Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
Tér és Társadalom XIX. évf. 2005 s 3-4: 61-79
SZABADALMAK, SZABADALMI BEJELENTÉSEK
ÉS TERÜLETI INNOVATIVITÁS
MAGYARORSZÁGON
(Patents, Patent Applications and Spatial Innovativeness
in Hungary)
SMAHÓ MELINDAI
Kulcsszavak:
szabadalom szabadalmi bejelentés innovativitás kutatás-fejlesztés
A tanulmány egyrészt a szellemi tulajdonjogokkal és szabadalmakkal kapcsolatos elméleti megközelíté-
seket adja közre, másrészt a magyarországi települések innovativitásának mérésére és összehasonlításá-
ra tesz kísérletet a szabadalmi bejelentések elemzése alapján.
A tanulmány erős pozitív korrelációt tár fel a kutatás-fejlesztési ráfordítások és a két évvel kés őbb benyújtott
szabadalmi bejelentések között, s több dimenzió mentén mutat ki regionális különbségeket. A vidéki városok
javára bekövetkezett átstrukturálódás ellenére a főváros vezet ő szerepe az átmenet mindegyik szakaszában
fennmaradt, miközben a hanyatlás jelei — az országos tendenciának megfelel ően — Budapest esetében is
érzékelhet őek voltak. A városhierarchián belül éles különbségek mutatkoznak: a megyei jogú városok
esetében nagyságrendbeli különbségek tapasztalhatók, vidéki viszonylatban a tradicionális egyetemvárosok
emelkednek ki. A kelet—nyugat dimenzió mentén az ország keleti fele domináns.
Bevezetés
A XXI. század elején a termékek és szolgáltatások értékében egyre nagyobb
arányt képviselnek az innovációk, a kutatás-fejlesztési eredmények. A nagyvállala-
tok innovációs versenyt folytatnak, stratégiai szövetségeket kötnek közös fejleszté-
seik megvalósítására, ugyanakkor hatalmas kutatás-fejlesztési ráfordításaik megosz-
tására, miközben a kisvállalkozásoknak csak töredéke nevezhet ő innovatívnak. A
létrejött találmányok, felfedezések a szellemi tulajdonjogok valamely válfajának —
szabadalom, szerz ői jog (copyright), védjegy, ipari titok — védelme alá esnek. Köz-
tudott tény, hogy napjainkban a modern technológiai ismeretek 80%-a szabadalmi
információkban koncentrálódik (Carlton—Perlog2003; Palugyai 2004).
Hogyan alakult ki és hogyan működik a szabadalmi rendszer? Miért van szükség
a találmányok szabadalmi védettségére? Milyen kedvez ő és kedvez őtlen hatásai
vannak a szabadalom jogintézményének? Lokalizálhatók-e a szabadalmi bejelentések,
és alkalmasak-e egy térség innovativitásának mérésére? Milyen területi sajátosságokat
mutattak a szabadalmi bejelentések Magyarországon az átmenet id őszakában? Egye-
bek mellett ezek azok a f ő kérdések, amelyekre e tanulmány megpróbál választ adni.
A tanulmány els őként néhány, a szellemi tulajdonjogokkal és a szabadalom in-
tézményével kapcsolatos elméleti megközelítést ismertet, majd azt vizsgálja, hogy a
szabadalmi bejelentések száma, s űrűsége alapján mérhet ő-e egy térség innovativitása.
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
62 Smahó Melinda TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
A téma újszerű ségét a területi dimenzió adja, mivel Magyarországon a szerz ő tu-
domása szerint még nem készült olyan elemzés, amely a szabadalmi bejelentéseket
regionális viszonylatban vizsgálja. A hazai szakirodalomban nem állnak rendelke-
zésre olyan elméleti tanulmányok és empirikus vizsgálatok, amelyek akár módszer-
tani kérdésekben, akár a regionális elemzésekben segítséget nyújthattak volna. A
nemzetközi szakirodalomban nagyobb számban találhatók olyan tanulmányok,
illetve könyvrészletek, amelyek a szabadalmak közgazdaságtani vonatkozásaival
foglalkoznak, ám ezeknek csak töredéke tartalmaz regionális összehasonlítást
(Suarez-Villa 1993; Meusburger 1998; Caniéls 2000; Greif 2001).
A különböző területi szinteken elvégzett elemzés mindenekel őtt a regionális kü-
lönbségek érzékeltetésére, az abban bekövetkezett változások, és azok vélhet ő okai-
nak bemutatására helyezi a hangsúlyt. A kutatás alapját egy olyan településsoros
adatbázis képezi, amely a bejelentés id ő pontja szerint, évenkénti bontásban, a több-
szörös bejelentések kisz űrése nélkül tartalmazza a magyarországi székhe-
lyű/lakóhelyű bejelentő k szabadalmi bejelentéseit. 2 A Magyar Szabadalmi Hivatal
adatai alapján összeállított adatbázis id ődimenziója 1992-t ől 2003-ig terjed, azaz az
átmenet teljes idő szakát felöleli, s mind az országos tendenciák, mind a regionális
különbségek feltárásához kiváló alapot szolgáltat. A tanulmány megállapításai a
szakirodalom és a Magyar Szabadalmi Hivatal adatai alapján megfogalmazott hipo-
tézisek, amelyek bebizonyítása, illetve megcáfolása további, részletesebb vizsgála-
tokat követel meg.
Elméleti megközelítések
A szellemi tulajdon védelme és a szabadalmaztatás intézménye több évszázados
múltra tekint vissza. A haszonelv ű szellemi tulajdonjog elméletek a modern állam
fejlő dése során alakultak ki, s a 19-20. század különféle irányzatokhoz tartozó
közgazdasági gondolkodói más-más oldalról közelítették meg az innováció, a kuta-
tás-fejlesztés, valamint az ezen tevékenységek eredményeként létrejött találmányok
védelmének kérdéskörét.
Szellemi tulajdonjog elméletek
A szellemi tulajdonjog elméleteknek két nagy csoportját különböztethetjük meg, a
haszonelvű és a nem-haszonelv ű elméleteket. A haszonelv ű szellemi tulajdonjog
elméletek általában az innovációt el ő mozdító eszközként tekintik a szellemi tulaj-
donjogokat azzal a kitétellel, hogy ezeknek a jogoknak korlátozott az id őbeli érvé-
nyessége, azért, hogy kiegyensúlyozzák a monopóliumok által okozott társadalmi
jólét veszteségeket. A nem-haszonelv ű szellemi tulajdonjog elméletek az utóbbi
években szaporodtak el, s az alkotónak a munkájához való erkölcsi jogait hangsú-
lyozzák (Menell 1999).
A haszonelvű szellemi tulajdonjog elméletek a modern állam fejl ődése során ala-
kultak ki. A szellemi tulajdonjogok a korai merkantilista periódusban bukkantak fel,
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Szabadalmak, szabadalmi bejelentések ... 63
s — manufaktúrák és külföldi kereskedelmi monopóliumok létesítésén keresztül — a
nemzetállam hatalma és jóléte egyesítésének és növelésének eszközeként szolgál-
tak. A szabadalom szó a latin patere (nyitva lenni) szóból származik, ami egy kor-
mányzattól kapott kiváltságlevelet jelentett valamilyen m űvészet gyakorlására. Az
első szabadalmi törvényt a Velencei Szenátus alkotta meg 1474-ben, a privilégium
akkoriban 10 évre szólt (Menell 1999).
