Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
Tér és Társadalom XIX. évf. 2005 s 3-4: 111-137
A FENNTARTHATÓ FEJL ŐDÉS STRATÉGIAI
ELEMEI A RURÁLIS TÉRSÉGEKBEN
(Elements of Sustainable Rural Development Strategy)
SZÖRÉNYINÉ KUKORELLI IRÉN
Kulcsszavak:
fenntartható fejlődés rurális terek stratégia Magyarország EU
A fenntartható fejl ődés megvalósítása nem lehet csak egy ország, vagy egy régió feladata, hanem tekintet
nélkül a Föld bármely pontjára, míndannyiunk felelőssége. 2001 óta az Európai Uniónak is létezik a
fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiája. Az EU stratégiájához kapcsolódóan minden tagországnak
rendelkeznie kell a fenntartható fejl ődésre vonatkozó stratégiával, amit Magyarország 2005-ben készített
el, úgy, hogy az átfogó stratégia a különböz ő szektorokra, és a terület és vidékfejlesztésre készült rész-
stratégiákból építkezett. A tanulmány ebb ől a fenntartható vidékfejl ődés résztanulmányból táplálkozik,
mikor azt kívánja bemutatni, hogy a magyarországi rurális térségek milyen stratégiai irányokon keresz-
tül kapcsolódhatnak az EU stratégiájához, hogyan érhetik el a fenntartható fejlődés elemeit. De miel őtt a
stratégiai irányokat és intézkedéseket vennénk sorba, el őször röviden bemutatjuk a vidéki térségek
legfontosabb társadalmi és gazdasági trendjeit, hogy világos legyen, honnan kell elindulni a fenntartha-
tó fejlődés megvalósítása felé.
Bevezetés
A fenntartható fejl ődés fogalma, koncepciója a hetvenes évekt ől datálható, de
használata a nyolcvanas évekt ől vált egyre gyakoribbá, attól kezdve, amikor az
ENSZ közgyűlése 1983-ban megalakította a Környezet és Fejlesztés Világbizottsá-
got (World Commission on Environment and Development = WCED). A Világ-
bizottság négyévi mű ködésének eredményeképpen megszületett a „Közös Jöv őnk"
(Our Common Future) dokumentum, melyet az ENSZ Közgy űlése 1987-ben elfo-
gadott. Ezt nevezik a Világbizottság elnöke után Brundtland jelentésnek. A környe-
zetvédelem mellett a gazdaság is el őtérbe került, mégpedig úgy, hogy a fenntartha-
tóság a gazdasági és a környezeti érdek összehangolását jelentette. Mindenki, aki a
fenntartható fejlesztés elméletével foglalkozik, illetve alkalmazni kívánja, elkerül-
hetetlen, hogy ismerje, illetve idézze a Brundtland jelentésben szerepl ő definíciót,
miszerint a fenntartható fejl ődés: „a fejl ődés olyan formája, amely a jelen igényei-
nek kielégítése mellett nem fosztja meg a jöv ő generációit saját szükségleteik kielé-
gítésének lehetőségétől" (Közös Jöv őnk 1988, 68).
A Brundtland jelentésben olvasható definíció az 1994-es, Oslóban rendezett
Symposium on Sustainable Consumption rendezvényre tovább b ővült, s a követke-
ző meghatározással szolgált:
„A fenntartható termelés és fogyasztás a javak és szolgáltatások olyan felhaszná-
lása, amely lehetővé teszi az alapvet ő szükségletek kielégítését, az életmin őség
javítását, a természeti er őforrások felhasználásának, a mérgez ő anyagok, hulladé-
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
112 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
kok és egyéb szennyez ők kibocsátásának minimalizálásával, az adott életciklusban
oly módon, hogy nem veszélyeztetik a jöv ő nemzedékek szükségleteinek kielégíté-
sét" (Simai 2001).
2002-ben Johannesburgban rendezett ENSZ Világcsúcs a Fenntartható Fejlődés-
ről újabb áttörést hozott a fenntartható fejl ődés fogalmáról, azzal, hogy a szociálpo-
litikát is integrálta, s a fogalom így bővült ki: „az emberiség közös jöv őjéről, annak
a földi életközösségben való fenntarthatóságáról, olyan bolygóméret ű tanulási-
fejlődési folyamatról beszélünk, amelynek eredményeképpen az emberi társadalom
a Föld bolygón fenntarthatóvá válhat" (Láng 2002).
A különböző tudományterületek a fenntarthatóság feltételeivel foglalkoznak, mint
például a közgazdaságtudomány a fenntartható gazdasági növekedést vizsgálja, az öko-
lógia a fenntartható környezetet, de valamennyi tudományág világosan látja azt, hogy a
fenntarthatóságra törekvés tudományterületek közötti együttm űködést követel meg.
Már 1992-ben elkészült az Európai Közösség 5. Környezetvédelmi Akcióprogram-
ja, mely az első átfogó és részletes dokumentum volt az Európai Közösség fenntartha-
tósági stratégiái közül (The Fifth EC Environmental Action Programme 1992).
Az Európai Tanács Göteborgi ülésén 2001 júniusában elfogadta a fenntartható fej-
lődés stratégiáját: „Fenntartható Európa egy jobb világért: az Európai Unió fenntart-
ható fejlődésre vonatkozó stratégiája" (A Sustainable Europe for a Better World: A
European Union Strategy for Sustainable Development), és környezetvédelmi dimen-
zióval egészítette ki a foglalkoztatás, a gazdasági reformok és a kohézió lisszaboni
folyamatát. A stratégia négy kulcsprioritást fogalmaz meg: a klímaváltozással járó
változások csökkentése és a megújítható energiaforrások növelése; az életmin őségre
ható veszélyek elhárítása; nagyobb felel ősség a természeti erőforrások gazdálkodása
területén; valamint a közlekedési rendszerek és a földhasználat javítása. A dokumen-
tum úgy fogalmaz, hogy a fenntartható fejl ődés legfőbb akadálya az üvegházhatást
okozó gázok kibocsátása és a közlekedés által okozott környezetszennyezés (EC
2001). Ezeknek az akadályoknak a leküzdése a közösségi politikákban olyan új meg-
közelítést tesz szükségessé, amely közelebb hozza azokat az egyes polgárokhoz és
vállalkozásokhoz, a fogyasztási és befektetési szokások megváltoztatása érdekében.
A fenntartható fejl ődés interaktív fogalom, mely magába foglalja a gazdasági, tár-
sadalmi és ökológiai fenntarthatóságot. A fenntartható fejl ődés ezen hármas tagolá-
sát a területfejlesztés és a vidékfejlesztés számára készült dokumentumok is átvet-
ték, illetve hangsúlyozzák.
A vidékfejlesztéshez közel álló agrárgazdaság számára a Kanadai Mez őgazdasági
Minisztérium a következ őképpen adta meg a fenntartható fejl ődés definícióját:
„Azokat nevezzük fenntartható mez őgazdasági-élelmiszeripari rendszereknek, ame-
lyek gazdaságosak, kielégítik a társadalom korszer ű táplálkozással kapcsolatos
igényeit, és megőrzik a környezet min őségét, a világ természeti er őforrásait a jöv ő
generációk számára" (Láng 2002).
2003 novemberében került sor Salzburgban a vidéki Európa jöv őjével foglalkozó
„Elvetett magok a rurális jöv ő számára — rurális politika perspektívái a tágabb
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejl ődés ... 113
Európáért" konferencia megrendezésére. A konferencia állást foglalt a fejlesztés
alábbi három tengelye mentén:
1. versenyképesség a CAP reform elveinek érvényesítésén keresztül,
2. környezet- és tájgazdálkodás: támogatásokon keresztül növelni a környe-
zet- és tájértéket, melyek kapcsolódjanak a Natura 2000-hez,
3. szélesebb vidékfejlesztés, azaz a rurális térségben él ők életminőségének ja-
vítása, a gazdasági tevékenységek diverzifikálása, a sokszín ű rurális térsé-
gek vonzerejének a megtartása, a kulturális örökség meg őrzése, és a helyi
gazdaság valamennyi szektorának a támogatása.
A konferencia eredményeképpen meghatározásra kerültek az új programozási
időszakra (2007-2013) vonatkozó legfontosabb prioritások, melyek a következ ők
(Planting seeds 2003):
- a mezőgazdaság és az erdészet továbbra is meghatározó szerepet játszik a
rurális táj és a életképes, fenntartható rurális közösségek számára;
- szélesebb rurális tér: a rurális területek fejl ődése már soha többé nem ala-
pulhat kizárólag a mez őgazdaságon, a diverzifikáció hangsúlyozása;
az élelmiszerek min ősége és biztonsága: Európa lakossága ragaszkodik a jó
minőségű, egészséges élelmiszerhez, az állat-jóléti intézkedésekhez, és a
rurális környezet meg őrzéséhez és értékeinek fokozásához;
- jobb elérhetőség a közszolgáltatásokhoz: az alternatív foglalkoztatottság hi-
ánya, és a korstruktúra csökkenti a fejlesztési potenciált, f őleg, ami a nők
és fiatalok lehet őségeit illeti;
- koncentrálni az Európai Unió egész területén a CAP reform hatásaira, az át-
alakuló mezőgazdasági szektor kihívásaira;
- kohézió: EU vidékfejlesztési politikája már eddig is hozzájárult a kohézió
erősítéséhez, de ezt a kib ővített EU-ban fokozatosan er ősíteni kell;
- aktív részvétel azok részér ől, akik alulról kezdeményez ő helyi fejlesztések
szerepl ői kívánnak lenni, s a LEADER kezdeményezést maguknak érzik;
- partnerség: a köz- és magánszféra közötti partnerség megvalósítása, mely
nagy lehetőséget rejt magában arra, hogy hálózatokon keresztül megtanul-
juk egymástól a legjobb példákat;
- egyszerűség: a vidékfejlesztési politika egyszer űsítése sürg ős és szükséges.
Az így definiált prioritásokat a következ ő stratégiai megközelítéseken keresztül
tervezik megvalósítani:
— új vidékfejlesztési alap létrehozása,
— stratégiai gondolkodásmód,
— programok megvalósítása,
— a fent nevezett három irány és azok intézkedéseinek következetes felépítése,
— LEADER modell folytatása és megszilárdítása EU szinten.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
114 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
Európa rurális terei
Az új funkciókkal rendelkez ő, folyamatosan változó és er ősen differenciálódó
rurális terek jellemz ő k egész Európában. Az utóbbi másfél évtizedben az európai
rurális térben az alábbi jelent ős változások történtek, melyek a post-produktivista
átmenet szakaszára jellemz ők (Ilbery 1998):
- a foglalkoztatottság és az élelmiszertermelés területén a mez őgazdaság sze-
repe csökken,
- nő a jelentő sége a pluriaktivitásnak és a min őségi élelmiszertermelésnek,
- jellemző a szántóterületek folyamatos erd ősítése, az erdészetnek a föld-
használatban megváltozott a szerepe,
- a kis- és középvállalkozások térhódítása, a „high tech." és szolgáltatóipar
szerepe a foglalkoztatásban n ő,
- jellemz ő a rurális terek újfajta hasznosítása a kiskereskedelem, a turizmus, a
rekreáció és a környezeti értékek meg őrzése terén,
- egyes rurális terek újranépesednek,
- a rurális térségekben él ők között az életmin őség területén egyre inkább fo-
kozódnak a különbségek.
Az Agenda 2000 program elindította azt a vidékfejlesztési politikát, melyet a
2007-2013 programozási ciklusban bár óvatosan, de egyre jelent ősebben teret nyer a
korábbi agrárpolitikával szemben. Egészen 2000-ig a CAP-en belül a vidékfejlesztés
részesedése a 8%-ot nem tudta meghaladni, 2000-2006 között elérheti a 10,5%-ot, s
az új ciklus áttörést hozhat, mert a vidékfejlesztés aránya 15-16%-ra n őhet.
