Tér és Társadalom 20.évf. 2006/2. 65-81. p.
Tér és Társadalom XX. évf. 2006 s 2: 65-81
EZ A FALU VÁROS!
(Avagy a városi rang adományozásának gyakorlata
s következményei 1990 után)
(This Village is a Town!)
BELUSZKY PÁL — GYŐ RI RÓBERT
Kulcsszavak:
városhierarchia várossá nyilvánítás városi rang
Ma Magyarországon kb. 200 városi funkciójú s közel 300 városi ranggal rendelkez ő település található.
A nagyszámú városi funkció nélküli város léte felveti a kérdést: nem kellene-e a várossá nyilvánítás
kritériumait szigorítani (vagyis „lefékezni" a várossá nyilvánítások ütemét), illetve várossá fejleszthet ő-e
a közel száz „faluváros". A szerz ők szerint ez utóbbira sem lehet őség, sem szükség nincs — az ország
településeinek városi javakkal való zavartalan ellátása, legfeljebb a „valódi" városok számának mini-
mális növelése szükséges —, a várossá nyilvánítás szigorításának pedig az igazságosság elve mond ellent
(mert ekkor a már birtokon belül lév ők városi címének jogosságát is meg kellene kérd őjelezni). Vagyis
nem indokolt változtatni a várossá nyilvánítási gyakorlaton.
Már a számok is gyanúsak (1. táblázat). Lehetséges, hogy a városok száma b ő fél
évszázad alatt több, mint megötszöröz ődött? (A települések város-voltának megíté-
lésekor — szakmai ártalomként, mint geográfus, esetleg regionális kutató — önkénte-
lenül városi funkciójú településekre gondolunk, persze.) Hisz 1950-ben még csupán
52 település büszkélkedhetett városi rangjával, 2006-ban számuk 289-re emelke-
dett, s lesznek még többen is. Lévén a településhálózat lassú reagálású rendszer, ez
a számbeli sokasodáS nehezen hihet ő . Pontosabban: kérdéseket vet fel. Mint pl.:
— Ez a pillanatnyilag számon tartott közel 300 település „valódi" város? Meg-
felelnek a településtudomány vagy a geográfia városokkal szemben támasz-
tott követelményrendszerének?
— Vagyis milyen viszony áll fenn (s állt fenn a múltban) a városi rangot visel ő
s a városi szerepkörrel rendelkez ő települések között?
— Ha beigazolódna a gyanú, hogy ma már több a „rangos", mint a tényleges
város — fenn az erny ő , nincsen kas —, vagy a múltban épp fordított volt a
helyzet, akkor mi a teend ő?
— Fejlesszük valódi várossá e „faluvárosokat" (maradjunk a továbbiakban
ennél a kifejezésénél a nehézkes „városi funkció nélküli városi rangú
település" helyett), egyáltalán lehetséges és szükséges ez?
— Állítsuk le sürg ő sen a várossá-nyilvánítási hullámot, netán „vegyük
vissza" a városi címet egynémely, erre „méltatlan" települést ől?
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
66 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XX. évf. 2006 s2
— Esetleg töröljük el a jogi különbségtételt a településhierarchia különbö-
ző fokán álló települések között?
— Egyáltalán szükség van-e a kétféle megközelítés — a közigazgatási és a
funkcionális (településtudományi, földrajzi) — közötti összhang meg-
teremtésére?
1. TÁBLÁZAT
A városok számának és a városi népesség arányának alakulása, 1950-2006
(Number of Towns and lnhabitants between 1950-2006)
A városi népesség
Időpont A városok száma Gyarapodás
aránya, %
1950. I. 1. 54 36
1960. I. 1. 63 9 40
1970. I. 1. 73 10 45
1980. I. 1. 96 23 53
1988. I. 1. 125 29 58
1990. I. 1. 166 70 62
1995. I. 1 194 28 63
2000. I. 1. 222 56 64
2006. I. 1. 289 67 67
Forrás: Szigeti E. 1997. 69 70. o. adatai alapján, kiegészítve.
-
Hogy e kérdésekre válaszolni tudjunk, fel kell mérnünk, valóban nagyobb szám-
ban fordulnak-e el ő városi szerepkör nélküli városi rangú települések — faluvárosok
— az országban, s melyek azok.
A városi szerepkörök mibenléte a geográfiában (település- és regionális tudomány-
ban) kellően tisztázódott s ma már kevéssé vitatott, noha a város meghatározása a
lakosság térpályáinak tágulása s sokrét űvé válása (hivatásforgalmi, rekreációs,
kereskedelmi stb. térpályák) s így a települések térbeli fellazulása, egymásba olva-
dása (ingázás, agglomerálódás, szuburbanizáció, konurbanizáció stb.), egyes intéz-
mények, tevékenységek hierarchikus rangjának gyors változása, a városinak tartott
szerepkörök vidéki térségekben való terjedése stb. következtében egyre nehezebb, s
vitathatatlan definíció aligha adható. Arról nem is beszélve, hogy a város „lényege",
eszenciája az egyes tudományágak számára más és más. A „tértudományok" köré-
ben legelfogadottabb definíció szerint a város a településállományon belül kialakult
földrajzi munkamegosztás terméke; e munkamegosztásban a központi szerepkört
betöltő település, amelyben a városi alapfunkciók megfelel ő mennyisége és sokféle-
sége tömörült. Olyan település tehát, ahol a lakosság nem mindennapi igényeit
kielégítő tevékenységek, intézmények koncentrálódtak. Településhálózati szerepé-
nél, „hivatásánál" fogva tehát a város a csere, az érintkezés, a „találkozások" kitünte-
tett színtere a területi munkamegosztás által strukturált világban; természetesen nem
csak az áruk cseréjének, hanem a tudás, az információ, az eszmék, „kultúrák" cseré-
jének is. A központi szerepkörre támaszkodva a város jelent ős térszervez ő erővel
rendelkezik, s gyakorta döntési, hatalmi központ.