A szellemi tulajdon filozófiája a monopolista hatalomnak az innováció ösztönzé-
sére való felhasználása során fejl ődött ki. Adam Smith, miközben azt írta, hogy a
monopolista erőfölény általában hátrányosan hat a láthatatlan kéz m űködésére, elis-
merte, hogy az — el őzetes befektetéseket és kockázatot követel ő — innováció és a
kereskedelem el őmozdítására korlátozott monopóliumok szükségesek. John Stuart
Mill (1862) arra a megállapításra jutott, hogy a szabadalmi monopóliumok jogosak, s
ezt azzal indokolja, hogy egy átmeneti „kizárólagos privilégium" jobb, mint egy álta-
lános kormányzati díj, mivel az elkerüli a diszkréciót, és biztosítja, hogy a feltaláló
jutalma a találmány fogyasztóinak hasznosságával arányos legyen (Menell 1999).
A modern kapitalista gazdaságban a technológiai változás alapvet ő fontosságát
Joseph Schumpeter ismerte fel, akinek a munkája három alapelvet hangsúlyozott:
- az innováció az „alkotó rombolás" (creative destruction) következtében fo-
lyamatosan felborítja a piaci és szervezeti struktúrák fennálló kapcsolatait;
- a technológiai innováció átmenetileg monopolprofit keletkezésére ad lehe-
tőséget, ez magyarázza a nyugati államok gyors gazdasági növekedését;
- a nagy monopóliumok a technológiai innováció els ődleges forrásai, mivel
leginkább ők képesek a technológiai innováció magas költségeinek viselé-
sére (Menell 1999).
Pigou (1924), a modern jóléti közgazdaságtan alapjainak kidolgozója, kifejlesztet-
te a közjavak koncepcióját: a közjavak esetében a marginális nettó privát termék
kisebb, mint a marginális nettó társadalmi termék, mivel a harmadik félnek nyújtott
esetleges szolgáltatásokért nehéz a fizetséget behajtani. Ugyanezt a problémát fo-
galmazza meg Pigou a szellemi tulajdon esetében is: a szabadalmi jognak valójában
az a célja, hogy a marginális nettó privát terméket és a marginális nettó társadalmi
terméket közelebb hozza egymáshoz. A bizonyos típusú találmányok esetében kilá-
tásba helyezett jutalommal a szabadalmi jogszabályok szerinte nem ösztönzik lé-
nyegesen az egyébként többnyire spontán innovatív tevékenységet, viszont az álta-
lános hasznosság csatornáiba irányítják azt. Clark (1972) megerősítette ezt az állí-
tást, megjegyezve, hogy egy olyan rendszer, amely nem teszi lehet ővé a feltalálók
számára a találmányaik feletti rendelkezést, olyan versengésbe torkollik, ahol a
feltalálók inkább egymásra várnak, ahelyett, hogy megel őznék egymást a (to-
vább)fejlesztések létrehozásában (Menell 1999).
Az oligopólium és a tökéletlen verseny közgazdaságtana szkeptikusabb képet fest
a szellemi tulajdonjogokról, s megkérd őjelezi, hogy ezek a jogok tényleg szüksége-
sek-e a feltalálói tevékenység ösztönzéséhez. Plant azzal érvel, hogy sok felfedezés
spontán, és ennél fogva szabadalmi védelem nélkül is bekövetkezik. Állítja továbbá,
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
64 Smahó Melinda TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
hogy az első feltaláló időbeli el őnye (first-mover advantage), a piaci tökéletlensé-
gek és más tényező k a szellemi tulajdonjogok hiányában is elegend ő jutalmat adnak
a feltalálóknak és a szerz ő knek munkájuk megalkotásához és piacosításához. Plant
arra a következtetésre jutott, hogy a szabadalmi védelem túlzott kutatás-fejlesztési
beruházásokhoz vezet, ami ugyan szabadalmaztatható felfedezéseket eredményez,
ám pazarlóan eltéríti a forrásokat más törekvésekt ől (Menell 1999).
Az 1960-as években a közgazdászok egyre nagyobb figyelmet fordítottak arra a
kérdésre, hogy hogyan kell megtervezni a szellemi tulajdonjogokat ahhoz, hogy
azok a lehető legjobban segítsék el ő az innovációt. Nordhaus (1969) kimutatta,
hogy a szabadalmi védelem optimális id őtartama egyensúlyba hozza az innovációs
ösztönző ket a monopólium holtteher-veszteségével szemben. Megállapításai között
szerepel, hogy minél hosszabb a szabadalom optimális élettartama, annál kisebb a
szóban forgó termék kereslet-árrugalmassága, így kisebb a találmányból származó,
kutatás-fejlesztési költségekhez viszonyított társadalmi haszon, és az invenciók
mennyisége érzékenyebb a kutatás-fejlesztési költségekre (Menell 1999).
Robert Solow (1957) bebizonyította, hogy 1909-1949 között a technológiai haladás
és a munkaerő megnövekedett humán tő kéje nagymértékben, mintegy 80-90%-ban
járult hozzá az USA gazdaságának éves termelékenység-növekedéséhez. Dension
(1985) finomította ezt az elemzést, és az 1929-1982 közötti periódust elemezve arra
a megállapításra jutott, hogy a tudományos és technológiai tudás fejl ődése 68%-kal,
a munkások képzettségének javulása 34%-kal, a skálahozadék nagyobb mérték ű
realizálása 22%-kal, a t ő keintenzitás növekedése pedig 13%-kal járult hozzá a ter-
melékenység növekedéséhez. Ezzel párhuzamosan a munkaid ő csökkentése 25%-kal,
a kormányzati szabályozás pedig 4%-kal csökkentepe a termelékenységet. Felis-
merték tehát, hogy a technológiai haladás és a megnövekedett humán t őke az USA
gazdasági növekedésének fő motorja (Menell 1999).
A szellemi tulajdonjogok korai formális modelljei azt feltételezték, hogy a feltalá-
lók elzártan, nem versenyz ő projektek formájában végezték kutatásaikat, ám az
aktuális innovációs környezet ennél lényegesen összetettebb. A különböz ő feltalá-
lók (és cégek) gyakran versenyeztek az els őségért, ami szabadalmaztatási verseny-
ben nyilvánult meg. A közgazdászoknak ekkor b ővebb, dinamikusabb modelleket
kellett kifejleszteniük a rivalizáló verseny pozitív és normatív hatásainak mélyebb
megértése érdekében. Barzel (1968) igazolta, hogy az innovátorok közötti, szabada-
lomért folytatott verseny túl gyors innovációhoz vezet, miközben a monopolista
innovátor, aki nem áll szemben potenciális belép őkkel, hajlamos a túl lassú innová-
cióra. Gilbert és Newberry (1982) kiterjesztette Barzel alapmodelljét: a szerz ők
rámutattak, hogy a monopolisták számára az új technológiák szabadalmaztatása a
monopolista hatalom fenntartásának ösztönz ője, még miel őtt a potenciális verseny-
társak belépnének a piacra (Menell 1999).
A rivalizáló verseny szakirodalma a szabadalmi verseny két általános néz őpontját
emeli ki: az egyik azt hangsúlyozza, hogy a rivális verseny hatékonytalanul meg-
sokszorozza a költségeket, míg a másik néz őpont szerint a szabadalmi verseny a
nagyobb beruházásokat ösztönzi. A hatékonytalansági álláspont azt emeli ki, hogy a
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Szabadalmak, szabadalmi bejelentések ... 65
kutatási költségek megduplázódása a versenyb ől és a decentralizált kutatási prog-
ramokból adódik. A rivális innováció externáliát produkál: miközben a kutatás-
fejlesztési erőfeszítések növelik a találmány kifejlesztésének és a szabadalom meg-
szerzésének valószín űségét, a cég ezáltal csökkenti annak valószín űségét, hogy
versenytársai ugyanarra a felfedezésre jussanak. Ez azonban túlzott kutatás-
fejlesztési beruházásokhoz vezet, amit egy európai uniós felmérés nemrégiben iga-
zolt. Az Unióban 1990-ről 2000-re megötszöröz ődött a párhuzamos kutatások,
ismételt feltalálások révén elpazarolt források mennyisége, ami 2000-ben körülbelül
100 milliárd eurót tett ki (Menell 1999; Palugyai 2004). Ezzel szemben a hatékony-
sági nézőpont azt hangsúlyozza, hogy a szabadalmaztatási verseny felgyorsítja a
beruházási rátát, ezáltal kikényszeríti a folyamatos haladást (Menell 1999).
