Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
Tér és Társadalom XXI. évf. 2007 • 2: 55-66
A NEMZETKÖZI FOLYÓKON TÖRTÉNŐ
VÍZGAZDÁLKODÁS, MINT LEHETSÉGES
NEMZETKÖZI KONFLIKTUST KIVÁLTÓ OK
(As a Possible Source of International Conflicts —
Water Management among International Rivers)
ÁGÓ FERENC
Kulcsszavak:
környezeti sz űkösség környezeti degradáció nemzetközi vízkonfliktusok környezet biztonság
A történelem során, a nemzetközi folyókon történ ő vízgazdálkodás többször bizonyult súlyos, államok
közötti konfliktusforrásnak. A hidegháború végeztével, a nemzetek új típusú biztonságpolitikai doktrínái-
nak megjelenésével, egyre nagyobb hangsúlyt kapott a racionális környezetgazdálkodás, melynek hiánya
a nemzetközi folyók esetében széles spektnamon hordozza magában a konfliktus lehet őségét. A szerz ő a
lehetséges konfliktus alaphelyzeteket elemzi cikkében.
Egyre több nemzetközi politikai konfliktus oka a környezet pusztulása, a nyers-
anyagok és energiahordozók hiánya. Ezek a problémái( egyre nagyobb gyakoriság-
gal fordulnak elő a nemzetközi folyókon történ ő vízgazdálkodásban. Az édes víz
alapvető életszükséglet, amely egyesít ökológiai, gazdasági, társadalmi tevékenysé-
geket beleértve az élelmiszertermelést, energiagazdálkodást, közlekedést, a hulla-
dék eltávolítást, az ipari tevékenységeket és az egészséget. Egyes térségekben a
politikai, gazdasági és szociális instabilitás összefligg a nemzetközi folyókon törté-
nő, a fenntarthatóság szempontjait figyelmen kívül hagyó vízgazdálkodással, amely
a környezet nagymérték ű degradációjához vezet. Ennek egyenes következménye
lehet egy esetleges nemzetközi konfliktus (Gleick 1993).
Az elmúlt években a környezeti problémák kutatásában és megoldásban egyre na-
gyobb szerepet kaptak az úgynevezett zöld mozgalmak. Ez a jelenség egyik oldalról
része lett az új, szélesebb jelentést kapott biztonságpolitikai koncepcióknak, más-
részt úgy veti fel a problémakört, mint az egyik lehetséges és egyre nagyobb szere-
pet kapó tényez őt a nemzetközi konfliktusok kialakulásában. Az ezzel a megközelí-
téssel foglalkozó biztonságpolitikai szakirodalmak viszonylag kevés olyan tapaszta-
latra és példára tudnak hivatkozni, amelyek a vízért való küzdelemr ől, a környezet-
pusztulásból származó migrációról, vagy a globális klímaváltozás emberi felel őssé-
géről és következményeiből fakadó konfliktusokról tudnak beszámolni. A ma már
létező tudományos munkák egyértelm űen, tényekkel alátámasztva bizonyítják a
környezet változása, pusztulása és a lehetséges konfliktusok közötti ok-okozati
összefüggést. Ezek a tudományos kutatások els ősorban a környezeti változások
lehetséges konfliktust kiváltó okait próbálják tisztázni, azaz, hogy a természetben
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
56 Ágó Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
lezajló fizikai változások hogyan lehetnek okozati összefüggésben elmérgesed ő
társadalmi változásokkal vagy nemzetközi konfliktusokkal (Libiszewski 1992).
A stratégiai kutatók körében manapság általános törekvés annak bizonyítása, hogy
a jövőben a környezet és a környezetgazdálkodással kapcsolatos konfliktusok ere-
dője az egyre fogyó természeti források birtoklásáért folyó harc. Ezt a prognózist
természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, és valószín űleg nagyon fontos
kutatási szempont lesz majd.
Még specifikusabb a helyzet abban az esetben, ha emberi beavatkozásból fakadóan
felborul az ökológiai egyensúly egy adott térségben, ami a környezet min őségi romlásá-
hoz, a727 a környezet degradációjához vezet, vagy ha az önfenntartó rendszerekben,
a7az a megújuló energiaforrás visszacsatoló rendszerében olyan sérülés történik, mely-
nek kimenetele ugyancsak az ökológiai egyensúly felbomlása (Frey 1993).
A környezet degradációjának fogalmán értend ő elsősorban az emberi tevékenység
okozta környezetváltozás, amely negatív hatással van a társadalomra, minek tulajdon-
képp egyenes következménye a környezetváltozás okozta társadalmi konfliktus. A
fogalom tisztázása mellett meg kell említenünlc a természeti forrás sz űkösségének vagy
hiányának jelenségét, azaz az energiafon-ások mennyiségi problémájának ered őjét.
A természeti eróforrás hiányáról akkor beszélünk, ha egy meghatározott termé-
szeti erő forrás csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Típusai:
1) Geopolitikai helyzetb ől fakadó természeti er őforrás-hiány: a Földön a nyers-
anyagok nem egyenlő arányban oszlanak el, így egy adott ország a földrajzi
helyzetéből fakadóan egy másik ország nyersanyag juttatásától függ ő hely-
zetbe kerülhet.