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
TÉT XX. évf. 2006 s2 Ez a falu város! 67
E városfogalom csak további kiegészítésekkel válik szabatossá és korrekté, e ki-
egészítések közül azonban csak egyet, a témánk szempontjából nem mell őzhetőt
említjük: amennyiben a várost a városi alapfunkciók — az intézményi-tevékenységi
hierarchia fels ő bb fokain álló, nem mindennapi igényeket kielégít ő szolgáltatások —
meglétével jellemezzük, nyilvánvaló, hogy nem minden, a környez ő „vidékhez"
fűződő kapcsolatokkal rendelkez ő település számít városnak, nem minden „köz-
pont" szükségszer űen város. Elaprózott településszerkezet ű, aprófalvas területeken
az alapfokú intézmények több környez ő települést is elláthatnak szolgáltatásaikkal
(háziorvos, állatorvos, körjegyz ő , „körzeti" általános iskola vagy akár plébánia
stb.), de ezzel nem válik székhelyük várossá. Magyarország aprófalvas vidékein, Zala,
Vas, Baranya, Szatmár megyékben néhány száz lelkes falvak intézményei is vonzás-
területre tesznek szert, „központok", de nem városok. Azért szükséges ezt hangsú-
lyozni, mert a várossá-nyilvánítás feltételei között fel-felbukkan a „térségi szerepkör"
megléte, s ez oly települések esetében, mint pl. Pálháza, Őriszentpéter, Zalalöv ő,
Gönc stb., félrevezető lehet. A falvak s városok elkülönülését, a városoknak a telepü-
léshálózatban — mint hálózatban! — elfoglalt helyét els ő renden a településhierarchiá-
ban elfoglalt pozíció határozza meg. Ezt a pozíciót viszont — a városfogalomból kiin-
dulva — a szűkebb értelemben vett városi funkciók összetétele, egyes szerepkörök ill. e
szerepköröket ellátó intézmények jelenléte vagy hiánya, a városi funkciók — mégpedig
a hierarchikusan differenciált funkciók-intézmények — választéka határozza meg.
A fenti elvet elfogadva több id ő pontra meghatároztuk Magyarország városainak
hierarchikus rendszerét. (Úgynevezett „leltározó" módszert alkalmazva, vagyis
mintegy száz városi intézmény vagy tevékenység meglétét vagy hiányát figyelembe
véve.) A vizsgálatok eredményei szerint a 21. század elején Magyarországon kb.
123-124 sokoldalú városi funkcióval, a városi lét járulékos elemeivel — tradíció,
városias településkép, az átlagosnál nagyobb lélekszám stb. rendelkez ő település s
további 88-90, több-kevesebb városi funkcióval bíró település található (2. táblázat),
összesen tehát mintegy 210-215 város. Egyrészt meg kell jegyeznünk, hogy a
88-90 ,alig város" város-volta funkcionális szempontból bizonytalan, vitatható,
másrészt e vizsgálat szerint 79-80 városi rangú település semmiképp nem tartozik a
városállományhoz, vagyis a várossá nyilvánítási hullám mára túlcsapott a fellelhet ő
városi települések körén, ma már egyszer űen nincs olyan városi szerepkör ű telepü-
lése az országnak, amely nem rendelkezne városi ranggal. A nagy várossá nyilvání-
tási konjunktúra évei után legfeljebb Bük — 3084 lakos — községi rangban maradása
feltűnő akkor, amikor az idegenforgalmi szerepkör jó ajánlólevél a városi cím ado-
mányozásához — lásd. Zalakaros, Harkány, Velence, Visegrád esetét —, valamint
Piliscsabáé (a 6425 lakosú település egyetemi székhely s agglomerációs település,
mint p1. a várossá emelt Kistarcsa, Tököl vagy Ócsa) s a 8540 lakosú
Kiskunlacházáé, az egykori szabadalmas kiskun városé, mely település bizonyára
felveszi a versenyt p1. Cigánddal vagy Tiszacsegével.
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
68 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XX. évf. 2006 s2
2. TÁBLÁZAT
Az egyes hierarchikus szintekbe sorolt települések száma
(Number of Settlements of Hierarchical Levels)
Hierarchia-szint A városok száma
I. Főváros 1
II. Regionális központ 5
ebből teljes érték ű 4
hiányos 1
III. Megyeközpont 13
ebből teljes érték ű 6
hiányos 7
IV. Középvárosok 25
ebből teljes érték ű 12
hiányos 13
V. Kisvárosok 78
ebből teljes értékű 29
hiányos 49
VI. Csekélyebb városi
szerepkörű települések 88
ebből teljes értékű 36
hiányos 52
Összesen 210
Forrás: Saját számítások.
Ami az „alig-városok" kérdését illeti: e hierarchia-szintbe kerülhettek azok a tele-
pülések, amelyek mutatórendszerünk által felölelt intézményekb ől legalább néggyel
rendelkeztek (pl. középiskola, TBC-gondozó, munkaügyi kirendeltség, könyvbolt,
közjegyző, biztosító intézet stb.). A „küszöbértéken" természetesen lehet vitatkozni.
Az is tény, hogy számos szebb napokat látott, egykor markáns városi szerepkörrel
rendelkező, hanyatlása ellenére ma is városi funkciókat ellátó település került e
hierarchia szintbe — mint pl. Vasvár, Putnok, Edelény, Csurgó, Devecser, Bács-
almás, Tab stb. —, ugyanakkor egy sor olyan település is, melyek csupán néhány
városi intézménnyel rendelkeznek, városi múltjuk nincs, településképük, társadalmuk
falusias, gyakran infrastrukturális ellátottságuk is szerény — pl. Hajdúhadház,
Újfehértó, Hajdúdorog, Battonya, Jászárokszállás stb. —. Ám az utóbbiak is városi
ranggal rendelkeznek. Ezért ez a városcsoport, a városállomány peremén elhelyezke-
dő városi rangú települések is vizsgálatot érdemelnének, els ősorban ,jövőjük" okán.
Az is figyelemreméltó, hogy a városhálózat és a városállomány — különösen ha
csupán a városok számát tekintjük — rendkívül stabil Magyarországon. A 20. század
városhierarchiájának feltárására több, azonos elméleti-módszertani alapokon nyugvó
vizsgálatot folytattunk (Beluszky 1967, 1973; Beluszky—Gy őri 2004), s ezek arra
engednek következtetni, hogy egy évszázad alatt a mai országterületen az egyes
hierarchiaszintekbe sorolt — „valódi" — városok száma alig változott (3. táblázat).
Az urbanizáció tehát hazánkban nem jelentette a városok számának látványos gyara-
podását; lélekszámuk növekedését, agglomerálódást, szuburbanizációt igen, így ter-
mészetesen a városi lakosság arányának növekedését is.
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 2 Ez a falu város! 69
3. TÁBLÁZAT
A városállomány hierarchikus tagolódása, 1910-2002*
(Hierarchical Distribution of Cities, 1910-2002)
Hierarchia-szint A központok száma
1910 1965 1995 2002
I. Regionális központok 4 5 5 5
II. Megyeközpontok 20 12 14 13
III. Középvárosok 21 33 25 25
IV. Kisvárosok 79 91 83 78
/--/V. Összesen 124 141 127 121
*A mai országterületen.
Forrás: Saját számítások.
1910-hez viszonyítva a 3. évezred els ő éveiig néhánnyal csökkent a markáns városi
funkciókkal rendelkez ő települések — legalább kisvárosok — száma, miközben a városi
lakosság aránya 67%-ra emelkedett. (Mindeközben természetesen az egyes szintek
állománya változott, egy sor település tört be a városok közé — pl. az 1950-es 1960-as
években az ún. szocialista városok —, mások hanyatlottak, esetleg ki is estek a városok
közül.) Ehhez az alig változó város-számhoz kell mérni a városi rangú települések
számának változásait.
