Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
Tér és Társadalom XX. évf. 2006 s 3: 1-17
„NOT IN MY BACK YARD" —
KÖZÖSSÉGI DÖNTÉSEK, TECHNOLÓGIA,
VÁROSFEJLŐDÉS
(„Not In My Back Yard" — Community Decisions, Technology,
City Development)
DOBAY PÉTER — YIGAL TZADOK
Kulcsszavak:
közösségi döntések közhasznú információk távközlés zöld mozgalom önkormányzati döntések
információ-brokering döntési modellek muddling 'lovagi? módszer NIMBY probléma Izrael
A tanulmány a modern technológia által okozott környezeti kórok és az áhított javak, szolgáltatások
konfliktusával foglalkozik. Hogyan hozzunk vezet ői döntéseket, amikor a közösség megosztott: kívánjuk a
szemétszállítást, a radar véd őernpn, a mobil-telefóniát, de következményeiket máshol akarjuk látni
( „NIMBY effektus"). A tudományos érvek gyengék, vagy ellentmondóak, az id ő és a beruházók sürget-
nek, a demokratikus véletnény-nyilvánítás pedig nem kerülhet ő ki. Az izraeli esettanulmány egy Új város,
Modi'in „telekommunikációs felszerelése" kapcsán alkalmazott .,maddling through" döntés-el őkészítő
eljárást ismerteti.
Döntéstudomány, információ-ellátottság, közösségi döntések
A nyilvános információk szokásosan nem képezik kereskedelem tárgyát. Ugyan-
akkor tudjuk, hogy ezek az információk éppúgy jelent ős ráfordítások eredménye-
ként válnak használhatóvá, mint az eleve kereskedelmi—üzleti felhasználásra gy űjtött
adatok, feldolgozott információk, megformált tudástartalmak.
A döntéstudományok nemigen látszanak egyezségre jutni abban a kérdésben,
hogy van-e egységes, eredményes, mindenki számára elfogadható döntési módszer-
tan minden problémakörre. A válasz általában a „nincs", különösen a társadalmi
problémák esetében. A kényszer viszont fennáll: a közösségek vezet ői és az alájuk
rendelt adminisztráció id őről időre kénytelen meghozni a közösséget és ugyanakkor
az egyének életét befolyásoló döntéseket. Mindig felmerül a kérdés: milyen szerepe
(és lehet ősége) van a kutatási eredményeknek, a _tudományos" bizonyítékoknak —
hogyan és milyen mértékben tudjuk ezekkel befolyásolni a döntéseket? Milyen
információ-menedzselési eszköztár szükséges ahhoz, hogy összegy űjtésre kerüljön,
megfelel ő formában rendelkezésre álljon, s eljusson mindenkihez annyi és olyan
minőségű információ, ami a (legalább szub-) optimális döntéshez szükséges?
Az információ-menedzsment napi gyakorlata igyekszik különbséget tenni keres-
kedelmi információ-brokering és a „nyilvános" információk közösségi kezelése
között. Igen sok lokális, nemzeti vagy akár globális információforrás nyilvánítja
magát közösséginek, hiszen felhasználhatósága nem egyéni jelleg ű, de a mindennapi
életben mindenki számára szükséges közjószágnak tekinthet ő , még akkor is, ha esetleg
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
2 Dobay Péter — Yigal Tz.adok TÉT XX. évf. 2006 s3
közvetve üzleti, vagy egyéni célokat segít elérni. Az ilyen információ-er őforrások
menedzselése általában közösségi forrásokból, adókból történik (statisztikai hivatalok,
hatályos jogszabályok, ingatlan-nyilvántartás, cégnyilvántartások, KÖZHÁLÓ,
kamarák, kormányzati info-portálok, egyes közkönyvtárak, helyi adattárak, stb.).
Egyre gyakoribb — és támogatott — a helyi-kisközösségi információk ilyetén módon
való elérésének megoldása a korszer ű ICT technológiák segítségével.'
Számos kérdés merül fel már ezen a szinten:
— Ki állapítja meg az ilyen információk körét, mennyiségét, formátumát,
min őségét?
— Ki „kereskedhet" ilyen információkkal? Ki „tisztíthatja", sz űrheti ezt?
— Ki fizeti meg az információ-menedzselést ezekben az esetekben?
— Korlátozható az ilyen információk köre és a hozzáférés — akár ideiglenesen?
— A „közérdek ű adat" egyenérték ű közgazdaságilag az „ingyen adattal"?
Ha információ-menedzselési szempontból tekintünk az információkra, ez bizony
erő forrás, hiszen felhasználásukkal érték termelhet ő (feltételes módban, hiszen az
információ értékelése szubjektív, kontextus-függ ő). Az információ-brókerek igye-
keznek az ilyen információkhoz hozzáadott értéket adni (sz űrés, adattisztítás, for-
málás, jelentés-készítés, testreszabás stb.), s ezzel indokolni a kereskedelmi forga-
lomba-hozatal jogosultságát, valamint az árat.' Mindenképpen felvethet ő azonban a
közösség számára fizetett ár, a ráfordítási költség kérdése — s ezzel összefüggésben
az elvárható gondossággal történ ő kezelés problémája. Ha a helyi közigazgatás
szakért ő ket, információ-brókereket és ICT szakembereket fizet meg adott informá-
ciós tartalom el ő állításának érdekében, akkor kihez, milyen formában és mennyi-
ségben juttatandó el ez az információ? 3 Mi történik, ha rosszul kezeli ezt az er őfor-
rást a közhatalom, a helyi vezetés, s ezzel rossz döntési folyamatot indít el, károkat
okoz (id ő ben, pénzben, de esetleg más er őforrásban is)?
Általában két kategóriával dolgozunk:
— közcélú információ a mindennapi információ-szükségleteket kielégít ő tartal-
mak köre (pl. orvosi ellátás, városi közlekedés, önkormányzati információk,
kulturális rendezvények, környezeti információk stb.) — ezek szokásosan
üzleti szempontból semlegesek 4 ;
— közhasznú információnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyek a min-
dennapi boldoguláshoz szükséges információkon túl közösen használható
javak igénybevételéhez segítenek: egyéb egészségügyi szolgáltatások,
gyógyszertárak, képzési intézmények, kisebb szolgáltatások, telefonszámok,
vállalkozások alapadatai, kisebbségi ügyek, népszer ű tudomány. alapvet ő
üzleti tájékozódás stb.
Az els ő kategória általában nem célja az információ-kereskedésnek. A második már
bizonytalanabb: sokszor non-profit alapítványok, speciális kormányzati források
finanszíroznak technikákat, vagy akár tartalmakat, amit azután más vállalkozások
átformálnak, értékét növelik, s piaci információs termékké alakítják azt. Bármir ől is
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 „Not irt My Back Yard" 3
legyen szó: ne felejtsük el, hogy minden közreadott tartalom mögött információgy űjtés,
karbantartás, info-kommunikációs technológia áll, s ebb ő l semmit sem adnak ingyen.