2) A nyersanyagok szociedis és gazdasági tényez őktől függő egyenlőtlen elosz-
tása és az ebb ől fakadó hiány, melyet leginkább a vásárlóer ő, a tulajdonjog
és a rentabilitás befolyásol. Versenyhelyzet alakul ki a különböz ő társadalmi
és gazdasági szektorok között, például a mez őgazdaság és energiatermelés,
vagy a mezőgazdaság és a kommunális vízhasználat között.
3) Megkülönböztetünk egy olyan jelleg ű természeti erőforrás-hiányt, mely ak-
kor jelentkezik, amikor a nyersanyag ugyan nagy mennyiségben áll rendel-
kezésre, de a helytelen és a fenntarthatóság szabályait figyelmen kívül hagyó
emberi gazdálkodás következtében e bizonyos természeti forrás hiánya lép
fel, amely a természet degradációjához vezet. Ezt nevezzük a természet pusz-
tulásából származó energiaforrás-hiánynak (Frey 1993).
A környezeti konflilctus az er őforrások természeti hiányából fakad, melynek okozója
olyan emberi beavatkozás, amely zavart okoz a megújuló energiaforrás regenerálódá-
sában. Ez általában a megújuló energiaforrás fenntarthatóságnak nem megfelel ő hasz-
nálatából, vagy annak öntisztuló képességénél nagyobb mérték ű szennyezéséb ől
fakad. Mindkét tevékenység következménye az él őhely pusztulása.
A következőkben fel kell tárnunk, hogyan okozhat a környezet pusztulása er ősza-
kos konfliktust. A konfliktus, mint társadalmi jelenség csak társadalomtudományi
premisszákkal támasztható alá, és nem magyarázható természeti jelenségként
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A nemzetközi folyókon történ ő vízgazdálkodás ... 57
(Molvaer 1991). Ez mélyebb és komplexebb analízist igényel, mely figyelembe
veszi a kulturális jegyekkel felruházott emberi természetet. Ez az állítás azt feltéte-
lezi, hogy a környezeti hatások nem vezetnek direkt módon konfliktushoz, ellenben
állandó és egyre növekv ő mennyiségben hatást gyakorolnak a társadalomra. A társa-
dalom környezeti hatásokra adott reakciói válthatnak ki környezeti konfliktusokat.
Thomas Homer-Dixon (1999) felsorol öt lehetséges társadalmi jelenséget, mely-
nek okozója a környezet pusztulása. Ezek a következ ők:
1) A mezőgazdasági termelés csökkenése, legtöbbször ökológiailag marginális
térségben.
2) A gazdasági termelékenység általános visszaesése. Ez általában azt a társa-
dalmi réteget érinti legérzékenyebben, amely a környezeti forrásoktól függ,
gazdaságilag és ökológiailag marginális helyzetben van.
3) A lakosság elvándorlása, kedvez őbb élettér keresése.
4) Társadalmi szegmentáció, mely sokszor együtt jár etnikai szembenállással.
5) A társadalmi intézmények összeomlása.
E szociális jelenségek negatív hatása és további következménye vezethet:
1) Az élet vagy a gazdaság számára elengedhetetlen fontosságú megújuló ener-
giaforrás egyszerű hiányából és/vagy degradálódásából származó konflik-
tushoz. Az ilyen jellegű konfliktus általában államok között lép fel, mikor az
egyik állam korlátoz (vagy kizár) egy másik államot egy nélkülözhetetlen
forrás elégséges elérésében.
2) Csoport-tudattal együtt járó konfliktusokhoz, melyek általában különböz ő
kulturális, etnikai és vallási csoportok között fejl ődnek ki kényszer vagy
nélkülözés hatására. Legtöbbször multikulturális és többnemzetiség ű társa-
dalmakban vagy államok között lépnek fel, melyekben az ökológiai migráció
a konfliktust kiváltó ok.
3) Relatív nélkülözéses konfliktusokhoz, melyek polarizált vagy megosztott
társadalmakban lépnek fel, ahol általában nem, vagy nagyon gyengén m ű-
ködnek a politikai és szociális intézmények. Ezen konfliktus alapja az egyen-
lőtlen gazdasági és szociális helyzet a különböz ő társadalmi rétegek és gazda-
sági szektorokban érvényesül ők között, melynek előidézője a környezet pusz-
tulása. Leggyakoribb megjelenési formája, milcor a környezet degradációjának
következtében a közvetlenül érintett társadahni réteg, például a mez őgazdasági
szférában dogozók elszegényednek, és ez társadalmi feszültségeket okoz
(Homer-Dixon 1999).