A tradicionális modellek nagy része feltételezte, hogy az innováció eredménye
egy végtermék vagy egy folyamat, amin már nem lehet javítani. Az id ők folyamán
azonban beigazolódott, hogy a legtöbb innováció nemcsak output, hanem a kreatív
folyamatok inputjaként is szolgál. Isaac Newton megfogalmazása szerint „ha én
tovább látok, mint mások, csak azért van, mert óriások vállán állok" (Menell 1999).
A szabadalom működési mechanizmusa
A szabadalmi oltalom a szellemi tulajdon egyik alapvet ő formája, jelentős törté-
nelmi hagyományra visszatekint ő, nemzetközileg rendkívül széles körben elismert
és igényelt jogintézmény. A Magyar Szabadalmi Hivatal definíciója alapján: „A
szabadalom a találmányok jogi oltalmát biztosítja azáltal, hogy a szabadalom tulaj-
donosa számára a versenytársakhoz képest el őnyösebb pozíciót teremt a termékek
és technológiák piacán" (www.mszh.hu ).
A szabadalommal az állam meghatározott id őre kizárólagos hasznosítási jogot ad
a szabadalom jogosultjának a találmány tárgyára. A szabadalmi rendszer alapvet ő
közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási és fejlesztési ráfordítások
megtérülését, el őmozdítsa a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósítá-
sát, valamint ösztönözze az alkotótevékenységet. Ezt az utánzás id őleges tiltása
révén, a jogilag védett hasznosítási pozíció megteremtésével éri el (Csiky 1999).
A szabadalmi oltalommal járó kizárólagosság id őleges piaci monopolhelyzetet
teremt, s ezzel lehet őséget ad arra, hogy a találmányon alapuló új termék forgalma-
zásával, illetve új eljárás alkalmazásával annak kifejleszt ője profitot érhessen el.
Oltalom híján ugyanis az új terméket utánzók, az új eljárást másolók a kifejleszt ő-
nél alacsonyabb áron kínálhatják termékeiket, hiszen az ő áruikat nem terhelik a
kutatás-fejlesztés költségei. A jogi védelem hiánya valószín űleg nem szüntetné meg
az alkotószenvedélyb ől táplálkozó feltalálói tevékenységet, ám a szabadalmi olta-
lom által nyújtott ösztönzés nélkül — felmérések szerint — a találmányoknak mintegy
egyharmada—egynegyede soha nem születne meg. Pl. a gyógyszeriparban nagy
jelentősége van a szabadalmaztatásnak: szabadalmi védettség nélkül a gyógyszerek
65%-a nem kerülne piacra, 60%-a pedig nem lenne kifejlesztve (Csiky 1999; A
gyógyszerpiac szabályozásának... 2003).
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
. 66 Smahó Melinda TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
A szabadalom hátránya, hogy hatékonytalanságot teremt, mivel lehet őséget ad a
piac szeparálására, a védett termék országok közötti szabad forgalmazásának akadá-
lyozására. Piaci hatalmat hoz létre, s ezzel megteremti annak lehet őségét, hogy a
szabadalommal védett terméket a vállalat határköltség feletti áron kínálja, ami tár-
sadalmi veszteséget is eredményez (A gyógyszerpiac szabályozásának... 2003).
Szabadalom vagy üzleti titok?
Ha egy találmány potenciális gazdasági értékkel rendelkezik, akkor valamilyen
formában védelmezni kell a jogosulatlan felhasználókkal szemben. Ebben a hely-
zetben — a találmány típusától függ ő en — általában két alternatíva kínálkozik: vagy
szabadalmaztatásra kerül a találmány, vagy üzleti titok tárgyát képezi. A titokban
tartott felfedezés esetén azonban a találmány tulajdonosa nincs biztosítva a véletlen,
tő le független felfedezések ellen. A döntés során általában több tényez ő is mérlege-
lésre kerül, amelyek alapján kirajzolódik a nem szabadalmaztatás néhány tipikus
esete (Basberg 1987).
1) A találmány a szabadalmi törvény értelmében nem szabadalmaztatható. A
szabadalmi jog országról országra változik, Magyarországon „ szabadalmaz-
ható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható ta-
lálmány a technika bármely területén". Nem minősül azonban találmánynak
a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer, az esztétikai
alkotás, a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, sza-
bály vagy eljárás, valamint a számítógépi program és az információk megje-
lenítése. A felsoroltak szabadalmazhatósága csak annyiban kizárt, amennyi-
ben a szabadalmat rájuk kizárólag e min őségükben igénylik (Basberg 1987;
A 2002. évi XXXIX. törvénnyel módosított...).
2) Bizonytalanság. Az új technológiák (mikroelektronika, biotechnológia) ese-
tében gyakori a bizonytalanság, ezért a feltaláló sokszor titokban tartja a fel-
fedezést (Basberg 1987).
3) Gazdasági elvárások. Általánosságban megállapítható, hogy a szabadalmaz-
tatási eljárás magas költségei miatt a bejelent ők csak a kedvező profitkilátá-
sokkal rendelkező találmányok szabadalmaztatását kezdeményezik. Ugyanak-
kor az egyéni feltalálók, illetve a kisvállalkozások egy része — a magas költsé-
gek miatt — nem képes arra, hogy találmányát szabadalmaztassa. A gazdasági
elvárások másik dimenzióját a találmányból származó profit várható nagysága
adja. Ha az elvárt jövedelem bizonytalan, vagy kisebb, mint a szabadalmaztatá-
si eljárás költségei, akkor a találmány valószín űleg titokban marad.
A feltalálók rendszerint abban az országban jelentik be a szabadalmat, ahol a
védelemre szert szeretnének tenni, azaz fordulhatnak a nemzeti szabadalmi
hivatalukhoz, valamint lehet ő ségük van ún. regionális szabadalmi hivatalok-
nál való bejelentésre, mint amilyen például az Európai Szabadalmi Hivatal. A
világ három legnagyobb szabadalmi rendszere az európai (European Patent
Office, EPO), az amerikai (United States Patent and Trademark Office
USPTO) és a japán (Japanese Patent Office JPO) szabadalmi rendszer. Ezen
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Szabadalmak, szabadalmi bejelentések ... 67
kívül létezik egy ún. triád rendszer, amely azon szabadalmaztatott találmá-
nyokat tartalmazza, amelyek az el őbb említett három fő szabadalmi rendszer,
illetve hivatal mindegyike által védve vannak. A triád rendszerben els ősorban
azokat a szabadalmakat jelentik be, illetve jegyzik, amelyeknek valószín űsít-
hetően nagy lesz a kereskedelmi értéke, mivel mindhárom rendszerben állni
kell a szabadalmaztatás költségeit. Ezért ebb ől a rendszerb ől elsősorban a
nagyvállalatok szabadalmaztatási aktivitására következtethetünk, akik széle-
sebb nemzetközi védelmet igényelnek, és ezt meg is engedhetik maguknak
(Basberg 1987).
