ő ket (szexuális élet, szerelem, gyakori távollét) valamint a
párok gyermekneveléssel kapcsolatos konfiilctusait az el őbbieknél kevésbé jellemző
momentumoknak tartják válaszadóink.
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.

TÉT XXI. évf. 2007 le 2 A szakmaközi együttm űködés lehetőségei a ... 75

A kérdés szintetizálására egy matematikai eljárást, a fókomponens-analízist is se-
gítségül hívtuk12. A válaszadók a veszekedés-okok körében három jól körülhatárol-
ható jellemzőt állítottak fel (a három komponens az adatok 64%-át őrizte meg). A
legnagyobb magyarázóer ővel (36%) bíró szegmens az érzelmi konfliktusforrás (a
faktorsúlyok alapján ide tartozó változók: a türelmetlenség, elmúlik a kapcsolatból a
szerelem, szenvedély, a házaspár egyike többször akar nemi életet élni, mint a má-
sik). A második legfontosabb az alkohol (magyarázott variancia: 15%). A harmadik
legfontosabb pedig a „racionális" konflilctus (magyarázott variancia: 13%), amely-
nek elemei az eltér ő gyermeknevelési módszerek, a szegénység (kevés pénz), vala-
mint az, hogy a „férj/feleség túl sokat van távol otthonról".
A nő k körében inkább racionális konflilctusforrásokat találtunic. A középkorosz-
tály (35-49 évesek) körében az érzelmi és a racionális veszekedés-faktor volt az
erősebb, az italozás a 60 évnél id ő sebbek körében számított inlcább problémának a
házas(élet)társi kapcsolatban.
Azok körében, aldk a legkisebb (17 m2alatti) egy fóre jutó lakóterülettel rendelkeznek
a háztartásban, inkább érzelmi és a racionális konfliktusforrásokat térképeztünlc fel.
Fontos megemlítenünlc, hogy a községekben igen er ős az érzelmi motívumok és
az ital által generált konflilctusforrások jelent ősége a házastársalc életében. A racio-
nális konfliktusforrás viszont mindlcét településtípusban inkább jelen van a válasz-
adók szerint.
A minta túlnyomó többsége elfogadja azt, hogy az alkoholfogyasztás és a sze-
génység teszi erő szakossá az embereket, és támogatja azt is, hogy a családon belüli
erő szak elkövetése a negatív, szeretethiányos szocializációs mintához is köthet ő (az
viselkedik így, alcit gyerek korában bántottak)13.
A válaszadók családi veszekedéseinek mintegy egyharmadánál fordul el ő fizikai
erőszak, és mintegy kétharmadánál verbális er őszak". A válaszadók szerint amíg a
verbális erő szak korosztályi szempontból nem jelent különbséget, a fizikai er őszak
inkább a nyugdíjasok és a középkorúak körében fordul el ő. A közepes vagy kicsi
lakóterülettells (28 m2 alatt) rendelkez ő válaszadók inkább verbális erőszakról szá-
moltak be.
Fontos települési különbség, hogy fizikai er őszalcról inkább a városokban élők
számoltak be, a verbális erő szak viszont a községekben volt gyakoribb a vizsgált
településeken (2. ábra).
A kérdezettek környezetében el ő fordult házastársi bántalmazások átlagos száma
3,49. Fontos, hogy a minta közel 40%-a tíznél kevesebb, de majdnem minden har-
madik megkérdezett tíznél több ilyen esetr ől is be tudott számolni kérdez őinknek.
Közel minden ötödik válaszadónk azonban nem tudott ilyen cselekményt feleleve-
níteni közvetlen környezetében.
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.
76 Jász Krisztina — Szarvák Tibor TÉT XXI. évf. 2007 • 2

2. ÁBRA
A fizikai és verbális eró'szak aránya a házastársi veszekedések során
(becslés százalékban)
The Proportions of Physical and Verbal Abuse During Quarrels between Married
Couples (estimate of percentage)

80
70 —
60 —
városok
50 —
40 —
30 —
községek
20 —
10 —
`' 1:0 minta átlaga
fizikai erőszak verbális erőszak