Barry Buzan — elismert biztonságpolitikai szakért ő — People Fear and States
(Emberek, Félelem, Államok) cím ű művében (1993) hangsúlyozza, hogy a környe-
zetbiztonság szorosan kapcsolódik a biztonságpolitika többi ágához — politikai,
katonai, szociális és gazdasági biztonsághoz —, valamint hangsúlyozza, hogy a kör-
nyezetünk állapotáról való gondoskodás alapja és színtere az összes emberi tevé-
kenységnek, amelyből logikusan következik, hogy az emberi tevékenységek köz-
vetlenül filggnek a környezet állapotától.
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
58 Ágó Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
Megállapíthatjuk, hogy a környezeti konfliktusok túlnyomó többsége része más jel-
legű konfliktusoknak, politikai, szociális, gazdasági, területi, vallási gyöker ű vagy
egyéb más jellegű problémáknak. Ezek a hagyományos jelleg ű konfliktusok, melyek
tovább indukálhatják a környezet degradálódását, valamint a környezeti konfliktusok
elmérgesedését.
A nemzetközi politika színterén az egyik talán legösszetettebbé, legspeciflkusabbá
váló problémakör a nemzetközi folyókon fenntartható vízgazdálkodás. A víz azon
természeti erő források egyike, amely nélkülözhetetlen az élet szempontjából; így a
főbb gazdasági tevékenységek, a mez ő gazdaság és az ipar, de a kommunális vizel-
látás tekintetében is.
Általánosságban három fő globális jelenség befolyásolja nagyban a folyókon tör-
ténő vízgazdálkodást: a gazdasági növekedésre való globális igény, a Föld népessé-
gének rohamos növekedése és a Föld klímaváltozása, melynek következménye a
globális felmelegedés, valamint részben az elsivatagosodás. A vízre, mint természeti
erőforrásra és az élet alapvet ő feltételére különösen nagy nyomást gyakorol a népes-
ség növekedése, különösen azért, mert ezt a jelenséget rendkívülien nehéz szabályoz-
ni, mind kulturálisan, mind politikailag. A népességnövekedés egyenes következmé-
nye az élelmiszerbiztonság fenyegetettsége, valamint a nagyobb igény a gazdasági
növekedésre. Egy adott nemzet gazdasági növekedése nagyon sajátosan és ellentmon-
dásosan befolyásolhatja a népességváltozást, de önmagában a gazdasági növekedés
mindig együtt jár a vízhasználat növekv ő igényével.
A gazdasági növekedést tovább nehezíti az a tényez ő, hogy a mezőgazdaság víz-
használat szempontjából nagyon nagy szerepet játszik a folyamatban, különösen a fej-
lődés első szakaszában. Ez a gazdasági szektor a Föld vízkészletének fó „felvásárlója".
A Föld édesvíz készletének átlagosan 75%-a a mez őgazdaságban kerül felhasználásra,
de ez az érték Türkmenisztánban eléri a 95%-ot. Néhány szakért ő becslése szerint ezen
arány 70%-a sem éri el a kívánt célját a rendszer gyenge hatékonyságának következ-
tében. Itt ismét a politikai tényez ő játszik nagy szerepet, mivel a nemzetgazdaság egy
minimális élelmiszerbiztonságot feltételez, mely együtt jár a vízigény növekedésével.
Ez a tényező sokszor veszélyezteti a nemzetközi folyókon történ ő együttműködést.
A legtipikusabb környezeti konfliktusok országok között merülnek fel. Természe-
tesen a legnagyobb kockázat a vízzel kapcsolatos környezeti konfliktusokra, ha egy
adott térség arid vagy szemiarid környezetben található, ahol a vízfelhasználásra
óriási mennyiségi követelmény hárul, valamint ahol e vízigény kielégítése egy
külső forrástól, azaz egy másik ország vízjuttatásától függ.
Ermek alapján Haftendorn a Thomas Homer-Dixon-féle egyszer ű, megújuló-
energiaforrás hiányát és a degradálódást kiváltó okokat, valamint az ezek által el ő-
idézett konfliktusokat még további négy csoportra osztotta. Az okok a következ ők:
korlátozott mennyiségű vízhez jutás; országon belüli vízfogyasztás, melyben na-
gyon nagy szerepet játszik az öntözés; vízenergia hasznosítása; és a víz szennyezé-
sének követIcezményeib ől származó konfliktusok (Hafterndorn 1999).
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A nemzetközi folyókon történ ő vízgazdálkodás ... 59
1. TÁBLÁZAT
Vízgazdálkodásból származó konfliktusforrások
(Water Conflicts Originatedftom Water Management)
A víz felhasználá- A szennyező- A víz relatív A víz abszolút
Konfliktus sának különböző- désből szár- megosztásából elosztásából
típus ségéből származó mazó konflik- szárazó konf- származó
konfliktusok tusok liktusok konflilctusok
Konfliktus , Víz elosztása
oka A víz használata Víz min ősége Víz megosztas ,,
e's ele'rheto'sege
Forrás: Saját szerkesztés.
Valójában minden társadalom számára nagyon komoly kihívást jelent a víz hiá-
nya, de az ilyen jellegű problémából fakadó konfliktushoz vezet ő folyamatot objek-
tíven nem vizsgálhatjuk meg, ha figyelmen lcívül hagyjuk a szociális, kulturális és
történelmi tényeket (Ohlsson 1999).