A közösségi döntések elmélete —Max Weber-t ő l, H. Simon, Kenneth Arrow 5 és
mások munkáin keresztül — er ősen pesszimista abban a tekintetben, hogy az emberek,
mint közösség, a rendelkezésükre álló információkat hogyan használják fel, s racio-
nálisan viselkednek-e döntési szituációkban — ez pedig súlyos következményekkel
jár akár helyi, regionális, akár országos hatókör ű szituációk kezelésében. Tanulmá-
nyunk háttere egy Izraelben, Modi'in városban lefolytatott kísérlet, amelyben a
közösségi problémák kezelését véleményezték állampolgárok. Az új telepítés ű
városban ki kellett építeni az ultramodern távközlési-telemetriai rendszereket, ehhez
pedig két alternatívát vázoltak a szakért ő k: antenna-tornyokból álló erd ő a környez ő
dombokon, vagy rengeteg antenna a belvárosban. A tiltakozók szervezetet alakítot-
tak, miközben persze mindenki használta mobiltelefonjait. A döntéstudomány erre a
szituációra alkalmazza a „Not In My Back Yard" (NIMBY, „Nem az én kertem-
ben") kifejezést: a közösség igényli a szolgáltatást, de annak externális hatásait nem
hajlandó (egyénileg) tudomásul venni, s az információközlés torzulásai nem tudják
kisebbíteni a problémákat. Kísértetiesen hasonlóan zajlanak az atomhulladékok, a
szemétéget ők, szennyvíztelepek vagy akár egy autópálya-szakasz elleni tiltakozá-
sok, szerte a világon.
Két lehet őség állt a Modi'in városvezetés el őtt:
— jelentősen megnövelhetik az információk el őállítására, formálására, terjesz-
tésére szolgáló ráfordításokat, ezzel emelik az információ-ellátottság szintjét,
alkalmakat teremtenek a visszacsatolásra, jóval több szerepl őt vonnak be
(szakért őket, információ-brókereket, véleményformálókat stb.); vagy
— felvállalják azt a politikai-adminisztrációs kockázatot, hogy az (egyébként tu-
dományosan bizonyítottan optimális) megoldást gyorsan és hatékonyan beve-
zetik, annak ellenére, hogy az egyeztetés hiánya tiltakozást, ellenállást vált ki.
Röviden áttekintjük a szokásos döntési modelleket, majd bemutatjuk a Modi'in-
ben alkalmazott muddling through eljárás sikerét.
Döntési módszertanok
A hagyományos döntéselmélet a racionális, lineárisan el őrehaladó eljárásokat ja-
vasolja: „Állapítsuk meg a tényeket, keressük meg a megfelel ő modellt (eljárást),
majd közöljük a közösséggel a meggy őző bizonyítékokat". A remény: a politikai
vezetők mellénk állnak, a „közösség" megért ő lesz és hazamegy. Az ilyen normatív
megközelítéseknek elismerten sok hibájuk van, kezdve az adatgy űjtés nehézségeit ő l
a modellek relevanciájáig (ne felejtsük el, hogy az operációkutatás, a matematikai
alapú döntési modellek többsége a szabályozott, kiszámítható környezeteknek, a
háború alatti-utáni gazdasági viszonyoknak köszönheti virágzását). Mit ajánlhatunk
tehát a politikusoknak, a félig-szakmai döntéshozóknak akkor, amikor korlátozott
idejük és más er őforrásaik vannak egy kényszer ű helyzet megoldására?
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
4 Dobat' Péter — Yigal Tzadok TÉT XX. évf. 2006 s3
A döntések jóságát az információ-menedzselés és az alkalmazott modell biztosítja.
A „feltételes" (prescriptive vagy normatív) eljárások felépítenek egy modellt, ameny-
nyire lehet, illesztik a feltételekhez, aztán „megoldják" azt. A leíró (descriptive) mód-
szerek esetén inkább elmagyarázzák, hogyan hoztuk meg a döntést hasonló esetekben,
azaz leírják a humán döntéshozatali eljárást. A viselkedéstudományi modellek előnye
a tényleges tapasztalati eljárás követése: „Így csináltuk és sikerült". Az amerikai szak-
irodalomban közismert ez a technika, s kialakult ennek stílusa, módszertana, szak-
könyvek ezrei mutatnak be eljárásokat, eseteket: a siker mindent igazol.
A kérdés mindig az: megéri-e a fáradságos, költséges információgy űjtés, a modell
építése és megoldása, amikor a laikus közösség ezt nem érti, vagy nem figyel az
érvekre?
A hagyományos technikák (lásd pl. Elster 1995; Johnson 1999; Tervesi 2002;
Kindler—Papp 1977) az ún. racionális, lineáris módszertant ajánlják, feltételezve,
hogy a tudományos bizonyítékok elegend őek a közösség meggy őzésére, a politikai
döntéshozók befolyásolására. Deri (1998) kifejti: „Ha ezt a modellt követitek, a
megoldás jobb lesz, mint bármilyen más eljárás esetén kapott eredmény" — a mo-
dell-alkotónak pontosan ezt a hipotézist kell empirikusan bizonyítania, „racionáli-
san, logikusan". A tisztán racionális modellek esetén a döntéshozó a probléma
minden aspektusát felméri, s gazdag információkban, kvantitatív és kvalitatív érte-
lemben egyaránt. Nigro (1977) szerint három alapvet ő információkezelési fázist
lehet megkülönböztetni:
1) A döntéshozók pontosan definiálják a szóbajöhet ő alternatívákat, precízen
menedzselik az információ-forrásokat;
2) A döntéshozók elemzik az alternatívákat a kimeneteket értékelve, felhasz-
nálva modellezési szakértelmüket;
3) A várható kimenetek alapján súlyozással számbaveszík az el őnyöket és hátrá-
nyokat, majd kiválasztanak egy „optimálist".
Látható: minden fenti lépés óriási információs terhet ró a modellez őkre. Akár in-
gyenes, közcélú információt használunk, akár súlyos ráfordítással kell megszereznünk
azt információ-brókerektől, az információ minősége alapvet ő az eljárás eredményes-
sége szempontjából. Ha a közösségi döntéshozók nem szívesen vásárolnak szakért ői
információt (vagy nincs módjukban a vásárlás), ez megnöveli a döntések kockázatát.