Visszatérve a faluvárosokhoz: ismételten áttekintettük e települések jelenlegi tele-
püléshálózati szerepét. Számba vettük a hierarchia-vizsgálatok alapján a városok
sorából kiszorult (városi rangú) települések városi intézményekkel való ellátottságát.
A „valódi" kisvárosi szerepkör ű intézményekkel egyáltalán nem rendelkeznek (bíró-
ság, ügyészség, rend ő rkapitányság, földhivatal, kórház, ÁNTSz stb.). Az épp-hogy
városinak minősülő intézmények jelenlétét a 4. táblázat tartalmazza. Látható, hogy a
legtöbb, e kategóriába tartozó településb ől ezek is hiányoznak. Kivételt képeznek az
okmányirodák és — némi meglepetésre — a középfokú oktatási intézmények. E tele-
pülések bő harmadában mű ködik autókereskedés s néhányban ment ő-állomás. Meg-
jegyzendő , hogy a táblázatban nem szerepelnek a pénzintézetek; a vizsgált települések
többségében mű ködik bankfiók vagy takarékszövetkezet, takarék-szövetkezeti fiók,
csakúgy, mint különböz ő szaküzletek, üzemanyagtölt ő állomások, egy-két évtized-
del ezel őtt még városinak min ősülő szolgáltatás. (Id őszerűnek tűnik egyébként a
„város", a „városi intézmény" kritériumainak újrafogalmazása az elmúlt egy-másfél
évtized változásai nyomán.)
Folytatódik ugyanis az a tendencia, hogy a legtöbb városi intézmény hierarchikus
rangja folyamatosan csökken; p1. a középiskolák az 1940-es évek végéig közép-
városi funkciót töltöttek be, ma viszont már alig számíthatók a városi szerepkörök
közé. Míg a szocializmus évtizedei alatt az autókereskedés — pontosabban a kiutalt
személygépkocsik átvétele — csupán Budapesten folyt, tehát országos funkciónak
számított, ma már a faluvárosok egy részében is m ű ködik autókereskedés. A városi
funkciók „alászállása" ellenére az e csoportba sorolt települések nem tekinthet ők
városoknak csupán városi címük miatt.
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
70 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XX. évf. 2006 s2
4. TÁBLÁZAT
Néhány városi intézmény el őfordulása a faluvárosokban
(Town lnstitutions in Village Towns)
250 Munka-
Lélek- Gép - Szak- . Ok-
tő ügyi
szám jármű- Gimná- közép- .. Mentő- mány-
Település -árm ű- Szálloda Panzió zium iskola fölötti k iren-
2005. 1. szak- vállal- deltség állomás iroda
1. üzlet
kozás
Abádszalók 4 555 1 1
Adony 3 839 1 1 1
Albertirsa 11 884 1
Bábolna 3 874 1 1 1 1
Badacsonytomaj 2 247 1 1 1
Balatonfű zfő 4 215 1 1 I 1 1 I 1
Balkány 6 852 1
Bátaszék 6 824 1 1 1 1
Bélapátfalva 3 351 1 1 1 1
Berhida 6 020
Bóly 3 851 1 1 1 I
Borsodnádasd 3 438 1 1
Cigánd 3 168 1
Csepreg 3 593 1 1 1 1
Csorvás 5 646
Demecser 4 525 1 1 I I
Dévaványa 8 693 I 1 1
Dombrád 4 243 1 i 1
Dunavarsány 6 329 1
Elek 5 462 1 1 1
Emőd 5 458 1
Ercsi 8 542 1 1 1 1 1
Felsőzsolca 7 162 1 1
Fót 17 287 1 1 1 1 1
Füzesgyarmat 6 365 1 1
Göd 16 375 1 I 1 1
Gönc 2 160 1 1 1
Hajdúsámson 11 573 1 I
Harkány 3 678 1 1 1
Herend 3 557 1 1 I
Ibrány 6 937 I 1 1 I
Jánossomorja 5 937 1 1
Jászfényszaru 5 881 1 1 1
Kaba 6 454 1
Kadarkút 2 775 1 1
Kemecse 5 052 1
Kenderes 5 317 1 1
Kerekegyháza 6 129 1 1 1
Kisköre 3 061
Komádi 5 921 1 1 1 I 1
Lábatlan 5 332 1 1 1
Máriapócs 2 191 1 I
Martonvásár 5 360 1 1
Mindszent 7 311 1
Nagyecsed 6 706 1 1
Nagyhalász 5 897 I I 1
Nagymaros 4 488 1 I I
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
TÉT XX. évf. 2006 s2 Ez a falu város! 71
Lélek- Gép- 250 Munka-
Szak - fő Ok-
ü2yi
szám jármű
i , Gimnázi- közép- fölötti .- Mentő- m a'ny-
Település Panzió um - kiren-
2005. I. szak- iskola vállal állomás iroda
1. üzlet deltség
kozás
Nyékládháza 5 005 1
Nyíradony 8 084 1 1
Nyírlugos 2 911 1
Nyírtelek 7 114 1 1 1
Ócsa 8 949 1 1 I I I 1
őriszentpéter 1 278 1 I 1
Örkény 4 994 1 1 1
Pálháza 1 102 1
Pannonhalma 3 848 1 I 1 1 I
Pilis 11 281 1
Polgárdi 6 630 I I
Pomáz 15 799 1 1 I 1
Rakamaz 5 091 1 1 I
Répcelak 2 583 1 I I 1
Sándorfalva 8 096 1 1 I
Szabadszállás 6 648 1 1 I I
Szendrő 4 324 1
Szigethalom 14 269 1
Téglás 6 497 1 1 I 1 1
Tét 4 106 1 1 1 I 1 I
Tiszacsege 4 912 I
Tompa 4 876 1 I
Tököl 9 495 1 1 I
Tura 8 066 1 I
Újszász 6 920 1 I t
()H ő 10 149 1 1
Vámospércs 5 569 1 I
Velence 4 763 1 1
Vésztő 7 488
Villány 2 648 1 t
Visegrád 1 718 1 1 1
Zalakaros 1 625 1 1
Zalalövő 3 197
Összesen 31 15 30 36 14 22 5 15 49
Forrás: Saját szerkesztés.
A 4. táblázat áttanulmányozása nyomán ugyan néhány település esetében felme-
rülhet a gyanú, hogy egy behatóbb vizsgálat esetleg igazolná város-voltukat — pl.
Balatonfűzfő , Fót, Ócsa, Tét, Komádi stb. esetében —, de a legtöbb faluvárosban
még a legszerényebb városi intézményekb ől is legfeljebb mutatóban található egy-
kettő. Vagyis e kiegészítő vizsgálat is meger ősítette egy sor faluváros létét.