Egy adott vízgyűjtőterület országait karakterizálhatjuk úgy, mint egy képzeletbeli
csoport tagjait. A köztük lev ő kapcsolatrendszer kialalculását Frederic W. Frey model-
lekkel szemlélteti, melyben kiemeli a kapcsolatrendszer kialakulásában szerepet ját-
szó falctorokat, amelyek konfliktushoz vezethetnek egy adott folyó vízgy űjtőterületén.
Modelljeivel elsősorban a víz fontosságát emeli Ici egy adott szerepl ő szempontjából,
amelyet az egyik legmegfoghatatlanabb faktornak nevez. A szerz ő a török—szíriai—
iraki vízkonfliktus példájával kiválóan érzékelteti e tényez ő lényegét. A probléma
nem létezett addig, míg Törökország nem kezdett a Tigrisen és az Eufráteszen terve-
zett Kelet-anatóliai Projektjébe, melynek következtében a víz relatív fontossága jelen-
tősen megnövekedett. Az említett folyamok a szír és iraki gazdaságban egyaránt nagy
szerepet játszanak. A törökországi víztározók megépítésével az addig viszonylag
alacsony konfliktuspotenciállal bíró országok közötti kapcsolat az egyik legkomo-
lyabb nemzetközi vízkonflilctussá lépett el ő. Ez jól érzékelteti, hogy mennyire függ
egy nemzet gazdasága egy adott folyó vízmennyiségét ől (Frey 1993).
Másodsorban a relatív er őegyensúly szerepét hangsúlyozza — ez alatt els ősorban
katonai erőt kell érteni —, amelynek két fő síkja van, mint védő- és támadóerő. E
tényező lényege, hogy egy adott ország milyen mértékben képes megvédeni saját
érdekeit, azaz vízigényét (vízgazdálkodását) egy másik országgal szemben.
A harmadik nagyon fontos tényez ő, melyet a politológus említ, az adott nemzet
földrajzi értelemben vett helyzete a folyó partján, amely egyben megadja a fó geo-
politikai helyzetet is. Ennek megfelel ően egy ország elhelyezkedhet a folyó forrás-
vagy felsőszakaszán, középső szakaszán valamint alsó- vagy torkolati szakaszán.
Kedvező helyzetben van a folyó fels ő szakaszán lév ő, ami tulajdonképp azonosat
jelent az előséggel; az alsó szakaszon elhelyezked ők pedig az uto/sót jelentik, ami
geopolitikai értelemben véve talán a legkedvez őtlenebb. A folyó középs ő szakaszán
lévők politikai szerepe lehet a legváltozóbb egy adott konfliktust illet ően.
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
60 Ágó Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
Hatalmas előnyt jelent a folyó fels ő szakaszán lenni, amely kedvez ő alkupozíciót
teremt a folyó középs ő vagy alsó szakaszán lev őkkel szemben.
Legstabilabb a helyzet a nemzetek között abban az esetben, amikor a fels őszaka-
szon elhelyezkedő nemzet katonai értelemben véve a leger őteljesebb és legkevésbé
van vízgazdálkodási érdekeltsége a nemzetgazdaságában. Legkevésbé stabil a nem-
zetek közötti viszony fordított helyzetben, amikor az alsószakaszon él ő nemzet
katonai értelemben a leger ő sebb és legnagyobb az igénye a víz felhasználására,
ugyanakkor a fels ő szakaszon levő ország is jelentős vízfelhasználó (Frey 1993).
A közép-ázsiai vízgazdálkodás nagyon jó példa a leginstabilabb helyzetre, ahol az
immár független államok nagymértékben próbálják kihasználni vízkészleteiket, amely
a nyári évszakban áll rendelkezésükre. A fels ő szakaszon lévő országok (Tádzsilcisz-
tán, Kirgízia) vízi energia el ő állítására használják folyóikat, melyre természetesen a
téli hónapokban van a legnagyobb szülcség. Az olvadékvízb ől táplálkozó folyókon
tározókat létesítettek, majd a téli hónapokban használják fel helyzeti energiáját; míg
az alsószakaszon levő nagyobb katonai erőket képviselő, gazdaságilag stabilabb or-
szágok (Türkmenisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán) hiányt szenvednek a gyapotter-
mesztéshez elengedhetetlenül szükséges vízb ől a nyári hónapokban.