A korlátozott racionalitású, ún. kielégítő modellek (Simon—March 1958) megvál-
toztatták a döntéshozók gondolkodásmódját. Be kellett látni: csak igen kevés olyan
szituáció van, amikor a teljes információ birtokában íróasztal-döntéseket lehet hozni, s
nagyon sok esetben egyszer űen nem éri meg a további információ-menedzselésre
ráfordításokat eszközölni: az „elegend ően jó" megoldás hasznosabb, mert gyorsabb
(egyáltalán: határid őre meghozható!), olcsóbb és kivitelezhet ő. Tudomásul kell venni:
az emberi racionalitás korlátozott, a közösségi döntések résztvev őinek szaktudása és
befogadó-képessége véges — ehhez kell igazodniuk a folyamatokat támogató informá-
ció-keresked őknek és szakért őknek. A kompromisszum fontos: mondjunk igazat, de
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 3 „Not in My Back Yard" 5
ne terheljük túl a résztvev őket, különben magunkra maradunk (egyébként gazdag,
értékes, tudományos) érveinkkel, s közben (id őben, emberi kapacitásokban, adatkeze-
lésben stb.) túl sokat fordítunk a meggy őzésre.
Ezek az eljárások tehát addig tartanak, amíg az els ő , elfogadható alternatívát meg-
találjuk — s ekkor leállunk, közölve mindkét féllel, miért állunk meg.
Mi a veszély? Nem ismerjük meg az összes alternatívát. Lehet, hogy van jobb
megoldás. Nem az optimumot valósítjuk meg. Azaz: nem „megoldók" lesznek a
megrendel ők, hanem az adott kritériumokhoz „elegend ően jó megoldást" ajánlók.
Nyilvános információk, közösségi döntések
A közösségre vonatkozó döntéseket a demokráciákban csoportok hozzák: önkor-
mányzat, parlament, bizottságok. A Nobel-díjas Amartya Sen munkáiban ezt elemzi:
hogyan lehet (bármilyen információ-ellátottság mellett) olyan döntést hozni, ami
megfelel a közösségi érdeknek és nem sérti túlságosan az egyéni érdekeket? Sen
idézi Horatius-t (Sen 1999), Aristoteles-t (Politika), utalva arra, hogy ez ezeréves
probléma. A francia forradalomban merült fel élesen a szavazási probléma, a
„közösség szavának" megértése. A négyévenkénti választásokra mindenki oda-
figyel — de mi van a mindennapos demokratikus döntésekkel?
Arrow (Arrow 1951) megfogalmazza „Általános Lehetetlenségi Tételét", kijelentve,
hogy a közösségi döntések sohasem konzekvensek, nem konzisztensek — legfeljebb
diktatorikus körülmények között juthatunk racionális döntésekhez. Egyes kutatók (és
politikusok...) ennek nyomán jutnak el azokhoz a gondolatokhoz, hogy adott
mértékben korlátozni kell az információ-ellátást, amikor a közösség véleményét kí
akarjuk kérni — így „gyorsabb és hatékonyabb" a döntéshozatal (lásd pl. Benvenisti-
Sagi 2002).
A közösségi döntések nem vákuumban születnek: jelen van a korábbi döntések
utóhatása, az adott pillanat gyakorlati kérdései, az információ-b őség — vagy éppen
információhiány —, az id őhiány, az „odafigyelés" alacsony szintje és így tovább. A
politika-csinálók el ő ítéleteit, rejtett szándékait nemigen lehet feltörni holmi tudo-
mányos érvekkel (lásd pl. Johnson 1999; Szántó 1999) és mások szociológiai mun-
káit), s man őverezési lehetőségeik sokszor igen sz űkek. Ilyen esetekben a „bizonyí-
tékok" kérdése egy adott probléma esetén sokszor pusztán az információforrás
hihetőségének, megbízhatóságának függvénye. 6 A kommunikációs szakemberek
ráadásul a sokkoló és lehet ő leg rövid, azonnal felfogható „üzenetekben" hisznek: a
szavazó tömeg sohasem fog végigolvasni egy tudományos értekezést, s nem hajlandó
párbeszédre a jobban informáltakkal. Annak ellenére tehát, hogy a technika ma
hatalmas mennyiségű információt tesz hozzáférhet ővé, csak nagyon lassan változ-
tatható meg a döntéshozatalban résztvev ők viselkedése, s „a teljes informáltság
birtokában racionálisan dönt ő" közösségi döntés továbbra is illúzió.
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
6 Dobay Péter — Yigal Tzadok TÉT XX. évf. 2006 s3
Az izraeli eset: tudomány vs. lokális közösségi döntéshozatal
Az esetleírás Yigal Tzadok PhD disszertációjából származik. A szerz ő a hadsereg
alezredeseként két légibázis logisztikai vezet ője volt, majd 1996-tól egy új város,
Modi'in 40 ezer lakosa számára szervezte a közösségi szolgáltatások létrehozását.
A város tervezett létszáma 240 000 fő, ultramodern telemetriai-távközlési ellátással.
A probléma a racionális (normatív, katonai?) döntéshozatali stílus összeütközése a
viselkedéstudományi („még kielégít ő", de célratörő) közösségi stílussal, amit az új
város jobbára fiatal lakosai megköveteltek maguknak. A legsúlyosabb vita e téren
az elektromágneses sugárzástól való félelem és az emiatt kibontakozó civil kam-
pány kezelése volt 2003-ban. Azt mindenki elismerte, hogy a mobiltelefonok hasz-
nálata és ezen alapuló biztonsági rendszerek nagyon fontosak, csak senki se akart a
környező dombokon hatalmas tornyokat vagy saját háza, gyermekei iskolája mellett
átviteli állomásokat látni — egy tipikus „Not 1n My BackYard" eset állt el ő. A meghí-
vott szakértők elkészítették tanulmányaikat a két alternatívára, a város vezetése azon-
ban belátta, hogy a számok és diagramok, a szakzsargon semmire sem használható. A
szerző vezetésével a döntéshozatal egy nniddling through.model és eljárás' kidolgo-
zásához vezetett, ami végül sikeresnek bizonyult.
Figyelembe kellett vennünk azt, hogy az új város demográfiai összetétele nem
hagyományos. A jellemz ően fiatal korosztály igényei mások, a képzettségi helyzet
ugyan lehetővé teszi a racionálisabb érvelést, de a sok gyerek érzékenyebb reakció-
kat eredményez a jöv őre nézve (az 1. táblázat a válaszadók megoszlását mutatja).