A faluvárosok lélekszámát tekintve (4. táblázat) — szintén felmerülhet, hogy egye-
sek közülük mégiscsak városok. Magyarországon a 10 ezer f ős lélekszám tekinthet ő
a városodás küszöbértékének, a Dunántúlon — a Dunántúlon szinte törvényszer űen a
20. század derekáig — pedig már az 5 ezer lelkes települések is városi funkciót töl-
töttek be. Ehhez képest 8 faluváros lakosságszáma meghaladja a 10 ezer f őt — Fóté,
Gödé és Pomázé a 15 ezer f őt is —, többségük lakosságszáma pedig 5 és 10 ezer fő
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
72 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XX. évf. 2006 s2
közé esik (kivételnek számít Pálháza, Őriszentpéter, Visegrád és Zalakaros kétezer f ő
alatt maradó lélekszáma). A magas lakosságszám kétségtelenül azt eredményezi,
hogy bizonyos városi szolgáltatások a „saját" lakosság ellátása érdekében is meg-
telepednek a nagyobb faluvárosokban, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy
az említett települések — valamint Szigethalom, Pilis, Üll ő — a budapesti agglomerá-
ció részét képezik, földrajzi értelemben nem is tekinthet ők önálló településeknek, így
egyenkénti megítélésük is problematikus. Ugyanez vonatkozik a 11 és félezer lakosú
Hajdúsámsonra, Debrecen „szuburbiájára".
Ugyanakkor a faluvárosok nem feltétlenül fejletlen települések.
A „fejlettség" vizsgálata a településtudomány kedvenc témája; abból a feltételezésb ől
indul ki, hogy a települések legkülönböz őbb alkotóelemei — az infrastruktúra, a lakás-
állomány, a gazdaság egyes elemei, a lakosság demográfiai és társadalmi jellemz ői
stb. — egy skálán elhelyezhet ők, pl. a lakásnagyság, a telefons űrűség, a 10 000 lakosra
jutó vállalkozások száma stb. alapján, s e skálák egyszer űen összegezhet ők, pl. a rang-
szám-módszerrel. Csakhogy a városok „fejlettségének" a vizsgálat során figyelembe
vett tartalma messzemen ően befolyásolja az eredményt. Ha a városok többségében
előforduló összetev őket vonjuk be a számításokba — mint pl. a m űszaki infrastruktúra
színvonala, a lakosság jövedelme, iskolázottsági színvonala, gazdasági aktivitása, a
vállalkozások s űrűsége, lakásfelszereltség stb. —, akkor bizonyos aspektusból mérjük
ugyan a „fejlettséget", de a magasabb szint ű városi funkciók jelenléte, fejlettsége nem
alakíthatja a rangsort (p1. a f őiskolák, egyetemek, klinikák, kórházak, az államigazga-
tás intézményei stb.). Ha viszont ezeket is bevonjuk a vizsgálatba, akkor többé-
kevésbé „leképezzük" a hierarchikus rangsort.
Mivel a városhierarchia „alján", illetve azon „kívül" elhelyezked ő települések fejlett-
ségét kívántuk „mérni", az el őbbi megoldást választottuk. (A mutatók között az átla-
gos lakásnagyság, a diplomások aránya, a foglalkoztatási ráta, a közcsatornába kap-
csolt lakások aránya, a személyi jövedelemadó egy f őre jutó értéke, a középiskolai ta-
nulók, a szakrendel ő intézeti óraszámok fajlagos értékei szerepeltek, többek között).
Az így nyert rangsor önmagában eléggé problematikus; valóban „fejlettebb" település
Hévíz vagy Budakeszi, mint p1. Székesfehérvár vagy az összes regionális központ?
Lehetséges, hogy K őszeg fejletlenebb, mint Tab vagy Pécel? Ha azonban a nyert
rangsort annak tekintjük, ami — nem a városhálózatban elfoglalt pozíciót, nem a maga-
sabb szintű városi szolgáltatások jelenlétét stb. tükrözi —, akkor kiderül, hogy egyné-
mely faluváros „fejlettsége" kiemelked ő. Az első ötven helyezett között 8 faluváros
található, els ősorban üdül ő-fürdővárosok, turisztikai célpontok — Zalakaros, Harkány,
Visegrád, Velence —, agglomerációs települések — Göd — vagy speciális helyzet ű tele-
pülések, mint Bábolna, az 56. helyet elfoglaló Bóly, a 78. Herend és így tovább. E te-
lepülésekben az idegenforgalom a lakosságszámhoz mérten kiemelked ően kedvező
kereskedelmi ellátottságot, szolgáltatásokat tart életben, magas a vállalkozások „s űrű-
sége", igen kedvez őek a helyi társadalmak „mutatói", jövedelmi helyzete, jól kiépített
a műszaki infrastruktúra. Ugyanakkor az utolsó 50-ben 36 falu-város található. Ám
mivel a „fejlettség" nem a városi szerepkörök volumenét méri, a faluvárosok város-
voltának megítélése során figyelmen kívül hagyhatók.
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
TÉT XX. évf. 2006 s2 Ez a falu város! 73
Mivel magyarázható akkor, hogy e települések tömegesen nyertek városi rangot,
szinte kivétel nélkül 1990 után? (1990. január 1-jén 166 városi rangú település
létezett, tehát kevesebb, mint a városi funkcióval rendelkez ő település.)
A városi rang és a városi funkció viszonya történelmünk során többször változott.
1848 el őtt mintegy 800 település rendelkezett valamiféle városi kiváltsággal (az
akkori országterületen). Nyilvánvaló, hogy a városi rangú települések tekintélyes
hányada nem rendelkezhetett városi szerepkörrel. Modern értelemben vett városi
jogállásról a kiegyezés (1867) után beszélhetünk Magyarországon. A kiegyezést
követően felszámolták a feudális jelleg ű — rendkívül sokféle, kusza, számos egyedi
megoldást is magában foglaló — jogviszonyokat. A dualizmuskori törvényhozás
kétféle városi jogállást teremtett: a rendezett tanácsú városokat (a járási igazgatással
egy szinten), illetve a törvényhatósági jogú városokat (a vármegyei jogállással egy
szinten). A városi rang kérelmezése önkéntes volt, de különböz ő intézmények fenn-
tartását követelte meg, els ősorban nem kiváltságokat, hanem terhes kötelességeket
jelentett. A volt mez ővárosok többsége ezért lemondott városi címér ől, ugyanis nem
tudták vállalni az intézmények fenntartásából származó terheket. Ennek köszönhe-
tően több olyan megye is volt, amelyben egyáltalán nem volt városi jogú település
(pl. Moson, Ugocsa, Árva vármegye). A korszak végén, 1910-ben 138 városi jogál-
lású település maradt a történeti Magyarországon (Gyáni—Kövér 1998, 52-53). A
funkcionális értelemben városnak tekinthet ő települések száma ezt messze megha-
ladta (a kiegyezés el őtt éppen fordított volt a helyzet), mintegy 330 települést sorol-
hatunk ide, ugyanakkor több olyan városi rangú település is volt, amely városi
funkciókkal nem rendelkezett (Beluszky—Gy őri 2005).