Sokat beszélünk a vidék fejl ődéséről, fejlesztésérő l anélkül, hogy megpróbálnánk
meghatározni azt. Mit akarunk fejleszteni, mit jelent az, hogy a „vidék fejl ődik"? A
többféle definíció közül álljon itt három. Az OECD meghatározása szerint: A vidék-
fejlesztés „...egy tágan értelmezhet ő fogalom, mely figyelembe vesz minden fontos
elemet a vidéki emberek és helyek életképességére vonatkozóan ... beleértve az okta-
tást, az egészségügyet, a lakást és lakhatóságot, a közszolgáltatást, annak infrastruktu-
rális helyzetét, a kulturális örökséget, valamint a vezetés és a kormányzás kapacitását,
de még az általános gazdasági és szektorális kérdéskört is" (OECD 1990, 23).
Kearney meghatározása szerint a vidékfejlesztés egy multidimenziós folyamat,
amely arra hivatott, hogy fenntartható módon integrálja a gazdasági, társadalmi-
kulturális és környezeti célokat (Kearney, Boyle, Walsh 1994, 128).
Moseley a vidékfejlesztést következ ő képpen definiálta: „A gazdasági, társadalmi,
kulturális, politikai és környezeti változásoknak egy fenntartott és fenntartható fo-
lyamata, mely szándékosan megtervezett azért, hogy az egész közösség jólétét hosszú
távon el ő segítse. A fenti mondatban az egyes szavak jelentéstartalma a következ ő:
fenntartott: ami nem rövid élet ű,
fenntartható: tekintettel van az örökségbe kapott „t őkére",
folyamat: tevékenységek összefügg ő rendszere,
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejlődés ... 115
gazdasági: a javak és szolgáltatások termelésével, elosztásával és cseréjével
kapcsolatos tevékenység,
társadalmi: humán kapcsolatrendszerrel van összefüggésben,
kulturális: az életúttal és az identitás forrásaival kapcsolatos,
környezeti: természetföldrajzi környezettel kapcsolatos,
hosszú táv: több tíz év, s nem pár év,
jólét: nem csak anyagi gazdagság,
egész közösség: értve alatta minden korosztályt, férfiakat, n őket és az összes
társadalmi csoportot, azon az adott helyen, ahol élnek és/vagy dolgoznak "
(Moseley 2003, 4).
Az Európai Unió rurális térségeinek fejlesztési modellje már nem nevezhet ő egy-
szerűen vidékfejlesztésnek, annál több, ez a modell a közösségen alapuló integrált
vidékfejlesztés modellje (Community based Integrated Rural Development: CIRD).
Integrált,
— mert a fejlesztés a társadalom, a gazdaság és a környezet együttes, azonos
súlyú kezelésén alapul,
- mert a fejlesztésben a „bottom-up" politika érvényesül, hiszen a helyben
él ők saját forrásaikkal (beleértve az anyagit is) és elkötelezettségeikkel fele-
lősen támogatják a helyi programokat, de beépítik a vertikális intézmény-
rendszerbe a „top-down" elemeket is azzal, hogy a központi vagy regionális
kormány részéről közvetített politikát el ősegítik, a pénzügyi támogatások
pedig serkentik a fejl ődést,
- mert a fejlesztés multiszektorális, mert valamennyi szektor a közszolgálta-
tási, a magán és a civil szféra is részt vesz benne,
- mert a fejlesztés teljes folyamata széles partnerségen és együttm űködésen
alapul.
A közösségen alapuló integrált vidékfejlesztés (CIRD) legfőbb ismérvei:
1) A lokalitás, vagyis a kistérségi szint el őtérbe helyezése.
2) A felelősség és a hatalom átruházása, vagyis a szubszidiaritás érvényesítése.
3) A helyi diverzitás fontosságának hangsúlyozása.
4) A top-down és bottom-up politikák összehangolása, azaz az alulról jöv ő kez-
deményezéseknek és megvalósításuknak a vertikális intézményrendszerbe
való beépítése.
5) A helyi közösségek minél nagyobb mértékű bevonása a megtervezett folyamatba.
6) A helyi identifikáció: a helyi szerepl ők aktivitásának el őmozdítása, a társa-
dalmi tőke feltárása és mobilizálása, és a helyi tudás és gyakorlat alkalmazá-
sa a programok kidolgozására és megvalósítására.
7) A helyi erőforrások szükséges ismerete, és alapos elemzése a fejlesztésbe
való bevonásának érdekében.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
116 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
8) A helyi erőforrások értékének növelése a hozzáadott értéken keresztül, mely
biztosítja a helyi gazdaság nagyobb biztonságát, és a fenntarthatóságát.
9) A kis- és középvállalkozások számának és kapacitásának növelése.
10) A rurális térségek újfajta hasznosításának el őmozdítása, mint a rurális turiz-
mus fejlesztése, valamint a természeti és kulturális örökség védelme és he-
lyes piacosítása.
11) A globalizációval szembeni védelem, mert a globalizáció azzal jár, hogy mi-
közben egyre inkább nyitottá válik a helyi gazdaság, aközben egyre inkább ki-
szolgáltatottabbá válik a gazdasági versenyben. A modern információs és
kommunikációs technikák alkalmazásából, a nemzetközi t őkemozgásokból, a
multinacionális cégek er ősségéből következ ően nyomás nehezedik rá, mely
megmutatkozik a termékek árának alacsonyabb voltában, melyet még az is fo-
koz, hogy a társadalmi és környezeti megszorítások gyengébbek. Mindez ve-
szélyezteti a helyi, különösen a kevésbé fejlett térségek gazdaságát, s ezen ke-
resztül társadalmát, lakosságát, vagyis az adott rurális tér életképességét, fejl ő-
dő képességét. Erre válaszképpen hangsúlyozni kell és fel kell hívni a figyel-
met a helyi egyediségre, és er ősíteni kell a helyi identitást, a helyi min őségi ter-
mékeken és szolgáltatásokon keresztül, ami már elvezet a kultúra gazdaságához.
Az európai rurális terek egyre differenciáltabbak, s az egymástól eltér ő rurális te-
rekben, melyek nem csak térben és id őben változnak, hanem különböznek
diverzitásukban, mobilizációjukban, identitásukban, er őforrásaikban, de még a
globalizációval szembeni magatartásukban is, a fejlesztésükre szükségszer űen más
eszközöket, más politikákat kell alkalmazniuk.
Nagy-Britanniában még 1988-ban a Gazdasági és Társadalmi Kutatások Tanácsa
(ESRC) finanszírozta azt a kutatást, melynek keretében felállították a „differenciált
vidék" téziseit, és foglalkoztak az egyes típusok jellemz őivel (Murdoch—Lowe—Ward-
Marsden 2003). A brit kutatási eredmények a társadalmi összetétel változásából és a
helyi társadalom konfliktus- szituációiból vezetik le az alábbi négy rurális típust.
1. Meg őrzött vidék (preserved countryside): ezek a vidéki területek kapcsolód-
nak legszorosabban a rurális idillhez, a fejlesztés visszafogásával egy id ő-
ben a környezet állapotának konzerválásán van a hangsúly. Mivel az urbá-
nus térségekb ől könnyen megközelíthet ők, azaz jó elérhet őségűek, ezért la-
kosságuk jelent ős része a városokból kitelepült középosztályhoz tartozik,
akik a helyi politikai befolyásukon keresztül saját maguknak kívánják meg-
őrizni a térséget az eredeti mivoltában, saját maguk számára kívánják megvé-
deni az eddig megszerzett javaikat. A fentiekb ől következik, hogy a pihenés-
üdülés, a környezetmeg őrzés, a szolgáltató szektor és a lakóingatlanokra
vonatkozó fejlesztések kerülnek el őtérbe.
2. Konfliktusokkal terhelt (küzdő) vidék (contested countryside): ezek a terüle-
tek távol esnek a szuburbán területekt ől, nem jellemz ő rájuk az ingázás,
ezért az itt él ők érdeke sokkal inkább a lokális mez őgazdaság és a kereske-
delem fejlesztése. Ezzel az irányvonallal viszont egyre inkább szembe
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejlődés ... 117
állnak a betelepül ők: a középosztályhoz tartozó alkalmazottak, nyugdíjasok
érdekei, akiket többnyire éppen ez a lakókörnyezet vonz, akiknek itt épp-
olyan érdekeik vannak, mint az el őző kategória betelepül őinek, de érdekeik
érvényesítéséhez nincs elég erejük. Így a két társadalmi csoport között nö-
vekvő konfliktus feszül, s egyetlen közös érdek sincs, ami ezt tompíthatná.
3. Paternalista (gyámság alatti) vidék (paternalistic countryside): ehhez a kate-
góriához tartozó területeken a nagykierjedés ű birtokokon folyik a gazdálko-
dás, ebből következően a fejlesztés jöv őjén a földtulajdonosok és/vagy föld-
használók őrködnek. A CAP reform kapcsán a tradicionális termelés esetén
szembesülnek csökken ő jövedelmükkel, s ennek kompenzálására új jövede-
lemforrásokat keresnek, s a diverzifikáció irányába lépnek, s az ehhez szüksé-
ges fejlesztéseket gyakorlatilag akadálytalanul képesek megvalósítani. Mind-
ez azt jelenti, hogy a fejlesztések els ősorban a földtulajdonosok/földhasználók
érdekeit szolgálják. Az alulról jöv ő kezdeményezések jobban elsikkadnak, a
fejlesztés széles társadalmi támogatottsága kisebb.
4. Klientista (államtól függ ő) vidék (clientistic countryside): periférikus, távol
eső vidéki területek sorolhatók ebbe a kategóriába, ahol a mez őgazdaság
szerepe meghatározó, és az államhoz tartozó fejlesztési ügynökségek, poli-
tikák és intézkedések határozzák meg a terület fejl ődését. Többnyire a kí-
vülről jövő beruházások az állami segélyekt ől függnek, a helyi fejlesztések
a foglalkoztatási politikára és a szociális intézkedésekre koncentrálnak.
Attól függően, hogy a fejlesztés kezdeményezését mely szektor, vagy a táradalom
mely rétege ragadja magához, más-más megközelítést, más-más súlyozást kap a
fejlesztés maga.
„A helyi fejlesztés több, mint az olyan beavatkozások sorozata, melyek a központi
politika által szervezettek .... egy olyan alapvet ő reakció, mely megkísérli elérni az
új célokat a fejlesztés folyamatában olyan fogalmakra összpontosítva, mint a
multidimenzionalitás, az integráció, a koordináció, a szubszidiaritás és a fenntartha-
tóság (Moseley 2003, 7).
A rurális terek erős differenciációja szerepet játszott abban, hogy a kilencvenes
években a vidék fejlesztésének a fent említett jellegzetes európai modellje alakuljon
ki, ami a helyi fejlesztést helyezi el őtérbe a bottom-up politika alkalmazásával. Az
előzőekből már levonható, hogy helyi konszenzuson alapuló fenntartható vidékfej-
lesztés csak a helyi társadalom er ősítésével, érdekérvényesít ő képességének fokozá-
sával lehetséges. Ha pedig így lehetséges, akkor a stratégiák kialakításánál be kell
tervezni az olyan technikák alkalmazását, melyek a fentieket er ősítik.