4) Versenytársak. Jellemzően a találmány titokban tartása mellett döntenek a
vállalatok akkor is, ha attól tartanak, hogy — a szabadalmaztatási eljárás során
kötelező nyilvánosságra hozatal révén — az információk versenytársaik tudo-
mására jutnak. A konkurens cégek pedig egy kis módosítással újra szabadal-
maztathatják a találmányt, aminek következtében az eredeti feltalálónál fel-
merült kutatás-fejlesztési költségek nem térülnek meg, mivel ez esetben az
alapötletet módosító vállalat realizálja a profitot, miközben az eredeti feltalá-
ló monopol pozíciója megsz űnik, profitja csökken. Az „újra szabadalmazta-
tás" a versenytársaknál nem okoz akkora fejlesztési költséget, mint amekkora
kutatás-fejlesztési ráfordítások az eredeti feltalálónál jelentkeztek. A költség-
tényező ilyen esetben tehát nem jelent hatékony korlátot, s a szabadalom csak
néhány hónappal késleltetné az utánzást, ezért haszontalan (Basberg 1987;
Meusburger 1998; Carlton—Perloff 2003).
5) A találmány elvárt gazdasági élettartama. A szabadalom értéke attól függ,
hogy mennyi időre biztosít exkluzív jogokat a gyártáshoz és forgalmazáshoz.
Bár a nemzetközileg elfogadott szabadalmi id ő 20 év, az effektív védettség
ennél sokkal rövidebb, ugyanis a szabadalom kezdete, a levédés és a piacra
kerülés között — országonként különböz ő, de átlagban — 5-10 év, esetenként
12-13 év is eltelik. A piacra kerülés után kiaknázható szabadalmi id ő így je-
lentősen lecsökken. A kiegészít ő szabadalmi oltalom intézménye lehet ővé te-
szi az eredeti 20 éves szabadalmi id őszaknak — az alapszabadalom lejárati
időpontjától számított — maximum 5 éves kiterjesztését, amennyiben az nem
növeli 15 évnél hosszabbra a forgalomba kerülési id őt.
Ha tehát a termék elvárt élettartama sokkal hosszabb, mint a szabadalom ma-
ximális élettartama, akkor nem érdemes szabadalmaztatni, mert a szabadalmi
eljárás során nyilvánosságra kerül a találmány leírása, s a szabadalmi véde-
lem lejártával bárki szabadon gyárthatja, forgalmazhatja a terméket. A felta-
láló vagy a jogosult tehát jobban jár, hogyha titokban tartja a felfedezést. Ha
a termék élettartama nagyon rövid — sokkal rövidebb, mint a szabadalmi olta-
lom maximális élettartama —, akkor is érdemes titokban tartani a felfedezést.
Jó példaként szolgálnak erre az esetre a gyorsan újító iparágak (számítástech-
nika, mikroelektronika), mivel ezeken a területeken fennáll a veszély, hogy a
találmány elavul, még miel őtt a szabadalmat megadnák. A gyorsaság pedig
nagyobb elönyt jelent a szabadalmi oltalomnál (Basberg 1987; A gyógyszer-
piac szabályozásának... 2003).
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
68 Smahó Melinda TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
Mindezek mellett a szabadalmaztatás kérdése szektorspecifikus tényez ő is, a sza-
badalmak jelentő sége, valamint a találmányok bejelentésére való hajlandóság gaz-
dasági ágak, vállalatméret és más tényez ők szerint változik. Egyes iparágak szaba-
dalmaztatási hajlandósága (propensity to patent) magasabb, míg másoké alacso-
nyabb. A szabadalmaztatási hajlandóság egy szervezet, iparág stb. szabadalmainak
száma és K+F kiadásainak hányadosaként értelmezhet ő, s kizárólag az adott vonat-
koztatási egységek (területek, ágazatok stb.) egymással való összehasonlítására
szolgál. A gyorsan újító iparágak (p1. számítástechnika, elektronika) szabadalmazta-
tási hajlandósága jellemz ően alacsony, mivel itt a gyorsaság, az id őbeli előny (lead
time) hatékonyabb védelmet és nagyobb gazdasági el őnyt jelent, mint a több évig
elhúzódó eljárás végén megkapott szabadalom. A szabadalom megszerzésének
időpontjában ugyanis az adott újítás már elavulttá válik, s így piaci értékkel sem
rendelkezik. A hadiiparban a katonaság által megkövetelt titoktartás miatt szintén
jóval kevesebb találmány kerül bejelentésre és szabadalmaztatásra, mint amennyi
meszületik. Az alacsony szabadalmaztatási hajlandóság másik oka lehet az, hogy a
K+F ráfordítások eredménye nem szabadalom, hanem más oltalmi forma vagy
szerz ői jog alakjában ölt testet (Canils 2000; Meusburger 1998).
Az innovativitás mérése
Az innováció, a folyamatos technológiai megújulás a XXI. század elején minden
eddiginél fontosabb szerepet játszik a fejl ődésben, a versenyképesség meg őrzése és
javítása tekintetében. Egy ország, illetve azon belül egy földrajzi terület innovativi-
tásának mérése meglehető sen nehéz feladat, mivel nem áll rendelkezésünkre olyan
mutatószám, amelynek segítségével a megújulási képesség közvetlenül kifejezhet ő és
összehasonlítható. Kérd ő íves felmérések és statisztikai adatok alapján megbecsülhet ő
az innovatív vállalkozások száma, ám ezek az adatok sem a vállalatok innovációs
tevékenységének intenzitását, sem a magánszemélyek újítási aktivitását nem fejezik ki.
Az innovativitás területi dimenzióban történ ő mérésének egyik lehetséges módja a
szabadalmi bejelentések számának vizsgálata. A szabadalmi bejelentés egy talál-
mány létét feltételezi, ami tudást, ötletet, kreativitást foglal magában. Ennélfogva a
szabadalmi bejelentések területi eloszlásából a tudás, a megújulás egyfajta meg-
nyilvánulásának földrajzi elhelyezkedésére, s űrűsödési helyeire, koncentrációira
következtethetünk. A szabadalmi bejelentések az egyéni és vállalati feltalálói tevé-
kenységet egyaránt tükrözik, ugyanakkor az innovativitás mértékér ől, hozzávetőle-
ges nagyságrendjérő l is információt nyújtanak. Meusburger (1998) átfogó m űvében
a szabadalmi bejelentések száma, mint innovativitást mér ő mutató alkalmazásának
számos elő nyét és hátrányát sorakoztatja fel. Mesburger — több más szerz ő állás-
pontjára való tekintettel — arra a következtetésre jut, hogy a felmerül ő módszertani
problémák ellenére a szabadalmi adatok elemzése nagytérségek esetében jól hasz-
nálható a kutatási eredmények és a feltalálói magatartás területi különbségeinek
elemzésére akkor, ha az adatok értelmezése a térségi kutatási potenciál és kutatási
infrastruktúra, valamint a regionális gazdasági struktúrák figyelembevételével tör-
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Szabadalmak, szabadalmi bejelentések ... 69
ténik. A szabadalmi adatok ugyanis magas korrelációt mutatnak az innovatív tevé-
kenységek más mérő számaival (kutatás-fejlesztési kiadások és beruházások, kuta-
tás-fejlesztésben foglalkoztatottak aránya) (Meusburger 1998).
A nem szabadalmaztatás — korábban említett — eseteit ől eltekintve azt mindenestre
leszögezhetjük, hogy egy találmány esetében a szabadalmi bejelentés elkészítése és
benyújtása — s ezzel a szabadalmaztatási eljárás megindítása — jelent ős újítás kelet-
kezésére enged következtetni. A bejelent őnek egyszeri és folyamatos díjat kell
fizetnie az eljárásért és a szabadalom fenntartásáért, ami egyértelm űen bizonyítja,
hogy a bejelentő nek érdekében áll a felfedezés alkalmazása. A szabadalmi bejelen-
tések adatai a benyújtott, de id őközben a díjfizetés hiánya miatt megsz űnt kérelme-
ket is magukban foglalják, tehát ennyivel is pontosabb képet festenek az adott terü-
let innovativitásáról. A létrejött találmányok és a szabadalmi bejelentések száma
eltér egymástól, mivel a találmányoknak csak egy része kerül szabadalmaztatásra.
A megadott szabadalmak pedig a szabadalmi bejelentések részhalmazát képezik,
hiszen nem minden bejelentés esetében ítélik meg az oltalmat.