A két világháború közti id őszakban ez a városstruktúra alapvet ően nem módosult,
megmaradt a kétféle városi jogállás, csupán a városok száma b ővült. 1914-ben a
mai országterületen 43 város volt, ez a szám 1938-ig 56-ra növekedett. Az új városok
regionális eloszlása egyenletesnek mondható, csak a f őváros körüli agglomeráció
területén szembetűnő a városok számának növekedése. Újpest mellett ekkor kap városi
címet Rákospalota, Kispest, Pesterzsébet, Budafok és Pestszentl őrinc. (Behiszky 1999).
A városok számbeli növekedése ellenére továbbra is akadnak olyan vármegyék, ame-
lyekben hiányoztak városi jogú települések (igaz jobbára ezek a „csonka-vármegyék",
amelyeknek fontosabb települései az új országhatáron kívül maradtak, pl. Bihar,
Abaúj-Torna vagy Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegye).
A szocializmus korszakának els ő évtizedében lényegében megsz űnt a kétféle városi
jogállás, bár névleg megmaradt a megyei jogú város cím (4 város élhetett vele: Mis-
kolc, Debrecen, Pécs és Szeged). A nagyobb lélekszámú, fontosabb városok (24 vá-
ros) közvetlenül megyei, a kisebbek (29 város) pedig járási igazgatás alá kerültek,
csupán a főváros maradt ki a területi hatáskör ű szervek joghatósága alól. Ezzel
egyidőben gyakorlatilag felszámolódott a városi önkormányzatiság (autonómia) is,
valamennyi város a centralizált állami irányítás alá került (Hajdú 2001). A városi rang
adományozása ettől kezdve állami akarat kérdése, a városi státus pedig nem a telepü-
lések tehervállalási képességét (vagy ambícióját) tükrözi. A városi jogállás inkább
előnyökkel járt, mint kötelezettségekkel: magasabb normatív támogatás az állami
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
74 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XX. évf. 2006 s2
újraelosztás során, városi intézmények letelepítésében élvezett el őny, nagyobb lét-
számú és jövedelmű helyi adminisztráció, az áhított iparhoz való hozzájutás nagyobb
lehető sége stb. Ezért a várossá nyilvánítással az állam is csak visszafogottan élt, a
lehetőséget szigorú követelményrendszerhez kötötte (Beluszky 1999). 1945 és 1954
között 12 új várossal gyarapodott a hazai városállomány (közben Nagy-Budapest
kialakításakor 1950. január 1-jén 7 várost Budapesthez csatoltak). Közvetlenül a
háború után Tatabánya és Salgótarján került a városok közé, s agrárszocialista múltjá-
tól is támogatva a „legnagyobb magyar falu", Orosháza. Ezt követ ően az új városoknak
a többsége nehézipari, ill. bányászati centrum volt, jó néhány közülük ún. „szocialista
iparváros" (pl. Dunaújváros, Komló, Kazincbarcika, Oroszlány). 1955 és 1966 között
pedig egyetlen kivétellel (Ajka) nem élt az állam a várossá nyilvánítás eszközével.
A hatvanas évek második felében 10 település, az Országos Településhálózat-
fejlesztési Koncepció 1971-es elfogadása után pedig 23 település kapott városi
rangot 1982-ig. Ezek a települések már korábban is betöltöttek városi funkciókat,
külső (építészeti) megjelenésük és társadalmi összetételük is többnyire urbánus
képet mutatott. A városhálózat nagyságrendi tagolódását jól jellemzi, hogy mind-
össze három olyan város volt ezek között, amelyek lakossága nem érte el a 10 ezer
főt; a Nyugat-Európában tömegesen jelen lév ő kisvárosok Magyarországon nem
élvezhették a városi jogállás el őnyeit. 1982-ben 96 város volt hazánkban, ezekben a
településekben élt az ország népességének 53%-a. A megyei (jogú) városok száma
nem változott lényegesen, csupán Gy őr csatlakozott ehhez a csoporthoz.
A városi rangú és szerepkörű települések viszonyára ekkor az a jellemz ő, hogy a
városi rangú települések száma kisebb volt, mint a városi szerepkörrel rendelkez ő-
ké, vagyis több tucat, földrajzi-funkcionális értelemben városnak bizonyuló telepü-
lés községi státuszban maradt (az 1950-es évek elején a városi funkciójú települé-
seknek csupán harmada, az 1970-es években fele rendelkezett városi ranggal). A
várossá nyilvánítások üteme a nyolcvanas évek derekán gyorsult fel; 1983 és 1989
között 70 (!) településnek juttattak városi címet, közülük 41 egyetlen évben, 1989-
ben lépett a városok sorába (1. ábra). A városok számának gyors „felfutása" több
tényezővel magyarázható. A „rendszer" gazdasági és kezd ődő politikai válsága
következtében erő sen visszaestek az állami beruházások — lakásépítés, ipartelepítés
stb. —, a gyengül ő rendszer egyre kevésbé tudott ellenállni a különböz ő kritikáknak,
ill. követeléseknek. Az önkormányzatok állami finanszírozásában megjelentek a
normatív elemek — „fejkvóták" —, így csökkentek a városok és a községek közötti
különbségek e téren. Így a várossá-nyilvánítás egyre kisebb tehertételt jelentett az
állam számára. Másrészt az 1984-ben általánossá tett városkörnyéki igazgatási
szisztémában egy sor „városkörnyék-központ" községi jogállású volt, s ezeket a
településeket folyamatosan városi címmel ruházták fel. A helyi lobbik is egyre több
község várossá-nyilvánítását kényszerítették ki. Mindezek nyomán a kilencvenes
évek elejére a városi rangú s a sokoldalú városi funkcióval rendelkez ő települések
(legalább ,komplett" kisvárosok) köre közel megegyezett egymással (1990. január
1-jén 166 város).
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
TÉT XX. évf. 2006 s2 Ez a falu város! 75
1. ÁBRA
A települések várossá nyilvánításának id őpontja
(Dates of Pronouncing Settlements Being Cities)
Megjegyzés: 1=1945 el ő tt; 2=1945-1964; 3=1965-1984; 4=1985-1989; 5=1990-1997;
6=1998 és később.
Forrás: Saját szerkesztés.
