Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 95-108. p.
Tér és Társadalom XX. évf. 2006 s 3: 95-108
KITEKINT Ő
HELYI GAZDASÁGFEJLESZTÉS
KÖZÉP-KELET-EURÓPÁBAN
(Local Economic Development
in the Central and Eastern European Countries)
MEZEI CECÍLIA
Kulcsszavak:
helyi gazdaságfejlesztés gazdaságfejlesztési eszközök helyi önkormányzatok Közép-Kelet-Európa
Tanulmányunkban a közép-kelet-európai országok helyi gazdaságfejlesztési gyakorlatával, azon beliil is a
lehetséges szerepl őkkel, az alkalmazott eszközrendszerrel és a siker feltételét képez ő finanszírozással jbglal-
kozunk. Az elemzés során az egyes országok sajátosságait úgy gy űjtjük össze, hogy az így kapott metszetek
egymással összehasonlíthatóak legyenek, ezzel segítve a térség közös jellemz őinek meghatározását.
Bevezetés
A helyi gazdaságfejlesztés fogalmát sokan, sokféle értelemben használják (Wong
1996). A nemzetközi szakirodalomban a mai napig tisztázatlan a kifejezés tényleges
tartalma, jelentése (Bennett—Krebs 1991; Úapková 2005). Els ő lépésként ezért defi-
niálnunk kell vizsgálatunk tárgyát.
Saját értelmezésünk szerint a helyi gazdaságfejlesztés olyan, a helyi gazdaság életébe
történő, külső és/vagy bels ő erőforrásokat hasznosító, tudatos beavatkozás, melynek
kezdeményez ője lehet kiils ő szereplő is (pl. kormányzat, EU, külföldi t őke), de a
folyamat kulcsa mégis a helyi szerepl ők részvétele, akik vagy kezdeményez őként vagy
a külső fejlesztési elképzelés elfogadóiként, támogatóiként és alakítóiként lépnek fel.
Nézetünk szerint a piaci folyamatokba csak közösségi felhatalmazás alapján lehet
beavatkozni (Faragó 1990; Bennett—Krebs 1991; Blakely—Bradshaw 2002), így a
helyi önkormányzatokat gyakorlatilag kihagyhatatlannak tartjuk a helyi gazdaság-
fejlesztésb ől, de más közreműködők részvétele is sikerfeltétel.
Ebből kifolyólag elemzésünk során a helyi gazdaságfejlesztési szerepl őket térké-
pezzük fel néhány közép-kelet-európai ország vonatkozásában. Vizsgáljuk továbbá
a helyi gazdaság fejl ődését támogató eszközrendszert, illetve az eszközhasználat
korlátait kijelöl ő szabályozást és finanszírozási hátteret.
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
96 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s3
A helyi gazdaságfejlesztés szerepl ői
A helyi gazdaságfejlesztés folyamatának befolyásolói közül elsőként olyan orszá-
gok feletti szervezeteket kell kiemelnünk, mint az EU vagy az OECD, amelyek kulcs-
szerepet töltenek be a partnerségre épül ő helyi gazdaságfejlesztés „elterjesztésében",
például ajánlások megfogalmazásával, együttm űködések ösztönzésével vagy speciális
helyi gazdaságfejlesztési programok (pl. LEDA; LEED) meghirdetésével (Syrett 1995).
A következő szintet a központi kormányzatok képviselik, hiszen a szabályozási
háttér biztosításával, a helyi gazdaságfejlesztési intézményrendszer kiépítésével, a
közösségi források garantálásával alapvet ően meghatározzák a gazdaságfejlesztési
törekvések sikerét.
A központosított unitárius országok mindegyikére jellemz ő az állam túlsúlya a
helyi gazdaságfejlesztési feladat ellátása során. A kormányok. az ágazati miniszté-
riumok és dekoncentrált szerveik főként a források elosztása és a fejlesztési irányok
kijelölése révén játszanak domináns szerepet.
A helyi gazdaságfejlesztés térségi közrem űködői
Országonként változó funkció jut a területi (közigazgatási) szintnek. Miközben
Nyugat-Európában az 1990-es évekt ől a területi szint egyre meghatározóbb gazdaság-
fejlesztési közrem űködése figyelhető meg, Közép- és Kelet-Európa országai fáziskésés-
ben vannak e tekintetben is (elhúzódó reformfolyamatok, elmaradó decentralizáció).
Nem mindegy azonban, hogy a területi szint mely képvisel ője vesz részt a helyi
gazdaságfejlesztésben, ahogyan az sem, hogy mindeközben milyen mozgástér
marad a helyi közrem űködőknek.
A középszint részvételét alapvet ően meghatározza az ország államtípusa, köz-
igazgatási rendszere (1. táblázat), de a szabályozási háttér is fontos tényez ő (mely
szerepl őhöz vagy szerepl őkhöz telepíti a törvényhozó a gazdaságfejszés feladatát,
illetve eszközrendszerét).
A regionalizált országokban a gazdaságfejlesztés meghatározó alakjaivá általában a
választott regionális hatóságok váltak. Lengyelországban a régiók mellett a helyi
önkormányzatok is címzettjei a helyi gazdaságfejlesztési feladat- és eszközrendszer-
nek. A szabályozás értelmében a területi tervezés mellett a regionális fejlesztés és a
gazdaságfejlesztés (a régiók versenyképességének és innovációs képességének fenn-
tartása, promóció és nemzetközi gazdasági kapcsolatok építése) is egyértelm űen a
régiók hatáskörébe tartozik (Young—Kaczmarek 2000; Swianiewicz 2006). Az újonnan
alakult régióknak azonban bizonyosan hosszabb id ő kell hatáskörük tényleges gya-
korlásához, s ez középtávon felértékeli a járások, de még inkább a helyi önkormány-
zatok (gminák) gazdaságfejlesztésben betöltött szerepét (Dziemianowicz—Herbst 2005).