Egy területi egység innovativitásának szabadalmi bejelentések alapján való becs-
lése, mérése során felmerül a szabadalmi bejelentések lokalizálásának problémája.
A feltaláló és a bejelent ő (jogosult) személye nem feltétlenül azonos, aminek kö-
vetkeztében földrajzi elhelyezkedésük is különböz ő lehet. A szakirodalom és a
szabadalmi adatbázisok alapján mind a feltaláló, mind a bejelent ő székhelye/
lakóhelye szerint lokalizálhatóak a bejelentések, azonban mindkét esetben jelentke-
zik némi pontatlanság. Egy találmánynak általában több tulajdonosa, gyakran több
feltalálója is van, ilyen esetben a szabadalmi bejelentés mindegyik feltalá-
ló/bejelentő lakóhelyéhez hozzá van rendelve (többszörös bejelentés). A szabadalmi
bejelentések földrajzi helyhez kötésének másik f ő problémája a vállalatok szék-
helyének és telephelyének eltér ő földrajzi elhelyezkedése. Ebben az esetben a regio-
nális GDP számításánál is jelentkez ő módszertani problémával találkozunk: az
esetenként több telephellyel is rendelkez ő (nagy)vállalatok székhelyük szerinti
helymegjelöléssel adják be a szabadalmi bejelentéseket, ám lehetséges, hogy a
felfedezés a vállalat — földrajzilag máshol, gyakran más országban elhelyezked ő —
telephelyén keletkezett.
Bár a találmány megalkotója a feltaláló, az újítás mégis a tulajdonosoknál kama-
tozik, ők hasznosítják, s ilyen értelemben a szabadalmi bejelentés benyújtásától
kezdődően a találmány a bejelent őhöz kötődik. A szakirodalomban a feltaláló és a
bejelentő székhelye/lakóhelye alapján végzett elemzések egyaránt megtalálhatók,
sőt fellelhető olyan elemzés is, amely azt állítja, hogy bizonyos területi színten
nincs számottev ő különbség a feltaláló és a bejelent ő székhelye/lakóhelye alapján
végzett vizsgálat eredményei között (Greif 2001).
Jelen tanulmány a bejelent ő székhelye/lakóhelye alapján lokalizálja a szabadalmi
bejelentéseket. Magánfeltalálók esetében a feltaláló és a bejelent ő jellemzően ugyan-
az a személy, így a bejelent ő lakóhelye megegyezik a tudás keletkezésének helyével.
A vállalati és intézményi bejelent ők esetében a munkavállalók (feltalálók) lakóhelye
és a szabadalmat bejelent ő szervezetek székhelye nem feltétlenül azonos, ám a tudás
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
70 Smahó Melinda TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
ettő l függetlenül a vállalatnál keletkezik, s ott is jelenik meg szabadalmi bejelentés
formájában, mivel szolgálati találmány esetén a szabadalom a munkáltatót illeti meg. 3
A szabadalmi bejelentések településnél magasabb területi szinteken való elemzése
során merül fel az aggregálás problémája. Egyrészt a feltalálók/jogosultak nem feltét-
lenül azonos arányban részesei a szabadalomnak, ezért a tulajdoni hányadokat figye-
lembe kellene venni az aggregálás során. Másrészt pedig tekintettel kell lenni arra,
hogy a települési szint ű adatok összesítésével a — több feltaláló/bejelent ő miatt települési
szinten is el őforduló — halmozódás a magasabb területi szinteken fokozódik, aminek
következtében egyre távolabb kerülünk a szabadalmi bejelentések valós darabszámától,
miközben a feltalálók/bejelent ő k számát egyre pontosabban megközelítjük. Magasabb
területi szinteken (megye, régió) tehát már nem a szabadalmi bejelentések pontos
számára kell az elemzésnek koncentrálnia, hanem az emögött rejl ő szellemi potenciál-
ra, és annak az azonos szint ű területi egységek közötti különbségeire.
Szabadalmi bejelentések Magyarországon
Szabadalmi bejelentések országos tendenciái
Az 1990-es évtizedben országos szinten jelent ős hanyatlás következett be a sza-
badalmi bejelentések számában. A visszaesés mértékét jól érzékelteti, hogy az
1998-ban benyújtott szabadalmi bejelentések száma az 1992. évben tett bejelenté-
sek 47%-át tette ki, a beadványok száma tehát kevesebb, mint felére csökkent.
2003-ban — néhány év átmeneti növekedés után — még a kilencvenes évek mély-
pontjának min ősül ő 1998. évinél is kevesebb szabadalmi bejelentést nyújtottak be,
az 1992. évinek mindössze 39%-át. A szabadalmi bejelentések számának csökkené-
se mögött vélhető en többféle ok, illetve ezek ered ője húzódik meg. A kilencvenes
évek els ő felében a rendszerváltás hatása tükröz ődik a szabadalmi bejelentések
számának csökkenésében, míg a 2001. évben kezd ődött csökken ő tendenciát 2003-tól
jogszabályi változások erő sítik fel.' (Éves jelentés 2004).
A rendszerváltás alapjaiban rázta meg az országot, a gazdaságot és a társadalmat,
ami mind az intézményi, mind az egyéni bejelentések számának alakulására kihatás-
sal volt. A szabadalmi bejelentések számának alakulását közvetlenül f őként a kutatás-
fejlesztési kiadások befolyásolják, annál is inkább, mivel a múlt században bekövet-
kezett fordulat eredményeként a napjainkban érvényben lev ő szabadalmak több, mint
fele intézményi bejelent ő k tulajdonában van, s a statisztikai adatok között fellelhet ő
kutatás-fejlesztési ráfordítások csak az állami és vállalati ráfordításokat — tehát az
intézményi bejelentő k K+F kiadásait — tartalmazzák (Suarez-Villa 1993).
Szakirodalmi források és az adatok elemzése során felhalmozódott tapasztalatok
egyaránt alátámasztják a K+F kiadások és a — néhány évvel kés őbb benyújtott —
szabadalmi bejelentések száma közötti pozitív korreláció létezését (Basberg 1987;
Greif 2001). Magyarországon az adott évi — változatlan árakon számított — K+F
ráfordítások és a 2 évvel kés ő bb benyújtott szabadalmi bejelentések száma között
mutatható ki er ő s kapcsolat: az 1992-2002 közötti id őszakban a determinációs
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Szabadalmak, szabadalmi bejelentések ... 71
együttható értéke 0,8657, ami azt jelenti, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordítások
86,6%-ban magyarázzák meg a 2 évvel kés őbb benyújtott szabadalmi bejelentések
szórását. A korrelációs együttható az 1992-2002 közötti id őszakban 0,93-as értéket
vett fel, ami nagyon szoros kapcsolatra utal a kutatás-fejlesztési ráfordítások és a
2 évvel kés őbb benyújtott szabadalmi bejelentések között. 1992 és 2003 között
kissé alacsonyabb (0,8) a korrelációs együttható értéke, ami azzal magyarázható,
hogy 2002 után — a szabadalmi bejelentések számának drasztikus csökkenése miatt
— úgy tűnik, kinyílik az olló a két adatsor között (1. ábra).
1. ÁBRA
K+F ráfordítások és a 2 évvel később benyújtott
szabadalmi bejelentések számának alakulása 1992-2003
(R&D Expenditure and Patent Applications Submitted 2 Years Later, 1992-2003)
400
199
350
300
250
199 199 199 200
200 om 199
199
199
150 199199
100 -
50
0
199 199 199 199 199 199 199 199 200 200 200 200
MER Szabadalmi bejelentések száma (db) 199 -200
K+F ráfordítás(199 . évi változatlan áron 1 millió Fi), 199 -200
Megjegyzés: Az ábrán a két változó együttes ábrázolásához azonos nagyságrend ű adatokra volt
szükség, ami a K+F ráfordítások 10 millió forintos mértékegységben való mérésével oldható meg.