A vízmegosztáshoz köthet ő konfliktusokban a szerepl ők motivációjának talán leg-
érdekesebb aspektusa az, hogy egy bizonyos ördögi kört jelenítenek meg. A víz-
megosztás problémája legtöbbször szomszédos országok között lép fel. A vízr ől
nagyon sokszor elhangzik, hogy a nemzet biztonságában nagy szerepet játszik, de
azt már ritkábban hangsúlyozzák, hogy pontosan mely területen — a nemzet egzisz-
tenciája vagy a szuverenitás kérdésében. A vízzel kapcsolatos nemzetközi jogsza-
bályok pedig sokszor nem egyértelműek, ellentmondóak. Így tehát, egy bizonyos
meglévő, elmélyült és többrétegű konfliktusban, mint a víz megosztása, melyben akár
a nemzetközi jog sem tudna egyértelm ű döntést hozni, a felek nyilvánvalóan nem
fogják tisztelni egymás érdekeit. Ugyanakkor az a tény, hogy a felek nem respektálják
egymás vízgazdálkodási igényét, tovább ronthatja a nemzetek közötti általános kap-
csolatot vica-versa (Horseman 2001). Erre nagyon jó példa a Gabcikovo—Nagymaros
megoldatlan helyzetébő l fakadó szlovák—magyar kapcsolat, melyet átitat más törté-
nelmi, etnikai és egyéb politikai tényez ő is (Galambos 1992).
Jól látható, hogy a nemzetközi folyókkal kapcsolatos konfliktusok legtöbbször
más problémakörök árnyékában jelentkeznek; ilyen az általános államközi egyez-
mények vagy ellentétek klímája, bizalom vagy gyanakvás, ellenségeskedés vagy jó
szándék. Még súlyosabb a helyzet, ha a vizet politikai fegyverként használják, le-
gyen az általános vagy más jelleg ű politikai vita, ha egy más jellegű problémakör
kerül a vízzel kapcsolatos problémakörbe és fordítva, mely tovább generálhatja a
konfliktusokat. A víz a politikában valamikor igazi értékként mutatkozik, és van
úgy, hogy csak politikai eszköz, mint például, amikor politikai hatalomra jutáshoz
használják. Lehet akár agresszióra kényszerít ő eszköz is a vízhez való jutás, ami azt
jelenti, hogy a víz hiánya jelentkezhet mint ok és mint eszköz is egy politikai konf-
lilctusban. A vízzel kapcsolatos politikai kezdeményezések megnyilvánulhatnak a
megvalósítandó legfő bb feladatként, egyfajta csodaszernek túlértékelve, ha az általá-
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A nemzetközi folyókon történ ő vízgazdálkodás ... 61
nos gazdasági és politikai helyzet jónak mondható, de sokszor a kérdéskör teljesen
elhanyagolt, ha a belpolitikai helyzet nehéz.
Egy nagyon fontos momentuma a vízgazdálkodásnak, hogy a legf őbb és legfonto-
sabb célkitűzések megvalósítása sokszor hosszú id őt, akár évtizedeket igényel,
ellenben a politikai rendszerek rövid periódusúak. Ez nagyon megnehezíti a vízgaz-
dálkodásban való tervezést. Nagy szerepet játszik ebben még, hogy a folyókon
történő mérnöki munkálatok sokkal hosszabb időt igényelnek, mint a szociálpoliti-
kai vagy gazdasági intézkedések.
Végül érdemes megjegyeznünk egy empirikus tudományok által megállapított
tényt. Két olyan szomszédos ország között, melyekben polgárháborús állapotok
uralkodnak, vagy militarizált viták zajlanak, a nemzetközi folyóvízzel kapcsolatos
konfliktusok esélye sokkal nagyobb, mint két demokratikus, magasan fejlett és
egymást szövetségesnek tekint ő állam között. Demokráciák nagyon ritkán vagy
talán soha sem háborúznak egymással. Érett demokráciák, különböz ő okokból sok-
kal felvilágosultabb környezeti szokásokkal és politikával rendelkeznek.
A következő ábra jól szemlélteti és összegzi a nemzetközi vizeken politilcai konf-
liktust előidéző tényezőket (/. ábra).
1. ÁBRA
Vízkonfliktusokat kiváltó okok
(Sources of Water Conflicts)
Ipari és mezőgazdasági Globális környezeti változások
tevekényséRb ől származó — ldimaváltozás
szemyeződéselc — elsivatagodás stb Arid / szemiarid klíma
Elszeoényedés Nem fenntartható vízscazd.
A helyi természeti Demográfiai nyomás
viszonyok \ Szennyvíz
Temiészetes
eloszlás
Vízmin ő ségi Vízmennyiségi
problémák problémák
Víz konfliktusok
Politikai vita
'e\
Vallási ellentétek
Területi viták Nacionaliznius
Etnikai
ellentétdc Regionális hegemónia
(gazdasági, politikai)
Forrás:Samson—Charrier 1997.
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
62 Ágó Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
A vízkonfliktusok értékelése
A vízzel kapcsolatos konfliktusok nagyon különböz ő formában jelenhetnek meg a
fent felsorolt okokból kifolyólag, ezért ezeket egy magadott logikus, koherens mód-
szerrel értékelni nem könnyű feladat. A 2. ábra egy elméleti skálát ábrázol, mely a
nemzetközi vizeken történ ő konfliktusok intenzitását próbálja meg logikus sorrend-
be rendezni. A skála nem tökéletesen átfogó és teljesködi, nem is szándékozik an-
nak lenni, célja sokkal inkább az, hogy egyfajta keretet adjon a tárgyalt konfliktus-
típusoknak, és mutasson egy lehetséges fázissorrendet.