Magyarország rurális térségeinek jellemzői
Magyarországon a rendszerváltás okozta sokk negatív hatásai a rurális területeken
kulminálódtak. A hátrányok többszörösen jelentkeztek az ország magterületeihez,
nagyvárosaihoz képest, mert az ipari szerkezetváltással járó problémák, az ebb ől
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
118 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
adódó, hirtelen az országra rázúduló ipari válsághelyzet, majd az ezt követ ő mun-
kanélküliség elvonta a politikusok figyelmét a rurális térségekr ől. A vidék civil
társadalma, mely különösen gyenge volt a falvakban, nem volt képes az ott él ők
érdekeinek érvényesítésére.
Az átalakuló gazdaság és az ezzel járó mez őgazdasági válság mélyítette a rurális
térségekben az átmenet nehézségeit, er ősítette a gazdaság negatív folyamatait. Magyar-
országon már régóta nem lehet a vidék gazdaságát a mez őgazdasággal azonosítani,
így a vidék fejlesztését sem az agrárfejlesztéssel. Mint Illés Iván írta: „Sokszor és
sokáig azonosították a falu és a város dichotomiáját a mez őgazdaság és ipar
dichotómiájával, holott ez így teljes mértékben soha és sehol nem volt igaz, és külö-
nösen nem a huszadik század második felében" (Illés 1993, 36). Mégis, a vidék diver-
zifikált gazdaságának nélkülözhetetlen pillére a mez őgazdasági szektor, melynek az
áru- és jövedelemtermelése a rendszerváltást követ ően folyamatos és meredek csökke-
nést mutatott, jellemz ő volt továbbá a vagyonvesztés, az érdektelenség is (Kiss 2002).
Az agrárszektorban foglalkoztatott munkaer ő tíz év alatt (1990-2000) 561 ezer f ő-
vel csökkent, növelve ezzel a rurális munkanélküliséget és elszegényedést. Ilyen
gazdasági körülmények között sokszorozódott meg a földtulajdonosok száma, és apró-
zódott el a földtulajdon a kilencvenes évek els ő felében lezajlott földprivatizáció során.
Magyarország GDP szerkezete az EU tagországok GDP szerkezetéhez közelít
ugyan, de amíg voltak országok, melyek az ezredfordulón még növelték is (Görög-
ország) a mez ő gazdaság részesedését, addig Magyarországon ez az érték folyama-
tosan csökkent (Kovács 2002). Nálunk a mezőgazdasági, az erd ő-, vad- és halászati
szektor együtt a GDP 13%-át tette ki még 1990-ben, de a kilencvenes évtizedben ez
az érték rohamosan csökkent (1. táblázat), amit jelentős mértékben követett a me-
zőgazdaságból származó jövedelem csökkenése is.
1. TÁBLÁZAT
A mez őgazdaság, vadászat és az erdészet részesedése a bruttó hozzáadott értékb ől
folyó áron, 1990-2001, Magyarországon
(Agruculture, Hunting and Forestry from the Gross Value Added at Current Prices,
1990-2001, in Hungary)
1990 1995 1999 2000 2001
Mező-, vad, erdőgaz-
dálkodás és halászat 332 963 483 522 490 886 562 712
(millió Ft)
Mező-, vad, erdőgazdál-
13,7 6,75 4,85 4,28 4,30
kodás és halászat (%)
Nemzetgazdaság
4 932 855 9 973 026 11 482 673 13 090 637
összesen (millió Ft)
Nemzetgazdaság
100 100 100 100 100
összesen (%)
Forrás: Magyarország nemzeti számlái 1995, KSH Budapest 1995, Magyarország nemzeti
számlái 2000-2001, KSH Budapest 2003.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejlődés ... 119
A földprivatizáció majdnem teljes befejezése után, ma Magyarországon közel
kétmillió földtulajdonos van, s az átlagos birtokméret az OECD 1999-es adatai
szerint három hektár, az összes tulajdonos 11%-a 1 hektárnál kisebb földtulajdon-
nal, s 60%-a 10 hektárnál kisebb a földtulajdonnal rendelkezik. Már ebb ől is követ-
kezik, hogy a földtulajdon és a földhasználat kettévált. Az átalakult tulajdoni szer-
kezet mellett az üzemi szerkezet is megváltozott (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
A földterület gazdálkodási formák szerinti megoszlása 1990-2000 között
Magyarországon (1000 ha)
(Land Areas by Agricultural Enterprice Forms in Hungary 1990-2000 [1000 ha] )
Gazdálkodási 1990 1994 1996 2000
formák 1000 ha
Gazdasági társaságok 2 150 3 086 2 615 2 561
Szövetkezetek 4 938 2 726 2 010 1 230
Egyéni gazdálkodók 560 2 074 3 152 3 983
Lakosság egyéb csoportjai 1 655 1 416 1 526 1 529
Összesen 9303 9 303 9 303 9 303
Forrás. Magyar Statisztikai Évkönyv 1995 2000, KSH.
-
Az egyéni gazdaságok száma, melyek valamely mez őgazdasági tevékenységgel
foglalkoznak: 958 534, a gazdasági szervezetek száma 8 382 darab'. Az egyéni
gazdaságok általános birtokmérete 4,15 ha, míg a gazdasági társaságok és szövetke-
zetekre átlagosan b ő százszorosa jut, 452,3 ha. Ezek a számok már önmagukban
bizonyítják a mez őgazdasági szektor megosztottságát, és jelzik a gazdálkodás fel-
tételeinek nagy amplitúdóját, mely a falusi társadalom foglalkoztatására, jövede-
lemszerzésére és a vidéki terek jöv őjére van kihatással. A mez őgazdasági verseny-
szféra és az önellátó, kiegészít ő jövedelmet adó, „szociális mez őgazdaság" egymás-
tól elkülönült, azaz nálunk is egyszerre van jelen a produktivista és a post-
produktivista, talán helyesebben: a nem piacképes mez őgazdaság, de az utóbbi
megjelenése legfőképp nem a fejl ődés következő lépcsőfokaként jelentkezik (bár
erre is vannak jelek Közép- és Nyugat-Magyarország példáján), hanem éppen a
privatizációból adódó birtokaprózódásnak a következménye. Ez pedig a szegénység
újratermelése. Az ilyen életképtelen gazdaságok száma az Észak-Alföldön és a Dél-
Dunántúlon alig változott, a Közép-magyarországi régióban való csökkenésük a
gazdasági szféra más szektorainak meger ősödését jelzi. Mindez arra utal, hogy a
versenyképes mez őgazdaság el fog különülni a nem piacképes mez őgazdasági ter-
meléstől, azaz lesz (már van) olyan régió (táj, körzet, vidék stb.), ahol a mez őgaz-
daság a legfontosabb és versenyképes ágazat lesz, ma az ország szántóterületének
mintegy 70%-án gazdálkodó egyéni és társas gazdaságok esetében várható ez, ame-
lyek száma ma alig több 30-35 ezer. Számos olyan térség van, ahol a mez őgazdaság
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
120 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
alárendelt jelentőségű, nem piacképes. Ez utóbbi esetben a vidékfejlesztés feladatai,
annak is társadalmi aspektusai kapnak nagyobb hangsúlyt.
Az erdőgazdálkodás a vidéki gazdaság tradicionális ágazata. Ma a földterület
19%-át borítja erdő, azaz a szántóterületek után a második legnagyobb területet fog-
lalja el. Az 1996-os erd őtörvény szerint az erd ő védelmi, gazdasági, egészségügyi-
szociális, turisztikai, oktatás-kutatási funkciókkal rendelkezik. A rendszerváltás
után az erdőterületek privatizálásával és a magán erd őtelepítésekkel megváltozott a
társadalomnak az erd őhöz való kapcsolata. Ma mintegy 250 ezer erd őtulajdonos
van Magyarországon. Az erd őtelepítés eddigi trendje szerint elérhet ő az erdősültség
25-27%-ra való kiterjesztése. Az erd őgazdálkodás a fakitermelésen és a magán
erdőtelepítésen keresztül fontos eleme a fenntartható vidékfejlesztésnek, emellett a
természetközeli erd őgazdálkodás a fenntartható rurálturizmusnak és az öko-
turizmusnak az egyik vonzereje.
Ma még alig emlegetjük a védett területeken, nemzeti parkokban történ ő gazdál-
kodást, de jelentősége, a gazdaság diverzifikációjában betöltött szerepe már a közel-
jövőben n ő. Az országban tíz nemzeti park m űködik, kereken 485 ezer ha-on, táj-
védelmi körzetek területe 310 ezer ha, természetvédelmi területek 26 ezer ha, helyi
védettségű területek 37 ezer ha. Ezek és pufferzónájuk potenciális területei a táj-
gazdálkodásnak és a rurálturizmusnak. Jelenleg a védett területek konfliktusforrá-
sok a park hatósága és a falvak lakossága és gazdálkodói között. A közeljöv őben az
érdekellentétek feloldására, új támogatási rendszer kidolgozására és életbe lépteté-
sére van szükség a környezeti tervezés és gazdasági hasznosítás egyensúlyának
megtalálása és alkalmazása érdekében.
A vidéki térségek gazdaságában a fenti szektorokon kívül az ipar és a szolgáltatás
is jelentős szerepet játszik. Mind az EU, mind a hazai vidékfejlesztési politika
hangsúlyozza a vidéki kis- és középvállalkozások megtelepedésének és m űködésé-
nek fontosságát a vidéki gazdaság jövedelemképességének fokozása érdekében.
Magyarországon ebben is rendkívül nagy különbségek mutatkoznak, míg Nyugat-
Dunántúlon, különösen az osztrák határ menti falvakban gyakoriak a külföldi t őké-
vel alapított, az ipari szektorhoz tartozó kis- és középvállalkozások, addig országos
szinten a vidéki térségekben számuk alacsony.
Igazi jövedelem-kiegészítésül szolgálhat a kilencvenes évekt ől újra elinduló falusi
turizmus tevékenység. A falusi turizmusfejlesztés mind országosan, mind kistérségi
szinten fejlesztési lehet őségként, programként jelent meg a különböz ő területfej-
lesztési, vidékfejlesztési dokumentumokban már a kilencvenes évek els ő felében.
Az 1990 előtt már működő falusi turizmus tevékenység főleg a tradicionális üdül ő-
területekhez köt ődött, mint például a Balaton térsége. Megjelent és fejl ődőben van
egy új kínálat, mégpedig a falusi idillt nyújtó kistelepülések, valamint a háborítatlan
természetet, a természeti örökséget kínáló természetvédelmi térségek, nemzeti par-
kok, natúrparkok területein és közvetlen szomszédságukban található települések.
Ez utóbbi csoporthoz tartozók számára a turizmus megteremtésének feltételei, az
infrastrukturális adottságok hiányosak voltak, vagy egyszer űen hiányoztak. Mára a
falusi turizmus ezekben a régiókban tudta növelni a fér őhelyek számát, és ennek
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejl ődés ... 121
következtében mind a vendégek száma, mind vendégéjszakák száma emelkedést
mutat. A falusi turizmusból jövedelmet remél ők ma már eljutottak addig, hogy nem
csak szállásokat, hanem a programokat is ajánlják vendégeiknek. Meg kell jegyez-
ni, hogy a falusi turizmus kiegészítő jövedelemként szolgálhat, hozzájárul a rurális
térségekben a diverzifikált jövedelemtermeléshez. Lényeges különbség, hogy míg
Nyugat-Európában és például Lengyelországban a falusi turizmus a farmgazdasá-
gok diverzifikációjához járul hozzá, addig nálunk sokkal inkább a falusi, de nem
feltétlenül mez őgazdasággal foglalkozók vállalják fel ezt a tevékenységet, növelve
ezzel a falusi gazdaság diverzifikációját (Momsen—Szörényiné Kukorelli 2005).