1. TÁBLÁZAT
A Modi'in válaszadók néhány demográfiai adata
(Some Demografical Dalos of Modi'in Answerers)
Jellemz ő Érték Megoszlás %
Férfi 41,5
Nem szerint megoszlás
Nő 58,5
30— 6,3
31 —40 53,8
Életkor
41-50 31,3
51+ 8,8
Házas 82,1
Családi állapot Egyedülálló 6,0
Egyéb 11,9
Középiskola 25,6
Iskolázottság Középiskola után szakképzés is 19,5
Felsőfokú 54,9
A városban lakik 71,4
Lakhely szerint
Nem lakik itt, naponta bejáró 28,6
Nincs gyermeke vagy nem itt lakik 33,8
Gyermeknevelési helyzet 1-2 gyermek Modi'in-ben 33,8
3-4 gyermek Modi'in-ben 32,4
Forrás: Tzadok 2005b.
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
TÉT XX. évf, 2006 s3 „Not in Mv Back Yard" 7
Ismert hasonló eset a Vári, Faragó és Vecsenyi által feldolgozott dorogi szemét-
égető története (Vecsenyi 1989). Kísértetiesen ugyanez ismétl ődik a védtelen déli
határszélen telepítend ő NATO-radar esetében: a politikusok (ösztönösen!) már
három éve sikeresen „evickélnek", a civil csoportok pedig ide-oda tologatják a
NIMBY modell szerint a szerintük jó helyszíneket, miközben az optimumtól egyre
távolabb kerülünk. Senki sem vitatja a „nemzetbiztonsági érdeket", de elvárja, hogy
ez az ő egyéni-kisközösségi érdekét (turizmusból származó bevétel, természeti
környezet, látvány, végs ő soron a saját sz őlőbirtok értéke) ne sértse. 8
A klasszikus Saaty-féle „Analytical Hierarchy Process AHP" (lásd pl. Saaty 1980)
modell precíz lépés-sorozatot ír el ő (matematikai súlyozási eljárásokkal) az alterna-
tívák fokozatos értékelésére. Ezzel szemben a Modi'in -ben alkalmazott „evickélési
(inkrementálís) modell" elve (Lindblum 1995: Dobay 2005) egy hallgatólagos meg-
egyezésen alapul: kis lépésekben el őrejelzünk, megvitatjuk, elfogadunk egy lépést,
megállunk. Mindig csak annyit haladunk, amennyi minden partner számára belátható,
elfogadható.`' A tapasztalat azt mutatja, hogy a plurális demokráciákban nem lehet
„megspórolni" a mindig jelenlév ő ellenzék részvételét, s így — tetszik, nem tetszik —
az optimális helyett csak „elfogadható" eredményeket kapunk.
A Modi'in eset megmutatta: az emberek, közösségek viselkedése nem írható le a
racionális Neumann-Morgenstern játékelméleti modellel. Amikor az információs
környezetet kockázatosnak ítéli az egyén, akkor irracionálisan kezd viselkedni, vi-
szont hajlamos elfogadni korlátozottan racionális megoldásokat. A kulcs az aszim-
metrikus információellátás, a tudásbéli különbségek intelligens kezelése. Az ilyen
vitákban ugyanis a „szakért ő k" véleményeit igen hamar félretolják és a politikusok is
áttérnek az érzelmi alapon történ ő befolyásolás bevált módszereire, a média pedig
elvégzi a végs ő torzítást a vélemények szelektív és lebutított közvetítésével. Mindez
rámutat arra az óriási felel ősségre, amit a döntéshozók és a t őlük megrendeléseket
kapó információ-brókerek viselnek ezekben a szituációkban.
A „ muddling through" (Durchwursteln) model használata
Lindblum a következőket javasolja:
1) Mutassuk fel az elérend ő értékeket és a tényeket. Ezek nem választhatók el a
használandó eszközöktő l: ezt közölni kell. Nem jelenthetjük ki: „Ez lesz", ha-
nem „Erre törekszünk, ilyen módon, ezért" — arra törekedjünk, amit meg tudunk
csinálni, ne hangsúlyozzuk azt, amit meg kellene csinálni, de nincs rá remény.
2) El kell érnünk egy ,jó" megoldásig: ez olyan megoldás, amit mindenki elfo-
gad. Ez hosszú, többlépéses folyamat, ahol világossá kell tenni, kinek van
joga beszélni és miért (képviselet). Mindig csak kicsit fogunk elmozdulni,
csak annyit, amennyi biztosan el őre jelezhet ő, megérthet ő és megértethet ő.
Magáról az eljárásról is megegyezésnek kell születnie'''.
3) Egy alternatíva csak korábbi alternatíva kis módosításán alapulhat: el őrehala-
dunk, nem ugrálunk. A cél: átjutni a mocsáron, nem feltétlenül egyenesen,
nem a leggyorsabban, nem is véletlenszer űen kapkodva, de átjutni. Nem ho-
zunk merő ben új megoldásokat, ragaszkodunk az eredeti politikához. Így min-
dig mindenki tudja, hol tartunk, mire törekszünk, s érti a következ ő lépést.
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
8 Dobay Péter — Yigal Tzadok TÉT XX. évf. 2006 s3
Braybrooke és Lindblom (1963) kimutatták, hogy nagy a veszélye annak, ha valaki
váratlanul innovatív, új célokkal-elképzelésekkel lép be ebbe a folyamatba.
Hirschman és Lindblom (1962) munkájukban „science of muddling through"-nak
hívták az eljárást: az összehasonlítást a 2. táblázat mutatja. Vegyük észre: ha igen
nagy a távolság a jelenlegi (tapasztalható) szituáció és a felvetített „bátor" jöv ő kép
között, nem lesznek követ ő ink. Az információs környezetet úgy kell menedzselni,
hogy mindig felfogható, megérthet ő legyen a következ ő fázis. Így elérhetjük, hogy
demokratikus lesz a döntéshozatali eljárás, s mindenkiben jó érzések maradnak a
konfliktusok feloldása után (Doron 1986; Spyke 1999).
2. TÁBLÁZAT
A döntési modellek összehasonlítása
(Comparaison of Deci.sion Models)
A racionális A „kielégít ő " Az „evickél ő "
modell modell modell
A modell Általános, norma- Korlátozott Marginális válto-
típusa tív, racionális racionalitás, zásokkal el őreha-
vegyes technika ladó politika
A döntés Optimális, ideális Kielégítő-elfogad- Közös megegye-
típusa döntés minden ható megoldás; a zéssel kidolgozott
partner számára; gyakorlat igazolja, megoldás
tudományos bizo- statisztikai/ szakért ői
nyítékokkal utólagos vizsgálat
A szükséges Teljeskörű, precíz, Megbízható alap- Időben változó
információ- megbízható infor- információk; információ-szük-
menedzsment máció és bizonyí- „best practices" séglet: cél, pontos-
tások tapasztalatok, esetek ság, tartalom, érték,
komplexitás stb.