Forrás: Saját szerkesztés.
A családon belüli erőszak fogalmát kimerít ő cselekedetek látenciájára (és a csalá-
di negatív minták átöröldtésére) jó példa az, hogy válaszadóink harmada már gyer-
mekkori családjában is fel tudott idézni a mostanihoz hasonló esetet, s őt a minta
több mint fele tud a rokonok és barátok körében is a családi, házastársi viselkedés
során alkalmazott fizikai er őszakról.
A válaszadók szerint a feleség bántalmazása jóval gyakrabban fordul el ő a házas-
ságok, együttélések során (100 fokozatú skála átlagpontja: 61), mint a férj bántal-
mazása (100 fokozata skála átlagpontja: 19). Ez a trend a nyugdíjas korú megkérde-
zettek körében fordul meg, akik a mintához képest gyakoribbnak gondolják a férfi-
bántalmazást, mint a nők elleni fizikai agressziót. A fiatal feln őtt válaszadóinlc viszont
magasabbnak vélik a házasságokban a n ők sérelmére elkövetett cselekedeteket.

A bejelentett bántalmazások száma, jellege, az els ő interjú hatása

A felvétel tanúsága szerint a legtöbb esetben a bejelent ő (a kérdezett) maga a csa-
ládon belüli erőszak áldozata (62%) illetve a bejelent ő és gyermekei (37%). Sok
esetben (11%) a bejelent ő édesanyja. Viszonylag kevésbé jellemz ő — csupán 5%-ban
fordul elő — az, hogy csak a gyermekek legyenek áldozatok és a bejelent ők.
A kérdezettek közül majdnem mindenlci beszámolt fizikai bántalmazásról, amely
néhány esetben gyermekelhanyagolással is párosult.
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A szakmaközi együttm űködés lehetőségei a ... 77

A válaszadók közül el őször főként családtagnak mondják el a bántalmazás meg-
történtét. Minden harmadik válaszadó a rend őrséghez fordul. De nem elhanyagolható
ebből a szempontból a családgondozók és a barátok szerepe sem, hiszen a mintánlc
6-6%-a bennük bízik els őként.
Fontos hangsúlyoznunk azt, hogy az eset els ő kommunikációjában a családgon-
dozó szerepe főként a községekben (lásd a társadalmi kapcsolati hálóról szóló
1. ábrát), a rendőrségé pedig a városokban (nem els ősorban a megyeszékhelyen!)
meghatározó. Jellemző még az is, hogy az 50 évnél idősebbek nem a családgondozó-
ban bíznak meg elsőként. Érdekes, hogy a családgondozó és a rend őrség a közép és
a fiatalabb korosztálynak jut eszébe el őször, az idősebbek körében inlcább a család-
tagok segítenek. Mindez az iskolai végzettség tükrében úgy jellemezhet ő, hogy a
rendőri első segítség minden kategóriában általános, a családgondozói els ő segítség
inkább a maximum 8 általánost végzettek körében jellemz ő.
A bántalmazás kiderülése el őtt a kérdezettek több mint harmada hosszabb ideig
együtt élt a problémával, több mint kétharmaduk számolt be néhány esetr ől a ki-
derülés előtti időszakból is. Jellemzően a 8 általánost végzettek t űrték inkább régóta
az ilyen típusú eseteket.
A válaszadók arra a kérdésre, hogy hosszabb ideig miért nem tettek feljelentést,
leggyakrabban a félelmet és a szégyent jelölték meg a fontosabb okok között. E két
tényező átlagosan majdnem egyenl ő mértékben esik latba. A társfügg őséget és azt a
tényt, hogy nem tudták, kihez forduljanak, relatíve ritkábban jelölték meg.
A szégyen főként a középkorúak és a fiatalabb korosztály körében volt jellemz ő.
Elsősorban az alacsony iskolai végzettség ű nyugdíjas társadalmi csoport nem tudott
hova fordulni problémájával. Körükben a félelem motivációja is er ősebb volt. Ér-
dekes, hogy a városokban említették inkább a félelem és a társfügg őség dimenzió-
ját. A nemek tükrében azt mondhatjuk, hogy a n ői válaszadóknál a félelem, a szé-
gyen és a társfüggőség is jellemző, a férfiak körében azonban a „nem tudtam kihez
fordulni" választípust rögzítettülc leginkább (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
A feljelentés halasztásának okai a nemek tükrében 100 fokozatú skálán
(The Reasons of Postponing Denunciation According to Sex on a 100-grade Scale)