Kétségtelen, hogy a konfliktus és együttm űködés lehetőségének egy másfajta be-
sorolása mutathat egy teljesen más problémakör-képet. Ez az ábra nem feltétlenül a
konfliktusok mértékét akarja rangsorolni, de megpróbál rámutatni arra a tényre,
hogy a víztől való kölcsönös függ ő ségi helyzet vezethet konfliktushoz, és hogy
ugyanazon jellegű függő ségi helyzetben egy bizonyos probléma megoldása lehet a
későbbi együttműködés alapja is. Meglep ő az a tény, hogy az efféle együttm űködés
nagyon gyakran létrejön nagyobb volumen ű beruházásoknál, mint például gátépítési,
víztározó-építési projekteknél (melyek egyébként lehetnek a konfliktusok ered ői is);
ott, ahol egyszerűen nincs más út egy adott probléma megoldásához, és a végered-
mény mindegyik fél számára kölcsönösen hasznos.
Az ábra megpróbál fókuszálni arra, hogy a konfliktusok többirányúak, elmélyül-
hetnek, megoldódhatnak, de nem feltétlenül egy bizonyos lineáris pályán mozog-
nak. Egy elmérgesed ő konfliktusban nem automatikus következménye az egyik
skálaértékből a másikba való átlépésnek az er őszakos fellépés, s őt, az esetek nagy
többségében a különböz ő települések között fellép ő vízmegosztással kapcsolatos
viták sokkal inkább az együttm űködés irányába mozdulnak el, mint a konfliktus
felé. Az is tény azonban, hogy nagyon sok egyezmény és szerz ődés idejétmúlt vagy
egyszerűen figyelmen lcívül hagyják a partnerek, és megoldatlanok maradnak a
problémák; nagyon sok úgynevezett megoldott feladat lehet egy újabb potenciális
veszélyforrás a konfliktusok kifejl ődésére.
2. ÁBRA
A nemzetközi vizeken történ ő konfliktusok elméleti skálája
(7'heoretical Scale of Water Conflicts on International Rivers)
„, -,1)
c -0 2 3
E
g -a> ce
t.s4
•ed
g -e, gg
Diplomá
Fegyv,
Nyílt
t)
Megelőzés Megoldás
(prevention) (resolution)
Forrás: Samson—Charrier 1997.
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A nemzetközi folyókon történ ő vízgazdálkodás ... 63
A 2. ábra két részből áll. Az ábra els ő felében találhatók a nem hivatalos konflik-
tusformák, amelyek a funkcionális mechanizmusos formákat ábrázolják, azaz a
konfliktus-megelőzés kategóriájába tartoznak (prevention).
Az ábra másodilc felébe kerültek a klasszikus értelemben vett konfliktusformák,
azaz a meglévő konfliktusokra történ ő megoldáskísérletek (resolution).
A harmónia kategória egy ideális állapotot jelent, mely aligha létezik. Ez egy vi-
szonylag riticán lakott, nagy mennyiségben rendelkezésre álló édesvízzel ellátott
térségnek, alpi vagy glaciális természeti környezetnek felel meg. Egyébként egyfaj-
ta csodának lenne felfogható, ha egy s űrűn lakott területen keresztülfolyó nemzet-
közi folyamon a vízmegosztás harmonikus lenne.
Intézményesített mechanizmuson alapuló vízgazdálkodásra sok példa van ma már
a Föld különböz ő pontjain, ilyen például az USA és Kanada között megkötött 1972-
es Nagy-tavak Vízminőségi Egyezményt. Természetesen az ilyen jelleg ű mecha-
nizmus sem védett a hatékonyság elvesztésének veszélyét ől, de többségük azt bizo-
nyítja, hogy hasznos modell lehet esetleg más régiókban is.
A nem hivatalos mechanizmus már sokkal rugalmasabban értend ő együttműködé-
si forma, amelyben jelen lehetnek a hivatalos együttm űködési formák ugyanúgy,
mint a kormány tagjai és a szakért ők közötti személyes kapcsolatok.
A felek közötti feszültség a konfliktus felé való elmozdulást jelentheti. A kormá-
nyok közötti párbeszéd már jellemz ő lehet az érintett témában, de nem feltétlenül
kap jelentős hangsúlyt az államok közötti kapcsolatban. Sokszor az ilyen jeleg ű
dialógusok nem kaphatnak igazán nagy média visszhangot, hogy elkerüljék a köz-
vélemény figyelmét és megel őzzék az egyéb érdekl ődést.
A diplomáciai intézkedés már hivatalos megnyilvánulás vagy tiltakozás egy adott
problémakörben. Erre talán a legldasszikusabb példa, mikor Szíria és Irak nyíltan
tiltakozott a törökországi Kelet-anatóliai Projekt ellen.
A nyílt szembenállás kategóriájába tartozhatnak a diplomáciai intézkedések is, de
itt a konfliktus már jóval fentöttebb. Az ilyen jelleg ű konfliktusban általában a
vízzel kapcsolatos konfliktusok összekapcsolódnak más jelleg ű problémákkal.