Az információ- Jó üzlet: szokvá- Éles kihívás: forrá- Lépésenként gaz-
brókerek nyos feladat a sok és tartalom dagítható informá-
lehetséges kiszolgálás precíz szűrése ció-ellátás: fókusz,
szerepe szükséges tartalom, forma,
minőség, ár; biza-
lomépítő, hosszú
távú, profi munka
Forrás: Tzadok 2006.
A végrehajtó adminisztráció szerepe
Az adminisztráció úgy termeli, gy űjti és kezeli az információkat, hogy ahhoz ér-
zelmileg nemigen köt ő dik. Sokszor „nem látják" a döntések mögött álló közösséget,
egyéneket: az „evickél ő " módszer mindkét oldalon csökkentheti ezt a diszparitást,
hiszen igen intenzív információ-menedzselés, visszacsatolás folyik, akciókon, ren-
dezvényeken hallják-látják a felek egymást (Rossi 1999; Hester 2005)." Mindezt
még nehezíti is az információs csatornák elégtelen és torzító m űködtetése, a több-
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 „Not irr Mv Back Yard" 9
szintű hierarchiák alacsony hatékonysága, az adminisztráció átpolitizáltsága, köt ő-
dése a fels ő döntéshozókhoz. Vannak országok (például Anglia), ahol sikeresnek
nevezhet ő a professzionális adminisztráció leszakítása a pártokról, a négyéves poli-
tikai ciklusokról. Ha mindezen javítani tudunk, egyfajta „jóérzés" fogja eltölteni az
agyonterhelt adminisztrációt is, hiszen igazolva látja: ő (is) jól dolgozott, a közös-
ség érdekében részt vett egy mindenkinek tetsz ő, „legitimizált" megoldásban.
Ugyanakkor ezek a módszerek lassúak, kínosak, sok ráfordítást igényelnek: ezt
pedig nem szereti az adminisztráció. „T őlünk elvárják, hogy gyorsan döntsünk" — ez a
divatos minta. A túlzott „közösségi részvétel" a döntéshozatalban igen sokba kerülhet:
nem indul el a metróépítés, az autópálya, a szemétéget ő, mert Józsi bácsi kertje útban
van, mert egy tízfős csoport kikényszeríti „demokratikus jogait". Ezért kell a nagyon
hatékony (értsd: elegend ő, pontos, időbeli, teljes — sokba kerül ő !) információ-ellátás,
amit fegyverként és pajzsként lehet használni azok ellen, akiknek az az érdekük, hogy
bennragadjunk a mocsárban. Az adminisztráció és a kiszolgáló információ-brókerek
feladata az egyenl ő, szimmetrikus információ-szolgáltatás: nem engedhetjük meg,
hogy informáltságban erősebb és gyengébb csoportok harcává váljanak a kooperatív
tárgyalások. Az aktuális Zeng ő-Tubes problémában például a katonai információk
teljes körűek, de titkosak. A sugárzás élettanáról önjelölt szaktekintélyek nyilatkoz-
nak. A média politizál. Az önkormányzat egységei (egyenl őtlen színvonalú argumen-
tációval) helyi érdekcsoportoknak válaszolgatnak. A csapdába került aktuális döntés-
hozó kormány pedig „evickél", reménytelenül növeli az információs bázist. Azaz:
semmi sincs a helyén a folyamatban.
Egy sikeres alkalmazás
Az evickél ő eljárás hívei azt mondják: nem lehet egy országot radikális változá-
soknak kitenni például az egészségügy átszervezése, a szociális biztonsági rendszer
felforgatása, alapvet ő szolgáltatások árrendszere kapcsán. Helyi szituációkban
azonban sokkal kevesebb id ő áll rendelkezésünkre egy autóút, egy kereskedelmi
központ létesítése esetén. Lindblom (1965) és Bendor (1995) azt javasolják: csak
olyan problémát kezeljünk ezen a módon, amelyben a lépésenkénti változások koc-
kázatai felfoghatóak, az új kimenetek el őnyei megbecsülhet őek. Tzadok (Tzadok
2005a; 2006) megoldása nem matematikai döntéshozatal, nem használtak kompli-
kált DSS szoftvereket, ehelyett pontosan megtervezett módon egy év alatt végigvit-
ték a megegyezést a döntéshozók, a szakért ők, a beruházók, a véleményformáló
csoportok és a közvélemény részvételével.
Az I. ábra bemutatja a résztvev ők szerepét az eljárásban.
1) A döntéshozók felismerik a nyilvános eljárás iránti igényt: ICT szolgáltatás
40 000 főre.
2) Döntés #1: az önkormányzat elhatározza speciális „több-párti" projekt indítását.
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
10 Dobay Péter — Yigal Tzadok TÉT XX. évf. 2006 s3
3) Egy „kulcs-szerepl őt" jelöl ki az önkormányzat, ő vezényli az információ-
gyűjtés és -elemzés megszervezését; felállítja a két alternatívát: antenna-
farm vagy városi tornyok. Reakció #1: a közvélemény egyik alternatívát se
hajlandó elfogadni.
4) Külső szakértők és információ-keresked ők jelentéseket állítanak össze kö-
zösségi költségen. Prezentálják a szükséges adatokat a sugárzásokról, el ő-
nyökrő l-hátrányokról, költségekr ő l. Minden jelentést nyilvánosságra hoznak.
Reakció #2: divergáló vélemények jelennek meg; megindul egyfajta „együtt-
gondolkodás". Új ötletek jönnek, indul a „közösségi részvétel".
5) A hivatal „szakmai" vezet ő i meghozzák a Döntés #2-t: „muddling through"
módszer, lépésenkénti informálás, a két alternatíva fokozatos finomítása.
6) Felel ő s minisztériumi állásfoglalások bekérése, publikálása („országos-
gazdasági érdekek"). Reakció #3: Jobb megértés a nemzetgazdasági érdekek
mentén, a „full-technikájú város" hangsúlyozása (büszkeség!); a gazdasági
érvek elfogadottsága n ő.
7) A szakért ő k módosítják a terveket, ezeket ismertetik: sok, kicsi, gyenge su-
gárzású, rejtett antenna. Reakció #4: megjelennek az „egyetért ő" csoportok,
jelentőségük n ő . Remény van a megegyezésre.
8) Döntés #3: A helyi vezető k felvállalják a legkedvez őbb alternatívát, hangsú-
lyozzák a széleskörű egyetértést, érvelnek a nyújtott információk elégséges
mennyiségével és min őségével, a szakért ők megbízhatóságával; „ráer ősíte-
nek", kedvezményeket helyeznek kilátásba.
9) A két alternatíva képvisel ő i formális bizottságokban dolgoznak, egyeztetnek.
Közös döntés #4: A módosított megoldás drágább, kevésbé hatékony, de
működő képes és elfogadható, keveseket sért. Reakció #5: „Látjátok, megér-
te, jó lesz, jól dolgoztunk együtt".