Nem tudtam A társfügg őség
A kérdezett neme Félelem Szégyen
kihez fordulni miatt
Férfi 29 33 52 38
Nő 66 66 42 45
Összesen 63 63 42 44
Forrás: Saját szerkesztés.
A bántalmazás eseteinek kétharmada derült ki úgy, hogy a sértett vagy a családban
más módon érintett személy jelentette az általa kompetensnek tartott személynek. A
többi esetben ismerős (9%) vagy idegen tett bejelentést (7%), illetve az esetek ismét
csak 7%-ában a kérdezett számára nem derült ki, hogy kit ől származott a feljelentés.
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.
78 Jász Krisztina — Szarvak Tibor TÉT XXI. évf. 2007 • 2

A bejelentés megtörténte körüli els ő intézményi kapcsolatot általában, mintegy
70%-ban a rend ő rség jelenti. Második helyen áll a családsegít ő és gyermekjóléti
szolgálat (7%), valószínűleg azért, mert szerepet játszik a cselekedet kiderülésében.
Más esetben a kérdezettek több intézménnyel egyszerre kerülnek kapcsolatba, ame-
lyek között szerepel az említetteken kívül a gyámhatóság, háziorvos, véd őnő, okta-
tási intézmény, egyház stb. Ezeken az intézményeken belül az els ő személyes kap-
csolattartó 74%-ban férfi, ami vélhet őleg arra vezethet ő vissza, hogy ez az intéz-
mény a legtöbb esetben a rend őrség.
Az ügyintézővel való első találkozás benyomásaként a kérdezettek harmada véli
utólag, hogy segítő kész volt, közel ugyanilyen arányban mondják azt, hogy pozitív
benyomást keltett, 15%-uk találta megnyugtatónak a találkozást és megért őnek az
ügyintézőt. Alig 10%-uk élte meg kínosan a szituációt.
Kutatásunlcban kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen várakozás jellemezte a sértettet
az első szakszerű segítség idején. A válaszok jól tükrözik azt a lelki állapotot, amely-
be ilyen sérelem esetén kerül(het) az ember. A nyitott kérdések között megtaláljuk a
gyors eljárás igényét, a nyugodt, bizalmi beszélgetés kívánalmát, a probléma megsz ű-
nésének vágyát, az elkövet ő kiemelését, védelmet, biztonságot, meger ősítést.
A válaszok a bizonytalanságot is visszatükrözik: „nincs megfelel ő segítség; azt
vártam, hogy beleéljék a helyzetembe magukat; nyomatékosabb intézkedést, a bán-
talmazót figyelmeztessék, de ne vonják eljárás alá; a bántalmazó tartós eltávolítását,
humánus eljárást a bántalmazóval". Itt kell azt megemlítenünk, hogy a válaszadók
nem tudják eldönteni, hogy a feljelentéssel megzavarták-e vagy sem az er őszak
elkövetőjét (100 fokozatú skála átlaga 51 pont)I6.
Ennek tükrében nem meglepő , hogy az igazságszolgáltatás szerveit ől válaszadóink
leginlcább a gyors eljárást, a gyermekekkel szembeni hangsúlyosabb megértést, a
bántalmazó kiemelését, a határozottságot, az apa távoltartását (konkrét segítséget)
és az emberi értékeket, nem pedig egyszer űen a törvények betartását várják.
A szociális szféra területén a családterápia, s a 'menedékház' hiányát, valamint a
szociális munkások ritka látogatásait említették17.
A válaszadók azonban jellemzően elégedettek az ügyintéz ők munlcájával. Indok-
lásukban kiemelik az ügyintéző kompetenciáját, segít őkészségét, türelmét, ugyan-
akkor kisebb részük arra mutat rá, hogy konkrét segítséget nem kapott, ismét egy
kis részük szerint az ügyintéz ő érdektelen volt. Hasonló kritikák (pl. elvitték, de
rövid időn belül visszaengedték a bántalmazót, kis id őre fékezte meg az agresszort,
semmit nem értem el, hogy kihívtam a rend őröket) megfogalmazódtak, de összes-
ségében az elégedetlenek aránya nem éri el a 15%-ot, és ezek közül a teljesen elé-
gedetlenek aránya 8%.
Az alábbi tulajdonság-párokból újra az elégedettség tükröz ődik vissza. A válasz-
adók ugyanis főként a segítő kész, a megnyugtató, a kulturált, a megért ő és a hozzá-
értő jelzőket társították az ügyintéz ő tevékenységéhez. Érdekes, hogy a n őpárti-
férfipárti kategóriák már inkább megosztották a megkérdezetteket.
A válaszadó ügyének els ő hivatalos szerepl őjét és a tulajdonság-párok értékét látva
azt tapasztaljuk, hogy a rend őrség, a családsegít ő és a gyermekjóléti szolgálat értékei
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.

TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A szakmaközi együttm űködés lehetőségei a ... 79

között nincs matematikai különbség. Azt gondoljuk, hogy az intenzitásbeli eltérések
különösen a családon belüli erőszak problémakörében különösen fontos professzioná-
lis segítői attitűdök (problémaérzékenység, tevékenység, megértés, segít őkészség)
körében mutatkoznak meg, amelyek véleményünk szerint a fels őfok-ú képzésben és a
munka világában tapasztalható eltér ő szocializációra vezethet ők vissza.

Az intézmények munkájának értékelése

A családon belüli erőszak kapcsán az emberek természetszerííleg több intézménnyel
is kapcsolatba kerülnek. A válaszok alapján a kérdezettek túlnyomó többsége, 94%-a
került segítő kapcsolatba a rendőrséggel, 54%-ulc a családsegít ő és gyermekjóléti
szolgálattal, mintegy harmadulc a bírósággal, ügyészséggel, ismét egyharmaduk a
háziorvossal, de még sok más intézménnyel, így a közoktatási intézmények képvise-
lőivel (gyermekvédelmi felelősök, bölcsőde, óvoda) is jellemz ő ez az interakció.
Alapvetően azonban azt látjuk, hogy a rend őrség, a szociális és egészségügyi szfé-
ra és az igazságszolgáltatás az a terület, amelyek képvisel őivel a kistérség lakói
leginlcább találkoznak ügyük intézése során. A 2. táblázatból az is jól látszik, hogy
a térségben nincs olyan civil szervezet, amely a problémával kiemelten foglalkozna.
2. TÁBLÁZAT
A kérdezettek száma az egyes intézményekkel való kapcsolatba kerülésük tükrében
(The Number of those Questioned Based on the Institation Contacted)
Elemszám
Rendőrség 104
Családsegítő és gyermekjóléti szolgálat 61
Háziorvos 36
Bíróságok, ügyészség 34
Védőnő 19
Gyámhatóság 18
Ügyvéd 15
Szabálysértési hatóság 13
Iskolai gyermekvédelmi felel ősök 13
Közoktatási intézmények 12
Bölcsőde, óvoda 6
Egyház 2
Egyéb civil szervezet 1
Jogvédő iroda 1
Esélyek Háza Esélyegyenl őségi Hálózati Iroda 1
Forrás: Saját szerkesztés.
A válaszadók a rendőrséget (44%-uk) és a családsegít ő és gyermekjóléti szolgálatot
(27%-uk) ítélték a leghatékonyabbnak. A többi intézmény (bíróság, ügyészség,
ügyvéd, háziorvos, gyámhatóság, iskolai gyermekvédelmi felel ősök, közoktatási
intézmények, szabálysértési hatóság) hatékonysága már kevésbé kimagasló. A
Szolnokon élők majdnem kétharmada a rend őrséget, s alig ötödük a családsegít ő és
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.
80 Jász Krisztina — Szarvak Tibor TÉT XXI. évf. 2007 • 2

gyerekjóléti szolgálatot, a tágabb vonzáskörzetben él ők viszont a két intézményt
egyformán tartották kiemelked őnek.
Mindez a városok—községek tiikrében már puhább eltéréseket eredményezett. Az
urbánus településeken 47%-ban a rend őrség, 26%-ban pedig a szociális ellátás
intézménye volt meghatározó az ügy kezelésében. A községekben pedig a válasz-
adók 37%-a „voksolt" inkább a rend őrségre, majdnem egyharmaduk pedig a csa-
ládsegítő szerepét hangsúlyozta.