Az ipari szerkezetváltás folyamata, a mez őgazdasági szektor és a term őföld priva-
tizációja a falusi, kisvárosi, vagyis a rurális terek gazdaságára, a foglalkoztatottság-
ra negatívan hatott, s a felszínre tör ő rurális munkanélküliség egyik meghatározó
okává vált.
A rurális munkanélküliség növekedésének a helyi gazdaság és/vagy a közeli fog-
lalkoztató központ gazdasági szerkezetváltása volt az egyik, a TSZ melléküzem-
ágak megszűnése és a TSZ-ek felbomlása volt a másik összetev ője. A falun él ők és
munkahelyüket elveszt ők csoportjához tartoztak azok, akik lakóhelyükre tértek
vissza, mint volt ingázók, azok, akiknek a lakóhelyén megsz űnt az ipari telephely,
mint a falusi ipar reprezentáns eleme, s azok is, akik a termel őszövetkezet mellék-
üzemágának bezárása miatt váltak munkanélkülivé, s azok is, akik a termel őszövet-
kezet felbomlása révén váltak azzá. Így lehetett az, hogy a regisztrált munkanélkü-
liekre vonatkozó munkanélküliségi ráta a falvakban (17,5%), mintegy háromszoro-
sa volt a budapesti (5,3%), s kétszerese a megyeszékhelyi értéknek (9,8%) 1992. év
közepén (Lehota 2003).
Az állami gazdaságok és a TSZ-ek leépülésével, felbomlásával és privatizációjá-
val járó foglalkoztatási gondokat, a fellép ő munkanélküliséget a t őkeszegény, las-
san kiépülő és piacot keres ő magángazdaság nem tudta megoldani. Mindehhez még
azt is figyelembe kell venni, hogy a falusi népesség átlagos iskolázottsági szintje
alacsonyabb, több közöttük a fizikai dolgozó. A munkanélküliek közel fele a nyolc
általánossal vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkez ők közül került
ki, ez önmagában már a falusi népességet magasabb arányban érintette. A falusi
munkanélküliség területileg is differenciálódott, és magasabb értéket mutatott egyes
térségekben, mint például Észak-Magyarországon, az ipari depresszióval sújtott
területen (Bognár—Imre—Mezei 2001).
A trendek — különösen a falvak és városok munkanélküliségi rátája közötti kü-
lönbséget, valamint az ország regionális különbségeit illet ően — nem változtak. Ma
is magasabb a falusi térségek munkanélküliségi rátája, rosszabb a foglalkoztatottsá-
gi szint. Magyarországon a falvakban él ő aktív korú lakosság száma 2,3 millió, de
az aktív korú lakosságnak még a fele sincs foglalkoztatva. A munkahelyi lehet ősé-
gek nagy területi differenciákat mutatnak. Míg a Bécs—Budapest tengely mentén
jóval nagyobbak az esélyek a foglalkoztatásra, addig az Észak-magyarországi és az
Észak-alföldi régió vidéki térségeiben, valamint a Dél-Dunántúlon már-már kilátásta-
lan a helyzet. A falvakban, főleg a törpe és aprófalvakban a foglalkoztatás szintjének
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
122 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
emelése, munkahelyek teremtése a legnehezebb feladat. Ezekben a falvakban leg-
több esetben egyetlen foglalkoztató maga az önkormányzat. De nem csak a falvak,
hanem egyes térségek is kritikus szintet értek el a foglalkoztatás területén, és a
munkanélküliség is leképezi a „nyugat-keleti lejt őt". „A vidéki térségeket sújtó
magas munkanélküliség rendkívül stabil térszerkezet ű, az elmúlt másfél évtizedben
alig történtek jelentősebb elmozdulások. A rossz foglalkoztatási helyzet tehát az egész
'vidéki Magyarország' összetett gyöker ű elmaradottságának egyik legfontosabb kö-
vetkezménye, ugyanakkor tartóssá válása, illetve a munkanélküliek tömeges megjele-
nésének következményei (társadalmi devianciák, elszegényedés stb.) miatt maga is az
elmaradottság egyik fő tényez őjévé, strukturális elemmé vált" (Csatári 2004, 32).
Tény, hogy a jelenlegi foglalkoztatási struktúra vetületét a földrajzi helyzet, valamint
a történelmi és kulturális tradícióik alakították, és a rendszerváltás csak er ősítette.
A rendszerváltás után szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy az államszocia-
lizmus egyik legnagyobb hibája a vidéki térségek infrastrukturális elhanyagoltsága
volt. A rendszerváltozás után, már a kilencvenes évek els ő felében a vidéki (falusi,
kisvárosi) települési önkormányzatok egyik els ő, szívesen magukra vállalt feladata
volt a műszaki infrastruktúra elemeinek a kiépítése. Több helyen még az ivóvízhá-
lózat is kiépítésre szorult, de elindult a csatornahálózat, a gázvezeték és a telefon
építése is, a szemétgy űjtés és elhelyezés megszervezése. Az infrastrukturális fejleszté-
sek bizonyos mértékig átgondolatlanok voltak, különösen, ami a fenntartható fejl ődés-
re való odafigyelést jelenti. Épültek gazdaságtalan szennyvíztisztítók az aprófalvak-
ban, megtörtént a gázfűtésre való áttérés, amely sok esetben az önkormányzatok és a
lakosság teherbíró képességét meghaladta. A drága m űszaki infrastruktúra megterem-
tését sajnálatos módon, éppen a fentiekben felvázolt gazdasági és foglalkoztatási
krízishelyzet miatt a gazdaság élénkülése nem követte, aminek következtében az
infrastruktúra fenntartása, m űködtetése egyre nagyobb terhet jelent mind az önkor-
mányzatnak, mind a lakosságnak. Az erőltetett hulladékgyűjtés bevezetése szintén
nem jelentett el őrelépést a fenntartható fejlesztés felé, hiszen szelektív hulladékgy űj-
tés helyett a válogatás nélküli hulladékgy űjtést rendelték el a falvakban is, s egy újra-
tanulási folyamatra van/lesz szükség a szelektív hulladékgy űjtés bevezetése esetén.
A közlekedés színvonala, az elérhet őség min ősége a vidékfejlesztés alapfeltétele.
A közlekedési elérhetőség javításával a gazdaság élénkülése, a társadalom kohézió-
ja érhető el.
A szociális infrastruktúrához sorolhatóak az iskolák, id ősek számára szolgáló klubok
és otthonok, óvodák, egészségügyi intézmények. Az iskolák helyreállítását, mely a
kilencvenes évek els ő felében a kistelepülések önkormányzatainak nagy feladatai
voltak, nem el őzte meg népesség-el őjelzési prognózis, ami egyik oka a b ő tízéves
működés ellehetetlenülésének az aprófalvakban.
Összességében a vidéki térségek infrastruktúra fejlesztése alapkövetelmény, de
kiépítésénél és bővítésénél sokkal jobban figyelni kellene a gazdasági és társadalmi
fenntarthatóság kritériumaira.
A rendszerváltást követ ően, 1991-ben lépett életbe az önkormányzati törvény,
amelynek hatására a korábbi közös tanácsokhoz tartozó településcsoportok bomlottak
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejlődés ... 123
fel, izolálódtak a települések. Önállóan kívánták megoldani az önkormányzati tör-
vény által el őírt és még az önként magukra vállalt feladatokat is, a „függetlenség
érzésének" eufóriájával pótolva l a szétaprózott er őforrásokat, s a forráshiányt. A
kilencvenes évek elején a helyi fejlesztések színtere az önálló önkormányzati testü-
lettel rendelkez ő falvak voltak. A polgármesterek — látva és érezve a kistelepülések
önkormányzatainak érdekképviseleti és érdekérvényesítési nehézségeit és az infra-
struktúra fejlesztés területén szükséges beruházások összehangolását — az összefo-
gás jeleit mutatták. Elindultak a települések közötti kistérségi együttm űködések, s a
helyi fejlesztés, a közösségen alapuló integrált vidékfejlesztés egysége egyre inkább
a kistérségi szintre tev ődött át. Erre a szintre készültek el a SAPARD programra
való felkészülés folyamatában a kistérségi vidékfejlesztési stratégiák, majd a
SAPARD kistérségekben a vidékfejlesztési menedzser foglalkoztatása is központi
forrásból biztosított lett. Viszont a SAPARD vidékfejlesztési kistérségek térlefe-
dettsége különbözött a KSH kistérségi besorolástól. Erre a beosztásra nem készült
statisztikai elemzés, viszont a KSH által kijelölt kistérségek váltak a területfejlesz-
tés beavatkozási szintjévé. Az elmúlt évek folyamatai arra utalnak, hogy ezt a szin-
tet kívánja mind a területfejlesztés, mind a vidékfejlesztés beavatkozási szintként
kezelni, a többcélú kistérségi társulások már e célból alakultak meg. Kormányzati
szinten a kistérség és szervezetének újragondolására 2003-ban és 2004-ben egy
3 lépcsős reform folyamat indult el. Harmadik lépcs őben került sor a területfejlesztési
törvény 2004 júniusában elfogadott módosítására, benne a kistérségi szint meger ősíté-
sére. A többcélú kistérségi társulás formáció létrehozásával lezárult egy korszak. A
korábbi funkcionális kistérségek, de még a vidékfejlesztési (SAPARD) kistérségek is
elvesztették létalapjukat. Nincs olyan pályázati forrás, mely a korábbi, nem KSH
kistérség alapon szervez ődött önkormányzati területfejlesztési társulásokat támogatná.
A KSH kistérségre vonatkozó statisztikai vizsgálatok alapján, mely a Csatári ve-
zetésével elkészült „Magyarország új vidékfejlesztési tézisei" anyagban érhet ők el,
lehatárolásra kerültek a rurális típusú KSH kistérségek (1. ábra).
„A 1682 jelenleg érvényes beosztású kistérségb ől — a 120 fő/km2-es népsűrűség és
a népesség ezen értéke alapján számított települési koncentrációja szerint — 100
„vidékiesnek" tekinthet ő kistérség található hazánkban (ez a kistérségek 59,2%-a).
Összesen 1813 település tartozik hozzájuk (a települések 57,8%-a), területük
57 ezer km2, a lakónépességük a 2001-es népszámlálás szerint 3,3 millió f ő (része-
sedés a 8,4 millió lakosból 39,7%). Ha az e tekintetben nem vidékies kistérségek
besorolását tovább „finomítjuk", akkor megállapítható, hogy további 41 olyan váro-
sias térség van, ahol különböz ő vidékies tényez ők (pl. aprófalvas, tanyás,
mezővárosias jelleg) kiemelhet ően megjelennek" (Csatári 2004, 47).
A KSH kistérségek tipizálása alapján rurális kategóriába besorolt kistérségek a tele-
pülésszerkezet alapján jelent ős különbségeket mutatnak, mert egymástól jól elkülö-
nülnek az aprófalvas településszerkezet ű és a tanyás kistérségek (2. ábra). Mindegyik
rurális jellegű, de fejlesztésük teljesen különböz ő beavatkozásokat igényel.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
124 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
1. ÁBRA
KSH kistérségek típusai
(Types of Small Regions Defined by CSO)
A vidéki« kisténigek
♦ 9idekies térségek
a 120 (56062 SIS1li napsürüsaqü taiepülesakan él ők aranya
gg 100% - ebnokk vidéki« (40)
75 - 100% - er5le•escen (19)
50 - 75%. videkies (41)
D 25 -50%. városba, vidékies jeleme• (41)
®MTA RKK ATI, Kecskemét El 25% eke . városa. (26)
Forrás: Csatári 2004.