Még a kilencvenes évek derekán is olyan községek várossá-nyilvánítására került
sor, melyek rendelkeztek több-kevesebb városi szerepkörrel (1995. január 1-jén 194
város). Mivel azonban a magyarországi településhálózatban legfeljebb 190-200
városi funkciójú település található, nyilvánvaló, hogy a kilencVenes évek végén,
még inkább az ezredforduló után már szinte kizárólag városi szerepkörrel nem vagy
alig rendelkező községeket „léptettek el ő " a közigazgatási rendszerben. A városi
címmel rendelkező települések száma valószín űleg a közeljövő ben tovább fog gya-
rapodni, és nehéz megjósolni, hogy a folyamat hol áll meg. Hajdú Zoltán a 2000-es
adatok ismeretében még 250 köré tette a számot, amely azonban már másfél év alatt is
túlhaladottá vált (Hajdú 2001, 285). Tóth József becslése 1996-ban jóval merészebb
volt, ő 2010 körülre 300-310 város meglétét prognosztizálta (Tóth 1996, 583). Ám
idő közben már tucatnyi olyan település is városi rangot kapott, amelyeket Tóth József
sem sorolt a városi cím várományosai közé. A városi rang megszerzése ma els ősorban
presztízskérdés, „politikai ügy" a települések vezet ő testületei és lakói számára, ado-
mányozásával a mindenkori kormányzat „politikai t őkére" tud szert tenni. A várossá
nyilvánítás ma semmiféle (közvetlen) anyagi el ő nnyel nem jár, igaz, semmilyen, a
városi jogállásból fakadó kötelezettséget sem jelent. S mára gyakorlatilag nem maradt
olyan községünk, amely egy valamelyest is szigorúbb kritérium-rendszer alapján
joggal aspirálhatna a városi címre.
A várossá nyilvánítások „túllépését" a valódi városok körén, a csak címmel ren-
delkező városok számának szaporodását értékelve hangzik el napjainkban jó né-
hány kritika a jelenlegi várossá nyilvánítási gyakorlatról.1
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
76 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XX. évf. 2006 s2
— A kritikus megnyilvánulások egy része szigorítaná a jelenlegi „liberális"
várossá nyilvánítási gyakorlatot. Kétségtelen, hogy az 1990. évi önkor-
mányzati törvény a korábbi visszásságok elkerülése végett (er őszakos tele-
pülés-összevonások, a társadalmi igazságosság megsértése a városok egyol-
dalú fejlesztésével stb.) szélesre tárta a kaput a várossá nyilvánítások el őtt.
Az Alkotmány 1990. évi módosítása és az önkormányzati törvény lényegé-
ben megszüntette a falu (község) és a város közötti jogi különbségeket, ki-
mondva, hogy „A helyi önkormányzatok alapjogai egyenl őek", illetve a vá-
rossá nyilvánítás feltételét igen megenged ően megfogalmazva: „A nagyköz-
ség a várossá nyilvánítását kezdeményezheti, ha a városi cím használatát fej-
lettsége, térségi szerepe indokolja". (1995-ben a Belügyminisztérium ugyan
közleményben tette közzé a várossá nyilvánítás követelményeit, de ezt a
gyakorlat láthatóan figyelmen kívül hagyja. Ez a közlemény a városi szerep-
kör tradícióit, történelmi értékek meglétét, középfokú oktatási és igazgatási
intézményeket — bíróság, földhivatal, rend őrkapitányság stb. —, városias ar-
culatot, a szolgáltatások városi színvonalát, gazdasági fejl ődést [?j kíván
meg a várossá nyilvánítandó településekt ől.2) A városok és falvak között az
alá-fölérendeltségi viszony helyébe mellérendeltségi viszony lépett. A tör-
vényhozás felértékelte a települési önkormányzatok politikai és igazgatási
szerepét, egyben súlytalanná tette a megyei szintet. A városi jogállás ett ől
kezdve valójában már csak városi címet jelentett. Ez teszi érthet ővé a rend-
szerváltozás óta eltelt másfél évtized felgyorsult „városodását". 1991 és
2005 között (a választások éveit kivéve, amikor várossá nyilvánítási morató-
rium van érvényben) minden évben sor került újabb települések várossá
nyilvánítására. Ez alatt a 15 év alatt a városok száma 123-mal növekedett; a
városok számának növekedése gyorsabb ütem ű, mint volt a nyolcvanas
években. Megjegyezzük, hogy a megyei városokká válás kritériumai is fel-
puhultak: már minden 50 ezer lakosnál népesebb város aspirálhat e címre, s
azok a megyeszékhelyek is, amelyeknek lélekszáma ennél kisebb (Szek-
szárd, Salgótarján). (De valójában nem került meghatározásra e jogállás spe-
cifikuma, a „megyei jog" — épp a megyei szint gyengülésével párhuzamosan
— nem jelent ténylegesen többletjogokat.)
Érthet ő, hogy a fentiek figyelembevételével, meg az utóbbi években városi rangot
nyert települések szerepkörét, települési pozícióit ismerve felmerül (s ilyen javasla-
tok el is hangzanak), hogy nem kellene-e szigorú követelményrendszert kidolgozni,
ahhoz ragaszkodni a városi rang odaítélésekor, vagyis — gyakorlatilag — bezárni az
ajtót az Újabb várossá nyilvánítások előtt.'
— A másik nézet szerint viszont ha már újabb és újabb községek nyerték el a
városi címet, akkor azokat „valódi" városokká kell fejleszteni, „ellátni" vá-
rosi intézményekkel, térségi központtá emelni őket.
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
TÉT XX. évf. 2006 s2 Ez a falu város! 77
Mindkét megközelítés, ill. megoldási javaslat vitatható, számos érv szól ellenük.
Különösen az utóbbi javaslat — vagyis a faluvárosok várossá fejlesztése — ellen:
— A közel 100, jóformán semmilyen városi funkcióval, központi szerepkörrel —
sőt városi tradícióval, városi jelleg ű társadalommal, településképpel stb. —
nem rendelkez ő „falu" várossá fejlesztése rendkívüli volumen ű beruházást
igényelne, ez újabb társadalmi igazságtalanságot szülne; ugyanis az ilyen-
olyan szempontok alapján, s nem a településhálózati szükségszer űségb ől
fakadóan „várossá lett" településeket csak környezetük rovására lehetne
várossá csinálni — ha egyáltalán lehetne.
— Egy „valódi város" felépítése direkt és közvetett értelemben egyaránt csak
részben — s talán kisebb részben! — állami feladat, noha kétségtelenül el ősegít-
hető állami eszközökkel. Ám egy valódi városi szerepkörre, településhálózati-
térségi központi funkcióra alkalmatlan településbe nehéz városi feladatok ellá-
tására vállalkozói t őkét csalogatni, rábírni valakit piaci elven m űködő városi
intézmények alapítására, ill. üzemeltetésére.