A családon belüli erőszak problémájának kezelése

A beavatkozás összességében pozitív irányba változtatta a kérdezettek közérzetét,
körülményeit. Leggyakrabban a hangulat, az érzelmek (100 fokozatú skálán 70
pont) és az önbizalom (100 fokozatú skálán 68 pont) pozitív változását és a társas
kapcsolatok felélénIcillését (100 fokozatú skálán 65 pont) emelték ki. Érdekes, hogy
ezek az értékek a férfiak körében alacsonyabbak maradtak, illetve az érettségizett
vagy diplomás válaszadóknak er őteljesebben növekedett az önbizalma és pozití-
vabban változott a hangulata. A megkérdezettek nagy többsége találkozott rend őrrel
illetve családsegít ő szakemberrel az ügye kapcsán, a többi szakmaterület megfelel ő
szakembereivel való kapcsolat sokkal kevésbé jellemz ő". Leghatékonyabbnak is
ezeket a szakmákat tartják a felsoroltak közül. A rend őr munkáját 38% érezte a
leghatékonyabb segítségnek, míg a családsegít őét minden negyedik válaszadónlc.
Kiemelkedett a vélemények szerint még az ügyészi és a bírói tevékenység is. A
válaszadók a rendőr-családsegítő -pszichológus hármas segít ői teamet gondolnák a
legjobbnak a családon belüli er őszak kezelésére. A megkérdezettek 27, 20, illetve
14%-ban jelölték meg ezeket a foglalkozásokat.
Ahhoz, hogy hatékony legyen a családon belüli erő szak prevenciója és „gyógyítása"
legfontosabbnak a családsegít ő és gyermekjóléti szolgálatok, a rend őrség és a szülők
közös együttműködését tartják válaszadóink, de lényegesnek min ősítik a gyámható-
ság, az iskolai gyermekvédelmi felel ősök, a bíróságok és ügyészségek bevonását is.
A települési különbségek kapcsán lényeges, hogy a háziorvosnak inkább a városok-
ban, a védőnő i hálózatnak inkább a községekben szánnának nagyobb szerepet vá-
laszadóink. Feltehetően a gyakoribb interakciós mezőhöz köthető az a jelentős
különbség is, amely a városokra (s különösen Szolnokra) jellemz ő a civil szerveze-
tek, a jogvédő iroda és az Esélyek Háza említése kapcsán (3. táblázat).
A klasszilcus segítő i hálóhoz kapcsolódó intézmények mellett a média is sokat segíthet
abban, hogy ezek az esetek ismertté váljanak19. A televízió és a rádió, valamint a nyom-
tatott sajtó hatását főként a fiatalabbak vallják (100 fokozatú skála átlaga 84 pont), de
a minta egészében is pozitív hatással bír a média (100 fokozatú skála átlaga 70 pont).
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.

TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A szakmaközi együttm űködés lehetőségei a ... 81

3. TÁBLÁZAT
A családon belüli erőszak kívánt segít ői hálója 100 fokozatú skálán
(The Desirable Network of Helpers to Victims of Domestic Violence
on a 100-grade Scale)
Minta
Szolnok Városok Községek
átlaga
Szülők 88 80 89 83
Rendőrség 89 85 83 84
Háziorvosok 68 62 55 60
Védőnői szolgálat 68 59 68 62
Családsegítő és gyermekvé-
87 83 88 85
delmi szolgálat
Bölcsőde, óvoda 66 59 58 59
Iskola, tanárok 69 62 66 63
I
i Iskolai gyermekvédelmi
I 75 70 83 74
felelősök
Polgármesteri hivatal 55 48 70 55
Ügyvédek 60 53 47 51
Bíróságok, ügyészség 78 69 63 67
Civil szervezetek 58 48 34 44
Egyház 41 32 28 31
Gyámhatóság 87 79 77 78
Jogvédő iroda 77 70 57 66
Esélyek Háza Esélyegyenl őségi
60 49 40 46
Hálózati Iroda
Forrás: Saját szerkesztés.

A családon belüli erőszak szankcionálása

A válaszadók a távoltartást tartják a legmegfelel őbb büntetésnek (100 fokozatú ská-
lán 84 pont), de a családterápiára kötelezést (100 fokozatú skálán 77 pont) is gyakran
megjelölték kívánatos eszközként, a szabadságvesztés büntetést az el őbbieknél lénye-
gesen kevésbé gondolják megfelel ő büntetésnek (100 fokozatú skálán 67 pont), de
még így is inkább támogatják ezt a szankcionálási formát, mint elvetik. A szabadság-
vesztést és a családterápiát els ősorban a férfiak, a távoltartást a n ők tartják fontosabb-
nak. Úgy tűnik, hogy amíg a szabadságvesztés és a családgondozás professzionálisabb
típusa között nincs különbség a települések között, a távoltartás a városokban (különö-
sen Szolnokon) élő megkérdezettjeink támogatását „élvezi". Ennek a formának az
alkalmazását értékelné inkább az érettségizett vagy diplomás válaszadói kör ism.
Fontos ugyanakkor, hogy válaszadóink a büntetés szigorítását tartjálc a legeélra-
vezetőbb eszköznek a családon belüli er őszak visszaszorítására, persze fontosnak
ítélik a segítő kömyezeti háló terjesztését ugyanúgy, mint a rend őri ellenőrzések
számának emelését. Az elkövet ő nevének megismertetését a lakókörnyezetben a
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.
82 Jász Krisztina — Szarvak Tibor TÉT XXI. évf. 2007 • 2