10) Adminisztratív bizottsági munka: garanciák, kötelezettségek Döntés #5: A
közös megegyezés, a kölcsönös engedmények, a várható következmények
dokumentálása és publikálása. Haszon: tanultunk, egy hasonló esetben
ugyanígy már jobban megy majd...
11) A városi közgyű lés elfogadja a „köz és a szakma" döntését. Jelentés, végre-
hajtási döntések: tanulási folyamat regisztrálása.
12) A kivitelező egységek megkezdik a munkát a projekten.
Amint az jól látható: az információ-brókerek és tudás-szolgáltató szakért ők külö-
nösen a 3), 4), 6), 7) és 9) lépéseknél dolgoznak. A felmérésekb ő l világos: még
mindig nem elegend ő az információ, hiszen „nem t ű nik el" a félelem, csak a felek
elismerik: ennél tovább nem lehet szemben állni, vakon protestálni (3. táblázat).
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 „Not in My Back Yard" 11
3. TÁBLÁZAT
Részlet a kérd őívb ől: félelmek és vélekedések a két alternatíva kapcsán
(Part of the Questionnaire: Fears and Opinion on the two Alternatives)
Alternatíva A: „Antenna-farm a
Átlag (1-7) Szórás
dombokon"
Aggódom az elektromágneses sugárzás
4,96 1,6
káros hatásai miatt
Ismerem a nagy antennák sugárzásának
4,64 1,76
hatásait
Aggódom a tervezett antennák város-
5,16 1,78
közelsége miatt
Tudom, értem, hova és milyen antennák
2,37 1,89
kerülnek
Alternatíva B: „Bújtatott", sok. kicsi
Átlag (1-7) Szórás
antenna a városban, mindenhol
Félek az antennák elektromágneses
4,96 1,82
sugárzásától
Ismerem a kis, „városi" antennák su-
4,60 1.71
gárzási hatásait
Aggódom a városi antennák lakás-
5,04 1,72
közelisége miatt
Ismerem, értem, hova kerülnének a
3,06 2,25
városi kisebb antennák
Forrás: Kérdőívek.
Hogy mindez lassú, drága és egy csomó embernek kell foglalkoznia vele? Mi
mást tehetnénk? A Modi'in tapasztalatokat más hasonló problémák megoldása
során is jól hasznosították, s mindebb ől önkormányzati vezet ők, az adminisztráció
és a kiszolgáló informáci ő-brókerek éppúgy tanultak, mint a véleményformáló és —
képvisel ő csoportok vezet ői, hangadói.
Az 1. ábra ezt a folyamatot szemlélteti, a 3. táblázat pedig bemutatja a résztvev ők
szerepét a Modi'in esetben.
Az önkormányzat a folyamat lezárulása után megkérdezéses elégedettségi vizsgá-
latot végzett az állampolgárok körében. A válaszadóknak feltett kérdések három
csoportban szerepeltek:
A) A két telepítési alternatíva felvázolása, technikai adatok ismertségére vonat-
kozó kérdések, a válaszadó néhány jellemz ője
B) Mit tud és mi a véleménye az elektromágneses sugárzásról, mit értett meg a
szakértő i tájékoztatásokból, hogyan látja a két alternatívát a saját szempont-
jából?
C) Mi a véleménye a városi önkormányzat eljárásáról ebben az ügyben; részt
vett-e vélemény-nyilvánításban, kért-kapott-e további információkat, mi a
véleménye a szakért őkről, a városi csoport vezetésér ől stb.
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
12 Dobay Péter — Yigal Tzadok TÉT XX. évf. 2006 s3
1. ÁBRA
A muddling through eljárás a Modi'M kísérletben
(Muddling Through Procedure üt Modi'in Experhnent)
Közösségi igény
L
Döntés a projekt iridítás áról
-- 1
ezető "
--------
Info-brokerelc,
Jogi tanácsadó kijelölése
Professzkmalis résztvev ők
F-----
(polgármester, jegyz ő, pénzügyes, mérnök, kontroller)
Releváns minisztériumi
fels ővezetők
A Hivatal munkatetvének elfogadtatása:
„muddling through" projekt
- Lakossági vélemények ütköztetése a projektben
Tervek elfogadtatása: kulcs-vezet ő •
••
„Közvélemény" Állami tisztvisel ő k
bizottságai bizottsága
Adminisztratív bizottság
A színek magyarázata
Döntéshozók Közgyűlés
Tanácsadók,
info-brókerek Végrehajtási utasítások,
kivitelezés
Végrehajtó szervek
Forrás: Tzadok 2005b.
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 „Not in My Back Yard" 13
3. TÁBLÁZAT
Az „evickélő " döntéshozatal szerepl ői a Modi'in modellben
(Actors of „Floundering" Decision Making in Modi'in Model)
Az infor- A birto-
Az infor- Elvárt
máció kolt info Szokásos
Szerepek máció viselke-
min ő- felhasz- viselkedés
forrása"' dés
sége w nálása
Helyi hatóság, Tapasztalat, Magas Ad hoc Autokrati- Ismerje a
politikai vezet ők hierarchikus döntésekbe kus, dikta- „muddling
viszonyok, beágyazva tórikus: through"
szakértői utasítások eljárást
jelentések
Hatósági admi- Aggregált Közepes Prezentá- Végrehajtó, Ismerje
risztráció jelentések, ciós szint, befogadó feladatait
adatbázisok irattározás és korlátait
Független szakértő, Szakmai Magas Profit- Offenzív, Független,
információ- ismeretek, célra ajánlattev ő, őszinte,
bróker megbízható indokló megbíz-
források ható
Elkötelezett Szakmai, M/K Részben Önkéntes, Szabadul-
szakértő de torzított profit- esetleg jon meg a
forrás- célra vagy rejtetten függőség-
kezelés önkénte- dolgozó től
sen
Vélemény-vezet ő, Média; Szegé- Tárgyalási Diktatóri- Becsületes,
képvisel ő másod- nyes érvrend- kus, vezet ői elfogadó,
lagos, szerben, — utasító kompromisz-
zavaros vitához stílus szumkész,
források objektív
Képzett, érintett Média, Szegé- Nem Tanuló, Objektív,
résztvev ő gyenge, nyes használja. befogadó, befogadó
vagy isme- legfeljebb könnyen
retlen szavazás- meggy őz-
források kor hető
Képzetlen A véle- Szegé- Nem Hiszékeny, Figyel-
érintettek mény- nyes használja, hit-és mes,
vezető , szavaz tekintély- kérdez ő,
a média alapú tanuló
a/ Forrás: eltérnek elérhet őségben, értékben. számonkérhet őségben, megbízhatóságban, formában.
b/ Minő ség: teljesség, id őbeliség, precizitás, kompakt jelleg, jó formátum stb.