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 Kitekint ő 97
1. TÁBLÁZAT
A nemzetállamok közigazgatási rendszere
(Public Administrational System of Nation-states)
Települési Egy ön-
Szubnacionális
önkor- kormány-
Államtípus Ország közigazgatási
mányzatok zatra jutó
egységek
száma népesség
16 vajdaság
315 járás
Regionalizált
Lengyelország (powiat) és 65 2489 15300
unitárius
járási jogú
város
Csehország 14 régió (kraj) 6249 1600
Decentralizált 8 régió (kraj)
Szlovákia 2891 1900
unitárius 79 járás (okres)
Lettország 26 járás (rajon) 472 3500
6 régió (oblast)
Bulgária 28 körzet 264 32000
15 megye
Észtország 247 5500
(maakonnad)
10 megye
Központosított Litvánia 60 60000
(apskritys)
unitárius
Magyarország 19 megye 3145 3000
42 megye
Románia 3004 7400
(judet)
58 admin.
Szlovénia 210 9500
egység
Forrás: Espon (2006, Annex D., 22); Illés (2002, 111-112); Alexandrova (2006, 240);
Kudrycka (2004, 9); KSH (2006); Petkevicius—Linartas (2005, 53); Pilat (2004, 290); Pukis
(2004, 112); Rechnitzer (2006, 119, 194, 229, 271, 406); Slovenia (2006); valamint Trasberg
(2006, 203) alapján saját számítás.
A decentralizált unitárius országok közül Csehországban és Szlovákiában a régiók
hatáskörébe tartozik a helyi gazdaságfejlesztés szempontjából lényeges területi
tervezés funkciója (Józsa 2006), de a helyi önkormányzatok is fontos funkciókkal
rendelkeznek.
A centralizált unitárius országok közül hazánkban a közvetlenül választott
megyék a terület- és gazdaságfejlesztés er őtlen és eszköztelen területi szerepl őivé
váltak. A megyei önkormányzatokhoz telepített funkciók és a hozzájuk kapcsolódó
pénzügyi háttér, valamint a rendelkezésükre álló eszközrendszer jelzik, hogy nem
ők a térségi gazdaságfejlesztés kitüntetett alakjai.
Litvániában a választott képvisel őkkel nem rendelkez ő megyék fontos koordináló,
tervez ő és fejleszt ő szerepet töltenek be a helyi gazdaságfejlesztésben. Míg a vidék-
fejlesztési és regionális fejlesztési programok menedzselése kizárólagosan a
megyék feladata, a területhasználat felügyelte, a tervezés, az oktatás, képzés és a
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
98 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s 3
foglalkoztatás támogatása, illetve az infrastruktúrafejlesztés területén már a helyi
önkormányzatok is rendelkeznek bizonyos hatáskörrel (Petkevicius—Linartas 2005).
Az 1990-es évekt ől megfigyelhető a területi szervezeti formák pluralizálódása.
Az önkormányzatok, egycélú önkormányzatok és dekoncentrált szervek mellett
olyan szervezetek jelentek meg, mint az ügynökségek, a társulások, a bizottságok, a
tanácsok stb. (Pálné Kovács 1999).
Speciális köztes (azaz közhatalom és a piaci szektor közötti) aktoroknak számítanak
az ím. regionális fejlesztési ügynökségek. Országonként eltér ő jellemz őkkel bíró szer-
vezetekr ő l van szó, ám közös tulajdonságuk, hogy a hierarchikus állami irányításon
kívül helyezkednek el, és közpénzekb ől finanszírozzák őket (Pálné Kovács 2003).
A közép-kelet-európai országok közül Lengyelországban például nagyon „népsze-
rű ek" az RDA-k, hiszen a helyi önkormányzatok több mint fele részt vesz a regionális
ügynökségekkel közös gazdaságfejlesztési együttm űködésben (Young—Kaczmarek
2000). Lettországban az RDA-k készítik el a tervezési-statisztikai régiók fejlesztési
koncepcióit. Mindeközben együttm ű ködnek a helyi önkormányzatokkal és a
dekoncentrált szervekkel is (Espon 2006). Romániában a regionális fejlesztési ügy-
nökségek a regionális fejlesztési tanácsoknak alárendelve m űködnek. Feladatuk a
tanács m ű ködésének támogatása (p1. a tervezés, a regionális pénzalapok m űködtetése
terén), illetve segítségnyújtás a potenciális befektet ők számára. Szlovéniában viszont
az RDA-k a települési érdekek képvisel ői regionális, nemzeti és uniós szinten is.
Feladatuk a regionális tervezés, a regionális fejlesztési projektek kezdeményezése és
továbbítása nyilvános tenderekre, valamint e projektek monitoringja és értékelése
(Rechnitzer 2006).
Szlovákiában a regionális fejlesztési ügynökségek a helyi és a regionális önkor-
mányzatok számára képzési intézményekként, módszertani központokként, illetve
uniós tanácsadó centrumokként funkcionálnak (Bu őek 2005).
Bulgáriában a tervezési-statisztikai régiókban m űköd ő ügynökségek koordinálják
a Strukturális Alapokból származó forrásokat, illetve közvetít ő, kapcsolatépítő
szerepük van a köz- és a magánszféra között. A Bolgár Regionális Ügynökségek
Szövetsége olyan országos szervezet, amely az RDA-k mellett a KKV-kat támogató
központokat is felöleli. A szövetség feladata az ügynökségek közötti tapasztalatcse-
re el ősegítése, és a közös érdekérvényesítés lehet őségének biztosítása. Célja továb-
bá a KKV-k támogatása. Ennek érdekében feladata a kormányzati szervekkel való
együttm ű ködés, a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartás, a fejlesztési
projektek koordinációja, gyakorlati képzések és konferenciák szervezése, illetve
piaci információk gy űjtése és továbbítás (Rechnitzer 2006).