kérdezettek kevésbé tartják használható eszköznek a családon belüli er őszakkal
szemben21. Véleményünlc szerint ez is utal a hazai közösségek rossz állapotára,
illetve ezzel párhuzamosan a közösség-építés települési szint ű megvalósítására.
Érdekes ellentmondás, hogy a válaszolók a családon belüli erőszak egyes megnyil-
vánulási formáival szemben meglehet ő sen toleránsak, az elkövet ő megbüntetését
sem szorgalmazzák, ellenben bizonyos magatartásokat sokkal szigorúbban büntet-
nének. Leegyszer űsítve: vagy nem büntetnének, vagy igen szigorúan.
Lényeges azonban, hogy ez utóbbi elemet a községekben él ők22 (valószínűleg a
tradíciókhoz, a közösség hatásához visszakapcsolódva) különösen lényegesnek
tartják. Tekintettel arra, hogy az átlagpolgár nem ismeri a jelenlegi törvényi szabá-
lyozást, így ezek a vélemények nem tekinthet ők egzaktnak, hiszen nem tesznek
különbséget a családon belüli er őszak egyes megnyilvánulási formái között.

A kutatás lehetséges felhasználási területei

A kutatás (és tágabban a pályázati program) társadalmasításának szakaszában hang-
súlyozmunk kell azt a szalcmaközi együttműködést, amely érzékelhet ően erősítette a
rendőrkapitányság szakemberei és a szociális munkások közötti együttm űködést,
javította az intézmények közötti kommunikációt. Kialakultak azok a személyes kap-
csolatok, amelyek elengedhetetlenek a gyors és összehangolt közös cselekvéshez.
Társadalompolitikai és területi néz őpontból azt emelhetjük ki, hogy mintánk egyik
legmélyebben gyökerez ő problémája a kapcsolati háló gyengesége. Mindenképpen
hasznos volt tehát az a kutatási elképzelés, amely a professzionális segít őket
„kérdezőbiztosként" is szerepeltette. Az adatok azt mutatják, hogy ebben, a kliensi
oldalról erősen bizalmatlan légkörben a professzionális segítőtől kapott szolidaritás és
stratégia meghatározó a stabilabb jöv őkép kialakításában. A vidéki térségek helyzetét
jól mutatja az, hogy a tömegkommunikációs információs forrásokból viszonylag
ismertek a családon belüli er őszak hatásainak csökkentéséért küzd ő szervezetek;
helyben azonban nincsenek ilyen közvetlenül elérhet ő civil támogató lehetőségek.
Összességében megfogalmazhatjuk azt, hogy a kirekesztettség (érzésének) csöklcen-
tése, a társadalmi jelz őrendszer újraszervezése a professzionális segít ői csoportok fel-
adata lehet. Különösen fontos feladat lehet ez a városokban (a szolnoki kistérségben),
ahol azt tapasztaltuk, hogy a professzionális segít ő hatása a községekben az er ősebb.
A kutatás eredményei közül kiemelend ő az, hogy a rend őri beavatkozást többnyire
hasznosnak, de nem elégségesnek tartják, és válaszadóink egy rend őr — család-
gondozó — pszichológus teamet részesítenének el őnyben.
Fontos mentális attit űdöt jelent, hogy az elkövet őt az áldozatok többsége nem
megbüntetni, hanem megváltoztatni akarja, s a megoldások tekintetében eltér a n ők
és a férfiak véleménye.
Lényeges még az is, hogy az eredmények ismeretében a kapitányság vezetése úgy
döntött, fokozottabb mértékben nyit a segít ő szakmákat képvisel ő civil szervezetek
felé, már az eljárások kezdeti szakaszától bevonja őket az áldozatok lellci gondozá-
sába, illetve lehet őséget biztosít az agresszorral történ ő kapcsolatfelvételre.
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.

TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A szakmaközi együttm űködés lehetó'ségei a ... 83

Jegyzetek

A kutatás lebonyolításában köszönjük Bozorádi János rend őr alezredes segítségét (Szolnoki Rend őrka-
pitányság Bíannegel őzési és Értékel ő Alosztály). A munlcához anyagi hátteret az 0BmK által kiírt és
Szolnok Megyei Jogú Város által elnyert pályázat jelentett. Megjegyezzük, hogy a Szolnok Városi
Rendőrkapitányság illetékességi területe két településsel (Tiszaföldvár, Szajol) b ővebb, mint a
244/2003. (XII.18.) kormányrendeletben meghatározott szolnoki KSH kistérség, ahová 17 település
tartozik.
A projekt minden anyagát A családon belüli erőszakról egy kutatás tükrében (Szerz ők: Jász Krisztina—
Bozorádi János Szarvák Tibor) című kiadványban olvashatják el. Jelen tanulmány csak az empirikus
—

felmérés bemutatására fókuszál.
2
A feldolgozás során több változó-összevonást is használunlc, valamint az eredményeket több alkalom-
mal százfokozatú skálán közöljük. A százfokozatú skála értékei minden esetben csak az értékelhet ő
válaszokra vonatkoznak a követicez ők szerint: a százas érték azt jelenti, ha minden válaszoló a maxi-
mális, nulla, ha minden válaszoló a minimális pontszámot adná. A százfokozatú skálákon az ötven
pont alatti érték negatív véleményt (bizalmatlanságot, ellenszenvet stb.), míg az ötven pont feletti érték
pozitív véleményt (bizalmat, rokonszenvet stb.) jelez.
3
Jelen tanulmányban a kutatás után, szolnoki családsegít őkkel készült prominens interjúkból is idézünk.
Így fontos rögzítenünlc a módszerr ől is a véleményüket: a kérdezés során a sértetteknek vissza kellett
emlékezni az eseményekre, illetve sokan nem alcartálc kitölteni, mert féltek.
4
Egyes amerikai és európai vizsgálatok azt mutatjálc, hogy a férfi — ha a családon belüli er őszak áldozata
is — sokkal alacsonyabb valószínűséggel jelenti be a cselekményt, mint a n ő. Különböző módszertani
elemek (pl. telefonos reprezentatív minta) alkalmazása során azonban lciderült, hogy a férfi-áldozatok
száma a vártnál jóval nagyobb. Ranschburg Jen ő szóbeli közlése.
s
A szalcirodalmi adatok szerint a férfialc által elkövetett er őszalc esetén jellemző az alacsonyabb státusz.
A fordított helyzetre azonban (amilcor a n ő az elkövető) már egyáltalában nem. Ranschburg Jen ő szó-
beli közlése.
6•
Erdekes összevetést jelenthet egy 2005-ben végzett, Jászberény feln őtt lakosait érint ő vizsgálat, amely-
ből kiderült, hogy a Jászság központjában gondjaik, problémáik megoldásában leginkább a családra,
szűlcebb rokonságra (100 fokozatú skála átlaga: 85 pont), barátolcra (100 fokozattí skála átlaga: 61
pont), szomszédokra (100 fokozatú skála átlaga: 52 pont) számítanak, a szociális segít ők említése 100
fokozatú skálán 32 pont volt (Szarvák 2005)
7 .
A bizalom — más megfogalmazásban: parInerség — kapcsolathálóját (Utasi 2002, 30) személyközi
kapcsolatokban az önzetlenség, az altruizmus jellemzi.
8
Szolnokon 2000-ben a belvárosban 74, a Zagyván túli tertileteken 68, a Pletykafaluban 63 pontra
értékelték probléma esetén a családi segítség szerepét (Murányi Szoboszlai 2000).
—

9
A kapcsolatokkal azonban mindent el lehet érni — vélik válaszadóink (100 fokozatú skála átlaga 82 pont).
A ferj serto, megalázó dolgot mond feleségének.
Szolnokon ez az érték 88 pont. A minta átlaga 92 pontra min ősítette a kérdés fontosságát.
12
Az eljárás arra alkalmas, hogy több változóból „kisz űrje" azok közös komponensét. A látszólag
független állításról alkotott véleményekb ől az eljárás során kirajzolódik az az attitííd jelleg ű kognitív
beállítódás, amelyről a válaszadó tudatosan esetleg nem is tud választ adni, de amely ott van minden
egyes válasza mögött. A „közös részt" tartalma alapján nevezhetjük el. Az analízis során minden vála-
szoló kap egy súlyszámot (úgynevezett faktor-score-t), amely alapján a kérdezettek csoportjai is jelle-
mezhetők. A fókomponenseken belüli sorrendet a kialakításában részt vev ő változók falctorsúlya alap-
ján ismertetjük, feltüntetve a magyarázott varianciát is.
13 •
Erdekes azonban, hogy a hagyományos „patriarchális" szemléletmód, a hatalom, az irányítás igénye
ennél a kérdésnél nem köszön vissza.
14
Becsülje meg azt, hogy a veszekedések többségében milyen arányban fordul el ő Önöknél fizikai
erőszak és verbális erőszak.
A segítők szerint egyik esetben sem beszélhetünk tisztán fizikai bántalmazásról, hiszen ez párosul az
érzelmivel is.
Egy főre juto ertek. Az atlagos háztartásnagyság: 3,38 f ő.
Jász Krisztina – Szarvák Tibor: A szakmaközi együttműködés lehetőségei a szolnoki kistérségben
egy családon belüli erőszak kutatás tükrében. – Tér és Társadalom, 21. 2007. 2. 67–84. p.