2. ÁBRA
Aprófalvas kistérségek
(Small Regions with Small Size Villages)
Az api taisas Idstésségek
♦ &PrÓf411/41 • (99)
gadfalva, vilikies (52)
• • t.lepaliay5Asiz nazzob6 mint 3 1.1.p0549/100 km2
®MTA RKK ATI, Kecskemét
Forrás: Csatári 2004.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejl ődés ... 125
A rurális jellegű kistérségek területi megoszlását a fenti két ábra világosan mutatja be,
de figyelembe kell venni, hogy egyes kistérségeken belül is nagy differenciák mutat-
koznak, másrészt önmagában a rurális jelleg és a fejlettség egymást nem kizáró fogalom.
A vidék civil szervez ődései gyengék és kis számúak, így az érdekérvényesítés
gyenge pontja a vidéki társadalomnak. A rendszerváltás hajnalán adódott lehet őség
arra, hogy a civil szervezetek újra éledjenek, 1987-t ől lehetőség nyílott alapítvá-
nyok létrehozására, majd az 1989-es ún. egyesülési törvény már megengedte az
egyesületek és egyéb társadalmi szervez ődések működését és alapítását, újra kellett
építeni a helyi civil szférát. Az államszocializmus id őszakában a korábban a falusi
társadalomban m űködő egyesületek, társaságok, egyletek és körök gyorsan felszá-
molódtak. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a negyven éves
változáson átes ő vidéki társadalomnak újra kellett tanulni a civil szervez ődések
megteremtését és azt a szerepet, mely egy civil szervez ődés működésével, működte-
tésével jár. Ezt egy olyan közegben kellett újra tanulni, mely már nagyon elszakadt
a korábbi évtizedek hagyományos vidéki társadalmától. A vidéki településekben,
különösen a centrumoktól távol es ő aprófalvas területeken a népesség elvándorlása
miatt elindult a népességerózió folyamata, a helyi értelmiség kiürülése. Az ilyen
állapotokat örökl ő helyi társadalomban hiányoznak azok a helyi indukciók, melyek
a motorjai lehetnének a civil szféra életre keltésének.
A vidéki térségekben m űködő civil szervezetek els ősorban az adott településhez,
faluhoz kötődnek. A faluhatárokat átlép ő szerveződések a kistérségi szinten még a
kilencvenes évek elején megalakult fejlesztési társulások, alapítványok, egyesületek
voltak. Ezek a szervezetek voltak a vidékfejlesztés intézményeinek els ő alulról jövő
kezdeményezései. A kistérségi szervez ődések a mindenkori település önkormányzat
vezető inek, polgármestereinek egymás közötti személyes jó kapcsolatait, a lehetsé-
ges együttműködés tereit tükrözték. A kistérségi szervez ődés egyik formája az
önkormányzati területfejlesztési társulás, mely szerepel a területfejlesztési törvény
(1996/21. tv.) III. fejezetében „a területfejlesztést és területrendezést ellátó területi
szervek" között. Ezzel mintegy a korábban elindult kistérségi szervez ődések ezen
formája került legalizálásra, s vált 1996 után leginkább elfogadott formává. A
96/21. törvény érdeme volt, hogy felgyorsította a kistérségi szervez ődéseket, össze-
fogásra inspirálta a települési önkormányzatokat, és lehet őséget biztosított nekik a
megyei területfejlesztési tanácsban való képviseleten keresztül a döntésekben.
Ezek az együttműködések magyarországi minta és tapasztalat nélkül formálódtak,
létrehozva a funkcionáló kistérséget. Megmaradásukat, m űködésüket, eddig elért
eredményeiket az alulról építkezés magyarázza. erejük a helyi döntéshozók tenni
akarásában rejlett. Egyre teljesebb munkát képesek végezni, pályázatok útján forrá-
sokat képesek biztosítani önmaguknak, projekteket menedzselni, megvalósítani.
Mindez nem jellemz ő általánosan a kistérségi szintre, csak egyes kistérségi társulá-
sokra, azokra, ahol a lelkesedés és az akarat töretlen maradt, a humán t őke és a
társadalmi tőke erősnek bizonyult, s ezek következtében a különböz ő pályázatok is
sikeresek voltak. Ezt a lelkesedést, tapasztalatot és tudást kell átmenteni a területfej-
lesztési törvény módosítása utáni állapotra, a többcélú kistérségi társulások m űköd-
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
126 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
tetéséhez, de az er ős kistérségi szervez ődések jó tapasztalatként és példaként szol-
gálhatnak a LEADER programok menedzsment szervezeteinek is.
A fenntartható vidékfejlesztési beavatkozásokat alulról közelítve, lokális fejlesz-
tés formájában, a helyi jellegzetességekre koncentrálva kell kidolgozni.
A fenntartható fejl ődés stratégiai elemei
A 21. század fejlesztési stratégiái nem követhetik a 20. század gazdaságnövekedé-
si modelljeit. A szokásos fejlesztési politikákat fel kell váltania a környezet és fej-
lesztés integrált megközelítés ű stratégiai gondolkodásnak és cselekvésnek. A 20.
század növekedési modelljét az energia és a nyersanyag felhasználása jellemezte,
mely a természeti erőforrások kiaknázásához vezetett. Ez a modell századunkban
nem folytatható, a hosszú távú gondolkodás a fenntarthatóság modelljén alapul.
A „Fenntartható Európa egy jobb világért: az Európai Unió fenntartható fejl ődésre
vonatkozó stratégiája" hosszútávra pozitív jöv őképet határoz meg, melyben Johan-
nesburg óta a három elemet a gazdasági növekedést, a társadalmi kohéziót és a
környezet védelmét ötvözi a fenntartható fejl ődés érdekében.
A dokumentum meghatározza azokat a tényez őket, veszélyeket, melyek leginkább
veszélyeztetik a fenntartható fejl ődést, s ezek a következők (EC 2001):
— üvegházhatás, globális felmelegedés,
- hosszútávon a kemikáliák használatának negatív hatásai: veszélyek az élel-
miszer biztonságra,
- a szegénység és a társadalmi kirekesztettség, mely együtt jár a munkanélkü-
liséggel,
- a jelenlegi korstruktúra, a születési ráta alacsony volta,
- a biodiverzitás csökkenése, a szemétmennyiség növekedése és a talajszeny-
nyezés, erózió, degradáció,
- közlekedés fokozódásával járó ártalmak, regionális egyenl őtlenség.
Közvetett módon valamennyi tényez ő hozzájárul a magyarországi vidéki térségek
fenntartható fejl ődés akadályaihoz, így a vidékfejlesztési (és nem az agrárium)
intézkedések szempontjából valamennyi tényez őre koncentrálni kell.
Az Európai Unió Fenntartható Fejlesztési Stratégiájának hosszú távú céljai és pri-
oritásai:
a tárcák közötti széles egyeztetés a szükséges tettek megtételéért,
a megújuló energiahasznosítás növelése a klímaváltozás visszaszorítása ér-
dekében,
a közegészségügy veszélyeire való odafigyelés — élelmiszerbiztonság, ke-
mikáliák előállítása, használata,
- a természeti er őforrásokkal való felel ősségteljesebb gazdálkodás,
- a közlekedés és a földhasználat javítása.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejlődés ... 127
Eszközök a célok eléréséhez:
- növelni a politikai koherenciát,
- piaci megújulások az üzleti szférára a természeti er őforrások fenntartható
módon történ ő hasznosításra,
- a tudományba és a műszaki fejlesztésbe való beruházás a jöv ő számára,
- javítani a kommunikációt,
- a bővítés és a globális dimenziók figyelembe vétele.
Mind az EU szinten, mind tagországaiban a fenntartható fejlesztési stratégiák a
gazdasági, a társadalmi és a környezeti politika összehangolását hangsúlyozzák.
A fenntarthatóság modelljének alkalmazása esetén valóra váló társadalom az ún.
alternatív társadalom elnevezést kapta, és legmeghatározóbb tulajdonságai; az öko-
lógiai egyensúly, az alacsony energiafelhasználás, a redukált, vagy zérus szennye-
zés, a reciklálás, a kézm űves termelés, demokratikus részvételen alapuló politika,
helyi kultúrák fejlesztése, szükséglet alapú innováció, decentralizáció, min őség.
A fenntartható vidékfejlesztés célja: a vidéki térségekben él ők életkörülményeink
és esélyegyenl őségének a javítása, a gazdasági, társadalmi, környezeti fenntartható-
ság egyensúlyában, amiből következik, hogy a kialakított jöv őképnek az életmin ő-
ség jobbítását kell célul t űznie (3. ábra).
3. ÁBRA
A fenntartható vidéki fejl ődés jöv őképe
(Vision for Sustainable Rural Development)
STRATÉGIA A VIDÉKEN ÉL ŐK JOBB ÉLETMIN ŐSÉGÉÉRT,
VALAMINT A BIZTOS ÉS BIZTONSÁGOS JÖV ŐJÉÉRT
•
I. pillér: II. pillér: III. pillér: IV. pillér:
Politika Társadalom Gazdaság és Környezet
infrastruktúra
Forrás: Saját szerkesztés.
A nagy kérdés, hogy a meghatározott jöv őkép elérhető-e, s hogyan érhet ő el? A fenn-
tarthatóság jegyében miért kell a három, illetve négy pillér egyensúlyára törekedni?
A stratégiaépítés hosszútávon csakis a környezetállapotának megóvásán keresztül
lehetséges, tehát minden olyan törekvésnek, mely az adott terület, régió, ország
lakosságának életmin őségét kívánja javítani, egyetlen kiindulási pontja lehet, még-
pedig a környezeti állapot megóvására való törekvés, ami áttételesen szolgálja az
életminőség javulását is. Ha a környezet állapota, min ősége romlik, akkor rövidtá-
von lehet bizonyos gazdaságnövel ő eszközökkel javulást elérni, de hosszútávon már
nem. A fenntartható fejl ődés hosszú távon biztosítja a foglalkoztatást, amihez egy
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
128 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
folyton megújuló tudásra van szükség, mert ez a tudás vezet el a gazdasági innová-
cióhoz, a megújuláshoz, az új technológiák, egyre inkább környezetbarát, magas
tudásalapú termékek bevezetéséhez. A kutatás, a fejlesztés és ezek eredményeinek a
mindennapokba való átültetése képes a biztonságos jöv ő megteremtésére, ami a
lakosság számára a biztonságos élelmiszerellátást, a közszolgáltatások magas szín-
vonalú biztosítását tudja nyújtani.
A stratégiai fókuszok kijelölik azokat a f őirányokat, melyek elvezetnek a rurális
térségek fenntartható fejl ődéséhez, melyek mind a négy pillérhez (társadalmi, gaz-
dasági, környezeti és politikai) kapcsolódnak úgy, hogy a vidéki gazdaság verseny-
képességére való törekvéssel párosulnak. Társadalmilag és gazdaságilag fenntartha-
tóvá egy vidéki térség csak a népességmegtartó képesség és a jövedelemtermelés
fokozásával, a vidéki terek felértékel ődésével és élettérként való elfogadásával
válhat. Az ökológiai fenntarthatóság a társadalmi és gazdasági fenntarthatóság zá-
loga, hiszen ahol nincs fenntartható társadalom, valamint m űködő és fenntartható
gazdaság, ott fenntarthatatlan folyamatok indulhatnak el a környezetet illet ően is.
Rövid- és középtávon csakis a versenyképes rurális gazdaság szolgálhatja az ökoló-
giai fenntarthatóságot, hiszen maga a környezet védelme feltételezi, hogy minden
szektorban a tudásalapú és a környezetbarát technológiák bevezetésére és alkalma-
zására kerül sor, mely hozzájárul az ökológiai fenntarthatósághoz. Tehát a verseny-
képesség és a fenntarthatóság egymást er ősítő, és nem egymást kizáró fogalmak.