Forrás: Saját szerkesztés.
Amint láttuk: Modi'in egy fiatal, gyorsan fejl ődő ipari város: a válaszadók magas
arányban jól képzettek, fiatalok — ez teljesen más helyzet, mint egy hagyományos,
esetleg elöreged ő város közönsége! Mindenki használ mobiltelefont, mégis az 1-7
fokozatú skálán 5- ős átlaggal kaptunk „félelmet város-széli antenna-farmmal", s
6-os átlaggal a „saját háztet őn-szomszédban" elhelyezend ő antenna-toronnyal
szemben! A konkrét kérdésre, hogy hol és hogyan m űködne az antenna-farm, szinte
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
14 Dobay Péter — Yigal Tzadok TÉT XX. évf. 2006 s3
senki sem tudott válaszolni, a lakóhelyi megoldás tervezett helyét viszont kb. 15%
ismerte! Anélkül, hogy részleteznénk az összehasonlító statisztikai elemzésekkel
kapott tanulságos eredményeket, csak az önkormányzati eljárásra vonatkozóan
közöljük az alapstatisztikákat. A 4. táblázatban12 látható, hogy nagy a bizalom a
„közösségi képvisel őkben", nem bízunk a „hivatal embereiben", de egyébként alul-
informáltak vagyunk...
4. TÁBLÁZAT
A muddling through önkormányzati eljárás lakossági értékelése
(Citizen Evaluation of Muddling Through Local Government Action)
Tartalom Átlag SD Min. Max.
V/ Elegendő információt kaptam az eljárásról 3,11 1,85 l 7
V2 A hivatalok által folytatott eljárás ered- 3,56 1,53 1 7
ményében benne van a véleményem is
V3 Úgy érzem, részt vettem a döntési fo- 2,32 1,90 1 7
lyamatban
V4 Van még mit fejleszteni az eljáráson 5,49 1,46 1 7
V5 Az érdekelt csoportokat jobban be kell 5,01 1,73 1 7
vonni a folyamatba
V6 A döntéshozók komoly és szakmai 4,26 1,54 I 7
döntést tudtak javasolni
V7 A döntéshozók politikai megfontolá- 4,85 1,55 2 7
sokkal álltak el ő
V8 A döntéshozók küls ő megfontolásokat 3,44 1,75 1 7
részesítettek el ő nyben
V9 A döntéshozók tisztában voltak a szak- 4,34 1,46 1 7
mai anyagok tartalmával
V10 A döntéshozóknak inkább a közvéle- 5,64 1,59 1 7
ményt kell szolgálniuk, nem a közvetle-
nül érdekelt csoportok véleményét sú-
lyozni
V// A folyamatban többet nyomjon a közös- 4,90 1,78 I 7
ség érdeke, mint az állítólagosan veszé-
lyeztetett egyéneké.
V12 Több nyilvános megbeszélés a közösség 4,17 1,64 1 7
„kijelölt" embereivel jobb döntést ered-
ményez
V13 Hivatalos szakért ő k jobb megoldást 3,68 1,74 1 7
dolgoztak volna ki
Forrás: Tzadok 2005b.
A 2. ábra bemutatja, hogy a korcsoportok (5 különböz ő kérdésb ő l képzett faktor
szerint) mennyire „kritikusak" az önkormányzat eljárásával szemben.
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 „Not in My Back Yard" 15
2. ÁBRA
„Kritikus, problematikus" vélemény az önkormányzat eljárása kapcsán, az egyes
korcsoportokban
( „Critical, problematical" Opinion on the Local Government Action, in the
Different Age Groups)
4.5
4 /37667
3,5
3 /2 :75/
2,5
(%"") 2
1,5
1
0,5
0
51+ 40-50 31-40 30
korcsoport
Forrás: Tzadok 2005.
Összegzés: ajánlások
Önkormányzataink, regionális vezet ő ink a közösségt ől kapják mandátumukat.
Döntéseik legitimitását az adja, hogy mennyire tudnak azonosulni a delegáló közös-
ség érdekeivel, s hogy mennyire tudják megértetni a döntési folyamatok helyességét
választóikkal. Az ilyesfajta döntések alapvet ően befolyásolják a lakosság életkö-
rülményeit, hangulatát, ezért nagyon fontos, milyen mechanizmusokkal biztosítjuk
a civil részvételt az információkezelési folyamatban. Informatikai szempontból
nincs más út, mint csökkenteni a gyenge és az er ős érdekérvényesít ő csoportok
közötti információ-ellátottsági aszimmetriát: ezzel megtesszük, amit a demokratikus
berendezkedés megkíván. Több, jobb, könnyen elérhet ő információt kell adnunk
mindenkinek, aki ez iránt érdekl ődést mutat, és egyértelm ű, világos információke-
zelési eljárásokat kell meghirdetnünk, alkalmaznunk — különben nem tudjuk meg-
előzni, vagy kivédeni a torzulásokat.
Ha ismerjük a módszereket, vannak szakembereink, a kérdés még mindig a mér-
ték: az információ-szolgáltatási és -visszacsatolási folyamat ráfordításokat igényel,
ugyanakkor a döntéseket adott határid őre, adott költségkeretben, adott elfogadott-
sággal meg kell hozni.
A szolgáltatásnak ára van, akkor is, ha nem expliciten megjelen ő brokering mun-
káról van szó: az önkormányzati szakért ő tisztvisel ő és az adminisztráció, a vezet ők
munkája is erő forrás, amit értékelni kell a folyamatban. A közösségi döntéshozatal
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
16 Dobay Péter — Yigal Tzadok TÉT XX. évf. 2006 s3
információellátása alapvet ő minden ilyen eljárás sikere szempontjából — s mi mást
adhatnának el vezet ő ink, mint saját döntéshozatali kompetenciájukat? Ez indokolja
az információ-menedzselés precíz vizsgálatát.
A tanulmány rámutat arra, hogy a „részvétel" sokszor nem megy magától, vagy
könnyen. Az állampolgár nem jelenik meg, nem kérdez a közmeghallgatáson, de
cikket ír az újságba. Az adminisztráció feladata, hogy a szükséges eszközrendszert
megtalálja és m űködtesse úgy, hogy ne váljon a szükséges döntési folyamatok kerék-
kötőjévé a civil részvétel. A kockázatok mérséklésére egy elfogadható módszertan a
fentebb leírt „evickél ő" eljárás: az atombombát kifejleszt ő Manhattan Terv-ben, mint
a történelem egyik legnagyobb innovációs projektjében sem tudta senki, mi lesz a
végeredmény, csak éppen biztosították az eltér ő csoportok folyamatos kommuniká-
cióját, jól menedzselték a keletkez ő információkat, s motiválták az együttm űködést.