Forrás: Saját szerkesztés. Az adatok forrása: Magyar Iparjogvédelmi és Szerz ői Jogi Egye-
sület keretében m űködő munkabizottság jelentése ..., KSH, Magyar Szabadalmi Hivatal.
A rendszerváltást követ ően a változatlan áron számított kutatás-fejlesztési ráfordí-
tások jelentős visszaesése volt tapasztalható. Az 1996. évi mélypont után három év
stagnálás következett, majd az ezredforduló környékén indult el a K+F ráfordítások
számottev őnek tekinthető növekedése. A kilencvenes évek els ő felében a vállalati
és az állami szférában egyaránt besz űkültek a kutatás-fejlesztés forrásai, csökkent a
kereslet a hazai kutatások iránt, a kutatás-fejlesztési kapacitásoknak csak töredéke
maradt meg. A vállalatok, kutatóintézetek létszámcsökkentéseket hajtottak végre, a
vállalati átalakításoknak, átszervezéseknek els őként a termelésben közvetlenül részt
nem vevő kutatás-fejlesztési részlegek estek áldozatul. Óriásvállalatok hullottak szét,
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
72 Smahó Melinda TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
az átszervezések és tulajdonosváltások következtében a vállalati kapcsolatok átmene-
tileg szétszakadtak, majd megváltozott formában tovább éltek, illetve újra kialakultak.
Az egyetemeken tömegessé vált az oktatás, egyre kevesebb pénz és id ő jutott kutatás-
ra (Barta 2002; Dőry—Rechnitzer 2000; Dőry—Mészáros—Rechnitzer 1998).
A vállalati és állami kutatás-fejlesztés hanyatlásával párhuzamosan romlott az or-
szág lakosságának életszínvonala, tömegessé vált a munkanélküliség, a keresetek
reálértéke csökkent. Ezek a tényez ők vélhetően kedvezőtlenül érintették a magán-
feltalálók helyzetét és szabadalmaztatási tevékenységét, aktivitásukat az eljárás
költségeinek jelentős emelkedése tovább rontotta.
A kilencvenes évtized második felében már az élénkülés, az újraéledés jelei mu-
tatkoztak. Fejleszt ő vállalkozások jöttek létre, az évek folyamán egyre több külföldi
tőke — s vele együtt a magyarországi high-tech jelent ős része — érkezett az országba,
hazánkban is megjelent az innovációorientált vállalati magatartás. A vállalati kutató-
helyeken dolgozó szakemberek száma 1996 és 2001 között kétszeresére n őtt. Az
évtized közepét ől újra növekedésnek indultak a kutatás-fejlesztési ráfordítások, ami
2001-ig maga után vonta a szabadalmi bejelentések számának lassú növekedését
(Barta 2002; http://www.unkari.fi ).
Regionális különbségek az átmenet éveiben
Míg a szabadalmi bejelentések hosszú id ősorainak elemzése a technológiai változás
mérésére, jellemzőinek leírására ad lehet őséget, addig a szabadalmi bejelentések
regionális adatai alapján az egyes földrajzi területek (települések, megyék, régiók)
innovativitására lehet következtetni. A szabadalmi bejelentések nagyságrendje és terü-
leti eloszlása az átmenet egyes id őszakaiban meglehetősen differenciált képet mutat. A
főbb területi folyamatok, tendenciák feltárása érdekében az elemzést célszer ű több di-
menzió mentén is elvégezni, mindenekel őtt a regionális tudományban klasszikusnak
számító főváros—vidék, város—vidék és kelet—nyugat tagoltság figyelembevételével.
A regionális különbségek fontos dimenzióját jelentik a településhierarchiában
fellelhető eltérések, az egyes jellemz őknek bizonyos településtípusokban való kon-
centrációi. A szabadalmi bejelentések esetében f őváros—vidéki városok, valamint
vidéki városok—egyéb települések viszonylatában teszünk kísérletet a területi kü-
lönbségek kimutatására, elemzésére.
A szabadalmi bejelentések területi különbségeinek vizsgálata során els őként Buda-
pest szerepét kell kiemelni, hiszen az elmúlt évtizedben a szabadalmi bejelentések
több mint fele — 52-57%-a — a fővárosban koncentrálódott. 2003-ra Budapest rész-
aránya 47%-ra csökkent, miközben a vidéki városok a szabadalmi bejelentések
egyre nagyobb hányadát adták. A nem városi települések szabadalmi bejelentések-
ből való részesedése mindössze 1-2%-kal növekedett a kilencvenes évek folyamán,
tehát kimutatható, hogy a vidéki városok részarányának növekedése Budapest rová-
sára következett be (1. táblázat).
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Szabadalmak, szabadalmi bejelentések ... 73
1. TÁBLÁZAT
A szabadalmi bejelentések településtípusonkénti megoszlása (%), 1992-2003
(Distribution of Patent Applications in the Digerent Settlement-Types (%),
1992-2003)
Városok Szabadalmi Szabadalmi Szabadalmi bejel.
Év száma bejel. aránya bejel. aránya a aránya a nem városi
(db) Budapesten (%) városokban (%)* településeken
1992 180 57 33 10
1993 194 54 35 11
1994 194 52 36 12
1995 200 53 35 12
1996 206 54 35 11
1997 218 55 33 12
1998 218 52 36 12
1999 222 56 32 12
2000 237 49 39 12
2001 252 46 41 13
2002 252 49 40 11
2003 256 47 40 13
* Budapest nélkül
Forrás: Saját szerkesztés a Magyar Szabadalmi Hivatal adatai alapján.
A vidéki városok súlyának emelkedéséhez mindenképpen hozzájárult a városok
számának 1992 és 2003 közötti 42%-os növekedése. A városok számának emelke-
dése, s ezzel az urbanizáció és a migráció hatásainak feler ősödése következtében a
magyarországi városállomány humánt őke-állománya, a találmányok keletkezésének
legfontosabb forrása, számottev ően gyarapodott.
A kilencvenes években a Budapesten kívüli, vidéki városokból származó szaba-
dalmi bejelentések 50-60%-a a megyei jogú városokban koncentrálódott, amiből
egyértelműen következik, hogy különbséget kell tennünk a városhierarchia eltér ő
fokán álló települések között. A megyei jogú városok központi funkciót töltenek be
az egyes térségekben, vidéki viszonylatban ezek a települések integrálják a legje-
lentősebb felsőoktatási és kutatás-fejlesztési kapacitásokat, tudásbázisokat.
A szabadalmi bejelentések területi elhelyezkedése az átmenet egyes id őszakaiban
más-más sajátosságokat mutat. 1992-ben, az átalakulás kezdetén differenciált kép
rajzolódik ki a szabadalmi bejelentések területi eloszlását illet ően (2. ábra). Ebben
az évben az ország 237 településéhez kapcsolódott szabadalmi bejelentés, ám ezek-
nek közel 60%-át budapesti bejelent ők nyújtották be. A fővárost és agglomerációját
együttesen tekintve még er őteljesebb koncentráció valószín űsíthető, hiszen a Buda-
pestet övező települések szinte mindegyikér ől nyújtottak be szabadalmi bejelentést.
Budaörs és Gödöllő szabadalmi bejelentéseinek nagyságrendje néhány megyei jogú
város — Győr, Székesfehérvár, Kaposvár, Eger, Nyíregyháza — potenciáljával azo-
nos szintűnek minősíthető.
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
74 Smahó Melinda TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
2. ÁBRA
Szabadalmi bejelentések száma településenként (db), 1992
(Patent Applications in Settlements [Piece], 1992)
Szabadalmi bejelentések máma
településenként (db), 1992
100- I 600 (I)
• 90- 100 (1 )
E 70- 90 (I)
E 50- 70 (I)
le 30- 50 (4)
▪ 20- 30 (8)
u 10- 20 (9)
u I- 10 (212)
Budapest = 1544
Forrás: Saját szerkesztés a Magyar Szabadalmi Hivatal adatai alapján.