Tulajdonképpen ebbe a kategóriába az összes nagyobb volumen ű, vízzel kapcsola-
tos konflilctus beletartozik, legyen az a közel-keleti problémakör, B ős—Nagymaros,
vagy Líbia kapcsolata a szomszédos országokkal.
A fegyveres konfliktus kategóriája az, amelyben már fegyveres, er őszakos cselek-
mények mennek végbe, ha ez viszonylag még elszigetelt és korlátozott mérték ű is.
A konfliktusok lehetséges legmagasabb foka a háború. Egy adott analízisben álta-
lában nehéz pontosan meghatározni (ha egyáltalán lehetséges) a háború kitörésének
valódi okát, ezért inkább az összefiggésekre kell fókuszálnunk; arra, hogy a háború
kitörésében milyen szerepet kap a vízmegosztással kapcsolatos konfliktus. Erre
talán a legszemléletesebb történelmi esemény a 1967-es háború Izrael és Szíria
között, melyben a párhuzamosan futó konfliktusok között mindvégig jelen volt a
vízmegosztással kapcsolatos feszültség is, mely feltételezi, hogy a problémakör
komoly szerepet játszott a háború kitörésében (Samson—Charrier 1997).
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
64 Ágó Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
A vízkonfliktusok megel őzése
A környezeti konfliktusok, esetünkben a vízkonfliktusok elkerülésére számos nem-
zetközi egyezmény született az elmúlt években. Ilyen jelleg ű kezdeményezés az
ENSZ 1997-es konvenciója, a nemzetközi folyók nem hajózás céljából történ ő
használatáról is.
Lényegében négy jogi alapelv létezik, gyakran egymással ellentmondásosan. Az
első alapelv az abszolút szuverenitás elve, amely kimondja, hogy a nemzet azt tesz a
területén lev ő vízzel, amit akar. Második alapelv a nemzetközi folyók abszolút
sérthetetlenségének elve, mely szerint egyik folyóparti nemzet sem változtathatja
meg a folyó természetes folyásirányát. Harmadik a vagyonközösség elve, amely
kimondja a víz ésszerű és egyenl ő arányú elosztásának igényét a parti országok
között, olyan kitétellel, hogy a tevékenységgel kárt a parti országok egymásnak nem
okozhatnak. A negyedik alapelv az optimális felhasználás elve, amely kiterjed az
adott vízgyűjtő terület teljes egészére, és amelynek megvalósításában a nemzeti
határok megléte nem játszhat szerepet (Bosnjakovic 1998).
Az első kettő jogi alapelv tulajdonképpen a folyók fels ő és alsó szakaszán lev ő
országok szembenállását próbálja tisztázni, míg a másik kett ő alapelv fogalmainak
definíciói jogilag tisztázatlanok és megkérd őjelezhetőek, ilyen például az ésszerű,
egyenlő és optimális fogalma. A nemzetközi konvenciókkal párhuzamosan nagyon
sok bilaterális vagy multilaterális egyezmény született, hivatva arra, hogy szabá-
lyozza a nemzetközi folyókon történ ő vízgazdálkodást. A számos egyezmény elle-
nére a Földnek nagyon sok pontján er ősen vitatható az egyenl ő vízmegosztás elve.
Sajnos a nemzetközi jog alkalmazása még gyenge hatásfokú a folyókon történ ő
vízgazdálkodás kérdéseivel kapcsolatosan, egyéb területekkel ellentétben, így nem
jöttek létre nemzetközi érvény ű intézmények és doktrínák sem. Megállapítható,
hogy a nemzetközi jog szerepe a nemzetközi folyók problémáival kapcsolatosan
nehezen megfogható, konfliktus megoldó szerepét nem tudja betölteni (Allan 2000).
A fő feladat, hogy a konfliktus, az agresszió és a háború elkerülését a jöv őben ku-
tatási szempontnak tekintsük, de sokkal inkább érdekeltnek kell lennünlc abban,
hogy a konfliktus lehet őségeit korai fázisában felismerjük, amelyek a környezet
degradációjának okozói. A stratégiai kutatásoknak és analíziseknek sokkal hama-
rabb el kell kezdődniük és fel kell ismerniük a probléma lehet őségét, minthogy a
már meglévő vagy esetleg a már elmérgesedettebb konflilctusok megoldásában
kelljen működniük.
A 21. század igazi lcihívása sokkal inkább az, hogyan tarthatjuk meg az emberi
biztonságot Egyre több szakirodalom jelenik meg az újonnan és tágabb értelemben
vett biztonságpolitikai fogalmakról, a környezeti problémák egyre nagyobb szerepet
kapnak. Kiváló példa Buzan, Weaver és Wilde szélesebb értelmezés ű biztonság-
politikai metodológiája, mely a konflilctus elkerülésének lehet őségét célozza meg.