Magyarországon a regionális fejlesztési ügynökségek nem csupán a fejlesztési
tanács munkaszervezeteiként, hanem aktív, kezdeményez ő résztvev őkként tevé-
kenykednek a területfejlesztés területén. A klasszikus fejlesztési ügynökségekkel
ellentétben a hazai regionális fejlesztési ügynökségek rendeltetése azonban nem
gazdaságfejlesztési karakter ű , sem a szabályozási háttér, sem pedig a saját célmeg-
határozásuk alapján (Somlyódyné Pfeil 2004).
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 Kitekint ő 99
Speciális szerepl őknek számítanak a térségfejlesztési tanácsok. Bulgáriában a
regionális fejlesztési tanácsok kapcsolattartó (kormány, körzetek, helyi önkormány-
zatok), tanácsadó szervezetként m űködnek (Espon 2006). Romániában a regionális
fejlesztési tanácsok hatásköre kiterjed a regionális fejlesztési stratégiák és progra-
mok elfogadására, a regionális fejlesztési tervek jóváhagyására, és a regionális
pénzalap kezelésére (Rechnitzer 2006). Hazánkban a regionális fejlesztési tanácsok
döntően pénzelosztó szerepet töltenek be. A szabályozás alapján ugyan feladatuk
lenne a gazdaságfejlesztési szerepl ők közötti koordináció megvalósítása is, ám a
gyakorlatban ennek nem tudnak eleget tenni. Ez már csak azért is aggályos, mert a
törvényhozó lényegében e koordinatív szerepkörrel azonosítja a regionális tanácsok
gazdaságfejlesztési funkcióit (Somlyódyné Pfeil 2004). Magyar sajátosság, hogy
még egy területi szintre, a megyékre is létrehoztak, szintén pénzelosztó és szintén
korlátozott szerepet betölt ő fejlesztési tanácsokat.
A helyi gazdaságfejlesztés helyi szerepl ői
A központi szabályozás és a területi közrem űködők sokszín ű helyi gazdaság-
fej lesztési részvételi módja országonként eltér ő funkcióhoz juttatja a helyi önkor-
mányzatokat, de ilyen vagy olyan feladat mégis jut nekik, vagyis jellemz ő résztvev ői
a helyi gazdaságfejlesztési kezdeményezéseknek.
Bennett és Krebs (1991) megállapítja azt is, hogy a helyi önkormányzatok csak a
többi közszerepl ővel és az egyéb, nem kormányzati résztvev őkkel együttm űködve
képesek ezt a feladatot ellátni. Többen (Syrett 1997; Pálné Kovács 2004) a helyi
gazdaságfejlesztési aktorok együttm űködéseit látják a siker kulcstényez őjének.
A lengyel helyi önkormányzatok például a következ ő eszközök használatával köz-
ponti szerepet játszanak a helyi gazdaságfejlesztésben:
— tervezés, a közösségi er őforrások menedzselése;
— infrastruktúrafejlesztés;
— helymarketing és promóció;
— együttműködés egyéb szervezetekkel;
— külső források szerzése;
— adókedvezmények, -mentességek nyújtása;
— a helyi KKV-k támogatása;
— „egyablakos" (pl. oktatási, tanácsadó) központok és vállalkozási centrumok
létrehozása;
— inkubátorházak, technológiai parkok és ipari övezetek alapítása és támogatása;
— helyi és regionális fejlesztési ügynökségek támogatása;
— munkaerő-képzési kezdeményezések ösztönzése (Dziemianowicz—Herbst
2005; Young—Kaczmarek 2000).
Lengyelországban az önkormányzatok túlnyomó többsége részt vesz valamilyen
helyi gazdaságfejlesztési együttm űködésben. A kooperációk egyrészr ől nemzetközi
szervezetekkel jönnek létre, illetve olyan programok kapcsán merülnek fel, mint az
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
100 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s3
ENSZ nemzetközi fejlesztési programja, vagy az EU Phare programja. Országos
szinten partnerek lehetnek a minisztériumok és a kormányhivatalok, a szektorálisan
szervezett kamarák, a nemzeti fejlesztési alapok, valamint egyéb országos (pl.
munkaadói) szervezetek (Young—Kaczmarek 2000).
A legnépszerűbb partnerszervezetek azonban olyan regionális és helyi intézmé-
nyek, mint a regionális önkormányzatok, a regionális fejlesztési ügynökségek, a
kereskedelmi és iparkamarák valamint a településszövetségek és társulások. A helyi
közreműködők közül említést érdemelnek még a helyi vállalkozásfejlesztési és
gazdaságfejlesztési szervezetek, illetve a nagyobb állami vállalatok és er őművek.
Nem jellemz ő viszont, hogy a helyi önkormányzatok formális együttm űködéseket
alakítanának ki a helyi magánvállalkozásokkal (Young—Kaczmarek 2000).
Szlovákiában a helyi önkormányzatok egyre b ő vül ő funkciókkal bírnak a helyi
gazdaságfejlesztés területén, ld. vagyongazdálkodás, díjszabás, helyi adó politika, a
helyi gazdasági aktivitás felügyelete, a helyi infrastruktúra fejlesztése, közszolgálta-
tások biztosítása, területi tervek és fejlesztési programok elfogadása (Buéek 2005).