A vidéki városok közül a nagy egyetemvárosok — Debrecen, Szeged, Pécs — emel-
kednek ki, ahonnan 1992-ben 95, 71, illetve 60 szabadalmi bejelentés származott. A
városok következ ő csoportját Miskolc, Szolnok, Kecskemét és Veszprém képezi, itt
a szabadalmi bejelentések száma 30 és 50 közé esett a vizsgált évben. A megyei
jogú városok közül Gy őr, Székesfehérvár, Kaposvár, Eger és Nyíregyháza alkotja a
következő kategóriát 20 és 30 közötti bejelentésszámmal. Mindezek alapján megál-
lapítható, hogy nemcsak a főváros és a vidéki városok, valamint a megyei jogú
városok és a többi város között fedezhet ők fel jelentős eltérések, hanem a megyei
jogú városok között is számottev ő nagyságrendbeli különbségek tapasztalhatók. A
Dunát választóvonalnak tekintve egyértelm űen látszik, hogy a szabadalmi bejelen-
tések tekintetében az ország keleti fele a hangsúlyosabb.
A szabadalmi bejelentések számának a 90-es években bekövetkezett csökkenése
1998-ban érte el a mélypontját, ekkor az országnak mindössze 175 településér ől
nyújtottak be szabadalmi bejelentést. Az évtized eleji éles területi különbségek
elhalványultak. Budapest vezet ő szerepe továbbra is megmaradt, ám szabadalmi
bejelentéseinek száma az országos tendenciánál er őteljesebben csökkent, az 1992.
évi bejelentésszám 43%-ára esett vissza.
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Szabadalmak, szabadalmi bejelentések ... 75
3. ÁBRA
Szabadalmi bejelentések száma településenként (db), 1998
(Patent Applications in Settlements [Piece], 1998)
Szabadalmi bejelentések száma
településenként (db), 1998
▪ 100 - 1 600 (1)
M 90 - 100 (0)
70 - 90 (0)
JI} 50- 70 (1)
▪ 30- 50 (1)
• 20 - 30 (0)
10 - 20 (9)
u 1- 10 (163)
Budapest = 658
Forrás: Saját szerkesztés a Magyar Szabadalmi Hivatal adatai alapján.
A főváros körüli agglomerációs gyűrű továbbra is megmaradt, azonban itt is je-
lentős csökkenés következett be a szabadalmi bejelentések számában (3. ábra). Az
1992-ben még jelent ős szabadalmaztatási aktivitással rendelkez ő nagyvárosok po-
zíciója nagyságrendekkel romlott, közülük mindössze Debrecen és Szeged emelke-
dett ki 53, illetve 38 bejelentéssel, ami az 1992. évi értékeiknek alig több mint felét
tette ki. A szabadalmi bejelentések egész országra kiterjed ő drasztikus csökkenése
mellett továbbra is fennmaradt az ország keleti felének dominanciája.
2002-ben — az 1998. évi mélyponthoz viszonyítva — növekedett a szabadalmi beje-
lentések és a szabadalmi bejelentéssel rendelkez ő települések száma. Jelentősen javult
Szeged, Miskolc és Pécs pozíciója, ám ebben az évben még egyik említett város sem
érte el az évtized eleji szintjét. A dunántúli városok közül egyedül Pécs mutatott javu-
lást, az élénkülés az ország keleti felében jobban érezhet ő volt (4. ábra).
A szabadalmi bejelentések elmúlt évtizedbeli regionális különbségeinek okait
vizsgálva több olyan tényez ő is megnevezhet ő, amely vélhet ően jelentős mértékben
hozzájárult a szabadalmi bejelentések területi egyenl őtlenségeinek kialakulásához.
A szabadalmi bejelentések nagyvárosi koncentrációinak (Budapest, Szeged, Debre-
cen) kialakulása mindenekel őtt azzal magyarázható, hogy a tudás a nagyvárosokban
koncentrálódik. Az említett települések Magyarország legnagyobb tradicionális
egyetemvárosai és kutatás-fejlesztési bázisai, a legjelent ősebb hazai természet-
tudományi, biológiai és orvostudományi központok.
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
76 Smahó Melinda TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
4. ÁBRA
Szabadalmi bejelentések száma településenként (db), 2002
(Patent Applications in Settlements (Piece], 2002)
Szabadalmi bejelentések száma
településenként (db), 2002
100 - 1 600 (I)
• 90 - 100 (0)
70- 90 (0)
50 • 70 (2)
▪ 30 - 50 (0)
el 20. 30 (2)
u 10 - 20 (14)
• 1. 10 (204)
Budapest = 777
Forrás: Saját szerkesztés a Magyar Szabadalmi Hivatal adatai alapján.
A szabadalmi bejelentések számának területi alakulására, annak változására nagy
hatással volt a K+F szektorban végbement átalakulás, mindenekel őtt annak területi
sajátosságai. Budapesten 1997 és 2001 között az ott el őállított GDP 1,5-1,9%-át
fordították kutatás-fejlesztésre, miközben az országos érték 0,78-1,03% között
mozgott. Vidéki viszonylatban Kelet-Magyarország két megyéje, Csongrád és
Hajdú-Bihar esetében voltak kiemelked ők a GDP arányos kutatás-fejlesztési költ-
ségek. Mindez nagymértékben hozzájárult a f őváros és az ország keleti fele vezet ő
pozíciójának kialakulásához és fennmaradásához. Budapest helyzetét tovább er ősí-
tette, hogy ott találhatók a legjelent ősebb vállalati székhelyek, valamint az ország
egyetlen technológiai parkja, amely az innovációorientált, szabadalmaztatási aktivi-
tás szempontjából feltehet ően releváns vállalkozásoknak ad otthont.
Jelentősen befolyásolta a szabadalmi bejelentések területi eloszlását az ipar szer-
kezetének, területi struktúrájának, tulajdonviszonyainak megváltozása. A magas
szabadalmaztatási hajlandóságú iparágak — néhány területen napjainkig elhúzódó —
válsága, kapacitásainak leépülése drasztikus csökkenést idézett el ő az ezen ágaza-
tokra specializálódott térségek szabadalmi bejelentéseinek számában. Magyaror-
szágon 2003-ban a gyógyszeripar, a szerves kémia, a gyógyászati, fogászati és
kozmetikai készítmények szakterülete, a biokémia, a mez őgazdaság és az építőipar
rendelkezik a legtöbb érvényes szabadalommal (Éves jelentés 2003). 2004-re némi
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Szabadalmak, szabadalmi bejelentések ... 77
változás állt be a legtöbb érvényes szabadalommal rendelkez ő iparágak rangsorá-
ban: a gyógyszeripar és a biokémia továbbra is az élvonalban maradt, ezt követi
nagyságrendekkel lemaradva a gépészet és a kémia (Éves jelentés 2004). A szaba-
dalmaztatás szempontjából hazánkban ezek a legfontosabb iparágak, ennek követ-
keztében területi elhelyezkedésük, területi koncentrációjuk nagymértékben megha-
tározza a szabadalmi bejelentések forrásterületeit.
Összegzés
A szellemi tulajdon védelme és a szabadalom jogintézménye több évszázados
múltra tekint vissza, közgazdasági hatásaikat illet ően többféle elméleti megközelí-
tés látott napvilágot. A védelem egyrészt kedvez ő hatást gyakorol az innováció
ösztönzésére, másrészt a kizárólagos oltalom monopolhelyzetet, s ezáltal piaci
hatékonytalanságot teremt. A szabadalmi oltalom a találmányok nyilvánosságra
hozatalát nem minden esetben ösztönzi, bizonyos esetekben a felfedezések titokban
tartása nagyobb el őnyökkel jár.