— Végül a legtöbb esetben nincs is szükség az adott kistérségben újabb városi
funkciójú központ kialakítására. Kiterjedtebb városhiányos térségek ugyanis
ma már nem találhatók az országban, különösen ha a városi jogú településeket
vesszük figyelembe. Ugyanis minden megyében található jó néhány, 1990
után városi címhez jutott település, noha kimutathatók „kedvezményezett" te-
lepüléscsoportok és térségek. Az új városok egy része a f ővárosi agglomerá-
cióban található „alvótelepülés", amelyek várossá nyilvánítása csak magas né-
pességszámukkal indokolható, de funkcionális értelemben, szerepkörüket,
vagy külső képüket tekintve kevés városias jegyet mutatnak fel (pl. Göd, Gyál,
Vecsés, Budakeszi, Üll ő, Pilis stb., vagy Miskolc agglomerációjában Fels ő-
zsolca, Emőd). Feltűnő en megszaporodott a városok száma a tradicionálisan
elmaradott vagy depressziós területeken mintegy vigaszdíjként hátrányos hely-
zetükért (pl.: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében: Ibrány, Nagyhalász, Nagy-
ecsed, Dombrád, Máriapócs stb.; de lehetne folytatni a sort Borsod vagy Hajdú-
Bihar megyei példákkal is). Jól elkülöníthet ő a várossá vált települések közt
néhány jellegzetes településcsoport is. Városi címet kaptak azok a települések
is, amelyek egykor mez ő városként vagy járási székhelyként valóban betöltöt-
tek térszervez ő szerepet, ám ez id ővel elhalványodott (Tét, Pannonhalma,
Csenger, Devecser, Sellye stb.). Az új váro-sok közt kitüntetett helyet foglal-
nak el az elmúlt évtizedekben szép pályát befutó üdül őtelepülések is
(Zalakaros, Hévíz, Harkány, Visegrád, Balaton-földvár stb.). Az alföldi
kismező városok közül jó néhány igyekezett visszaszerezni tradicionális városi
címét (pl. Jászárokszállás, Tiszaföldvár, Tótkomlós stb.).
De még a valódi városok területi eloszlása is azt sejteti, hogy városi javakkal ellá-
tatlan területek alig fordulnak el ő Magyarországon. Ilyen területnek ma legfeljebb
Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi sávja, a Sárospatak—Encs—Edelény—Putnok
vonaltól északra es ő terület tekinthet ő , ahol esetleg a városi jogú Szendr ő juthatna
településközponti szerepkörhöz, Bihar déli harmada, ahol Komádi városi funkciói-
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
78 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XX. évf. 2006 s2
nak fejlesztése lehetne indokolt, az Őrség — Őriszentpéter ugyan hagyományos kis
központja a környez ő falvaknak, de nem város funkcionális értelemben — tekinthet ő
városhiányos térségnek, de egyenként oly kicsiny területnek kellene eltartani egy-
egy várost, hogy valószín űtlennek látszik e területeken is életrevaló kisváros felnö-
vekedése. Ezt a városi szolgáltatások iránti igényszint növekedése is kétségessé
tenné; egy-egy kis volumen ű, ezért sokoldalú „ellátást" nyújtani nem képes intéz-
mény letelepítése nem elégítené ki a városi javak iránt mutatkozó igényt. (Pl. egy
általános gimnázium létesítése — mely szükségszerűen nem nagyon tudna párhuza-
mos, így többféle specializációt nyújtó osztályokat fenntartani, nagyszámú tanárt
foglalkoztatni — nem oldaná meg a középfokú oktatás iránt mutatkozó igényt.) A
városi rangú, falusi funkciójú települések várossá fejlesztésének szükségességét,
indokoltságát az egyes kistérségek „városellátottsága" alapján is megítélhetjük. Az
országban alig néhány olyan kistérség található, amelyben nem alakult ki „valódi"
város; ilyen a cigándi, a csepregi, őriszentpéteri és az adonyi kistérség (2. ábra). E
kistérségek városi rangú településeinek várossá fejlesztése indokoltnak látszik, ám
ennek sikere ezen városok esetében is kérdéses.
2. ÁBRA
A kistérségek városellátottsága
(City Provision of Micro Regions)
Megjegyzés: 1 = teljes érték ű városok; 2 = részleges funkciójú kisvárosok; 3 = városi funkció nél-
küli városi rangú települések
Forrás: Sajt szerkesztés.
Őriszentpéter — mint említettük — hagyományos központja az Őrségnek, ám ez min-
dig is inkább érzelmi síkon nyilvánult meg, mint materiális kapcsolatokban ( őrségi
identitástudat). A környez ő községekkel alapfokú intézményei — gyógyszertár, kör-
jegyzőség, élelmiszerboltok, református lelkészség, fodrász, némi munkaer ő-vonzás
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
TÉT XX. évf. 2006 s2 Ez a falu város! 79
stb. — tartanak kapcsolatot. Kistérségében mindössze hétezren élnek ez a lélekszám
városi intézmények fenntartásához aligha elegend ő. Hasonló a helyzet a csepregi
kistérségben; itt 11 ezren élnek s noha Csepreg valaha élénkforgalmú mez őváros s
járási székhely volt, de K őszeg (14 km-re Csepregtől) és Szombathely (22 km) kon-
kurenciáját is figyelembe véve ugyancsak kérdéses valódi kisvárossá fejlesztésének
lehetősége. A cigándi kistérségben már 18 ezren élnek, s a Bodrogköz keleti fele
meglehetősen messze esik városi központjaitól, Sátoraljaújhelyt ől és Sárospataktól.
Az itt fekv ő falvak városi javakkal való ellátása mindig problematikus volt, a két
világháború között járási kirendeltség létesítésével próbálkoztak (Ricse székhellyel).
De Cigánd a faluvárosok fejlettségi rangsorának is a legvégén áll, állapota a falvak
között is kedvez őtlen lenne, valódi kisvárossá fejlesztése eléggé reménytelennek
tűnik. (Ami nem jelenti azt, hogy néhány városinak min ősülő intézmény — pl. mentőál-
lomás — idetelepítése ne lenne indokolt.) A Bodrogköz keleti felében a városi javakhoz
való hozzáférést talán a Kisvárdával való érintkezés lehet őségének javítása oldaná meg.
A többi kistérségben is csupán néhány faluváros városi szerepkörének gyarapítása
indokolt. A berettyóújfalui és sarkadi kistérség határzónájában fekv ő falvak városi
javakkal való ellátását javítaná a közel 6 ezer lakosú Kornádi városi szerepkörének
bővülése. A hajdúhadházi kistérség keleti fele semmilyen kapcsolatban nincs Had-
házzal (annál inkább Debrecennel), de itt Nyíradony és Vámospércs is rendelkezik
városi ranggal. Közülük talán Nyíradony (8000 lakos) aspirálhatna városi szerepköre
gyarapítására. Néhány aprófalvas körzet faluvárosai látszólag „térségi" szerepet tölte-
nek be; ilyen település Szendr ő, Gönc, Zalalövő, Pálháza, Villány, Kadarkút stb. De
térségi szerepük alsó fokú funkcióik vonzására támaszkodik, Őriszentpéterhez hason-
lóan. „Fejlesztésüknek" is inkább a sokoldalú alsó fokú szerepkörük kiépítésére kelle-
ne irányulnia. Közülük Szendrő a korábbi településhálózat-fejlesztési elképzelésekben
a várossá fejlesztend ő települések között szerepelt a Bódva- és a Rakaca-völgyi, meg-
lehetősen elesett, hátrányos helyzet ű falvak helyzetének javítása érdekében. Szendr ő
valóban Edelény vagy még inkább Kazincbarcika „társközpontja" lehetne, noha kiter-
jedt potenciális hinterlandján meglehet ősen kevesen élnek. Néhány további, els ősor-
ban a budapesti agglomerációban fekv ő faluváros városi funkcióinak gyarapodását
nagy népességszámuk fogja támogatni (Fót, Göd, Pomáz, Szigethalom stb, illetve
esetleg Dévaványa, Nyíradony, Sándorfalva stb.).