A széles körben használt helyi gazdaságfejlesztési eszközök a következ ők:
— KKV-k támogatása (átlátható szabályozási környezet, információszolgálta-
tás, a nagyobb városokban: innovációs központok, inkubátorházak, tanács-
adó és információs centrumok létesítése);
— munkahelyteremtés (foglalkoztatási programokban való részvétel; saját fog-
lalkoztatás; oktatási, képzési, továbbképzési programok; az elérhet ő ség javí-
tása a tömegközlekedés fejlesztésével);
— marketing és promóció (imázsjavítás, konferenciákon egyéb rendezvényeken
való részvétel, információs és marketingkiadványok készítése);
— telekbiztosítás (telekpolitika úgy mint összefügg ő területek kialakítása, fel-
vásárlás, fejlesztés, csere; telephely-politika, ld. a telephelyválasztás befo-
lyásolása; telek-, ingatlanregiszter; telek-alapú információs rendszer; fejlesz-
tési területek kijelölése és beillesztése a helyi tervekbe; barnamez ős beruhá-
zások el őkészítése önkormányzati tulajdonszerzéssel);
— ingatlangazdálkodás (kedvezményes ingatlanértékesítés vagy -bérlet; ingat-
lanértékesítés részletfizetéssel, beruházáshoz kötött kedvezmények);
— infrastruktúrafejlesztés (a m űszaki infrastruktúra fejlesztése; beruházásokban
való részvétel telek-, illetve épületbiztosítással);
— ipari és technológiai parkok létesítése;
— adó- és díjkedvezmények (adókedvezmény, adómentesség, türelmi id ő , be-
fektetéshez kötött türelmi id ő , halasztott adófizetés, részletfizetés, adótarto-
zás kiváltása szolgáltatással vagy beruházással);
— helyi vállalkozások és szervezetek támogatása, társfinanszírozása;
— tőketámogatás az újonnan alapított vállalkozások számára;
— kölcsön nyújtása, garanciavállalás;
— helyi vállalkozások el őnyben részesítése az önkormányzati szerz ődésekben;
— külső források szerzése (banki hitelek, állami, nemzetközi támogatások)
(Buéek 2005).
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 Kitekint ő 101
A helyi önkormányzatok együttm űködési, partnerség-építési gyakorlata 2000 óta
folyamatosan javul (részben a jogi szabályozás változásának köszönhet ően). Az
önkormányzatok információszolgáltatási és közmeghallgatási kötelezettsége a tár-
sadalmi részvétel általános el őretörését eredményezte (kivéve a tervezés folyamatát)
(Bue-ek 2005).
A helyi gazdaságfejlesztési együttm űködések tipikus szerepl ői (Bu őek 2005):
— helyi önkormányzatok, önkormányzati társulások;
— regionális önkormányzatok;
— járási, regionális és speciális ágazati hivatalok;
— munkaügyi hivatalok;
— oktatási, képzési, kutatási intézmények;
— helyi gazdaságfejlesztési közösségi-magán szervezetek (RDA-k, turisztikai
információs központok, SARIO-hivatalok [nemzeti befektetés-ösztönz ő és
kereskedelmi ügynökség], tanácsadó, információs és oktatási központok, in-
novációs centrumok, inkubátorházak, tervez ő és programozó szervezetek, pl.
SAPARD-hivatalok, Regionális Monitoring Bizottságok);
— magánvállalkozások, vállalatok, vállalkozói szervezetek, együttm űködések;
— pénzintézetek;
— tervez ő, tanácsadó, fejleszt ő szervezetek;
— harmadik szektorbeli szervezetek;
— helyi (fejlesztési) társaságok;
— euroregionális intézmények.
Bulgáriában az alábbi általánosan használt helyi gazdaságfejlesztési eszközök
kerülnek el őtérbe a helyi önkormányzatoknál:
— engedélyek kiadása;
— díjszabás; bérleti díjak megállapítása;
— az önkormányzati vagyon értékesítése (Damianova et al. 2005).
A következő eszközöket jóval szűkebb körben alkalmazzák:
— vállalkozói irodák nyitása (információszolgáltatás és ügyintézés), gyorsított
kisvállalkozói ügyintézés, kisvállalkozói együttm űködések támogatása;
— inkubátorházak, vállalkozói és technológiai központok alapítása;
— infrastruktúrafejlesztés (csak elvétve tapasztalható, mivel ez zömében a terü-
leti önkormányzatok és a kormány kompetenciája);
— kezdeményezések pénzügyi támogatása (hitel, garancia, kötvény);
— önkormányzati marketing;
— hatékony közszolgáltatások biztosítása (Damianova et al. 2005).
A bolgár helyi önkormányzatok partnerség-építési er őfeszítéseit gátolja a helyi
vállalkozások általános passzivitása (f őként a korrupció, a bonyolult és id őigényes
hivatali ügyintézés, illetve a magas tranzakciós költségek miatt); a társadalmi rész-
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
102 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s3
vétel gyengesége és a harmadik szektor lassú el ő retörése. További akadályozó
tényez ő az önkormányzatok bizalmatlansága, amely az önkormányzati kezdemé-
nyezésű együttm űködések csekély számán is tetten érhet ő (Damianova et al. 2005;
Roussinova 2004).
Litvániában komoly problémát okoz, hogy a nagyvárosokat leszámítva a helyi
önkormányzatoknak nincs megfelel ő képzettség ű és nyelvismeretű szakembergárdája
a helyi gazdaságfejlesztési feladatok menedzseléséhez. Holott a jogszabályok értel-
mében a helyi önkormányzatok helyi gazdaságfejlesztési szerepvállalása kiterjed:
— a vállalkozásfejlesztésre és a befektet ők vonzására (KKV-fejlesztési prog-
ramok kidolgozása, vállalkozásalapítás és engedélyezés, tervezés, az önkor-
mányzati vagyon menedzselése);
— a munkaerő képzésére, továbbképzésére, a szakképzésre (fiatalok képzése,
közmunka, a hátrányos helyzet űek társadalmi integrációjának támogatása);
— a helyi közlekedési infrastruktúra tervezésére és fejlesztésére; valamint
— a turizmusfejlesztésre (közrend biztosítása, turizmusfejlesztési programok
kidolgozása) (Petkevicius—Linartas 2005).