A szabadalmi bejelentéseket — azok minden el őnyével és hátrányával együtt — egy
terület innovativitásának mér őszámaként tekinthetjük. A szabadalmi bejelentések
településsoros adatai lényegében a bejelent ők számát tükrözik, s ennélfogva föld-
rajzi eloszlásukból a tudás, a humán er őforrás egyfajta megnyilvánulásának területi
szerkezetére következtethetünk.
A szabadalmi bejelentések földrajzi eloszlásában kimutathatók az átmenet folya-
matának lenyomatai. Magyarországon az elmúlt évtizedben jelent ős visszaesés
következett be a szabadalmi bejelentések számában, aminek f őbb okai a kutatás-
fejlesztési ráfordítások és kapacitások drasztikus csökkenésében, a vállalati szerke-
zetátalakításban, valamint az életszínvonal csökkenésében keresend ők. A változat-
lan áron számított kutatás-fejlesztési ráfordítások és a két évvel kés őbb benyújtott
szabadalmi bejelentések száma között er ős pozitív korreláció mutatható ki.
A szabadalmi bejelentések területi elhelyezkedése az átmenet egyes szakaszaiban
differenciált képet mutat, több dimenzióban fedezhet ők fel regionális különbségek.
A város-vidék különbségek többszörösen is megnyilvánulnak, a városhierarchián
belül nagyságrendbeli eltérések érzékelhet ők. A legnagyobb koncentrációt mindvé-
gig a főváros és agglomerációja jelentette, bár az elmúlt évtized folyamán bekövet-
kezett átstrukturálódás a vidéki városok javára történt. A vidéki városok közül a
tradicionális egyetemvárosok emelkednek ki, amelyek — a f őváros után — az ország
legjelentősebb kutatás-fejlesztési központjai, tudáskoncentrációi.
A kelet—nyugati tagoltságot vizsgálva megállapítható, hogy a szabadalmi bejelen-
tések tekintetében az elmúlt évtizedben egyértelm űen az ország keleti fele a megha-
tározó. Ez mindenekel őtt azzal magyarázható, hogy vidéki viszonylatban Kelet-
Magyarország két megyéjében (Csongrád, Hajdú-Bihar) a legmagasabb a kutatás-
fejlesztési ráfordítások regionális GDP-hez viszonyított aránya. A szabadalmi beje-
lentések területi szerkezetét vélhet ően nagymértékben befolyásolja a magas szaba-
dalmaztatási hajlandóságú vállalatok, iparágak földrajzi elhelyezkedése, ám ennek
igazolása további kutatásokat igényel.
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
78 Smahó Melinda TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
Jegyzetek
Köszönettel tartozom Szász Andrásnak, Dr. Rechnitzer Jánosnak és Dr. D őry Tibornak a tanulmány
elkészítéséhez nyújtott segítségéért.
2
Egy szabadalomnak átlagosan 1,5 tulajdonosa van.
3 A szabadalmi törvény a nem magán találmányok esetében megkülönbözteti a szolgálati és az alkalma-
zotti találmány fogalmát. Eszerint „szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból
folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe es ő megoldásokat dolgozzon ki", míg „alkalmazotti
találmány annak a találmánya, aki, anélkül, hogy ez munkaviszonyból ered ő kötelessége lenne, olyan
találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik". (2002. évi
XXXIX. törvénnyel módosított, 1995. évi XXXIII. törvény, 9. §) Szolgálati találmány esetén „a sza-
badalom a feltaláló jogutódjaként a munkáltatót illeti meg", míg az alkalmazotti találmánynál a szaba-
dalom a feltalálóé, a munkáltató azonban jogosult a találmány hasznosítására (2002. évi XXXIX. tör-
vénnyel módosított, 1995. évi XXXIII. törvény, 10. §).
4
Magyarország 2003. január 1-jén csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez, ami azt jelenti,
hogy az európai szabadalmat igényl ők Magyarország területére már nem közvetlenül (a Magyar Sza-
badalmi Hivatalnál tett bejelentéssel), hanem közvetetten kérnek védettséget, azaz európai szabadalmi
bejelentésükben jelölik meg hazánkat.
Irodalom
A 2002. évi XXXIX törvénnyel módosított, 1995. évi XXXIII. törvény.
Barta Gy. (2002) A magyar ipar területi folyamatai 1945-2000. Dialóg-Campus, Budapest—Pécs.
Basberg, B. (1987) Patents and the measurement of technological change: a survey of the literature. —
Research Policy. 2-4. 131-141. o.
M.C.J (2000) Knowledge Spillovers and Economic Growth. Regional Growth Differentials
Across Europe. New Horizons in the Economics of Innovation. Edward Elgar, Cheltenham, UK,
Northampton, MA, USA.
Carlton, D.W.—Perloff, J.M. (2003) Modern piacelmélet. Panem, Budapest.
Csiky P (1999) Szabadalom, újítás, védjegy. Hasznos tudnivalók a vállalkozáshoz• Kalangya Kkt., Budapest.
Dő ry T.—Mészáros R.—Rechnitzer J. (1998) Tudomány és regionalitás Magyarországon a 90-es években.
— Tér és Társadalom. 3. 105-127. o.
Dőry T.—Rechnitzer J. (2000) Regionális innovációs stratégiák. Oktatási Minisztérium, Budapest.
Éves jelentés 2003. Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest. 2004.
Éves jelentés 2004. Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest. 2005.
Greif, S. (2001) Patentgeographie. Die rkimliche Struktur der Erfindungs-fátigkeit in Deutschland.
Raumordnung und Raumforschung. 2-3. 142-153. o.
A gyógyszerpiac szabályozásának versenypolitikai kérdései. Versenyhivatali Füzetek, 6. szám. Gazdasági
Versenyhivatal, Budapest. 2003.
A Magyar Iparjogvédelmi és Szerz ői Jogi Egyesület keretében m űködő munkabizottság jelentése a
kutatási- fejlesztési tevékenység és a szabadalmi bejelentési aktivitás közötti kapcsolatról (2001)
http://www.mie.org.hu , 2004. augusztus 5.
Menell, P.S. (1999) Intellectual Property: General Theories. Encyclopedia of Law & Economics,
http://encyclo.findlaw.com/
Meusburger, P. (1998) Bildungsgeographie. Wissen und Ausbildung in der röumlichen Dimension.
Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg—Berlin.
Palugyai I. (2004) Szabadalomra oktatnak. — Népszabadság, 2004. szeptember 16.
Suarez-Villa, L. (1993) The Dynamics of Regional Invention and Innovation: Innovative Capacity and
Regional Change in the Twentieth Century. — Geographical Analysis. 2. 147-164. o.
http://www.unkari.fi/magyarul/tudomCont.html
www.mszh.hu
Smahó Melinda : Szabadalmak, szabadalmi bejelentések és területi innovativitás Magyarországon.
Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 61-79. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Szabadalmak, szabadalmi bejelentések ... 79
PATENTS, PATENT APPLICATIONS AND
SPATIAL INNOVATIVENESS IN HUNGARY
MELINDA SMAHÓ
Ön the one hand the study publishes the approaches connected to the intellectual property
rights and patents, on the other hand it investigates the innovativeness of the Hungarian
settlements by the number of patent applications. The aim of the analyses concerning the
transition period is to discover the regional disparities and to explain their causes.
The study discovers a strong positive correlation between R&D costs and patent
applications submitting two years later, and shows regional disparities in more dimensions as
well. In spite of the re-structuring in favour of rural cities, the leading role of the capital has
remained through the last decade. There have been high differences in the town hierarchy,
even inside of the county towns: actually some traditional university cities have outstood.
Regarding the East-West relation, the east part of the country has been dominant.