Csernobil vagy az Aral-tó hihetetlen gyors elt űnése vitathatatlanul a 20. század leg-
nagyobb környezeti katasztrófái közé tartoznak, melyek több ezer ember életét tették
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 A nemzetközi folyókon történ ő vízgazdálkodás ... 65
tönkre vagy oltottálc ki (Buzan—Weaver—Wilde 1998). Ezek az események nagyon
komoly veszélybe sodorják az emberi életet, még annak ellenére is, ha ezeknek a
környezeti katasztrófáknak soha sem volt következménye nemzetek közötti háború.
Az ENSZ által meghatározott emberi biztonság fogalma is az emberi élet és mél-
tóság megőrzését helyezi a középpontba, és a fentiekben említett biztonságpolitikai
elméleteket vallja magáénak. Mindezek mellett meg kell jegyeznünk: a környezet
változásából származó átmeneti kellemetlenségek nem lcrízis helyzetek, és óvakod-
nunk kell a nem valódi problémák el őtérbe kerülésétől. A környezeti veszély fo-
galmát azon helyzetekre kell alkalmazni, amelyekben a környezeti degradáció ko-
molyan veszélyezteti az emberi életet (Gleditsch 2001).
Irodalom
Allan, T. (2000) Water scarcity and water right: An economic perspective. — Conference paper. Cited in
Wouters, P. The relevance and role of water law in the sustainable development of freshwater.
Replacing „Hydro-sovereignty" and vertical proposals with „hydrosolidarity" and horizontal
solutions. http://dundee.ac.u1c/cepm1p/water/assets/images/Siwiarticle.doc
Bosnjalcovic, B. (1998) UN/ECE Strategies for protecting The Environment with respect to International
Watercourses: The Helsinlci and Espoo Conventions. — Salman, S.M.A.—de Chazournes, L.B. (eds.)
International Watercourses: Enhancing Cooperation and Managing Conflict. Proceeding of a World
Bank Seminar, DC: World Bank, Washington. 47-65 o.
Buzan, B. (1993) People, Sates and Fear. — Dyer, H.C. (ed.) Environmental Security os Universal Value.
Implication for International Theory. 7'he Environment and International Relations. Routledge, New
York. 22-40. o.
Buzan, B.—Weaver, 0.—de Wilde, J. (1998) Security: A New Framework for Analysis. Boulder: Lynne.
Rienner Publishers.
Central Asia Water and Conjlict. (2002) — ICG Asia Report 34 Osh—Brussel.
http://www.icg.org/projects/project.cfm?subtypid=6
Frey, F.W. (1993) The Political Context of Conflict and Cooperation Over International River Basin. —
Water International. 54-68. o.
Galambos, J. (1992) Political Aspect of an Environmental Conflict: The Case of Gabcikovo — Nagyma-
ros Dam System. — Kakönen, J. (ed.) Perspectives on Environmental Conflict and International
Relations. Peace Research Institution, Tampere. 73-95. o.
Gleditsch, N.P. (2001) Resources and Environmental Conflict: The State of the Art. — Paper prepared for
presentation to the Ninth Norwegian National Conference in Political Science. International Peace
Research Institute Oslo and Department of Sociology and Political Science, Norwegian University of
Science and technology. Klekken, Norway.
Gleick, P.H. (1993) Water and Conflict. — International Security. 1.79-112. o.
Haflerndorn, H. (1999) Water and intemational conflict. — Columbia International Affairs.
http://www.ciaonet.org/isa/hah01 .html
Homer-Dixon, T.F. (1999) Environment, Scarcity and Violence. Princeton University Press, UK.
Horseman, S. (2001) The New International Context Water in Central-Asia regional cooperation or
conflict? — Central Asian Security. Royal Institute of International Affairs Sweden. 69-84. o.
Libiszewski, S. (1992) What is an Environmental Conflict? — ENCOP Occasional Paper. 1. Center for
Security Policy and Conflict Research, Zurich/Beme. http://fsk.ethz.ch/encop /1/ libisz92.htm.
Molvaer, R.K. (1999) Environmentally induced Conflicts? A discussion based on Studies from the Horn
of Africa. — Bulletin of Peace Proposals. 2.175. o.
Ohlsson, L. (1999) Water Scarcity and Conjlict. http://padigru.gu.se/ohlsson/eng.html
Samson P.—Charrier, B. (1997) International Freshwater Conflict: Issues and Prevention Strategies. Green
Cross International. Water and Conflict prevention. http://www.gci.ch/greenCrossPrograms/waterres/
gcwater/study.html
Ágó Ferenc : A nemzetközi folyókon történő vízgazdálkodás, mint lehetséges
nemzetközi konfliktust kiváltó ok. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 55-66. p.
66 Ágó Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
AS A POSSIBLE SOURCE OF INTERNATIONAL CONFLICTS —
WATER MANAGEMENT AMONG INTERNATIONAL RIVERS
FERENC ÁGÓ
Water management on big intemational rivers was the source of serious conflicts between
states several times in history. The importance of rational environmental management, the
lack of which holds the possibility of conflicts when talking about intemational rivers, arose
significantly after the cold war, when the new type security policy doctrines of the nations
were set up. The author analyses the possible conflict situations in his article.