Litvániában a társadalmi részvétel általában a helyi ügyekben — így a helyi gazda-
ságfejlesztési kezdeményezésekben is — gyenge, er őteljesebb aktivitás csak a na-
gyobb városokban tapasztalható (Chandler 2006).
Magyarországon a helyi önkormányzatok a következ ő helyi gazdaságfejlesztési
eszközöket alkalmazzák:
— szolgáltatásfejlesztés, a helyi közszolgáltatások vállalkozói igények szerinti
alakítása;
— infrastruktúrafejlesztés;
— információszolgáltatás;
— egyszerűsített vállalkozói ügyintézés;
— befektetési kiadványok készítése;
— adócsökkentés, adómentesség biztosítása;
— telephely-biztosítás, telekgazdálkodás;
— ipari parkok kialakítása, iparterületek kijelölése;
— inkubátorházak létrehozatala;
— a K+F támogatása, innovációs centrumok alapítása;
— üzleti tanácsadás;
— a helyi termékek támogatása;
— a kereskedelmi és a marketing tevékenységek támogatása;
— a képzés, továbbképzés el ősegítése;
— a kisvállalkozások támogatása;
— saját beruházás (t őkebiztosítás);
— hitelszerzés, hitel-, hitelgarancia-nyújtás;
— együttm űködések kialakítása.
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 Kitekint ő 103
A helyi önkormányzatok gazdaságfejlesztési célú kapcsolatépítése leginkább a
többi önkormányzat (többségben projektorientált együttm űködések), a kistérségi
társulások, a térségi területfejlesztési tanácsok, illetve a megyei önkormányzatok
felé irányul. A települések többségénél a formalizált, rendszeres vállalkozói kapcso-
lattartás még nem alakult ki (Mezei 2004). A helyi társadalom helyi kezdeményezé-
sekben való szerepvállalása a történelmi hagyományok, a politikai kultúra és az
érdekérvényesítés elfogadott mintái okán nem számottev ő (Józsa 2006).
Összegezve a közép-kelet-európai országokban a helyi önkormányzatok biztos
szereplő i a helyi gazdaságfejlesztési kezdeményezéseknek. A volt szocialista orszá-
gokban, ahol a liberalizációs, a privatizációs, a globalizációs és a külföldi t őke
beáramlási folyamatokkal szinte egyszerre kellett szembenéznie a piaci szerepl ők-
nek, kiemelkedő pozícióba kerültek a szabályozási hátteret alakító és az intézmény-
rendszerbe beépül ő helyi önkormányzatok (Young—Kaczmarek 2000). Rajtuk kívül
azonban még sok helyi közrem űködő részt vesz a beavatkozásokban. A lehetséges
közbenjárók köre országonként változhat, hiszen az függ a településrendszert ől, a
közigazgatási rendszert ő l és annak finanszírozásától, a társadalmi szervez ődések
hagyományától, a vállalkozásfejlesztésre létrehozott intézményrendszert ől, a bank-
rendszert ől, az oktatási rendszert ől, az érdekvédelmi szervezetek erejét ől, hogy csak
a legfontosabbakat említsük.
Mivel a helyi gazdaságfejlesztésben részt vev ők köre országonként változik, az
általuk létrehozott helyi gazdaságfejlesztési szervezetek is különböz őek lehetnek. A
hangsúly nem is az egyes közrem űködőkön van, hanem sokkal inkább az általuk
létrehozott együttm űködéseken, illetve a résztvev ők közötti horizontális és vertikális
kapcsolatokon (Cameron et al. 2000).
Az együttm űködések terén azonban a térség országai még kevés tapasztalatot tud-
nak felmutatni, hiszen csak most tanulják a partnerségépítés fortélyait (Puljiz 2004;
Espon 2006). Társadalmi jellemző továbbá az alacsony részvételi hajlandóság is,
amely a rendszerváltó országok állampolgárainak kiábrándultságával és a közösségi
ügyektől való távolmaradásával hozható összefüggésbe (Platajner—Menda 2004).
A helyi gazdaságfejlesztés finanszírozása
A finanszírozás kérdése mindig kritikus része a helyi fejlesztések folyamatának
(Syrett 1995; Puljiz 2004). A pénz jelenti ugyanis a legnagyobb problémát a legtöbb
helyi önkormányzat és fejlesztési szervezet számára a helyi gazdaságfejlesztés során.
A fejlesztések ösztönz ője, kezdeményez ője, befogadója általában a helyi önkor-
mányzat vagy az általa létrehozott gazdaságfejleszt ő szervezet, ezért a biztos önkor-
mányzati anyagi háttér elengedhetetlen feltétele a helyi fejlesztések elindulásának.
Fontos kérdés, hogy mekkora összeg felett rendelkeznek a helyi önkormányzatok,
ahogyan az is, hogy mennyire kötött ezeknek a kereteknek a felhasználása, illetve
hogyan kell biztosítania a helyi szintnek az önkormányzati kötelez ő feladatok
finanszírozását (kijárással, hatékony gazdálkodással, saját er ő hozzátételével), azaz
mekkora és milyen kötöttség ű forrás áll rendelkezésükre a helyi gazdaságfejlesztési
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
104 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s3
beavatkozások kivitelezésére. A helyi önkormányzatok szabadon felhasználható for-
rásai és a saját bevételei a biztosítékok arra, hogy a helyi körülményekhez, feltétel-
rendszerhez igazodó, a helyi igényeknek megfelel ő , a helyi kapcsolati hálóra épít ő
fejlesztések megvalósulhatnak. Ehhez persze jó esetben hozzákapcsolódnak a küls ő,
kiegészítő források is, p1. pályázati pénzek, magánt őke, kockázati tőke.