A fenti folyamatban mindenki „tanul": a Vezet ő demokráciát, a Hivatal alkalmaz-
kodást, a Szakért ő kommunikációt, az Info-bróker piacismeretet, s közben az in-
formált és bevont Állampolgár cselekv ő résztvev ővé válik saját környezetének,
életének alakításában.
Jegyzetek
Egyszerű példa a Hollandiában hívható 06-os telefonszám, minden elképzelhet ő közhasznú információval.
" Gondoljunk a hivatalos közlönyök és a hatályos jogszabályok, vagy éppen a telefonszámok problémáira!
Érthet őbben: Elkészül a hulladék-éget ő rő l, radar-toronyról szóló háttér-tanulmány, közösségi költségen
— s minden érdek-érvényesít ő csoport kinyújtja a kezét érte, nem beszélve a médiáról.
4
Egyesek szerint persze MINDEN információ felhasználható üzleti, profitábilis célra — ez az
information-brokering kérdéskör témája.
5
K. An-ow munkái számos helyen megtalálhatóak, kiindulás lehet pl. hup://www.econlib.org/libray/
ENC/bios/Annw.html; hup://cepa.newschool.edu/het/proliles/arrow.htm
6
Ilyenkor kerül el ő a „Szakért ő ink úgy vélik...", „Egy professzor...", „Az Akadémia tudósai..." és
hasonlók.
A döntéstudományi kifejezés kb. átevickélésnek, elteng ődés-nek, „óvatos barangolásnak" fordítható.
8
Ma a Zeng ő után a Tubes a téma, persze más csoportokkal. A használt érvek triviálisak, ismer ősek,
másoltak.
9
Pontosan úgy, ahogy egy ingoványos mocsáron kel át az ember egy turista-csoporttal — vagy ahogy egy
taxisblokádot vagy béremelési tárgyalást kell kezelni.
to
Figyeljük meg az eljárás hasznát a terrorista-tárgyalásokon vagy a krízis-telefonvonalaknál dolgozók
esetében.
II
Mit kifogásol a kedvezményezetlek tömege az EU-támogatások kapcsán? A pályáztatási-monitoring
rendszert.
12
Az értékelési módszertan és az adatok Yigal Tzadok idézett PhD munkájában megtalálhatóak (PTE
KTK, 2005. december).
Dobay Péter - Yigal Tzadok : „Not in My Back Yard" - Közösségi döntések, technológia, városfejlődés
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 1-17. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 „Not in My Back Yard" 17
Irodalom
Arrow, Kenneth, J. (1951) Social Choice and Individual Values. John Wiley & Sons.
Bendor, J. (1995) A Mode! of Muddling Through, American Political Science Review. http://www.gsb.
stanford.edu/research
Benvenisti, A—G. Sagi (2002) Public participation in the administrative process. — Yoav Dotan & Ariel
Bendor (eds.) Israel, www.ecowave.org.il ; 25/7/2005.
Braybrooke, D,—Lindblom, C.E. (1963) A Strategy of Decision. New York, Free Press.
Deri, D. (1998) Yesodot haminhal haziburi. Tel Aviv, Open University.
Dobay, P. (2005) MIS-ICT Projects: Reasons of Failure With Enforcing Change. — Change Management
Int. Conference, PTE Pécs — Ohio University.
Doron, G. (1986) Lehachlit ulevazea — prakim bemediniyut ziburit. Massada, Tel Aviv.
Elster, J. (1995) A társadalom fogaskerekei. Osiris-Századvég, Budapest.
Hirschman 0.A.—Lindblom, C.E. (1962) „Economic development, research and development and polícy
making". — Behavioral Science. 7.211-222. o.
Johnson, D.B. (1999) A közösségi döntések elmélete. Osiris Kiadó, Budapest.
Kindler J.—Papp, O. (1977) Komplex rendszerek vizsgálata. M ű szaki Kiadó, Budapest.
Lindblom, C. (1965) The intelligence of democracy. Prentice Hall, New York.
Lindblum, D. (1995) „The science of muddling through". Public Administration Review. 3.123-129. o.
Hester W.J. M. (2005) The nature of information, and the effective use of information in rural
development. — Infortnation Research. 2.
Nigro, L.G. (1977) Modern public administration. Harper and Row, New York.
Rossi, J. (1999) Participation run amok: The costs of mass participation for deliberative agency decision-
making. 92 U. L. Review. 173., 182. o. és Duncan, J.C. (1999) Multicultural participation in the public
hearing process; 24 Columbia Journal of Environmental Law. 169., 186., 199. o.
Saaty, T.L. (1980) The analytic hierarchy process. McGraw-Hill, New York.
Sen, A. (1999) A közösségi döntések helyességér ől. Fordulat Kiadó, Budapest.
Simon, H.A.—March, J. (1958) Organizations. John Wiley, New York.
Spyke, N.P. (1999) Public participation in environmental decision-making: Structuring new spheres of
public influence. — Environmental Affairs. 26.263., 266-269.o.
Szántó Z. (1999) A társadalmi cselekvés mechanizmusai. Aula Kiadó, Budapest.
Temesi J. (2002) A döntéselmélet alapjai. Aula Kiadó, Budapest.
Tzadok, Y. (2005a) „Balance in Decision-Making in the Public and the Private Sectors — A Model and
Its Application". Independent Journal, LAHAV-The Israeli Federation of Independent Organizations.
Tzadok, Y. (2005b) Balance in decision making between the public and the private sector. PhD
dissertation, University of Pécs.
Tzadok, Y. (2006) Decision Making in ICT Industry: A Cellular Telecommunications Problem. —
GIKOF Journal. 1. NJSzT, Budapest.
Vecsenyi J. (1989) Ne az én kertembe! Történeti háttértanulmány a dorogi környezetvédelmi konfliktusról.
— Szociológia. 18.315-325. o.
„NOT IN MY BACK YARD" — COMMUNITY DECISIONS,
TECHNOLOGY, CITY DEVELOPMENT
PÉTER DOBAY — YIGAL TZADOK
Community decisions are more frequently on the agenda, than researchers of decision
making processes should guess. Which methodology might be used, when background ex-
perts have diverging opinion, when members of the community neglect „rational" arguments
and processes, but ask for dernocratic voting? Leaders of ministries, self-governing bodies
have limited time for certain decisions like building a new waste-collecting center, a huge
radar antennae, a new airport in the neighborhood of a settlement. The problem area
mentioned here is a telecommunication development of a new Israeli city, Modí'in, where
decision makers used a special compromising method, the „muddling through" decision
making process to have a satisfying (but, for sure, not optimal) solution, together with the
regional community opinion leaders, expert groups, investors and authorities.