Például, ha rurális tereket meg akarjuk őrizni ökológiai értelemben (természet-
védelmi területek, nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek), ahhoz az ökológiai kutatá-
sok legújabb eredményeit is be kell építeni a tájfen űtartásba, ha piacképes mez ő-
gazdasági termelés a cél, akkor ez csakis versenyképes termékekkel lehetséges, ha
az infrastruktúrát kell kiépíteni, akkor a legújabb technológiákat kell alkalmazni, a
közlekedésfejlesztés esetén a környezetbarát eszközöket és módokat szabad csak
követni. Tehát a vidék csakis akkor válik fenntarthatóvá, ha nem a falusi idillt kí-
vánják a városlakók konzerválni, hanem akkor, ha az adott rurális tér a lakosságá-
nak hozzájárulásával és akaratával válik vonzóvá és élhet ővé saját maguk számára.
Hosszú távon csakis a környezeti, ökológiai fenntarthatóság tudja biztosítani a
gazdasági és társadalmi fenntarthatóságot, hiszen, ha a vidék ökológiai eltartó képes-
sége csökken, akkor a társadalmi és gazdasági fenntarthatóság zsákutcába torkoll.
A fentiek jegyében három scenárió összeállítására került sor, az optimális, a reális
és a pesszimista változatokra (3.,4., 5. táblázat).
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejl ődés ... 129
3. TÁBLÁZAT
Jövőkép L — optimista verzió
(Vision I — Optimistic Version)
Társadalmi pillér Gazdasági pillér Környezeti pillér Politikai pillér
AJA tudás alapú A./ Közösségen A./ Erdősítés — Al Vidékfejlesztési
társadalom megte- alapuló integrált támogatások Tanács létrehozása
remtése vidéken is — vidékfejlesztés B./ Megújuló ener- életminőségjavító
kezdeti lépések gazdasági oldalá- giák termelésének intézkedések, kör-
life-long learning nak erősítése preferálása nyezettudatos politi-
kiterjesztése és LEADER progra- pl. energiaerd ők, ka érvényesítése, a
tudás transzfer mok elindítása, biomassza, LEADER programot
infrastruktúra bizto- fenntartható biodiezel, alternatív nem nyerő helyi
sítása (széles sávú rurálturizmus és energiák beépülése közösségek számára
internet minden ökoturizmus fejlesz- az energiagazdálko- hasonló hazai prog-
vidéki településre) tése, biotermelés és dásba ram indítása
Rövid távon
B./ Közösségen értékesítés C / NATURA 2000 B./ A vidékfejlesztés
alapuló integrált B./ Munkahely programok indítása meghatározó dönté-
vidékfejlesztés teremtés — újabb nemzeti si szintje a kistérségi
társadalmi oldalá- diverzifikáció parkok kijelölése, szint
nak erősítése természetes alap- natúr parkok támo- kistérségi területfej-
jóléti szolgáltatási anyagok és energia- gatása lesztési tanácsok
csomagok kidolgo- hordozók termelése D./Agrár- hatékony működése,
zása (finn tapaszta- és feldolgozása környezetvédelem működőképes
latok) C./ Elérhetőség beépülése a helyi önkormányzatok
C./ Érdekérvénvesí- javítása — fenntart- vidékfejlesztésbe C./ Autonóm kistér-
teni képes civil ható közlekedési ség — mintaterületek
szervezetek er ősítése módok elterjesztése kijelölése és a
társadalmi t őke településközi utak megvalósítás támo-
erősítése kiépítése gatása
D./ Közösségen E./ Elérhetőség EJ Víz- táj- és D. Vidékfejlesztési
alapuló integrált javítása — fenntart- körnvezetgazdálko- Tanács működése
vidékfejlesztés ható közlekedési dás átfogó, következetes
társadalmi oldalá- módok elterjesztése F./ Megújuló ener- vidékpolitika
nak erősítése ökomobilitás, igény- giák termelése:
vezérelt tömegközle- E./ Magas minőségű
C
0
jóléti szolgáltatási a megújuló ener- közszolgáltatások
csomagok bevezeté- kedés, alternatív
giák arányának biztosítása az élhe-
a. se (finn tapasztala-
tok)
energia meghajtású
járművek növekedése az tőbb élettérért —
energia struktúrán népességmegtartó
E./Érdekérvénvesíte F./ Munkahelyte- belül, intézkedések
ni képes civil szer- remtés — autonóm minta-
vezetek er ősítése diverzifikáció kistérségek beveze-
jóléti szolgáltatási tése
civil szféra megha- projektek indítása,
tározó szerepének hazai helyi fejlesztési
növelése programok indítása
C./ Érdekérvénvesí- G./ Közösségen G./ Víz- tál- és F.Nidékpolitika a
Hosszú távon
teni képes civil alapuló integrált körnvezetgazdálko- fenntartható vidéki
szervezetek er ősítése vidékfejlesztés dás fejlődésén
hálózatokkal átsz őtt gazdasági oldalá- ökológiai egyensúly életminőség megőr-
tér megvalósítása nak erősítése fenntartása zése
erős, diverzifikált
helyi gazdaság
Forrás: Saját szerkesztés.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
130 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
4. TÁBLÁZAT
Jövőkép II. — valószín űsíthető verzió
(Vision II — Realistic Version)
Társadalmi pillér Gazdasági pillér Környezeti pillér Politikai pillér
A./ A tudás alapú A./ Közösségen alapuló A./ Erdősítés — A./ Vidékfejlesztési
társadalom megteremté- integrált vidékfejlesztés támogatások Tanács létrehozása
se vidéken is — kezdeti gazdasági oldalának R./ Megújuló energi- életmin őségjavító
lépések erősítése ák termelése intézkedések, környezet-
igények gerjesztése LEADER és hasonló pl. energiaerd ők, tudatos politika érvé-
B./ Közösségen alapuló típusú hazai programok biomassza, nyesítése, a LEADER
integrált vidékfejlesztés elindítása, fenntartható biodiezel, programot nem nyerő
Röv id távon
társadalmi oldalának rurálturizmus és öko- alternatív energiák helyi közösségek
erősítése turizmus fejlesztése, beépülése az számára hasonló hazai
közösségfejlesztés, biotermelés és értékesítés energiagazdálko- program indítása
helyi rurális társadalom B./ Elérhetőség javítá- dásba B./ A vidékfejlesztés
erősítése sa — fenntartható meghatározó döntési
közlekedési módok C./ NATURA 2000 szintje a kistérségi szint
elterjesztése programok indítása kistérségi területfejlesz-
falugondnoki buszhá- tési tanácsok hatékony
lózat kiterjesztése, működése, m űködőké-
iskolajárattal bő vítése pes önkormányzatok
C./ A tudás alapú C./ Közösségen alapu- D./ Víz- táj- és C./ Autonóm kistérségi —
társadalom megterem- ló integrált vidékfej- környezetgazdálko- mintaterületek kijelölése
tése vidéken is lesztés gazdasági dás és a megvalósításának
life-long learning oldalának erősítése E./ Megújuló támogatása
kiterjesztése és tudás LEADER és a hazai energiák termelése: D./ Vidékfejlesztési
transzfer infrastruktúra helyi fejlesztési prog- autonóm kistérségi Tanács m űködése
biztosítása (széles sávú ramok lefedik a hazai minta bevezetése átfogó, következetes
internet minden vidéki rurális térségeket F./ NATURA 2000 vidékpolitika
településre) D./ Munkahelyteremtés programok m űkö-
D./ Közösségen alapuló —diverzifikáció dése
integrált vidékfejlesztés Természetes alapanya- újabb nemzeti
társadalmi oldalának gok és energiahordozók parkok kijelölése,
erősítése termelése, feldolgozása natúr parkok
jóléti szolgáltatási és értékesítése támogatása
csomagok kidolgozása E./ Elérhetőség javítá-
(finn tapasztalatok) sa — fenntartható
közlekedési módok
elterjesztése
falusi térségek elérhe-
tőségének javítása,
településközi utak
kiépítése
E./Érdekérvényesíteni F./ Elérhetőség javítá- G./ Megújuló E./ Magas minőség ű
képes civil szervezetek sa — fenntartható energiák termelése közszolgáltatások
erősítése közlekedési módok a megújuló ener- biztosítása az élhetőbb
civil szféra meghatáro- elterjesztése giák arányának élettérért —
zó szerepének növelése ökomobilitás, igény- növekedése az népességmegtartó
F./ Közösségen alapuló vezérelt tömegközle- energia struktúrán intézkedések
integrált vidékfejlesztés kedés, alternatív ener- belül, F./Vidékpolitika a fenn-
Hosz-szú távon
társadalmi oldalának gia meghajtású járm űvek autonóm minta- tartható vidéki fejlődésén
erősítése G./ Munkahelyteremtés kistérségek beveze- életmin ő ség megőrzése
jóléti szolgáltatási —diverzifikáció tése
csomagok bevezetése jóléti szolgáltatási H./ Víz- táj- és
(finn tapasztalatok) projektek indítása környezetgazdálko-
G/ Érdekérvényesíteni H./ Közösségen alapuló dás
képes civil szervezetek integrált vidékfejlesztés ökológiai egyensúly
erősítése gazdasági oldalának fenntartása
hálózatokkal átsz őtt tér erősítése
megvalósítása erős helyi rurális
gazdaság
Forrás: Saját szerkesztés.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejlődés ... 131
5. TÁBLÁZAT
Jövőkép III. — Pesszimista verzió
(Vision III — Pessimistic Version)
Társadalmi pillér Gazdasági pillér Környezeti pillér Politikai pillér
AJA tudás alapú AJ Közösségen alapu- AJ Erdősítés — A./ A vidékfejlesztés
társadalom megte- ló integrált vidékfej- támogatások meghatározó döntési
remtése vidéken is lesztés gazdasági szintje a kistérségi
Rövid távon
— kezdeti lépések oldalának erősítése B./ NATURA 2000 szint
igények gerjesztése LEADER programok programok indítása nem érvényesül a
elindítása bottom-up politika, a
kistérségi szint csupán
a központi kormányzat
„meghosszabbított
csápja"
B./ A tudás alapú B./ Közösségen alapu- C./ Víz- táj- és B./ Vidékfejlesztési
társadalom megte- ló integrált vidékfej- környezetgazdál- Tanács létrehozása
remtése vidéken is lesztés gazdasági kodás elódázhatatlan a
life-long learning oldalának erősítése Tanács létrehozása:
kiterjesztése, LEADER programok D./ Megújuló életmin őségjavító
távoktatási techni- megvalósítása néhány energiák termelése intézkedések, kör-
kák infrastruktúrá- helyen, fenntartható pl. energiaerdők, nyezettudatos politika
jának megteremtése rurálturizmus és biomassza, érvényesítése, a
C./ Közösségen ökoturizmus fejleszté- biodiezel, LEADER programot
alapuló integrált se, biotermelés és alternatív energiák nem nyerő helyi
vidékfejlesztés értékesítés beépülése az közösségek számára
társadalmi oldalá- C./ Elérhetőség javí- energiagazdálko- hasonló hazai prog-
nak erősítése tása —iskolabusz dásba ram indítása
közösségfejlesztés, hálózat, falugondnoki C./ A vidékfejlesztés
helyi rurális társa- hálózat meghatározó döntési
dalom erősítése D./ Munkahelyterem- szintje a kistérségi
tés —diverzifikáció szint, marad az,
Természetes alap- elaprózott önkor-
anyagok és energia- mányzati rendszer
hordozók termelése és
feldolgozása
DIA tudás alapú E./ Közösségen alapu- E./ Megújuló D./ Vidékfejlesztési