A központi állami és a nemzetközi, p1. EU-s (cél)támogatások veszélye, hogy el-
téríthetik a helyi fejlesztési irányokat, f ő ként ha a tervezés nem elterjedt, vagy csak
irányelvszerű tervezés folyik (az íróasztalfiókok számára készített tervekkel) a helyi
önkormányzatoknál.
Nem mindegy az sem, hogy milyen vagyoni háttérrel rendelkeznek az önkor-
mányzatok, hiszen egy-egy projekthez sokszor elegend ő az önkormányzati vagyon
fejlesztési célú hasznosítása (telekbiztosítás, épületátadás stb.) is.
Mivel ahány ország, annyiféle önkormányzati és önkormányzati finanszírozási
rendszer van, az önkormányzatok helyi gazdaságfejlesztési pénzügyi szerepvállalása
nemzetközi szinten alig vagy egyáltalán nem, Közép-Kelet-Európa vonatkozásában
is csak korlátozottan összevethet ő . A továbbiakban éppen ezért az egyes országok
finanszírozási gyakorlatára koncentrálunk.
Lengyelországban a helyi önkormányzatok helyi gazdaságfejlesztési szerepválla-
lásának legfő bb akadálya a feladatellátáshoz nem igazodó finanszírozási háttér. Az
önkormányzatok költségvetési nehézségei leginkább abból fakadnak, hogy az ala-
csony jövedelm ű helyi lakosság minimális adóbevételekhez juttatja őket, s ez meg-
nehezíti a hitelfelvételt is (Young—Kaczmarek 2000). A szabályozási környezet
legvitatottabb részei: a túl komplikált adórendszer, a helyi adók helyben maradó
részének központi meghatározása, illetve a helyi adók alakításának korlátozott lehe-
tő sége. Probléma továbbá, hogy a magánt őke jellemző en távol marad a helyi kez-
deményezésekt ől (Young—Kaczmarek 2000; Dziemianowicz—Herbst 2005).
Szlovákiában szintén a helyi gazdaságfejlesztési kezdeményezések pénzügyi hát-
terének el őteremtése a legf ő bb akadály. A helyi önkormányzatok állami tá-
mogatásoktól való erő teljes függése, illetve a szabad felhasználású források
(helyiadó-, díjbevételek) rendszertelen és elenyész ő volta miatt jórészt kihasználat-
lanul hagyják azt a törvény adta lehet ő séget, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak
helyi vállalkozások (közszolgáltatások, vállalkozásfejlesztés, foglalkoztatás terüle-
teken), illetve önkormányzati célszervezetek számára (Bu őek 2005).
Csehországban a helyi önkormányzatok saját hatáskörükben alakíthatják a helyi
díj- és adóbevételük (vagyonadó) nagyságát, beruházásaik finanszírozására pedig
hitelt is felvehetnek, ugyanakkor a bevételeik többségére nincs ráhatásuk, így korlá-
tozott finanszírozási szabadsággal rendelkeznek (Jahoda et al. 2006).
Bulgáriában a helyi önkormányzatoknak minimális ráhatásuk van a saját bevéte-
leikre. Míg a helyi önkormányzatoknak nincs adókivetési, adó-megállapítási joguk
(vannak viszont helyben maradó adók), a helyi díjtételeket és a helyi szolgáltatások
árát szabadon alakíthatják, bár ebben az esetben is korlátot képeznek a tradíciók (a
szolgáltatások tradicionálisan alacsony ára) és az alacsony helyi jövedelmek. Mindez
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 Kitekint ő 105
azt determinálja, hogy csak sz űk lehetőségekkel rendelkeznek a helyi gazdaságfej-
lesztési beavatkozások terén (Damianova et al. 2005).
Lettországban és Litvániában a helyi adók teljes hiánya (központi szabályozása),
Észtországban a helyiadó-bevételek elenyész ő volta, illetve a Balti államokban jel-
lemző alacsony egyéb saját bevételi (saját gazdasági tevékenység, díjak, bírságok)
arány megkérd őjelezi a helyi önkormányzatok tényleges helyi gazdaságfejlesztési
mozgásterét (Trasberg 2006), ezért a helyi fejlesztéseket a küls ő (állami, uniós és egyéb
nemzetközi) támogatások lényegében determinálják (Petkevicius—Linartas 2005).
Magyarországon szintén problémaként jelentkezik az önkormányzati szektor
finanszírozási formája és a települési önkormányzatok elégtelen mértékű saját
forrása. Jellemző továbbá az állami források iránti növekv ő igény, a fokozódó
hitelfelvétel (nincs elkülönítve a likviditási és a fejlesztési rész) és a kontrolálatlan
vagyonfelélés (Vigvári 2006).
Az önkormányzatok fejlesztési lehet őségeit behatároló saját források legmeghatá-
rozóbb eleme a helyi iparűzési adóból származó bevételi rész. Ráadásul a hozzá
kötődő kedvezmények és mentességek a legáltalánosabban használt helyi gazdaság-
fejlesztési eszközzé váltak Magyarországon. Ugyanakkor az uniós csatlakozás
következtében pont ezzel, a letelepül ő vállalkozások vonzásának legelterjedtebb
formájával kell felhagyniuk a helyi döntéshozóknak. Ezért 2008-tól gondoskodni
kell egy új helyi adórendszer bevezetésér ől, melyet az (értékalapú) vagyonadókra
kellene alapozni (Vigvári 2006).