Az elmondottak nem jelentik azt, hogy ha szakmailag indokolt, egy-egy városi
intézményt — pl. ment őállomást, okmányirodát, középiskolát ne lehetne vagy kelle-
ne a faluvárosokba telepíteni, ám a közel száz „ez a falu város" típusú település több-
ségének valódi várossá fejlesztésére nincs mód, s ez nem is látszik szükségesnek.
Sokkal könnyebben megoldhatónak t űnik a „rolólehúzás", vagyis az újabb város-
sá nyilvánítások megakadályozása a városi cím kritériumainak szigorításával.
Azonban ez is erősen vitatható megoldás, els ősorban az „igazságosság" szempont-
jából. Ezzel nem sikerülne elérni az óhajtott célt, vagyis a városi rangú és funkciójú
települések megfelelésének megteremtését. Továbbra is fennmaradna sok tucat
faluváros, ha csak nem vennék vissza e települések városi rangját, ami minden
bizonnyal keresztülvihetetlen. S a városi rang adományozásának leállítása igazság-
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
80 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XX. évf. 2006 s2
talan is lenne a további aspiráns szempontjából, melyek épp úgy nem érdemelnék
meg a városi címet, mint fürgébb társaik.
Ami a bevezetőben említett harmadik lehet őséget illeti — tudniillik a város és a
község közigazgatási megkülönböztetésének megszüntetését —, ez közigazgatás-
tudományi kérdés, kívül esik kompetenciánkon, s így e kérdéskört nem tárgyaljuk.
Mi lehet tehát a terület- és településfejlesztés, ill. a „közigazgatás" feladata e
téren? Elképzelhető ugyan némi következetesség a várossá nyilvánítási gyakorlat-
ban, de nem lenne célszer ű radikálisan véget vetni a „falvak" várossá-emelésének.
(Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy egy-egy várossá nyilvánítási folyamat
jelentős erőfeszítésre késztetheti a helyi társadalmakat, dinamizálja azokat, tehát
pusztán a városi rang reménye is hasznossá válhat.)
Másrészt a településfejlesztéssel kapcsolatban álló intézményeknek, testületeknek
munkájuk során tudatosítani kell, hogy a településhálózat, ezen belül a városhálózat
hierarchikusan tagolt rendszer, a fejlesztési célkitűzéseket a funkciók hierarchiájá-
hoz kell rendelni, s nem a közigazgatási ranghoz. Ez természetesen azt is jelenti,
hogy a valós hierarchiáról ezen intézményeknek naprakész információkkal kell
rendelkezniük.
Jegyzetek
Szigeti Ern ő már 1997-ben — amikor még csak 218 városi rangú település volt az országban — így írt:
„A várossá nyilvánításokkal kapcsolatban — az el őző évekhez, s őt évtizedekhez hasonlóan — szinte
törvényszer űen újjáélednek a szakmai és politikai viták a városi cím adományozásának kérdéskörér ő l,
az új városok számáról és fejlettségér ő l, a várossá válás feltételeir ől és szabályozásáról... A városodási
folyamat ugyanis nem járt maradéktalanul együtt az urbanizáltság min őségi tényez ő inek javulásá-
val..." (Szigeti 1997).
- L. részletesen Csapó T—Kocsis Zs. tanulmányát (1997).
3
Csapó T. és Kocsis Zs. nyugat-magyarországi vizsgálatai alapján szintén ezt javasolta: „Véleményünk
szerint a várossá válás jelenlegi feltételrendszerén és folyamatán változtatni kell. Tudomásunk szerint
megindult egy ilyen irányú vizsgálat..." (Csapó—Kocsis 1997). A szerz őpáros javaslatot tett a kritérium-
rendszerre is. Pl. a várossá nyilvánítás alsó népességhatása 2000 f ő , a várossá nyilvánítandó település
rendelkezzen „központi szerepkörökkel", bizonyos intézményekkel, mint szakrendel ő intézet, pénzin-
tézet, múzeum, legyen fejlett infrastruktúrája s „szellemi kisugárzása".
Irodalom
Beluszky P. (1967) A magyar városok központi szerepköre. — Statisztikai Szemle. 542-563. o.
Beluszky P. (1973) Adalékok a magyar településhierarchia változásaihoz, 1900—l970. — Földrajzi Értem-tó. 1.
121-142. o.
Beluszky P. (1999) Magyarország településföldrajza. (Általános rész). Dialóg Campus Kiadó, Buda-
pest—Pécs.
Beluszky P.—Győri R. (2004) Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt pozícióinak
változásai a 20. században). — Tér és Társadalom. I. 1-41. o.
Beluszky P.—Gy őri R. (2005) Magyar városhálózat a 20. század elején. Dialóg Campus Kiadó, Buda-
pest—Pécs.
Beluszky P.—Gy őri R. (2006) A magyarországi városhálózat adottságai a városversenyben. — Horváth Gy.
(szerk.) Régiók és települések versenyképessége. MTA RKK, Pécs. 236-293. o.
Csapó T.—Kocsis Zs. (1997) A várossá nyilvánítás elvi kérdései és a potenciális városok az Észak-
Dunántúlon. — Tér és Társadalom. 1.183-196. o.
Beluszky Pál – Győri Róbert: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának
gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2006. 2. 65–81. p.
TÉT XX. évf. 2006 s2 Ez a falu város! 81
Gyáni G.—Kövér Gy. (1998) Magyarország lár.sadalonittinénew a reformkortól a második világháborúig.
Osiris Kiadó. Budapest.
Hajdú Z. (2001) Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Kara P. (1998) Várossá válások az Önkormányzati rendszerben. — Gazdaság és Gazdálkodás. Április.
265-267. o.
Rechnitzer J. (2002) A városhálózat az átmenetben, a kilencvenes évek változási irányai. — Tér és Társa-
dalom. 3.165-183. o.
Szigeti E. (1997) Urbanizáció, városhálózat, várossá-nyilvánítás. — Területi Statisztika. 1. 66-82. o.
Tóth J. (1996) A településrendszer. — Perczel Gy. (szerk.) Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza.
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 539-584. o.
THIS VILLAGE IS A TOWN!
PÁL BELUSZKY — RÓBERT GY ŐRI
In Hungary there around 200 settlements with town functions and there are 300 towns
nowadays. The fact that many towns do not have town functions make the question: do we
have to make the criterias of town pronouncing more strict (make town pronouncing slower),
and can the village-towns (around 100) be developed into towns'? There is no possibility, nor
need according to the authors - giving town functions to the settlements and minimal growth
in towns is needed - being strict in town pronouncing is opposite to the principle of justice
(because the justness of some present towns can be questioned). Changing on town
pronouncing is not reasonable.