társadalom megte- ló integrált vidékfei- energiák termelése Tanács m űködése
remtése vidéken is lesztés gazdasági autonóm kistérségi a LEADER progra-
life-long leaming oldalának erősítése minta bevezetése, mot nem nyerő helyi
kiterjesztése és tudás LEADER működése autonóm kistérsé- közösségek számára
transzfer, és a hazai helyi fej- gek kijelölése hasonló hazai prog-
infrastruktúra bizto- lesztési programok F./ Megújuló ram indítása
sítása (széles sávú indítása energiák termelése EJ Magas minőség ű
internet minden F./ Elérhetőség javítá- arányuk növekedni közszolgáltatások
vidéki településre) sa — fenntartható kezd az energia- biztosítása az élhe-
Hosszú távon
E./ Közösségen közlekedési módok struktúrában tőbb élettérért —
alapuló integrált elterjesztése G./ NATURA 2000 népességmegtartó
vidékfejlesztés falugondnoki buszhá- programok m űkö- intézkedések
társadalmi oldalá- lózat kiterjesztése és dése F./ Autonóm kistérség
nak erősítése iskolajárattal b ővítése, újabb nemzeti — mintaterületek
jóléti szolgáltatási településközi utak parkok kijelölése, kijelölése és a megva-
csomagok kidolgozá- kiépítése natúr parkok lósításának támoga-
sa (finn tapasztalatok) G./ Munkahelyterem- támogatása tása
F./ Érdekérvényesí- tés —diverzifikáció HJ Víz- táj- és
teni képes civil jóléti szolgáltatási környezetgazdál-
szervezetek er ősítése projektek indítása kodás
civil szféra megha- ökológiai egyensú-
tározó szerepének lyért folytatott harc
növelése
Forrás: Saját szerkesztés.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
132 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
A megvalósíthatóság a négy pillér jegyében
I. pillér: Politikai döntések a fenntartható vidékfejlesztésért
A vidék társadalmi, gazdasági és ökológiai fenntarthatósága nagymértékben függ
a nemzeti, a regionális és a helyi a politikai döntésektől. Ma Magyarországon való-
jában nincs gazdája a vidékfejlesztésnek. 2003-ig az FVM-en belül m űködött egy
Vidékfejlesztési Főosztály, létrejöttek a regionális Vidékfejlesztési Irodák (REVI),
és a vidékfejlesztési kistérségi szinten egy-egy menedzser látta el a szélesen értel-
mezett vidékfejlesztési feladatokat. Ez a rendszer 2003-ban megsz űnt. Az FVM-en
belül ma létezik az Agrár-, Vidékfejlesztési és Környezetgazdálkodási F őosztály, de
mint a neve is mutatja, ennek els ődleges feladata az agrár-környezetvédelem ellátá-
sa. A SAPARD program befejezésével megsz űnt 2003-ban a SAPARD Hivatal, és
jogutódaként az Agrárintervenciós Központtal együtt létrejött a Mez őgazdasági és
Vidékfejlesztési Hivatal. Feladata a kifizet ő ügynökségi feladatok, valamint a tá-
mogatási rendszer működtetése, és az ehhez szükséges ellen őrzési feladatok ellátá-
sa. Ezek a szervezetek nem tudják kezelni a vidéki népesség szociális, foglalkozta-
tási, települési, területfejlesztési feladatait és a gazdaság megújítási igényeit
(Magyarország SAPARD ... 2002; Nemzeti Vidékfejlesztési Terv 2004). Ha össze-
vetjük a fenntartható vidékfejlesztés fogalmát és a vidékfejlesztés stratégiai célját,
valamint a sokszor elismételt megállapításokat, miszerint a vidékfejlesztés nem
mezőgazdasági fejlesztés, a vidéken él ők kis hányada foglalkozik csak mez őgazda-
sággal, és cél a vidéken él ők életmin őségének a javítása, akkor az alábbi négy pont-
ban foglalható össze a fenntartható vidéki fejl ődés politikai aspektusa:
1. Nemzeti Vidékpolitikai Tanács létrehozása
Egyetértve a „Párbeszéd a vidékért" program javaslataival, szükség van a 2006-2013
között egy olyan szervezet létrehozására, mely érzékeny a vidék minden irányú prob-
lémáira, szem el őtt tartja a vidék érdekeit, érvényesíti a hazai vidékpolitikában a fenn-
tarthatóság elveit, és folytonos párbeszédet folytat, s ha kell, közvetít a vidék külön-
böző — nem csak a mezőgazdaságot érintő — szerepl ői között (Glatz 2005).
2. A fenntartható vidéki fejl ődés intézményrendszerének kialakítása
Olyan intézményrendszerre van szükség, mely átlátható, stabil és befogadója tud
lenni az alulról jöv ő kezdeményezéseknek. A vidékfejlesztés nem agráriumot érint ő
fejlesztési tevékenységeit át kell irányítani a terület- és regionális fejlesztésért fele-
lő s tárcához, úgy, hogy mind regionális, mind kistérségi szinten egy fejlesztési
szervezet legyen felel ős a kitűzött célok és feladatok megvalósításáért (Rechnitzer
2003). Szükség van az új intézményrendszerre azért is, hogy segítse az Új Nemzeti
Vidékfejlesztési Terv (NVT II) és új Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program 2
(AVOP 2) készítését a 2007-2013 közötti id őszakra, és épüljön bele a fenntartható
vidéki fejl ődés stratégiája. A kialakított intézményrendszer és hozzá kapcsolódó
eszközrendszer fel tudja vállalni a differenciált rurális térségek differenciált kezelé-
sét. Forrást teremt a LEADER-hez hasonló hazai program elindítására, és kezeli
annak megvalósítását.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejlődés ... 133
3. Decentralizáció a vidékfejlesztésben
A fenntartható vidéki fejl ődés csak a decentralizáció és a bottom-up politika érvé-
nyesítésével érhet ő el, ezért er ősödjenek meg a Kistérségi Területfejlesztési Taná-
csok, s munkaszervezetükben kapjanak helyet a vidékfejlesztési szakemberek.
A decentralizáció érvényesítésére a LEADER programhoz hasonló hazai vidékfej-
lesztési program megteremtése segítené a fejl ődésben azokat a rurális térségeket,
közösségeket, melyek a LEADER program által nem kedvezményezett térségek, és
megvalósíthatnának a LEADER-hez hasonló fejlesztéseket, mint Finnországban
működő POMO vagy ALMA programok, melyek a LEADER mellett működnek
(Usitalo 1999).
4. Az érdekérvényesítés er ősítése
A decentralizáció csak erős helyi civil szervezetek m űködésével valósítható meg,
ezért törekedni kell a közösségépítésen keresztül a helyi társadalmi t őke megerősí-
tésére. A társadalmi t őke segítségével az érdekérvényesít ő képesség nő, mely hoz-
zájárul a lokális fejlesztési minták elterjedéséhez és eredményességéhez. Ezért
kapjanak állami támogatást a rurális érdekérvényesít ő szervezetek. A vidék civil
szervezeteinek politikai, szakmai, módszertani, információs meger ősítése, valamint
térségi és regionális hálózatok, szakmai szolgáltató-bázisok kialakítása elvezet a
hálózatokkal átsz őtt térhez, melyben a rurális tér feloldódik, s a tágabb világ már
nem kívülről hat a helyi közösségekre, hanem saját bels ő folyamatai szerves részé-
vé válnak a kitágult világnak (Mardsen 1999).
II. pillér: A tudáshiány felszámolása és az esélyegyenl őség biztosítása a fenntartható
vidéki társadalomért
Ma Magyarország vidéki térségeinek társadalmi összetétele nagyon különböz ő, de
egyben azonos. A vidéki térségek tudáshiányban szenvednek, a humáner őforrás
vesztése a fenntarthatóságot veszélyezteti. Fenntartható vidéki társadalom verseny-
képes gazdaságot és környezetgondos tudatot feltételez, de ehhez a vidéki lakosság
tudásbázisa ma nem elég, ez csak tanulással, képzéssel érhet ő el. Másrészt, hogy a
vidéki térségek vonzó lakhelyül szolgáljanak, biztosítani kell az ott él ők esély-
egyenlőségét a közjavak eléréséhez.
I. Tudás alapú társadalom megteremtése vidéken is
A rurális térségeket sújtó társadalmi kirekesztettség oka els ősorban a tudáshiány.
Ma a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem eszköze az oktatás. Az iskolarend-
szerű oktatáson kívül a nem iskolarendszer ű oktatást és képzést is kínálni kell min-
den olyan szektor területén, mely érinti a rurális gazdaságot, azzal, hogy az egész-
életen-át-tartó tanulás terjedjen ki az egész rurális társadalom valamennyi rétegére.
A nonformális és informális képzési formák elfogadottságát növelni kell az egész
társadalom és a munkaadók körében is.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
134 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
2. Környezettudatos tanulási folyamat a fenntartható fejl ődés megvalósításáért
A fenntartható fejl ődés fogalmát és a hozzá vezet ő utat a társadalom valamennyi
tagjának meg kell ismerni, máskülönben a jöv őkép megvalósítása ellehetetlenül. A
lokális és globális környezeti veszélyek, az egészséges életmód, az egészséges táp-
lálkozás megismerése és elsajátítása a társadalom fenntarthatóságát szolgálja.
A 21. században a fenntarthatóság másik kritériuma hálózatok részévé válni, de
ehhez a vidéki társadalomnak nyitottabbnak, befogadóbbnak és kapcsolatépít őnek
kell lenni, amelyet csak speciális, erre fókuszáló tanulási folyamattal lehet csak
elérni (Rhisiart—Thomas 2004).
3. Magas min őségű közszolgáltatások a népességmegtartás képességéért vidéken
A vidéki térségekben él ők esélyegyenl őségének megteremtése érdekében a szociális
ellátást és az egészségvédelmet fokozni szükséges, ösztönz ő programokat kell ki-
dolgozni a vidéken letelepülni és dolgozni akaró fiatal értelmiség számára, különö-
sen azon foglalkoztatási ágakban, melyek tudást közvetítik, a közszolgáltatást vég-
zik, egészségvédelmét növelik, illetve a szociális ellátást biztosítják.
III. pillér: Versenyképes gazdaság a fenntartható vidékért
A fenntartható vidéki gazdaság jövedelemtermel ő rurális teret tételez fel. A rurális
tér társadalmi, gazdasági és környezeti jellemz ői meghatározzák a gazdaság arculatát.
A versenyképes rurális gazdaság sokarcú, diverzifikált, s nem csak a termel ő ágaza-
tokra, hanem a szolgáltatások széles körére is fókuszál. A rurális térségekben különö-
sen a kisvárosokban, a térség- és gazdaságszervez ő központokban szükséges a szolgál-
tatás kibő vítése, mely a munkahely-teremtést, a foglalkoztatást növelni tudja, miközben
szolgálja a jövőképben meghatározott „életmin őség javítás"-t a fenntartható gazdaság
által. A versenyképes multifunkcionális mez őgazdaság mellett a versenyképes ipari kis-
és középvállalkozások a rurális terek éltet ői. A leghátrányosabb helyzetű rurális terek-
ben a szociális gazdaság segíthet a foglalkoztatottság szintjének emelésén, amelynek a
gazdaságba történ ő helyes integrálása a vidék fenntarthatóságát növelni képes.