Összegezve, a közép-kelet-európai országok általános jellemz ője a helyi önkor-
mányzatok kedvez őtlen finanszírozási helyzete, amely a feladatoktól szabaduló
központi kormányzati és a növekv ő szerepvállalásra kényszerül ő helyi önkormány-
zati magatartás ered őjeként, illetve a feladatvállaláshoz nem igazodó finanszírozás
következményeként jön létre. A saját bevételek növelésére a legtöbb esetben nincs
reális esély a lakosság általános jövedelmi helyzete és adóterheltsége miatt, de el ő-
fordul, hogy a megfelel ő jogosítvány is hiányzik.
A küls ő támogatások deformáló hatása a közép-kelet-európai térség valamennyi
országát érinti.
A vizsgált országok többségében a helyi önkormányzatok rendelkeznek olyan
mértékű saját vagyonnal, amely lehetővé teszi számukra a vagyonalapú gazdaság-
fejlesztési eszközök használatát. Vannak persze olyan országok, ahol az állami
vagyon átadása körül is felmerülnek nehézségek, pl. Románia, Bulgária.
A hitelfelvétel szintén megengedett a legtöbb helyen, de míg pl. Csehországban a
fejlesztési célú hitelfelvételt külön kezelik, addig Magyarországon a fejlesztési célú
és a likviditási hitel közös szabályozás alá esik.
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
106 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s3
Összegzés
A tanulmány a közép-kelet-európai országok helyi gazdaságfejlesztési gyakorlatát
mutatta be. A lehetséges helyi gazdaságfejlesztési szerepl ők közül döntően a helyi
önkormányzatokra koncentráltunk, mivel a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan ők
a biztos résztvev ő i a helyi kezdeményezéseknek, de foglalkoztunk a többi közre-
működő mozgásterével is.
Megállapítottuk, hogy a Nyugat-Európában „divatos" partnerség-építési, együtt-
mű ködési gyakorlatnak a közép-kelet-európai országokban még komoly akadályai
vannak, s általános jellemz ő az alacsony társadalmi részvételi hajlandóság is.
A helyi gazdaságfejlesztési eszközrendszer elemzése során kirajzolódott, hogy
ugyancsak homogén eszközhasználat jellemzi a közép-kelet-európai országok helyi
önkormányzatait. Az alkalmazott instrumentumok az infrastruktúrafejlesztési, a pénz-
ügyi, a vagyonhoz kötődő , a marketing és promóciós, illetve az információszolgálta-
tási és tanácsadási eszközcsoportokba sorolhatók. A legáltalánosabban használt esz-
közök a kínálatoldali stratégiák általános uralmáróltanúskodnak, vagyis az alapvet ő
cél a befektetők vonzása, és csak másodlagos elem a humán t őke fejlesztése vagy a
helyi KKV-k támogatása (Úapková 2005). A nemzetközi tapasztalatok alapján ez az
arány a jövő ben módosulni fog, mégpedig a keresetoldali politikák javára.
A helyi önkormányzatok gazdaságfejlesztési beavatkozásainak sikere leginkább a
gazdaságfejlesztési források nagyságrendjét ől és megoszlásától (küls ő/belső, közös-
ségi/magán források) függ, ezért vizsgálatunkban külön figyelmet szenteltünk a
finanszírozás kérdéskörének. Fontosnak tartjuk az önkormányzati saját források,
ezen belül is a helyi adók szerepét. Kiemelt figyelmet érdemel továbbá a helyi ön-
kormányzatok hitelszerzési lehet ősége, illetve vagyoni héttere is.
Irodalom
Alexandrova, S. (2006) Strengthening Local Revenue Management is a Track for Introduction Fiscal
Decentralisation: The Case of Bulgaria. — Sevié, 2. (ed.) Local Government Financial Capacity Build-
ing in Transition Countries: Selected Country Studies. NISPAcee. Bratislava. 231-246. o.
Bennett, R.J.—Krebs, G. (1991) Local Economic Development. Public-Private Parittership Initiation in
Britain and Germany. Belhaven Press, London—New York.
Blakely, E.J.—Bradshaw, T.K. (2002) Planning Local Economic Development. Theory and Practice.
London, Sage Publications Ltd.
BuUk, J. (2005) The Role of Local Government in Local Economic Development. Slovakia. — Capkova,
S. (ed.) Local Governntent and Economic Development. Open Society Institute, Budapest. 107-133. o.
Cameron, G.—Danson, M.—Halkier, H. (2000) Institutional Change, Governance and Regional Develop-
ment: Problems and Perspectives. — Danson, M. et al. (eds.) Governance, Institutional Change and
Regional Development. Hampshire, Ashgate, Aldershot. 266-275. o.
Capková, S. (2005) Local Government and Economic Development. — Capková, S. (ed.) Local Govern-
ment and Economic Development. Open Society Institute, Budapest. 1-19. o.
Chandler, M. (2006) Revenue Raising and Accountability of Local Governments in Lithuania. — evie, 2.
(ed.) Local Government Financial Capacity Building in Transition Countries: Selected Country Studies.
NISPAcee, Bratislava. 27-42. o.
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
TÉT XX. évi .. 2006 s 3 Kitekint ő 107
Damianova, A—Tzvetkovska, M.—Ivanov, S. (2005) The Role of Local Government is Local Economic
Development. Bulgaria. — Capková, S. (ed.) Local Government and Economic Development. Open
Society Institute, Budapest. 21-46. o.
Dziemianowicz, W.—Herbst, M. (2005) Territorial Self-Government and Local Economic Development.
Poland. — Capkova. S. (cd.) Local Government and Economic Development. Open Society Institute,
Budapest. 65-85. o.