84 Jász Krisztina — Szarvák Tibor TÉT XXI. évf. 2007 • 2

16 .
Megiegyezzük, hogy a fiatal feln őtt válaszadók körében ez az érték 100 fokozatú skálán 71 pont, ami
a feljelentés szankcionáló hatását, a községekben gyakori 45 pont pedig annalc hatástalanságát jelenti.
17
A családon belüli erőszak esetében nem csak egy ember a kliens, hanem az egész család. Itt a kett ős
esetvezetés és a családterápia a célravezet ő módszer — hangsúlyozták a szolnoki családsegít ők.
18
Orvossal minden harmadik, pszichológussal, szociális munkással minden ötödik, véd őnővel pedig
minden tizedik sértett találkozott ügyének menete során.
19
A családsegítők szerint a legfontosabb az volna, ha a családon belüli er őszak kezelését is a gyökerek-
nél kezdenénk megoldani. Ez azt jelenti, hogy az iskolában tartani kellene a családon belüli er őszalcról
olyan felvilágosító órákat, mint a drogoklcal vagy a továbbtanulással kapcsolatban.
20
A maximum 8 általánossal rendelkez ők inkább a szabadságvesztést támogatnák.
21
A családsegítők szerint a jogi megközelítés rossz, egyrészt, mert a n ő félhet, hogy ha elárulja a férje
tetteit, akit szeret, akkor elveszítheti őt, hiszen börtönbe csukhatják. Ezen kívül az elkövet ő és a csa-
ládja bosszút állhatnalc a sértetten. Talán az alternatív büntetési módok lennének a megfelel ők.
22
Fo„ke'nt a 60 évnél idősebb válaszadóink.

Irodalom

Nagy E. (2005) Ki a gyengébbik nem? Szakdolgozat, SZ1E Jászberényi F őiskolai Kar Szociálpedagógia
Tanszék, Jászberény.
Ranschburg J. (2006)A meghitt erőszak. Saxum Kiadó Bt., Budapest.
Murányi I.—Szoboszlai Zs. (2000) Résztársadalmak. Azonosság és különböz őség a szolnoki városrészek
társadalmában. Kézirat. MTA RICK ATI Szolnoki TársadalomIcutató Csoport, Szolnok.
Szarvák T. (2005) Szociális és mentális térkép Jászberényben — Peth ő L. (szerk.) Jászsági Évkönyv.
149-159. o.
Utasi Á. (2002) A bizalom hálója. Mikrotársadalmi kapcsolatok, szolidaritás. Új Mandátum Kiadó,
Budapest.

THE POSSIBILITIES OF INTERPROFESSIONAL COOPERATION
IN THE MICRO-REGION OF SZOLNOK IN CONNECTION WITH
A RESEARCH ON DOMESTIC VIOLENCE

KRISZTINA JÁSZ — TIBOR SZARVÁK

Observing the topic of domestic violence official helpers and reserchers face the following
dilemmas:
Is there a definition for domestic violence at all which is valid under all sorts of circum-
stances? Where are the borders of private sphere? Is there any right for an outsider to intrude
domestic affairs although with the acquiescence of one or the other party in many cases? If
there is then when and in what way? Do the different behaviours within the category of
domestic violence need separate regulation or the present day summary offence regulations
and the statements of the Penal Code are suitable? Who is the victim and who is the aggres-
sor? Or the latter is a potential victim, too?
We should have to find legal as well as practical solutions in accordance with the constitu-
tional processes.
In 2005, the leadership of the Central Police Department in Szolnok have decided to act
against this phenomenon as far as possible although at that time they had no exact knowledge
about the measure of the problem. Special regulations against domestic violence did not
come into force despite all the debates about this question, that is why the police felt itself
alone with the struggle with this phenomenon without any legal weapon.