1. A közösségen alapuló integrált vidékfejlesztés — LEADER és a LEADER típusú
fejlesztések kistérségi szinten
A LEADER típusú helyi fejlesztési modell az EU sikeres vidékfejlesztési modell-
je. A közvetlen gazdasági fejlesztésen és a foglalkoztatás növelésén túl az innovatív
tevékenységet ötvözi a rurális értékek meg őrzésével, széles kapcsolatépítésen ke-
resztül, mely gerjeszt ője az újabb és újabb rurális innovációnak. A LEADER típusú
fejlesztések színtere a kistérségi szint. De nem feltétlenül a mai kistérségi besorolás
alapján, hanem minden olyan helyi közösség kezdeményez ő lehet, mely a helyi
érdekre és akaratra épít, messzemen ően figyelembe véve a helyi természeti, kulturá-
lis adottságokat. A LEADER vagy azzal megegyez ő típusú, de hazai fejlesztési
forma minden olyan térségben eredményes lehet, ahol a min őséget és az egyedisé-
get helyezik az els ő helyre.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejl ődés ... 135
2. Mez őgazdaság multifunkcionális szerepe — diverzifikált jövedelemtermelés
A mezőgazdaságnak, mint ágazatnak megváltozott a szerepe. Már els ődlegesen
nem az élelmiszer mennyiségi termelése, hanem min őségi élelmiszer el őállítása a
feladata. A másik, s egyre jelent ősebb funkciója az élelmiszer termelés mellett az
energia növények termelése. A harmadik funkció a környezetgazdálkodás, tájgon-
dozás és fenntartás. A természeti és kulturális diverzitás értékének megismeréséhez
pedig a rurálturizmus járulhat hozzá, mely a diverzifikációt tovább szélesíti a gaz-
daság egészében.
3. Tudásalapú technológiák elterjesztése a vidék gazdaságában
A rurális gazdaság csak akkor lesz a nemzetgazdaság integráns része, ha az adott-
ságait kihasználva, s rájuk alapozva a gazdaság valamennyi szektorában a tudásala-
pú technológiákat alkalmazza. A mez őgazdaság, mint a vidék multifunkcionális
ágazata, valamennyi ágában a legújabb kutatási eredmények alkalmazásával a kör-
nyezeti fenntarthatóságot kell, hogy megcélozza. Az energia növények termelése,
valamint a tájfenntartó képesség és tevékenység is a fentiekhez járul hozzá. Az erd ők-
nek, az erdészetnek kiemelked ő szerepe lesz a megújítható alapanyag hasznosítása
területén, s feldolgozásuk tudásalapú technológiát igényel. De ugyanígy tudásalapú
technológiák bevezetését igénylik a rurális térben gyökeret vert ipari jelleg ű kis- és
középvállalkozások is. A szolgáltatások csak akkor lesznek képesek a megmaradásra,
ha azok ugyanazt, ugyanazon a szinten képesek nyújtani, mint urbánus „társaik".
IV. pillér: Környezetgondos politika és tevékenység a fenntartható környezetért a
rurális térben
A környezetgondos politika térhódításával a vidék gazdaságának nemcsak a kör-
nyezeti fenntarthatóságát, hanem a társadalmi és gazdasági fenntarthatóságát is
hosszú távon meg lehet alapozni. Olyan régi-új munkahelyeket lehet teremteni, ún.
környezet karbantartó munkahelyeket, melyek a táj fenntartó-képességét növelik, és
hozzájárulnak a jöv őkép megvalósításához, azaz az életmin őség javításához mind a
városi, mind a rurális népesség számára.
I. Minta értékű „autonóm kistérségek" — önfenntartó kistérségek megvalósításának
támogatása — mintaprojektek indítása és terjesztése
Akár a LEADER, vagy ahhoz hasonló nemzeti finanszírozású program keretében
önfenntartó rurális kistérségek fejlesztési programjainak indítása, illetve már elindí-
tott helyi fenntartási programok további finanszírozása. Kerüljenek bevezetésre
környezetbarát technológiák (vegyszermentes növénytermesztés, biogazdálkodás),
alternatív energia felhasználás (pl. biomassza er őmű és alapanyagának megtermelé-
se), ökoturizmus kialakítása, valamint a turizmushoz és a közlekedéshez kapcsoló-
dóan az ökomobilitás mintáinak megvalósítása.
2. Megújuló energiák termelése és felhasználása a vidéki gazdaságban
A rurális gazdaságot belátható id őn belül átformálja a megújuló energiák termelé-
se, a biomassza alapanyagok gyártása, de csak akkor teljesül a fenntarthatóság
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
136 Szörényiné Kukorelli Irén TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
kritériuma, ha nemcsak kiszolgálója, hanem felhasználója is lesz ezeknek az alap-
anyagoknak. Az innovatív jelleg ű anyagok, technológiák kerüljenek helyben, a
rurális térben kipróbálásra, mert ezzel növelni lehet az adott térség innovativitását
és versenypozícióját.
3. Víz-, táj- és környezetgazdálkodás a fenntarthatóság elvei alapján
Az egész rurális teret át kell hogy sz ője a fenntartható környezetgazdálkodás, de
fokozottan törekedni kell arra, hogy a NATURA 2000 területek váljanak mintatér-
ségekké. A vidék közhasznát azzal lehet meg ő rizni, ha a kultúrája és környezete
megő rzi diverzitását, és saját maga lesz gazdája környezetének. A nemzeti parkok
és pufferzónájuk, valamint a natúrparkok zászlóviv ői lesznek a fenntarthatóság
mindhárom pillérének.
A fenntartható fejl ő désnek két egymástól jól elkülöníthet ő modelltípusa van, attól
függő en, hogy az emberközpontúságot vagy az ökológiai súlypontot hangsúlyozza.
A fenti anyag a fenntartható vidéki fejl ő dés emberközpontú megközelítését helyezi
a központba, s ő t, mivel a stratégia egy ország vidéki térségeire koncentrál, ezért a
globális elemekb ő l csak azokra fókuszál, melyek a lokális elemekkel kapcsolatban
vannak. Fontos lenne, ha már elkészült az ország fenntartható fejl ődési stratégiája, a
lépésenkénti megvalósításának hatását mérni, amihez interdiszciplináris megközelí-
tésre, szakért ő gárdára, kutatásra, hatásvizsgálatokra lenne szükség. Az amerikai
Yale egyetem nevéhez fűző dő , ún. környezeti fenntarthatósági index lehet őséget ad
az országok közötti fenntarthatósági mérték összehasonlítására (Simai 2001), de a
hazai fenntartható vidéki fejl ő dési stratégia megvalósításának hatásvizsgálatára egy
új, a hazai vidéki fejl ő désre vonatkozó adaptív mutatószám rendszerre van szükség,
amely felhasználásával kidolgozásra kerülne a vidék fenntarthatósági indexének meg-
határozása a politikai a társadalmi, a gazdasági és a környezeti pillérre vonatkozóan.
Jegyzetek
Földhasználat Magyarországon a 2000. évben KSH Budapest, 2000.
2
Budapestet nem tekintjük kistérségnek, adataival nem számolunk, mert az jelent ős torzítást eredményezne.
Irodalom
Bognár M.—Imre A.—Mezei I. (2001) Az oktatás és a képzés helye a területfejlesztésben. Mintaterület: az
Ózd-putnoki kistérség. — Tér és Társadalom. 15.3-4,105-124. o.
Csatári B. (2004) Magyarország új vidékfejlesztési tézisei. — MTA RKK ATI, Kecskemét.
EC (2001) A Sustainable Europe for a Better World. A European Union Strategy for Sustainable
Development. — Commission's Proposal to the Gothenburg European Council. COM , Brussels. 264. o.
Glatz F. (2005) A vidéki Magyarország jöv ője. (kézirat) — „Párbeszéd a vidékért" mozgalom.
Ilbery, B. (1998) The Geography in Rural Change. Longman, Essex.
Illés I. (1993) Város- és falufejlesztés dichotómiája a magyar településhálózat fejlesztésében. —Kovács
K. (szerk.). Település, gazdaság, igazgatás a térben. MTA RKK, Pécs. 35-48. o.
Kearney, B.—Boyle, G.E.—Walsh, J.A. (1994) EU LEADER Initiative in Ireland: Evaluation and
Recommendations. Dublin, Department of Agriculture, Agriculture House.
Kiss J. (2002) A magyar mez őgazdaság világgazdasági mozgástere. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Kovács T. (2003) Vidékfejlesztési politika. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Szörényiné Kukorelli Irén : A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 111-137. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 A fenntartható fejl ődés ... 137
Közös Jöv őnk — A Környezet és Fejlesztés Világbizottság Jelentése. (1988) — Persányi M. (szerk.).
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Láng I. (2002) Környezetvédelem — fenntartható fejl ődés. — Mindentudás Egyeteme. (http://www.minden-
tudas.hu/lang/200408061angl.html)
Lehota Á. (2003) A falusi lakosság foglalkoztatási problémái. — A vidéki Magyarország az EU csatlako-
zás előtt VI. Falukonferencia. — Kovács T. (szerk.) MTA RKK-MATT, Pécs. 328-333. o.
Magyarország SAPARD terve 2000-2006. (2002) Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium,
Budapest. http://www.fvm.hu/doc/upload/200503/sapard_terv.pdf.
Mardsen, T. (1999) Economic Perspective — The Geography of rural change. Ilbery, B. (ed.) Longman,
UK. 13-31. o.
Meirion, T.—Martin, R.A. (eds.) (2004) Sustainable Regions making sustainable development work in
regional economies. Aureus Publishing, Wales.
Momsen—Kukorelli Szörényiné (2005) Gender and Rural Tourism in Western Hungary—XXI ESRS
Congress, Keszthely.
Moseley, J.M. (2003) Rural Development Principle and Practices. Sage Publication, London.
Murdoch, J.—Lowe, P.—Ward, N.—Marsden, T. (2003) The Differentiated Countryside. Routledge Studies
in Human Geography Routledge, London — New York.
Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (2004) Földm űvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest.
http://www.fvm.hu/doc/upload/200409/nvtl.pdf.
OECD (1990) Rural Development Policy. Organisation for Economic Co-operation and Development,
Paris.
Planting Seeds for Rural Futures. Rural Policy Perspectives for a Wider Europe. (2003) — Second European
Conference on Rural Development Salzburg Conference Centre, Salzburg. http://europa.eu.int/
comm/agriculture/events/salzburg/proceedings_en.pdf
Rechnitzer J. (2005) Intézményrendszer, finanszírozás. 1. munkacsoport vitaanyaga. (kézirat) — Párbe-
széd a vidékért mozgalom munkacsoportjainak vitaanyaga.
Simai M. (2001) Zöldebb lesz-e a világ? A fenntartható fejl ődés szerkezeti problémái a XXI. század
elején. Akadémiai Kiadó, Budapest.
The Fifth EC Environmental Action Programme. (1992) —Official Journal of the European Communities.
(1993), 138/5. European Commission, Brussels. http://europa.eu.int/comm/environmentknvact5/5eap.pdf
Usitalo, E. (1999) The Basics of Finnish Rural policy vitality for rural areas. Why, for Whom and How?
Helsinki, Sisaasiainministeriön Monistamo.
ELEMENTS OF SUSTA1NABLE RURAL DEVELOPMENT
STRATEGY
IRÉN SZÖRÉNYINÉ KUKORELLI
The implementation of sustainable development is not only the task of a country or a
region but it is the responsibility of everyone regardless of their geographic position. Since
2001, the Strategy for Sustainable Development has existed in the European Union. In
connection with this strategy every EU member state has to develop and implement their
own sustainable development strategy. This strategy for Hungary was created this year. It
was built up from the different part-strategies such as sustainable sectorial, regional and rural
development strategies. This study feeds on the sustainable rural development strategy. It
also wants to show how the sustainable development of Hungarian rural areas can connect to
the strategic directions of the EU and how it can achieve the elements of sustainable
development. But before showing the directions and measures taken, we will introduce the
most important social and economic trends of Hungarian rural areas to give light to the starting
point of the implementation of sustainable development strategy.