Espon (2006) Espon 2.3.2.: Governance of territorial and urban policies from EU to local levet. 2006.
május —http://www.espon.eu/mmp/online/website/content/projects/243/374/file_2186/draft_fr-2.3.2-
full.pdf — 2006.10.18.
Faragó L. (1990) A helyi gazdaságfejlesztés elmélete. — Gazdasági Fórum. 2. 44-55. o.
Illés I. (2002) Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Budapest—Pécs, Dialóg Campus Kiadó.
Jahoda, R.—Pekova, J.—Selesovsky, J. (2006) Building Fiscal Capacities in the Czech Republic. — Z.
(ed.) Local Governnzent Financial Capacity Building in Transition Countries: Selected Country Studies.
NISPAcee, Bratislava. 43-61. o.
Józsa Z. (2006) Önkormányzati szervezet, funkció, nwdernizáció. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Kudrycka, B. (2004) Problems and Prospects of Preventing Conflict of Interest in Local Governments in
the CEE Countries. Summary Report. — Kudrycka, B. (ed.) Combating Conflict of Interest in Local
Governments in the CEE Countries. Open Society Institute, Budapest. 1-47. o.
KSH (2006) Területi atlasz — Közigazgatási beosztás. — hup://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,411629
&_dad=portal&_schema=PORTAL — 2006.11.01.
Mezei (2004) Önkormányzati gazdaságfejlesztési gyakorlat a hazai településeken. — Pálné Kovács I.
(szerk.) Versenyképesség és igazgatás. MTA RKK, Pécs. 181-265. o.
Pálné Kovács I. (1999) Regionális politika és közigazgatás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Pálné Kovács I. (2003) A területfejlesztés irányítása. PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan
Doktori Iskola Habilitációs El őadások sorozata. PTE KTK, Pécs.
Pálné Kovács I. (2004) A regionális gazdaságfejlesztés irányítási összefüggései. — Pálné Kovács I.
(szerk.) Versenyképesség és igazgatás. MTA RKK, Pécs. 11-31. o.
Petkevicius, A.—Linartas, R. (2005) The Role of Local Government in Local Economic Development.
Lithuania. — apkova, S. (ed.) Local Government and Economic Development. Open Society Institute,
Budapest. 47-64. o.
Pilat, J. (2004) Waiting for a Conflict of Interest—Constitutional Law in Slovakia. — Kudrycka, B. (ed.)
Combating Conflict of Interest in Local Govenunents in the CEE Countries. Open Society Institute,
Budapest. 285-326. o.
PltAtajner, Z.—Mende§ I. (2004) Citizens Participation. — How 10 Improve Development on Local Level? Hand-
book with Best Practice Examples from South-East Europe. Friedrich Ebert Stiftung, Zagreb. 97-113. o.
Pukis, M. (2004) The Progress of Regulation of Conflict of Interest in Local Government in Latvia. —
Kudrycka, B. (ed.) Combating Conflict of Interest in Local Governments in the CEE Countries. Open
Society Institute, Budapest. 107-144. o.
Puljiz, J. (2004) Economic Development. — How 10 hnprove Development on Local Level? Handbook
with Best Practice Examples from South-East Europe. Friedrich Ebert Stiftung, Zagreb. 9-24. o.
Rechnitzer J. (szerk.) (2006) Magyarország szerepvállalási lehet őségei a kelet-, közép- és délkelet-
európapi területfejlesztési együttm űködésekben. Országtanulmányok. Az MTA RKK NYUTI Közle-
ményei. 173 B. Kézirat. MTA RKK NYUTI, Gy őr.
Roussinova, P. (2004) The Bulgarian Experience with Building a Framework for the Prevention of Conflict
of Interest Situation in Local Govemments. — Kudrycka, B. (ed.) Combating Conflict of Interest in Local
Governments in the CEE Countries. Open Society Institute, Budapest. 49-105. o.
Slovenia (2006) Slovenia in Brief. — http://www.uvi.gov.si/eng/slovenia/in-brief/state/ — 2006.10.27.
Somlyódyné Pfeil E. (2004) A gazdaságfejlesztés megjelenési formái a területfejlesztési régiók szintjén.
— Pálné Kovács I. (szerk.) Versenyképesség és igazgatás. MTA RKK, Pécs. 141-160. o.
Swianiewicz, P. (2006) Local Taxes in Poland — A Base for Local Accountability? — evié, Z. (ed.)
Local Government Financial Capacity Building in Transition Countries: Selected Country Studies.
NISPAcee, Bratislava. 180-201. o.
Syrett, S. (1995) Local Development: Restructuring, Locality and Economic Initiative in Portugal.
Avebury, Ashgate Publishing Company.
Syrett, S. (1997) The Politics of Partnership. The Role of Partners in Local Economic Development in
Portugal. — European Urban and Regionod Studies. 2. 99-114. o.
Mezei Cecília: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet-Európában.
Tér és Társadalom, 20. 2006. 3. 95–108. p.
108 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s3
Trasberg, V. (2006) Intergovernmental Fiscal Relations in the Baltic Municipalities. — evié , . (ed.)
Local Government Financial Capacity Building in Transition Countries: Selected Country Studies.
NISPAcee, Bratislava. 202-213. o.
Vigvári A. (2006) A decentralizáció és önkormányzati pénzügyi rendszer. — Vigvári A. (szerk.) Decent-
ralizáció, transzparencia, elszámoltathatóság. Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest. 175-198. o.
Wong, C. (1996) What is local economic development? A conceptual overview. — Occasional Paper. 49.
Department of Planning and Landscape, University of Manchester.
Young, C.—Kaczmarek, S. (2000) Local government, local economic development and quality of life in
Poland. — GeoJournal. 2-3.225-234. o.